Egri Népújság - napilap, 1928/2

1928-09-14 / 211. szám

nr * ä a *» W. 2 0. R 16 FILLÉR \ Előfizetési tíij postai szállítás­sal: ega hónapra 8 pengő 20 fillér, negyedévre 9 pengő 60 fillér, egyes szám ára 16 fillér, vasár- ♦ nap 24 fillér. ♦ Szerkesztőség és kiadóhivatal s Eger, Líceum, földszint, balra. Telefonszám: 11, ♦ Hirdetések« milliméteres díj­szabás szerint ♦ számíttatnak.« fiszerkesztő: Dr. URBÁN GUSZTÁV ♦ POLITIKAI NAPILAP * Felelős szerkeszti: KELEMEN ANDOK XLV. év/. 211. szám ♦ Péntek $ Eger, 1928. szeptember 14. Barát, vagy ellenfél? Ezt a kérdást Németországnak kell felvetnünk, amellyel tudva­lévőén a legszorosabb baráti vi­szony kötött össze bennünket úgy politikailag, mint gazdasá­gilag. Da az utóbbi időben ez a baráti viszony nem hogy elmé­lyült volna, mint azt a helyzet logikája kívánja, hanem elmér- gesedeti és pedig gazdasági vo­natkozásban, amelyben a néme­tek velünk szemben a fegride- gebb álláspontra helyezkednek. Most már köztudomású, hogy a kereskedelmi szerződéseink megkötésekor hibákat követtünk el, amely hibák a külkereske­delmi mérleg deficitjénél lelhe­tők fel legszemléltetőbbea. A leg­nagyobb és legsúlyosabb hiba volt a Németországgal megkö­tött egyoldalú kereskedelmi meg­állapodás, amely lehetővé tette a németeknek az összes kedvez­mények kihasználását a magyar területre behozott árúknál és viszont egyre lehetetlenebbé tet­te a magyar árúknak Németor­szágba való bevitelét. így tehát a Németországba való exportunk egyre csökken és a német be­hozatal ezzel szemben egyre emelkedő tendenciát mutat. Né­metország ma már a második helyen áll azon államok között, amelyek a legtöbb árút szállítják Magyarországnak e mi nem tud­juk elérni, hogy exportunk lé­pést tartson az eddigi németor­szági exporttal. Mezőgazdasá­gunk úgyszólván semmi hasznát sem látja a szerencsétlenül meg­kötött német szerződésnek, de Németország, még a cseheket is túlszárnyalva, minden lehető előnyt kihasznál a magyar pia­cokon. Ezek az állapotok érlelték meg aztán az illetékes tényezők­ben azt az elhatározást, hogy a kereskedelmi szerződéseket re­vízió alá kell venni, vagy pedig föl kell mondani a rossz megál­lapodásokat és újakat kell kötni, mielőtt még végzetessé nem vá­lik a hiba. És itt jön aztán a legnagyobb bökkenő. Németor­szág hallani sem akar a magyar­német kereskedelmi megállapo­dás revíziójáról és makaóiul ra­gaszkodik a szerződés előnyei­nek kihasználásához — ellenér­Magyarország előkelőségei és a külföldi katonai attasék is megszemlélik a honvédség záró-gyakorlatát a Pünkösdhegyen Pénteken reggel kezdődik és szombaton délelőtt végződik a zárógyakorlat. Eger, szeptember 13. A trianoni békeszerződés fáj­dalmasan ciekély létszámú hon­védséget engedélyezett Csonka- magyarorizágnak. Mégis sze- münkfénye kell, hogy legyen a kisszámú hadseregünk is, mert magyar, mert a mienk, és bízva bízunk, hogy szükség esetén kis hadseregünk is nagy feladatok megoldására lesz képes, mert a magyar mindig katona-nemzet volt és a magyar vitézséget, az atyáinktól öröklött harci erénye­ket semmi földi hatalom nem irthatja ki a magyar leikekből. Nemzeti öntudatunkat és a magyar jövőbe vet6tt reménysé­günket nagyban erősiti annak látása, hogy ha kevesen is, de vannak még magyar katonák, akiknek kezében a Trianon által meghagyott kevés fegyver is félelmetes eszköz lehet az elte­metett Igazság sírjának őrzői ell9n. Büszkeséggel, szeretettel, a testvén érzés melegével simo­gatja szemünk