Egri Népújság - napilap, 1928/2

1928-09-29 / 224. szám

2 EGRI NÉPÚJSÁG 1928 szeptember 29. Szabó Gyula dr. főszolgabíró természetesen nem látta szüksé­gesnek az ilyen nápgyűlés tar­tását és nem adott engedélyt. Erre pénteken hajnalban ismeretlen tettesek bedobálták a házakba Budavári László lap­jának új számát, amely hang­zatos hosszú cikkben elavult rendeletnek mondja a kényszer tagosítást és a tagoiítailan álla­pot mellett felhozott érvekkel a tagosítás ellen a füzes­abonyiakat. A tagosítás ellen ír magyar toll, magyar lap a XX. század­ban! Ez a megjegyzés elegendő is lenne e cikk befejezésére. — Mégis megemlítjük, hogy Váczy Mihály dr. tollából az elmúlt tavaszon jelent meg egy nagy tudással megírt könyv, amely­nek címe: A nyomásos gazdál­kodás Füzesabonyban. Ez a tu­dományosan is képzett mező­gazdák részéről nagy elismerés­ben részesült könyv megdönt­hetetlen adatokkal mutat rá a mai úgynevezett nyomásos gaz­dálkodás káraira, veszteségeire a nadrágízíjjakrahasogatoitsprő földparcellák miatt egyedüli or­vosság gyanánt a tagosítást jelöli meg Füzesabony részére. Egyébként meg kell még em­lítenünk, hogy hétfőn délután megjelent Füzesabonyban Krisz­tián Imre kápolnai kisgazdakép- viselő, akinek kérésére egybe­gyűltek a tagosítást ellenző gaz­dák. Krisztián Imre világosan bebizonyította, hogy a tagosítás áldásos lesz minden tekintetben. A nyugalom azőta helyre is állott és meg is marad, ha illetéktele­nek újból bele nem avatkoznak a község nagyfontosságű ügyébe. Kiutasították a Coty-gyár budapesti ügynökét a dreguisták társasvacsorájáról. A budapesti droguisták csü­törtökön este tartották szokásos havi társasvecsorájukat az egyik belvárosi étteremben, amelyen Hedvig Ferenc gyógyszerész, a francia Coty-cég budapesti kép­viselője az elnök szavai után szólásra jelentkezett. Hedvig azonban alig mondhatott né­hány szót, a Bzenvedélyes fel­háborodásnak olyan vihara tört ki, amely a francia gyár ügy­nökét elhallgettatta. Balogh Gá­bor, a droguista testület díizel- nöke a banketten megjelent más­félszáz magyar droguista he­lyeslése közben megvonta a szőt Hedvig Ferenctől, aki megazé- gyenülten hagyta el a termet. — 6.000,000 bacillus van egyet- len légy lábain; egy amerikai tüdős mutatta ki lelkiismeretes kutatásai során, hogy ezt a tö­méntelen mennyiségű bacillust hordja magával egyetlen légy. Az élet rémregénye A dúsgazdag amerikai rokon kálváriája a szegény rokonoktól az őrültek házáig. Kál, szeptember 28. Tizenkét szép szál jegenye áll glédában a kál—kápolnai vasút­állomás mögött. A komor jege­nyék égbekapaezkodő lombjai szinte elrejtik a szem előljja mö­göttük meghúzódó szálloda-ven­déglőt. Pedig erről a szálloda­vendéglőről sok szó esik az alábbi elbeszélésben. Ott kell kezdenünk, hogy Szme- tanovics Eszter három hónappal ezelőtt, tizennyolc év után vissza­tért Amerikából szülőfalujába : a szabolcsmegyei Béltelek község­be. Szmetanovics Eszter erszé­nyében bőven volt a dollárból és ámbár szép ház és szőlő ma­radt örökségül szülei után, elha­tározta, hogy pénzének egy ré­szét befekteti és tanyabirtokot vásárol. Nővére azonban lebe­szélte erről a tervről és adott neki »jobb« tanácsot. Erre a »jobb« tanácsra Szmetanovics Eszter Kál községbe utazott, de előbb Nyíregyházán magyar pen­gőkre váltott át kb. tieenötezer dollárt Majdnem kilencvenezer pengőt kapott érte. Kálban özv. Kelemen Jőzsefnétöl negyvennégyezer pengőért megvásárolta a vasút­állomás mögött lévő vendéglőt és szállodát. Szmetanovics Esz­tert a nővére összehozta egy feldebrői származású asztalossal: Plősz Istvánnal. Szmetanovics Eszternek azt mondotta a nő­vére, hogy neki a férje után ro­kona a Plősz István ős felesége, adja nekik bérbe a vendéglőt és szállodát. Szmetanovics Eszter, mint az alábbiakból is kitűnik, könnyen hívő és gyenge akaratú nő, s így szép ígéretekre meg- fogadta a testvéri tanácsot. A szerződés szerint Szmetanovics Eszter tíz évre bérbeadta a ven­déglőt Plősz Istvánnak és fele­ségének. A tulajdonosnő a bér­lőktől csekély bérösszeget, de lakást és teljes ellátást kap. A rokonok között azonban rö­vid ideig tartott a jő viszony. Szmetanovics Eszter megtudta, hogy Plősz István asztalosnak nem felesége a társnője, hanem csak vadházactársa. Közben a dúsgazdag amerikai rokont a saját nénje elcsalta Debrecenbe különféle bevásárlások ürügye alatt. Csellel fölvezette egy épü­letbe és Szmetanovics Eszter csak amikor vstköztetni kezdték, akkor vette észre, hogy az őröltek házában van, ahová