Egri Népújság - napilap, 1928/2

1928-10-20 / 242. szám

Előfizetési díj postai szállítás­sal : egg hónapra 2 pengő 50 fillér, 1/* évre 7 pengő, egyes szám ára 10 fillér, vasár- » nap 20 fillér. * Szerkesztőség és kiadóhivatalt Eget, Líceum, földszint, balra. Telefonszám: 11. ♦ Hirdetések# milliméteres dl}« szabás szerint ♦ számíttatnak. ♦ Főszerkesztő: Br. HIBÁK QSJSETÁV POLITÍKHI NÄPILÄP * Felelős szerkesztő: KELEMEN ANDOK ma ... ■—»» ■ ......mmmmamm mmuaaammm\\mMwamaaauamaaaaaaaaaamaaBmuMKmmaaMaBmaamaaBBammaammBmamwaaamamaamKKammmmaBSBBammmaam X L V. év/. 242. szám ♦ Szombat ♦ Eger, 1928. október 20. Magyar segélykiáltás j Erdélyből. I Pontosan abban az idöböD, J amikor a* miniszterelnök nagy- i cenki és soproni beszéde elhang- j zott, az erdélyi magyarság tá­borozásra gyűlt össze a székely raboabánok ősi fészkében, Szé­kelyudvarhelyen s ott is felhang­zott az erdélyi magyarság »Car­men lugubre« ja. A Széchenyi- idézet nam volt soha aktuálisabb, mint most, amikor a magyar igazán nem tudja, hogy »ciontjai hol fognak porladni ?« íme, az erdélyi magyarság összegyűl ■ amíg az ezereszten­dős homzerző ivadékok arról tanácskoznak, hogy hogyan vé­delmezzék meg gyermekeik anya­nyelvit, templomaik szentélyei­nek szentségét s a mindennapi betevő falatot, az ezeréves tör­ténelem fejfáit, addig Bukarest­ben új magyargyilkolő határoza­tot kovácsolnak, ott is a Szé- chenyi-mondási írják fal a szé­kely kapukra, az elnémult ha­rangoknak szállást adó torony­lábakra. Erdély magyarjai nem tudják, hogy csontjaik hol fog­nak porladozni. Bukarest kiadta a jelszót, hogy mint uj honfoglaló, nem tűrnek magyar szót, magyar kritikát, magyar kalapácscsatto- gást; nem tűrik a magyar fű­rész sivitő zenéjét, a fejsze — forgácsot csattogtató— csapását, nem tűrik Erdélyben a magyar munkás munkáját, a magyar ember kultúráját, a magyar szó zenéjét, a magyar irás varázsát, hanem kiparancsolják fészkéből a magyart, földönfutóvá teszik a székelyt, ■ úgy tesznek csúfot az elárvult, megcsonkított ma­gyarsággal. Erdélyben összeírás van! A Székelyudvarhelyen gyülé- sező erdélyi magyarokra fájóan tekint la az öreg Budvára, a hófődte Hargita, s az őszi, ha­vas, korahideg megrázza a fehér házak ablakait, ? felriasztja az álmodozó magyarokat: jön a bukaresti parancs, újból száz­ezreknek kell elhagyniok ősi szülőföldjüket, menniök kell a bizonytalanságba, a hontalan­ságba. Csonkára szabott, meg- csufolt, maradék Magyarorszá­Márton Lajos festőművész gyűjteményes kiállítása Eger, október 19. Máríon Lajos festőművész kép­kiállítása tegnap, ciütörtőkön délután hat órakor nyílt meg a ferencesek fehértermében. Nagyszámú előkelő közönség gyűlt egybe az ünnepélyes meg­nyitásra. A kiállítást dr. Hedry Lőrinc főispán, fővédnök nyitotta meg a kiállító művész egyéniségét és képeinek hangulatát méltató be­széddel. — Márton Lajos nemcsak a rajznak és az ecsetnek művésze, hanem az ifjúság nagy barátja is. Képei leginkább azt a bort ábrázolják, amelyre visszaemlé­kezni mindnyájunk legkedvesebb szórakozása. Meleg szívének Aladin-lámpásával bevilágít a fiatal lélek rejtelmeibe, hogy fel­hozza onnan azokat a kincseket, amelyek a szebb jövő hajnal­hasadását ígérik. Az ifjúságaak apró örömeit és könnyes ki* szo­morúságait senki sem tudja olyan hűen elénk varázsolni, mint Már­ton Lijos. * És most pár szót Márton .La­josról. * A művész: gyermek. Csak a gyermek tud a világ mindenna­pos felfedezésével elébe-örülni vagy elébe-sírni azoknak, ami­ket az élet mutat neki. Szépet vagy jót, vagy bűnt. A művé­szet : életábrázolás 8z ábrázolón keresztül; a legszubjektívebb gunk rettegve gondol arra, hogy újból megindulnak a vasutak bús menekülteket ontó csatornái, b önteni fogják a hazájukban is hontalan magyarokat. Magyar segélykiáltás hallatszik Erdély­ből, mint