Egri Népújság - napilap, 1928/2

1928-11-15 / 262. szám

Előfizetési di) postai szállítással: egg hónapra 2 pengő 50 fillér, '/♦ évre 7 pengő, egges szám ára 10 fillér, vasárit nap 20 fillér. ♦

főszerkesztő: Dr. ÓBB ÁH GUSZTÁV /

Szerkesztőség és kiadóhivatal t Eget, Líceum, földszint, balra. Telefonszám: 11.

♦ Hirdetések« milliméteres díjszabás szerint

♦ számíttatnak. «

POL1TIKRI NÄPILÄP

Felelős szerkesztő: KELEMEN ANDOS

XL V. évf. 262. szám • Csütörtök a Eger, 1928. november 15.

Ne zárja le kapuit

a magyar hét gondolata azzal, hogy letelt már a hét, amelyben a magyar gazdasági élet egy gyönyörű tűzijátékot rendezett: fényes kirakatokkal, a nemzeti színek tobzódásával, nagy-nagy ígérgetésekkel.

Erre a gondolatra, de még inkább állandó tudatos cselekvéssé vállására szükség van mindig. Nemcsak akkor, amikor egy országosan megszervezett, a kormány és minden funkcionáriusa, a gazdasági szervezetek és a sajtó együttes felkészültsége harsogja a közönség fülébe: önmagad és fajod iránti kötelességed, hogy Magyarországon magyar árút vásárolj.

Ahogy az ember nem tud ellenni levegő nélkül ■ sohasem felejtkezik el lélegzetvételről, éppúgy levegő a magyar ipar számára a magyar árú vásárlása. Azok, akik rumburgi vásznat,. angol szövetet, francia selymet és parfümöt, mindig s mindenben idegen árút vásárolnak, azok minden fillérükkel a magyar levegő oxigéntartalmát csökkentik, tízezernyi munkáskézből ütik ki a szerszámot s tízezernyi éhező gyermek szájából veszi ki a falatot s vési be kenyérgondok gyötörte magyar anyák arcára a bánat és nyomorúság mély ráncait.

Gyönyörű szép nagy kezdés volt a magyar hét, de be ne záródjanak végleg a szép kikezdések s ne verje meg rózsáit a közöny ciipős hidege. Nincs a magyar életnek olyan parancsa, amely egyetlen hétre szólana, vagy amelyet megváltanunk lehetne annak a szalmalángnak a fellobbanásával, amely már any- nyiszor parázsíott el a magyar éjszakában. Egyetlen parancs van, amely minden elkövetkező generációra szent önzést parancsol: a magyar kéz és a magyar szellem minden termékét szeresd, mert benne önmagad szereted és fajod útját építed a második millénium felé.

Okulásul ideiktatjuk egyik laptársunk szívbe markolö gondolatát, amelyet a magyar anyákhoz adresszál. «Nagyságos asz- szonyom, lehet, hogy azon a pénzen, amelyen nemrégiben Coty parfümöt vásárolt, valahol Nancyben acélgolyót gyártanak, amely egyszer még odatalálhat egy magyar szívhez, amely fölött a Nagyságos Asszony, az Édesanya arcképét őrzik. És akkor ne mondja a Nagyságos Asszony, hogy ez a: Végzet. Vagy ha az, akkor mi vagyunk a saját végzetünk . . .»

November 1.-én a hevesmegyei r. katolikus kántortanitók a belügyminiszter rendeletének következtében már nem kaphattak meg a párbér és deputátumváltságot, sőt a visszamenőleg felvett összegek visszafizetésére is felhívták őket

Ä közigazgatási bizottság Rusztek Károly tanfelügyelő és Dutkay Pál prelátuskanonok indítványára feliratot intézett a belügyminiszterhez

a sérelmes rendelet ügyében.

Eger, november *14. Heves vármegye közigazgatási bizottságának ülésén Rusztek Károly kir. tanfelügyelő az alábbi jelentést tette:

— A vármegyei népiskolák 1927—28. tanévi statisztikai adatainak számbavétele és átvizsgálása kapcsán megállapítást nyert, hogy huszonhárom általános továbbképző iskola, bár az odautalt tankötelesek száma meghaladja a 40-et, — még mindig nincsen gazdasági irányúvá átszervezve; 36 iskolában nincsen sem ifjúsági, sem tanítói könyvtár; 40 népiskolában nincsen ifjúsági és 60 iskolánál pedig nincsen tanítói könyvtár. Az 1927—28. tanévben 26536 elemi iskolai tanuló mulasztott. És pedig 375 068 igazolt, 118.477 nem igazolt, összesen 593.545 félnapot. A mulasztások, de különösképen

