Egri Népújság - napilap, 1928/2

1928-09-11 / 208. szám

# I «■»^ifc^as«ss^s3^Tai®Kísssssasias5«a»««B Előfizetési díj postai szállítás­sal: egg hónapra 5 pengő 20 fillér, neggedévre 9 pengő 60 fillér, egyes szám ára 16 fillér, vasár- ♦ nap 24 fillér.* főszerkesztő: Dr. ÜEBÁN (SüSZTÁV á ß warn » 16 LT* ^ POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal j Eger, Líceum, földszint, balra. Telefonszám: 11, ♦ Hirdetések* milliméteres díj­szabás szerint ♦ számíttatnak. ♦ Felelős szerkesztő: KELEMEN ANDOK X L V. évf. 208. szám Kedd Eger, 1928. szeptember 11. Búd ós.aS/ekerle, az -áj miniszterek letették az esküt a kormányzónak Budapest, szeptember 10. A hivatalos lap szombati szá­ma közölte az uj miniszterek kinevezéséről szőlő kormányzói kéziratokat. Horthy Miklős kor­mányzó a miniszterelnököt he­lyettesítő Tass József dr. népjó­léti miniszter előterjesztésére Búd Jánost, akit a pénzügymi­niszteri teendők ellátása alól legteljesebb elismerése mellett felmentett, közgazdasági minisz­terré, Wekerle Sándor dr. egye­temi tanárt pedig pénzügymi­niszterré nevezte ki. Búd János és Wekerle Sándor, a két uj mi­niszter vasárnap délben tette le az esküt a királyi Várban Horthy Miklős kormányzó kezébe. Az eskü letétele után Horthy Miklős kormányzó Búd János közgazdasági minisztert, majd Wekerle Sándor pénzügyminisz­tert különkihallgatáson fogadta. Illetékesebb helyről közük, hogy a pénzügyi politikában belátható időn belől számottevő változás nem várható. Wekerle Sándor, az új pénz­ügyminiszter a kormányzat pénz­ügyi politikájában az általános elveket illetően változásokat hozni nem fog, annál kevésbé, mert a kormány közgazdasági politikájának irányítása tovább­ra is Búd János kezében marad. Wekerle Sándor, az új pénzügy­miniszter közvetlen környezeté­nek azt a kijelentést tette, hogy az adózási sérelmek orvoslását tekinti legfőbb feladatának. Könnyekig megindító hazafias Ünnep volt a 60-as bajtársak ötvenéves találkozója Török Kálmán és Arnóthfalvy tábornok beszéde. Eger, szeptember 10. Eger város házi ezredének, a volt 60. gyalogezrednek Bosznia elfoglalásában, 1878.-ban részt- vett katonái szeptember 7.-én este ét 8.-án délelőtt megható, hazafias ünnepségek között tar­tották meg ötvenéves bajtársi találkozójukat. Ószbecsavarodott fejű aggastyánok, a 75—80 esz­tendős élet gondjaitól, küzdel­meitől megviselt nagyapák, elő­kelő városi öregurak és egyszerű, falusi öregzsellérek veterán szá­zada volt a lezajlott ötven esz­tendő után megfogyva bár, de törve nem, — legalább is ma­gyar lélekben törve nem, — öbz- szegyült régi bajársak kedves csoportja. Ki fényes kocsin ér­kezett, ki gyalog jött a messzi faluból. Ragyogó tábornoki dísz­be öltözött bajtárs volt az egyik, egyszerű, közvetlen szavú, fekete ünneplő ruhás magyar paraszt, de éppenűgy szeretetet, tisztele' tét keltő bajtárs volt a másik, mint az a két-három régi, már letűnő magyar viseletben, ráncos gatyában, pörge kalappal jött de­rék palóc.kiknek tisztelettudásuk­nál, hazafias lelkesedésüknél, be­csületes magyarságuknál csak a szegénységük, földhözragadtsá- guk látszott nagyobbnak ... Mi hozta őket össze? Hát olyan összetartó erő a bajtársias érzés ? Hát még 75—80 éves korában is ezredtárs, bajtárs tud lenni a magyar ember? Könnybe lábadt szemmel, a kiáradő szeretetnek, hazefiúi érzésnek, hős atyáink iránti szeretőiének kitörő köny- nyeivel kérdezte ezt így magá­tól 8z újabb nemzedék s míg lelkendezve gondolt az öregekkel együtt a félszázados emlékekre, friss szemével a jövőbe nézett és elkeseredve puskára, kardra vágyott, üresen szorongó ifjúi keze . . . Az ismerkedési est. Pénteken este a Tűzoltó lak­tanya helyiségében gyűltek össze a volt bajtársak, ahol