ahogy a török dulás előtt Erdélybe menekülő magya­rok mentek hontalanságukban hazát keresni.Febzakad lelkűnk­ből a sirő sóhajtás, hogy hát meddig tarthat még a magyar nemzet súlyos megpróbáltatása? Nem marad a világ siket sem a cenki szózat hallatára, sem az erdélyi magyarok segőlykiáltá- eára. Hiszen, ha egy katasztrófa megrázza Olaszországot, ha egy valami, aminek legfőbb ténye­zője bizonyos sajátos, ösztönös életlátás. A felnőttek látása el­kopott : leköszörülte a hétköz­napok roppant köszörűje. A gyermeké friss,Q szép és igaz. Ezért mondtam, hogy a művész : gyermek. * • Aki nagy vásznakat és öles kompozíciókat vár, az csalódni fog. Kis festmények és lutrajzok, de mindegyikben egy világ mély­sége. Ez a költészet. Márton La­jos művészete a legtisztább líra olajban, tusban és pasztellben. * Érdekes. (Mint ember is érde­kes a képeiben.) Az életnek csak az egyik oldalát’látja, helyeseb ben csak egyféle mozdulatára reagál és ez különös ízt ad mű­vészetének. Meztelenséget, az élet pirosabb örömeit, egyáltalá­ban testet, mint olyat nem ta- lálnijnála. Olyan illat csap ki a képeiből, amilyennel hajnaltáj- ban egy percig illatosak a me­zők. Ez a perc, ez az ellopott, halhatatlan perc Márton Lajos a magyar művészettörténetben. Hit és hit, következésképpen: harmónia és békesség. * Szimbolikus ábrázoló. Minden szimbólum, mihelyt mögéje né­zünk, de nála minden fáradsá­gunk nélkül forr ki a képből a lényeg: a gondolat. Két képet említek meg itt: A kis Jézus ül nevetőszemű és pirosszájú gye­szerencsétlenség gyászba borítja Franciaországot, Németországot, vagy a világ bármely táját, vagy a világ bármely nemzetét, hát ott van a magyar részvét őszinte szívből jövő megnyilatkozása... Hát, csak a magyar gyászban és csapásban ne osztoznának a kulturnemzetek ? Vagy ha van mód egy nemzet tragédiáé sorsát, kálváriáé útját megváltoztatni, ezt nem tennék meg a kultur­nemzetek ? Nem volna köteles­ségük szembeszállani a buiturát- lansággal!? Hát vslőra válhatik az erdélyi magyarság télvíz idejére tervezett kiűzetése az ősi fészekből? Nem, nem, soha! rekek vállán. A másik : Prohászka utolsó prédikációja. Csodálatos. * Akik közömbösek, menjenek el és meg fognak tanulni érezni. . . . És már beszélnek mindenről: a komolykodó kis gyerekekről a pöttöm pufók szivekről, amik nek pelyhes ciibeezárnyuk nőtt a komoly portrék szépségéről, Márton Lajos hatalmas rajztech­nikájáról, de hiszen ezeket min­denki megláthatja és nekem csak az volt a célom, hogy pár sor­ban a közönséghez közelebb hozzam Márton Lajos művésze­tének lelkét. K. E. A kényszerkölcsönt már csak az állam vásároltatja. A kényszert? ölcsönkötvények piacán már körülbelül fél év óta alig van forgalom. A kötvények árfolyama egymillió korona név­érték után 52 pengőn stabilizá­lódott és ezen az áron csak az állam egyik intézetének megbí­zottja vásárolta. A bankkamat­láb felemelése óta ez az árfo­lyam is lassan lemorzsolódott és mostmár csak 51 pengőért lehet ennek az intézetnek a kötvé­nyeket eladni. Az 51 pengős árfolyam körül­belül 7.75 százalékos kamato­zásnak felel meg, ami a belföldi tőkésközönséget nem nagyon ösztönzi a kötvények vásárlá­sára, mert a mai pénzviszonyok mellett ezt a kamatozást a jobb középbankoknál is el lehet érni három havi lekötés mellett. Csökkentek a fizetésképtelenségek. Az augusztus havi fizetéskép­telenségek száma az előző hó­naphoz viszonyítva 42 °/o-os csökkenést mutat, amennyiben júliusban 115, augusztusban pe­dig már csak 62 fizetésképtelen­ségi eset fordult elő. Az összes fizetésképtelenségekből 22 esett Budapestre, 13 millió pengő ak­tívával, és 2 2 millió pengő pasz- szivával. A lebonyolított fizetés­képtelenségek száma 139 volt. Szükségletét mindenkor helybeli iparosnál és kereskedőnél szerezze be1

Next

/
Thumbnails
Contents