az igazolatlan mulasztások nagy száma,

bizonysága annak, hogy egyfelől az iskolamulasztókkal szemben nem nyer még ma sem alkalmazást teljes egészéban az 1921. évi XXXI. t. c., másfelől, hogy az iskolamulasztási büntetéspénzek olyan kis összegekben vannak megállapítva, amelyek nincsenek arányban a tanulókkal elérhető munkaértékkel. — Tisztelettel javasolom, hogy az általános továbbképző iskolák átszervezése, a könyvtárak létesítése, az iskola- mulasztók ellen szigorúbb eljárás alkalmazása tekintetében intézkedni szíveskedjék, egyben javasolom, hogy az iskolai mulasztások után ez- időszerint megállapítva levő büntetés- és bírságpénzek értékhatárának fölemelése iránt tegyen felterjesztést.

— A múlt hónapban jelentettem, hogy a m. kir. belügyminiszter úr 89.682—1928. számú

rendeletének 12. pontja alatt akként rendelkezett, hogy a párbér és egyházi deputátum mint a híveknek az egyházzal szemben fennálló kötelezettségei, a politikai község költségvetésének keretein kívül állanak, annak kivetése és beszedése az egyház feladata. Nem magát a párbért és egyházi deputátumot, illetve az azoknak megváltása rendjén vármegyénkben évtizedekkel vagy évekkel ezelőtt eszközölt megállapodásokat, nem a politikai községgel kötött, egyházi főhatóság és törvényhatósági bizottság által jóváhagyott szerződéseket és nem a kanonika vizitációban biztosított kötelezettségeket óhajtom ezúttal szóvá tenni, de sőt nem is elvi jelentőségű javaslatot akarok ezen az egyházra és javadalmasra egyaránt nagyon jelentős ügyben ezúttal tenni, hanem tisztelettel teszek jelentést azokról a kétségbeesett, keserűséggel és aggodalommal telt kérvényekről, amelyek november elseje óta a bizottsághoz és a kir. tanfelügyelőséghez, azon rőm. kát. kántortanítóktől beérkeztek, akik november I. én már nemcsak nem kaphatták meg a párbér és deputátum váltság címén díjövéiben megállapított, szerződésben biztosított járandóságaikat, hanem az e cimen a folyó évi január hó l.-től felvett összegek visszatérítésére is felhívattak. Mit jelent máma egy családos, gyermekeit esetleg városban taníttató tisztviselő szülőre nézve illetményei 30—80 százalékának az elmaradása

csak egyetlen elsején is, azt felesleges fejtegetnem. Valamint- hogy felesleges fejtegetnem azt is, hogy milyen hatással lehet az a sajnálatos körülmény a tanító munkájára és milyen hatással lehet a tanító jövőjére.

Pedig nem is egy, hanem több ilyen elsejéről lehet szó!

Épen ezért minden elvi kérdést és fejtegetést mellőzve mély tisztelettel kérem a tekintete» közigazgatási bizottságot, írjon fel még mai gyűléséből a belügyminiszter úrhoz aziránt, hogy addig is, amig ez ügy elvi rendezése a kormány és az egyházi főhatóságok részéről megtörténik, hatalmazza fel soronkivül az alispán urat, miszerint a rom. kath. tanerőknek párbér és deputátum váltság cimén a községek által eddig biztosított illetményeket fizettethesse ki, fizettethesse ki esetleg előlegeimen, annál is inkább, mivel az 1923. évi XXXII. t. c. 13 §-a az összes kántori javadalmat a tanítói javadalmazásba számította be, már pedig az vitán felül áll, hogy vármegyénkben a rk. iskoláknak vagy kanonika vizitá- ciő, vagy régi jog alapján a politikai községek a fenntartói, tehát mint ilyeneknek az 1907. évi XXVII. t. c. értelmében a helyi javadalmat, figyelem nélkül az egyes szolgáltatók részéről felmerülő késedelemre, kötelesek pontosan kiszolgáltatni.

Örömmel jelentem,hogy Iftene Gyula bir. s. tanfelügyelőt a vallás és közoktatásügyi miniszter úr a VII. fizetési osztályba kir. tanfelügyelővé kinevezni kegyeskedett.

— Qutkay Pál prelátus kanonok emelkedett ezután szólásra.Hangsúlyozta, hogy a belügyminiszter beavatkozása teljesen jogtalan a deputátum- és a párbérügyekbe, mert azok a legfőbb kegyúri jogokat képezik. Téves az a rendelkezés is, amely ezeket kivette a községek költségvetéséből és ellenkezik ez eddigi jogállapottal. Ezekkel a

I»