saját nővére vitte. Több napon át tartott a megfigyelése. Az orvosok végül is belátták, hogy teljesen épelméjű nő és el- bocsájtották az elmegyőgyinté- zelből. Visszautazott Kálba. A tulajdon vendéglőjében, illetve lakásán drága amerikai bőröndjeit, koffereit feltörve és nagyrészt üresen találta. Ékszerei, gyöngyei, briliánsai nagyértékű fehérneműi és drága ruhái eltűntek. A szerencsétlen Szmetanovics Eszter felelősségre vonta a bérlőket, majd feljelen­tést tett a csendőrségnél. Sorsa azonban egyre szomorúbb lett a vendéglőben, végül már nem is a szobájában, hanem a moső- konyhán kellett étkeznie. Ruhái, holmijai egyra tűntek, fogytak és a magával hozott nyolcvan pár finom harisnyából csak két pár maradt meg neki és megtörtént, hogy lyukas ha­risnyában kellett neki bemsnnie Egerbe. A napokban még szomorúbb eset történt Szmetanovics Esz­terrel. Egyik estén leitatták, esz­méletlen állapotban kocsira tet­ték és bevitték Egerbe az irgalmasnő- vérek elmegyógyintézetébe azzal, hogy őrölt és szabadon nem járhat. A már másodszor is az őrül­tek házába erőszakolt nő idegeit nagyon megviselte a sok szen­vedés és kevés híja volt, hogy valóban bele nem őrült, amikor arra eszmélt, hogy másodszor is a bolondok házába vitték rokonai. Dr. Szilágyi József kórházi orvos mindenre kiterjedő gon­dos figyelme néhány nap alatt felismerte, hogy Szmetanovics Eszter milyen borzalmas kegyet­lenséggel jutott az élőhalottak házába és az emberies gondol- kozásű derék orvos nyomban intézkedett, hogy a szerencsétlen üldözött mint épelméjű, azonnal elhagyhassa a szomorú kórházat. Azőta már nem a vendéglőben, hanem Kál község egyik gazdá­jának házában lakik a szegény gazdag Szmetanovics Eszter. A megkínzott nő borzalmasan sötét részleteket mesél el a kálvá­riájáról. Hihetetlenül hangzik el­beszélése, mint valami irtózatos rémregény. De ő szomorúan in­teget, hogy igaz. Mi holnap újabb részletet közlünk 6bből a rém- regényből, de a közigazgatási hatóságok addig is intézkedhet­nének az ilyen szerencsétlen nő védelméről. (n. r.) A hazai táblaüveg védelme. A ke­reskedelmi miniszter figyelmeztette a hatóságokat, hogy 4 mm vastag­ságig van magyar gyártmányú táblaüveg és igy minden előfor­duló esetben szigorúan ellenőri­zendő, hogy középitkezéseknél csa­kis magyar gyártmányú táblaüveg kerüljön felhasználásra. A jászközségek villamosítása. A Hatvan-jászberényi magas­feszültségű távvezeték felülvizsgálata. Hatvan, szeptember 27. Tegnap történt meg a Hatvan­jászberényi magasfeszültségű {hatvanezer voltos!) elektromos távvezeték felülvizsgálata. Ezen sz üzembahelyezést megelőző felülvizsgálaton Heves várme­gye, illetve az itteni államépí­tészeti hivatal részéről Steiger József főmérnök jelent meg. Ez a távvezeték, amely Salgótar­jánból Hatvannak ée a jászköz­ségeknek közvetíti a villamos áramot, tulajdonképpen már egy része annak a nagy villamosí­tási műnek, amelyet a Salgótar­jáni Bánya r. t. tervbevett. A Salgótarjánban, Szolnokon és Csepelen megépítendő villamos centrále ennek a tervnek az alapja. A Salgótarján—Hatvan és Jász­berény között felépített távve­zeték már belekapcsolódik ebbe a háromszöget képező villamos hálózatba, illetve tervszerűen már egy részét képezi annak. A 60.000 voitos fővezetékről Hatvan község részére irányí­tott áramot 3000 voltosra ala­kítja át a transzformátor. Nagyarányú lakásépítési akció indul a köztiszt­viselők részére? A köztisztviselők lakáiépitési ügye újabb fázishoz ért. Az ér­dekeltségek már régebben érint­kezésbe léptek a népjóléti mi­nisztériummal, kifejtették, hogy a köztisztviselőket lakáshoz akarják juttatni azon az alapon, hogy megfelelő külföldi tőkét bocsátanak az építkezők rendel­kezésére s ezeknek a hiteleknek a törlesztésére és fedezésére a köztisztviselői lakbérek szolgál­nának. E kérdésben Wekerle Sándor pénzügyminiszter a következő­ket mondotta : — Helyeslem, hogy a köztiszt­viselőknek lehetővé akarják tenni lakások építését és én a magam részéről a külföldi tőke ilyen irányú felhasználását helyesnek tartom. Tudomásom szerint a népjóléti minisztérium foglalko­zik az ügygyei és én, amikor a kérdés financiális részét elbí­ráltam, már felügyeleti jogomnál fogva is arra fektettem a fősulyt, hogy a köztisztviselők olcsón jő és egészséges lakásokat kapja­nak és hogy a kis családi házak ne jelentsenek számukra a mos­tani lakbéreknél nagyobb meg­terhelést. Szükségletét mindenkor helybeli iparosnál és kereskedőnél szerezze be!

Next

/
Thumbnails
Contents