a jóízű vacsoránál tüzes egri bor mel­lett örültek, hogy a boszniai harcok után ötven esztendővel viszontláthatták egymást. Trak Géza, Eger város polgármestere meleg, hazafias beszédben üd­vözölte a veterán bajtársakat. Barcs Béla budapesti kir. köz­jegyző, a boszniai hadjáratban résztvett és ott kitüntetést is ka­pott 60-as tartalékos főhadnagy, Pdást a haza földjéhez. Hálaadó szentmise. Török próposHtanonok beszéde a történelmi hazafiságról. Kisasszony napján, szombaton, délelőtt 9 órakor, — a ciszterci templomban hálaadó szentmisére gyűltek egybe a veterán báj­ténak. A szentmisét Török Kál­mán prépost-kanonok celebrálta. Török prépost-kanonok a követ­kező rövid, de mély hatású szentbeizédat mondotta: — Kedves testvéreim 1 Az igaz hazafiság nem képzelhető el a haza múltjának ismerete és sze- retete nélkül. Az igaz hazafiság szinte vallásos tisztelettel őrzi a nemzet dicső emlékeit, melyek összességükben a történelmi ha- zafiságot alkotják. A történelmi hazafiság által kapcsolódnak öez- sze az egymást követő nemze­dékek; ez egyesíti őket a nemes ideálok tiszteletében; ez gyöke- rezteti meg mélyen a ragaezko­a bajtársi összejövetel eszméjé­nek szülője, mint a vendéglátó kedves házigazdát köszöntötte ezután Trak Géza polgármestert. Puy József ny. tábornok, a 60- asoknak a világháborúban ez­redparancsnoka, üdvözölte ezu­tán pobárköszöntőjében az öreg bajtársakat. Majd az agg harco­sok közűi is többen ürítették poharaikat Eger város közön­ségének jólétére. — Ennek a hazafiságnak meg- elevenedését látom magam előtt, midőn a hires vitéz egri 60 ik gyalogezred még életben levő bsjtársai a boszniai okkupáciős hadjárat 50 éves évfordulója al­kalmából e szent helyen hálaadő találkozóra gyülekeztek. Találkozik a múlt és jelen, felujulnak az ezred dicső emlé­kei s kiárad rájuk a lelkek me­leg tömjénfüstje. A múlt a je­lennel egybekepcsolődik, átörök­lődik az Isten, király, haza ne­mes ideálja és mélyre hatol a szeretet, a ragaszkodás a haza földjéhez. — A félszázad, mely a hadjá­rat és a mai találkozás közé esi utolsó éveiben az egetvívő ku delmek és világot rengető harci mozdulások kora s ránk nézve a lelketmarő pusztulás és nyo* moruság siralmas ideje. — A múltba tekintve és a je­lent látva, eszembe jutnak Dante L’ Inferno-jáből Francesca sza­vai: Nincs nagyobb fájdalom, mint a balsorsban visszaemlé­kezni a boldog időre. — Boldog időre!. .. szép, nagy Magyarországra; amikor még boldog volt a magyar... De vi­gasztalódjunk. — Igaz, a félszázados bajtársi találkozó örömébe ürömcsepp vegyült, de a balsors ez üröm- cseppjét is megédesíti az a tudat, hogy a nemzet lelke él nemcsak a csonka határokon belül, hanem a raboskodókban is. Ez a lélek egy és elrabolhatat- lan s rejtetten ia hatalmas erő, melybe a nemzet élniakarása nyugodtan mélyesztheti a jő re­ménykedés gyökőrezálait. — Ez a lélek, amelyet annyi­szor megpróbált a magyar szá­zadok vihara; ez a lélek éltette a hatvanasokat, — kiknek lába- nyomán Bosznia bércein-völgyein is hir, név, dicsőség fakadt, melynek emléke be van írva a magyar vitézség aranykönyvébe kitörölhetetlenül. S ha annyi katonasír domborult is az ellen­séggel vívott kemény harcok után, az ezrodszellem soha meg nem ingott; az elhunyt hős baj­társ veszte új erőt adott és a magyar vitézség nem halt meg soha! — Az élők itt találkoznak ... Nemes testületi szellem szép megnyilatkozása e találkozás és bizonysága annak, hogy a baj­társi összetartozás meleg érzete dobogtatja ma is a hatvanas katona kebleket. Példa ez, kedves testvéreim a jelennek és minden magyarnak arra, hogy nagy célok szolgá­latára a siker reményében fel­sorakozhatunk. — Da az élők itt nem csak egy-

Next

/
Thumbnails
Contents