Egri Népújság - napilap, 1928/2

1928-09-05 / 204. szám

EGRI NÉPÚJSÁG Egerben tartják meg a jövő évi motoros vándorgyűlést 2 A szikes talajok feljavítása. Az ősz folyamán a földmive- lésügyi miniszter újból jelentke­zésre fogja fölszólítani a gazdá­kat, az állami sziktalaj javítási akcióban való részvétel iránt. A már megindult szikestalaj felja­vító akció eddig leginkább Jász- nagykunszolnok, Hajdú, Békés és Bihar vármegyék területén fejtett ki erősebb tevékenységet, amelynek során mintegy 2000 kát. holdnyi gyarapodást köny­velhet el az ország termőterülete. A jelentkező birtokosok szikes területét a miniszter által kikül­dött szakértők vizsgálják felül minden egyes esetben és e hely­színi vizsgálat alapján lesz meg­állapítva, hogy a terület alkal­mas-e a meszezéssel való fel­javításra, avagy sem. Ország-Világ. — Kicserélik a forgalomban lévé bankjegyeket. A Magyar Nemzeti Bank pénzjegynyomdájában már hosszabb idő óta nyomják az új pengőjegyeket. A forgalomban levő pengőbankjegyek nagyrésze ugyanis elrongyolődott, vannak olyan nyomású bankjegyeink is, amelyek festéknyomokat hagy­nak. — A kásmiri fennsíkon, Amar- nathji nevű hires hindu zarán­dokhelyen váratlan fagyhullám lépett fő), mely tömeges áldoza­tokat követelt a készületlen za­rándokok köréből. A fagyhullám­nak eddig húsz áldozata vau és védekezni egyáltalán nem lehet ellene, mert a zarándokhelyen nincsenek szilárd épületek és meleg ruhákat sem lehet besze­rezni. Nyíregyházáról írják: Va­sárnap tartották meg Nyíregy­házán a motorosok országos vándorgyűlésüket. A gyűlésen Debrecen, Budapest, Sátoralja­újhely, Eger és Miskolc motoro­sai vettek részt, mintegy 120 an. A megnyitó beszédet Elekes Lajos ügyvezető eleinek tartotta. Utána megválasztották a ván­dorgyűlés elnökéül dr. Sípos Ferencet, jegyzőül pedig dr. Si­mon Lajost. Ezután elhatározták, hogy a legközelebbi vándorgyűlést Egerben fogják megtartani. Smiják István építész a kö­vetkező határozati javaslatot terjesztette a vándorgyűlés elé: Mondja ki az 1928. évi első országos motoros vándorgyűlés, — hogy minden motoros klub­nak, — motoros egyesületnek vagy szakosztálynak erköicsi kötelességévé teszi évenbintleg- | alább egy csillag túra vagy tár­saskirándulás megrendezését, melyre tartozik meghívni az or­szág összes motoros klubjait és a klubok készítsenek statisztikai kimutatást a résztvevőkről s akik a kimutatások szerint, a klubok által rendezett kirándu­lásokon a legtöbbön részt vet­tek, azok az év végén a klubok, illetve szakosztályok által egy- egy emlékserlegben részesülnek, esetleg 1—2 sorrendben, ahány a részt vevő klubok vagy szak­osztályok száma. Továbbá, hogy a klubok és szakosztályok egymás közötti nemes versengése meginduljon, a csillagtúrák, versenyek és tár- saskirándulások rendezésében, e tekintetben a legtöbb intenzivi- tást kifejtő klub vagy szakosz­tály, a többiek által szintén, év- végi összehasonlítás alapján em- | léktárgyban részesüljön. 