Egri Népújság - napilap, 1928/2

1928-09-18 / 214. szám

1. 2 iiniiU I mini mu u mi ifnagrrr-irrrr "r-r-^^**a*-**ar:*a*: nek lelkében él a szeretet a min­den jó és nemeinek kútforrása: a katholikus hit iránt, Krisztus királysága iránt, amelyhez ra­gaszkodni annyi, mint az élet boldogulásának alapjaihoz ra- gaizbodni. Erre int bennünket a legfőbb pásztor. — Amidőn én tavasszal a ma­gam köteles hódolatét bemutat­tam Őszentsége előtt és hallot­tam ajkáról szokat a szavakat, amelyekből meleg érzés áradt a magyar nemzet felé, felhatalma­zott engem a Szent Atya, hogy mindazokra, akik az Ű hívei között apoitoli munkát végez­nek, az Ö áldását adjam. — Legyen a jóakaratű hí­vek törekvésén az Isten áldása a mai nap nagy művén, hogy az maradandó nyomokat hagy­jon maga után! Szűnni nem akaró taps és él­jenzés zúgott föl az érsekfő* pásztor fennkölt szavaira. Majd a dalkörökkel együtt a pápai himnuszt énekelte a közönség. Kriston Endre püspök, a Katholikui Népszövetség he­vesmegyei szervezetének elnöke, lépett ezután az erkélyre és magasan szárnyaló, költői len­dületű beszéddel nyitotta meg a katholikui népgyűlést. A piupöknek meleg ovációval fogadott szavai után Hsdry Lőrinc dr„ Heves vármegye főispánja emelkedett szólásra és beszédé­ben a következőket mondotta : — Igen tisztelt katholikui gyűlés, kedves katholikus test­véreim! Abból az alkalomból, hogy a Katholikui Népszövetség Eger városában tartja népgyű­lését, örömmel üdvözlöm a Ka- tholikus Népszövetség vezéreit éa a vármegye közönsége nevé­ben szivem melegével üdvözöl­lek titeket, katholikui testvérek. Á hadgyakorlatoknak ideje van most. Bemutatása az erőknek. Bemutatása és megismerése mind­azoknak a vezéreknek és harco­soknak, akikre a veszély pilla­natában számítani lehet. Vannak azonban olyan gyakor­latok is, ahol az ellenfél forma­ruhájában ellenséget játszanak és élessel lőnek reánk. Mi a mi kötelességünk e tá­madásokkal izemben ? A mi hi­tünk itteni eredetű és ez nekünk felségei nyugalmat ed. Minekünk nincs szükségünk fegyver-csör- íetéire. Aki ma ebben a csonkaország­ban a felekezetek között egye­netlenséget szít, nem tesz jó szolgálatot sem önmagának, sem hazájának, sem felekezetének. Éppen ezért nem lesz ez a katholikui nap harci játék. Erő­sítsük egymásban a katholikui öntudatot ! Csak akkor tud a mi óriási fölényünk mások előtt is tiszteletet, tekintélyt párán­EGRI NÉPÚJSÁG n i ii i ............... i mi .............. mu win mii in in mi inni ii d őlni, ha minden emberben él és cselekszik a katholikui öntu­dat. Megelégedéssel látom itt ezt a szellemet és tudom, hogy e falak között, hol minden a régi katholikui magyar hagyomá­nyokról beszél, a kaiholikus na­pon rajta lesz a Mindenható áldása. (Éljenzés és taps.) Trak Géza, Eger város polgármestere lépett ezután az erkélyre és Eger város közönsége nevében meleg szavakkal üdvözölte a kaiholikus népgyűlés közönségét, hálás szív­vel és hódolattal köszöntötte az érsekfőpásztort, majd lelkesedés­sel üdvözölte a katholikui élet vezéreit, akik e gyűlésen messze- hangzó szavaikkal megmutatják a békülés útját. Ernszt Sándor prelátus országgyűlési képviselő, a ke­resztény gazdasági és szociális párt vezére emelkedett ezután szólásra és többek között eze­ket mondotta: — Benn a timplomban a ka­tolikusok egyetértenek, de kinn az életben nem tartunk össze. A katolikusokat minduntalan tá­madják ée nem véletlenül, ha- nem megfontoltan, mért a ka* tholikus közvélemény nem az az erő, aminek lennie kellene. Ha azt látom, hogy a régi ellensé­gek a régi táborból sokan tá­madnak bennünket, nem vehe­tem el a jogát másoknak, de kaiholikus testvéreimet arra ké­rem, őütsük meg egymást és néz­zünk szemébe ezeknek a táma­dásoknak. Ha én a múltra gon­dolok, itt Egerben, ahol óriási történelmi emlékeit látom a ma­gyar katholicizmusnak, föl kell kiáltanom : Ki lehet elsőbb Magyarországon, mint a kaiholikus ember, a ka- tholikus püspökök, a kaiholikus érsekek? Itt az egri vár mu­tatja, milyen kötelességeket tel­jesítettek a katholikus püspökök a hazával szemben. Az a hatal­mas nagytemplom tanti reá, ho­gyan teljesítették kötelességei­ket főpapjaink az Istennel szem­ben. Az óriási főiskola, ez a cső dálatosan szép egri Lyceum bi­zonyság reá, mit tett a katho­likus főpapság a magyar tudo­mányért. (Úgy vanl Éljenzés!) — A háború előtt elég erővel figyelmeztettük a nemzetet a következő bajokra és az idő iga­zat adott nekünk. A háború után békét ás rendet teremtettünk. Magyarországnál ma rendezettebb állama nincs Európának I Hitet adtunk az em­bereknek a magyar jövőbe. A szántóföldek egynyolcad részét szétosztottuk a