Egri Népújság - napilap, 1928/2

1928-11-15 / 262. szám

Előfizetési di) postai szállítás­sal: egg hónapra 2 pengő 50 fillér, '/♦ évre 7 pengő, egges szám ára 10 fillér, vasár­it nap 20 fillér. ♦ főszerkesztő: Dr. ÓBB ÁH GUSZTÁV / Szerkesztőség és kiadóhivatal t Eget, Líceum, földszint, balra. Telefonszám: 11. ♦ Hirdetések« milliméteres díj­szabás szerint ♦ számíttatnak. « POL1TIKRI NÄPILÄP Felelős szerkesztő: KELEMEN ANDOS XL V. évf. 262. szám • Csütörtök a Eger, 1928. november 15. Ne zárja le kapuit a magyar hét gondolata azzal, hogy letelt már a hét, amelyben a magyar gazdasági élet egy gyönyörű tűzijátékot rendezett: fényes kirakatokkal, a nemzeti színek tobzódásával, nagy-nagy ígérgetésekkel. Erre a gondolatra, de még inkább állandó tudatos cselek­véssé vállására szükség van mindig. Nemcsak akkor, amikor egy országosan megszervezett, a kormány és minden funkcio­náriusa, a gazdasági szervezetek és a sajtó együttes felkészültsége harsogja a közönség fülébe: ön­magad és fajod iránti kötelessé­ged, hogy Magyarországon ma­gyar árút vásárolj. Ahogy az ember nem tud el­lenni levegő nélkül ■ sohasem felejtkezik el lélegzetvételről, éppúgy levegő a magyar ipar számára a magyar árú vásár­lása. Azok, akik rumburgi vász­nat,. angol szövetet, francia sely­met és parfümöt, mindig s min­denben idegen árút vásárolnak, azok minden fillérükkel a ma­gyar levegő oxigéntartalmát csökkentik, tízezernyi munkás­kézből ütik ki a szerszámot s tízezernyi éhező gyermek szájá­ból veszi ki a falatot s vési be kenyérgondok gyötörte magyar anyák arcára a bánat és nyo­morúság mély ráncait. Gyönyörű szép nagy kezdés volt a magyar hét, de be ne zá­ródjanak végleg a szép kikez­dések s ne verje meg rózsáit a közöny ciipős hidege. Nincs a magyar életnek olyan parancsa, amely egyetlen hétre szólana, vagy amelyet megváltanunk le­hetne annak a szalmalángnak a fellobbanásával, amely már any- nyiszor parázsíott el a magyar éjszakában. Egyetlen parancs van, amely minden elkövetkező generációra szent önzést paran­csol: a magyar kéz és a magyar szellem minden termékét szeresd, mert benne önmagad szereted és fajod útját építed a második millénium felé. Okulásul ideiktatjuk egyik lap­társunk szívbe markolö gondo­latát, amelyet a magyar anyák­hoz adresszál. «Nagyságos asz- szonyom, lehet, hogy azon a pénzen, amelyen nemrégiben Coty parfümöt vásárolt, valahol Nancyben acélgolyót gyártanak, amely egyszer még odatalálhat egy magyar szívhez, amely fö­lött a Nagyságos Asszony, az Édesanya arcképét őrzik. És akkor ne mondja a Nagyságos Asszony, hogy ez a: Végzet. Vagy ha az, akkor mi vagyunk a saját végzetünk . . .» November 1.-én a hevesmegyei r. katolikus kántortanitók a belügyminiszter rendeletének következtében már nem kaphattak meg a párbér és deputátumváltságot, sőt a visszamenőleg felvett összegek visszafizetésére is felhívták őket Ä közigazgatási bizottság Rusztek Károly tanfelügyelő és Dutkay Pál prelátuskanonok indítványára feliratot intézett a belügyminiszterhez a sérelmes rendelet ügyében. Eger, november *14. Heves vármegye közigazgatási bizottságának ülésén Rusztek Károly kir. tanfelügyelő az alábbi jelentést tette: — A vármegyei népiskolák 1927—28. tanévi statisztikai ada­tainak számbavétele és átvizs­gálása kapcsán megállapítást nyert, hogy huszonhárom általá­nos továbbképző iskola, bár az odautalt tankötelesek száma meg­haladja a 40-et, — még mindig nincsen gazdasági irányúvá át­szervezve; 36 iskolában nincsen sem ifjúsági, sem tanítói könyv­tár; 40 népiskolában nincsen ifjúsági és 60 iskolánál pedig nincsen tanítói könyvtár. Az 1927—28. tanévben 26536 elemi iskolai tanuló mulasztott. És pe­dig 375 068 igazolt, 118.477 nem igazolt, összesen 593.545 félnapot. A mulasztások, de különösképen az igazolatlan mulasztások nagy száma, bizonysága annak, hogy egyfelől az iskolamulasztókkal szemben nem