a magyar katonát, a magyar sors és a magyar jövendő legfőbb letéteményesét, a legszebb, legszentebb nemzeti hagyományaink tovább hordo­zóját, nemzeti újjászületésünk­nek, Nagy Magyarország feltá­madásának legerősebb biztosí­tékát. Büszkén, a szebb magyar jövő iránt bátrabb bizakodással néz­tük napok óta az Egerben és környékén összegyűjtött kicsiny honvédségünknek felvonulását, meneteit, harcedző gyakorlatait. Örülünk, hogy a mi környé­künket választották a nehéz, fárasztó gyakorlatok színteréül és fájón gondolunk rá, hogy két nap múlva eltávoznak tőlünk kis helyőrségeikre és nem gyö­nyörködhetünk tovább napbar­nított arcuk biztató tekintetében, dübörgő lépéseikben, a váloga­tott daliák délceg lovaglásában és újból szomorúan kell élez­nünk, hogy milyen kevés ma­gyarnak szabad ma katonának lenni . . . * Az Eger környékén rendezett őszi hadgyakorlatot szombaton délelőtt fejezi be a honvédség. A záró gyakorlat pénteken reg­gel kezdődik és szombaton dél­előtt az Egertől Kereosend felé vezető országút mellett fekvő PQnkösd-hegyen fejeződik be. A zárőgyakorlatot végig nézik: Janky Kocsárd a m. kir. honvédség főparancsno­ka, Csáky Károly gróf honvé­delmi miniszter, Algya-Papp Sándor él Gömbös Gyula hon­védelmi államtitkárok, az angol, olasz, francia, szerb, román és cseh katonai attasék. Az országgyűlési képviselők szombaton reggel külön vona­ton érkeznek Egerbe és innen autókon vonulnak ki a záró- gyakorlat színhelyére. Szombaton reggel a zárőgye- korlatot megtekinti Szmrecsányi Lajos dr. belső titkos tanácsos egri érsek is, továbbá Kriston Endre püspök és az egri fő­káptalan több tagja, valamint Hedry Lőrinc dr. főispán, Óko- licsányi Imre alispán és Trak Géza polgármester. Meghívást kaptak a zárőgyakorlat megte­kintésére a sajtó képviselői is. Felső Magyarország minden részéből óriási tömegek indulnak az egri katholikus napra Wolf Károly, P. Bangha Béla, gróf Károlyi József, Czettler Jenő, Haller István, Ernszt Sándor az egri katholikus gyűlésen. Eger, szeptember 13. Az egri plébánián mozgalmas élet folyik. Matuszka Mihály apát, kanonok, Eger város plé­bánosa kezében folynak össze az egri katholikus nap rende­zésének szálai. A kanonok plé­bános a vezérkari főnöke annak a többszáz főnyi rendezőbizott­ságnak, amelynek szakosztályai egymás után tartják értekezle­teiket a plébánián. Egerben még sohasem volt olyan nagy arányú katolikus nap, mint amilyennek ez a mos­tani ígérkezik. A rendező bizott­ság felhívására a csonka ország északi határvidékétől le az egri ték nélkül. Hiába minden békél­tető közbelépés, hiába minden próbálkozás ebben az irányban, a németek hajlíthatatlanok és nem engednek egy jottányit sem. Elmondottuk már százszor is azokat az indokokat, amelyek részünkre szükségessé teszik a magyar-német szerződés revízió­ját, minden hiába, mert Német­ország hallani sem akar róla, tudni sem akar a tarifális szer­ződés megkötéséről és makacsul ragaszkodik a mai állapotokhoz. Azok a németek, akik a világ­háború alatt szövetségeseink voltak, akiknek annyi emberün­ket bocsájtottuk rendelkezésük­re, hogy a tűzvonalba küldhes- sék őket. És ezek a németeké • ezek az egykori barátok és fegy­vertársak most azok, akik meg­nehezítik országunk gazdasági előrehaladását. A barátból ellen­fél lett gazdasági előnyök ki­használása miatt és a volt barát már n8m hajlandó a régi baráti kapcsolatok alapján reviziő alá venni egy elhibázott cseleke­detet.

Next

/
Thumbnails
Contents