1928. szeptember 5 tolással, hogy a kisebb, falusi házak lerombolásánál sehol nem szoktak szakértőt alkalmazni, a vádlott nem is volt Kiskörén a a halálos szerencsétlenség meg­történtekor, a így gondatlanság sem terheli. MffiBKHSB» SI® SSS03!raS35g}8SSí3 S 0 Csak ennyi volt? A Rákóczi utón lezajlott verekedéssel kapcsolatban — melyről lapunk más helyén számolunk be — a következő sorokat kaptuK: * Csak ennyi volt . . . Fölkiván- kozott belőlük a szilaj msgyar virtus, a gyöngyöző borral öb­lögetett vidám derű s nekisza- baditották könnyelmű fiatalsá­guk minden megvadult hangos jókedvét. Az elrejtett végzetes bicska pedig csakhamar meg­csillant a sorsverte magyar kéz­ben s nyomában csordult . . . folyt a piros vér szomorú pa- takkigyőba. Ez is magyar volt: magyar vár. * Az egész igy kezdődött Egy 13—14 éves berúgott suhanc be­lekötött egy szegény, félszemére vak, tökéletlen fiúba. Miért? Mert ezt úgy látta már a na­gyobbaktól azelőtt Egy éles kő­vel véresre verte, és félig agyon is ütötte volna talán a szegény fiút, ha egy nagyobb legény védelmére nem kelt volna a sze­rencsétlennek. Az erre keletkezett lármára, vagy talán a frissen csordult vérszagra legények rohantak vad üvöltéssel a közeli korcs­mából s nekimentek a gyámol­talant védő legénynek, mert rá­ismertek, hogy más hőstyabeli volt. Hogy, hogynem azután a megvadúlt részeg embergoino- lyag két pártra szakadt • ütötte Házbontás, két halállal Az egyik ledöntött házoldal maga alá temetett két öreg embert, Kisköre községben. Tolnai József kiskörei községi bíró régi házát ez év májusá­ban bontani kezdték ; egy 3 mé­ter magas és 7 méter ho«szű falat, hogy a vályog össze ne törjön, a munkások egy darab­ban döntöttek ki úgy, hogy köz­vetlenül a fundamentum fölött kiszedtek egy sor vályogot. Döntés közben a hatalmas házoldal maga alá temette Sípos Ferenc 59 éa Takács János 63 éves kiskörei földmívest, akik csak «szórakozásból nézték a romboló munkát és nem vették észre, hogy a fal egy darabban dőlni kezd. Mindkét öreg ember koponya­alapi törést szenvedett és ször­nyethalt. Az egri kir. ügyészség Tolnai József ellen azért, mert a ház bontásánál szakértőt nem aiksl- mázott, gondatlanságból okozott két rendbeli emberölés vétsége miatt vádat emelt. Az egri kir. törvényszék Hollós-tanácsa Tol­nait felmentette azzal az indo­Utinapló. (Harmadik füzet: Taliánországban.) Irta: Hevesi] Gusztáváé. XXVIII. Már menni akart Őszentsége, mi­dőn egy bátor, őszhajú magyar hölgy előlépett s arra kérte Ot, engedje meg, hogy jóságos atyai vigaszaira mi is felelhessünk szívünk szerint. Engedje meg, hogy a mi anyanyel­vűnkön elénekelhessük a pápai him­nuszt. A pápa arcára napsütéses derű szállt. Oh!,. — felelte örömmel — so eine Überraschung, es wird mir sehr lieb! A márványfalú teremben, csengőn- bongón simult el az édes magyar szó . . . tartsd meg Isten Szent Atyánkat, Krisztus helytartóját. .. Őszentsége szíve felett összetette kezeit, szeretettel, mosolyogva nézte megilletődött magyarjait, látszott az arcán, a szemében, hogy nagyon jól esik neki a ragaszkodás e váratlan és talán szokatlan megnyilatkozása. Fejét egy kissé oldalt hajtotta, sok­szor, egymásután mondogatta: Dan­ke sehr, ich danke es Ihnen! Danke schön! (5—6 lépésre állt tőlem). Vájjon a Vaticán márványtermeit, hányszor fűthette már az ilyearszívből jövő magyar énekszó melege? Őszentsége nem is sietett el utána, ; hanem űjból beszélt hozzánk, mely- j ben örömmel említette, hogy a ma- | gyaroknak a pápákhoz való ragasz­kodása régi keletű s egy ilyen