nyer még ma sem alkalma­zást teljes egészéban az 1921. évi XXXI. t. c., másfelől, hogy az iskolamulasztási büntetéspénzek olyan kis összegekben vannak megállapítva, amelyek nincsenek arányban a tanulókkal elérhető munkaértékkel. — Tisztelettel ja­vasolom, hogy az általános to­vábbképző iskolák átszervezése, a könyvtárak létesítése, az iskola- mulasztók ellen szigorúbb el­járás alkalmazása tekintetében intézkedni szíveskedjék, egyben javasolom, hogy az iskolai mulasztások után ez- időszerint megállapítva levő bün­tetés- és bírságpénzek érték­határának fölemelése iránt tegyen felterjesztést. — A múlt hónapban jelentet­tem, hogy a m. kir. belügymi­niszter úr 89.682—1928. számú rendeletének 12. pontja alatt akként rendelkezett, hogy a párbér és egyházi deputátum mint a híveknek az egyházzal szemben fennálló kötelezettségei, a politikai község költségveté­sének keretein kívül állanak, annak kivetése és beszedése az egyház feladata. Nem magát a párbért és egyházi deputátumot, illetve az azoknak megváltása rendjén vármegyénkben évtize­dekkel vagy évekkel ezelőtt esz­közölt megállapodásokat, nem a politikai községgel kötött, egy­házi főhatóság és törvényható­sági bizottság által jóváhagyott szerződéseket és nem a kanonika vizitációban biztosított kötele­zettségeket óhajtom ezúttal szó­vá tenni, de sőt nem is elvi je­lentőségű javaslatot akarok ezen az egyházra és javadalmasra egyaránt nagyon jelentős ügy­ben ezúttal tenni, hanem tiszte­lettel teszek jelentést azokról a kétségbeesett, keserűséggel és aggodalommal telt kérvényekről, amelyek november elseje óta a bizottsághoz és a kir. tanfel­ügyelőséghez, azon rőm. kát. kántortanítóktől beérkeztek, akik november I. én már nemcsak nem kaphatták meg a párbér és deputátum váltság címén díjö­véiben megállapított, szerződés­ben biztosított járandóságaikat, hanem az e cimen a folyó évi január hó l.-től felvett összegek visszatérítésére is felhívattak. Mit jelent máma egy családos, gyermekeit esetleg városban ta­níttató tisztviselő szülőre nézve illetményei 30—80 százalékának az elmaradása csak egyetlen elsején is, azt fe­lesleges fejtegetnem. Valamint- hogy felesleges fejtegetnem azt is, hogy milyen hatással lehet az a sajnálatos körülmény a ta­nító munkájára és milyen hatás­sal lehet a tanító jövőjére. Pedig nem is egy, hanem több ilyen elsejéről lehet szó! Épen ezért minden elvi kér­dést és fejtegetést mellőzve mély tisztelettel kérem a tekintete» közigazgatási bizottságot, írjon fel még mai gyűléséből a bel­ügyminiszter úrhoz aziránt, hogy addig is, amig ez ügy elvi rende­zése a kormány és az egyházi főhatóságok részéről megtörté­nik, hatalmazza fel soronkivül az alispán urat, miszerint a rom. kath. tanerőknek párbér és de­putátum váltság cimén a közsé­gek által eddig biztosított illet­ményeket fizettethesse ki, fizettethesse ki esetleg előlegei­men, annál is inkább, mivel az 1923. évi XXXII. t. c. 13 §-a az összes kántori javadalmat a ta­nítói javadalmazásba számította be, már pedig az vitán felül áll, hogy vármegyénkben a rk. is­koláknak vagy kanonika vizitá- ciő, vagy régi jog alapján a po­litikai községek a fenntartói, te­hát mint ilyeneknek az 1907. évi XXVII. t. c. értelmében a helyi javadalmat, figyelem nélkül az egyes szolgáltatók részéről fel­merülő késedelemre, kötelesek pontosan kiszolgáltatni. Örömmel jelentem,hogy Iftene Gyula bir. s. tanfelügyelőt a val­lás és közoktatásügyi miniszter úr a VII. fizetési osztályba kir. tanfelügyelővé kinevezni kegyes­kedett. — Qutkay Pál prelátus kanonok emelkedett ezután szólásra.Hang­súlyozta, hogy a belügyminiszter beavatkozása teljesen jogtalan a deputátum- és a párbérügyekbe, mert azok a legfőbb kegyúri jogokat képezik. Téves az a rendelkezés is, amely ezeket kivette a községek költségvetéséből és ellenkezik ez eddigi jogállapottal. Ezekkel a I»

Next

/
Thumbnails
Contents