szegény emberek között, ezernyi iskolát építet­tünk s a kórházaknak és sza­natóriumoknak egész sorát emeltük. És nem fogunk megállni. A'nem­zet jövőjéért dolgozunk tovább. Egyik legelső feladatunkat ké­pezi, hogy a legszegényebb em­berek megélhetését agg-korukra biztosítsuk. Mindezekhez semmit sem kérünk tőletek, csak egyet­értést. (Hosszantartó éljenzés és taps.) Haller István v. kultuszminiszter, az egri ke­rület országgyűlési képviselője többek között a következőket mondotta nagy tetszéssel foga­dott beszédében: — Azt mondják a bajban levő embereknek, hogy most már új próféták után kell járni, mert a régiek nem tudnak orvosságot nyújtani és utasítják a szegény embert a szociálietákhoz, a kom­munistákhoz. Ez bizony rossz tanács. Mert az új próféták nem gyógyítanak és mert nem tud­nak segíteni, úgy tesznek mint a pelikán, de nem a maguk, ha­nem a mások mellét tépik. Ép­pen ezért vissza kell térnünk a a régi mesterhez, a régi tanító­hoz. Nem hiába mondják: régi jő idők. Valóban jobbak voltak ezok az idők, mert jobbak vol­tak az emberek. Krisztus urunk nem azt hirdette, hogy mások haljanak meg, hanem Ő halt meg értünk a Kálvárián. Cirku­szokon, máglyákon, vőrtanűsá- gon, kínszenvedésen át vezetett a kereszténység útja. De a ke­reszténység csak ment tovább a maga útján éa egyik oldalon templomok, iskolák épültek, a másik oldalon béke, megelége­dettség és jólét termett a nyo­mában. — Nsta kell messze mennünk, csak Eger történetét nézzük. Itt még Szent István király idejében megépült az első katedrális, már 700 évvel ezelőtt letelepedtek itt a francisis árusok. A török hódoltság idején Gyön­gyösről jártak Egerbe lelki vi­gasszal a derék ferencesek. A török kivonulása után a püspö­kök építették újjá a várost. Bir- kőczy püspök nagy építkezései után 1765 ben Eszterházy püspök felépítette Egerben a magyar egyetemet. 1828-ban Pyrker ér­sek állította fel Egerben Ma­gyarország első r. katb. tanító­képzőjét. Bartakovicc érsek be­hozta ide az Angolkisasszonyo­kat. És ma nem az egyháznak köszönheti-e Eger annyi iskolá­jának felépítését? Nem a mai érsekfőpásztornak köszönheti-e Eger aünyi új palotájának fel­építését? — Ma, —mondja az ellenfél — a r. kath. egyház a gazdagok­nak az istápolója és nem a sze­gények mellett áll. Nem! Az Egyház sohasem változik. Hisz éppen azt vetik szemére a ka­tholicizmusnak, hogy ma is az, ami 2000 évvel ezelőtt volt. Az 1928. szeptember 18. Egyház ma is szt a munkát végzi, amit 2000 év előtt és tem­plomok, iskolák, kórházak te­remnek munkája nyomán. —■ É* nekünk katolikusoknak ragaszkodnunk kell minden intézményünkhöz, a Líce­umtól, annak főiskoláitól kezdve a legutolsó, a leg­kisebb elemi iskoláig! Semmit sem adhatunk fel, sem iskolát, sem mást, mert Magyarországon a katho­likus egyház jobban be­töltötte hivatását a köz­oktatás terén, mint maga az állam! (Ügy van! Úgy van! Hosszantartó taps és éljenzés.) Az állam csak hálás lehet az egyháznak. — Nem áll, hogy a szegény embert nem istápolja az Egyház. Az Egyház nem ítéli el a va­gyont, de kárhoztatja azt, ha valaki nem tudja, hogy a gaz­dagság mire kötelez. A vagyont Krisztus szellemében kell fel­használni ! Az Egyház kárhoztatja azt, aki visszaél a vagyonnal és elnyomja a munkást. Gróf Károlyi József országgyűlési képviselő mon­dotta el ezután beszédében a következőket: — Ne szálljunk vitába azok­kal, akik nyelvöltogetéssel tá­madnak reánk. A méltóságnak, az apai hatalomnak tekintélyé­vel lépjünk fel ezekkel szemben. — A katholikus egyházzal ellen­séges irányban, katholikuselle- ne8en tanították eddig a magyar történelmet. Nekünk mindig a polgárháborúk vezérei voltak a nagyhőseink. — Éa most tanulmányozom ezt a történelmet és kezembe került egy spanyol tábornoknak, a pápa egyik tábornokának könyve. A könyvet 1703 ban ad­ták ki, tehát nem lehet azt mon­dani, hogy utólag írták. Ebben a spanyol könyvben elmondja a tábornok,- hogy Budavár vissza­vételénél annak idején a húsz­ezer katona közűi csak hatezer volt a magyar, a többi a pápai hadsereghez tartozott. — A soproni ée a győri ezre- dekhez tartozó magyar csapatok a támadásban nem akartak részt- venni, mert az ostromlott vár bástyáján magyarűl beszéltek a védők. A könyv szerint ezek kálvinista magyarok voltak. (... tuerunt Calvini.) Szabadkán szintén az volt a helyzet, hogy a magyarok, akik kálvinisták voltak, a felszabadító keresztény seregek elől elmentek a törökök­kel együtt a városból. Ezért kellett idegeneket betelepíteni sok helyre és idegenekre bízni a közigazgatást, ami később a Rákőczi-féle felkelésre vezetett. — Nekünk Pázmány Péterről,

Next

/
Thumbnails
Contents