spon- j tán, kizárólag a szívek programmja ( utáni megnyilatkozás, csak megerő- \ sítheti azt. A tanulmányút vezetőit megszó- j lítással is kitüntette, családi kö- j rülményeikről érdeklődött. Mint pápa, a világ fejedelmeinek | sorában legelső, fenséges, uralkodó j egyéniség, de mint ember, a világ j katholikusainak védője, atyailag sze- j rető tud lenni, kinek ismerése öröm- I mel, lelki békességgel tölt el. Elmondhatom, mert éppen ez a j nap volt védszentem ünnepe, hogy j ennél magasztosabb névnapom még ! soha sem volt. Április 14. Amint a Piazza Vene- j zián leszálltunk a villanyosról, min- I den külön magyarázat nélkül is ' rögtön észrevettük, hogy a modern Róma lüktető artériájában vagyunk. Szemben találjuk magunkat a mo­numentális emlékművel, melyet II. Viktorio Emanuelle tiszteletére több, mint negyedszázadon át építettek. A fehér márványból készült emlék­mű, mely magasságban túlszárnyalja a mögötte levő Capitoliumot is, az olasz egység symboluma. A máskü­lönben kiváló ízlésű olaszok, — ez a parekszellansz müvésznép — nem tudom megérteni, miért aranyozta be az emlékmű alakjait? Tökélete­sen elrontották vele. Legfelső terraszáról végig lehet látni Rómán, a Tiberis (olaszul Tevere) balpartján levő hét halmon: Capitolinus, Palatínus, Aventinus, Quirinalis, Vininalis, Esquilinus, Caelius-on, s a jobbparti Vaticanu- son és Janicttluson. A régi, pogány Juno templom he­lyén épült Ara Coeli (égi oltár) templomba mentünk. E háromhajós, régi bazilikát Augusztus császár palotájából való oszlopok díszítik. Nevezetessége e templomnak az Olajfák hegyéről való fából fara­gott, csodatevő, drágakövekkel dí­szített Jézuska szobor. Karácsony hetében, kis gyermekek tartanak be­szédeket itten. — Micsoda bűbájos gondolat! Innen a Via Cavouron át a San Pietro in Vincoliba siettünk. E temp­lomban őrzik szent Péter bilincseit s annak a háznak a helyén épült, ahol az őt halálra ítélő praefectus lakott. E bilincseket Eudoxia ke­letrómai esászárnő vitette el Jeru­zsálemből először Bizáncba, majd Rómába férjhezment leányával ke­rült vissza Rómába. Jobboldali mellékhajójában van a világ egyik legesleghiresebb szobra: Michelangelo Mózese. Látni kell e remekművet, mert bármily harsogó dicséret legyen is, csak törpe szó lehet a fenséges valóság mellett. Eredetileg a legbőkezűbb művész­pápa, II. Gyula síremlékének szánta a művész, a csodás, szinte beszéde­sen élethü Mózes csak mellékalak lett volna. De a közbejött, zavaró körülmények miatt félbenmaradt a remekmű s a kész, vagy félig kész részletek a világ több múzeumának kincsei. (Pl. a Louverban is.) Abban a helyzetben ábrázolja Mózest, midőn a Sinai hegyről le- jövet, a zsidókat az aranyborjú imá- dásánál találja. A fenséges harag, ami a kitörni készülő, indulatait fékező próféta arcán látható, — eleven emberi kifejezés. Kissé alá­húzott ballába, amint az ülő alak súlya a készülő felkelésnél ránehe­zül, annyira természetes, hogy min­den pillanatban várni lehet egy hir­telen, felálló mozdulatot. Bárhová állnnk, mindig rajtunk érezzük a nemes haragtól szikrázó tekintetet. Aki ezután a szobor után művészi szkulptaturát lát, ennél feltétlen csak kissebbet láthat. (Folyt. köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents