Egri Népújság - napilap, 1928/2

1928-09-02 / 202. szám

«MCUNMaMQttftißNAH^^ ah» 24 FILLÉR Előfizetési dij postai szállítás­sal: egg hónapra 5 pengő 20 fillér, negyedévre 9 pengő 60 fillér, egyes szám ára 16 fillér, vasár- * nap 24 fillér. ♦ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Eger, Líceum, földszint, balra. Telefonszám: 11. ♦ Hirdetések ♦ milliméteres díj­szabás szerint ♦ számíttatnak. ♦ Fiszerkesztői űr. UHBÁN GUSZTÁV ♦ POLITIKAI NAPILAP ♦ Felelős szerkesztő: KELEMEN ANDOB XL V. évf. 202. szám ♦ Vasárnap ♦ Eger, 1928. szeptember 2. Ki fizeti a vizdijakat? A népjóléti minisztérium válaszával még nem tekinthető A munka becsülete. Sokszor halljuk : Dolgozni nem szégyen! Én így mondanám: Nem dolgozni szégyen! Dolog minden produktív szellemi és testi munka, mely akár közérdek, akér magánérdek szolgálatá­ban ál). A magyar társadalom, úgy­szólván napjainkig egy elmaradt, s a régi nemesi privilégiumokból táplálkozó előítélettel fogadott mindenkit, aki nem leszármazá­sához, vagy társadalmi állásához méltó foglalkozást űzött. Lesaj­nálták, kerülték, megtagadták. Egy világégés kellett hozzá, hogy szakítsunk az előítéletek­kel s közelebb jussunk a nyu­gati demokratizmushoz: a mun­ka tiszteletéhez, a munkás meg­becsüléséhez. A nehéz megélhetés, a minden­napi kenyér után való törtetős rést vágtak a társadalmi korlá­tokon. Közelebb jutottak egy­máshoz a munkaadó és munkás, a dzsentri, a tisztviselő, az ipa­ros. A trianoni átboa parancs összekovácsolta a magyar lelke­ket egy nagy, egy hatalmas fel­szabadító küzdelem megvívásá­hoz, amelynek zászlójára arany betűkkel írtuk fel, hogy: a győ­zelemhez csak a munka vezet! Igen a munka, a kemény, ki­tartó munka. Sem az olasz barátság, sem a mi nagy Rothermere lordunk, sem a Fatőpálok délibábja nem hoz­za meg számunkra a feltáma­dást. Egyedül és csak egyedül a munka, amelyen Isten áldása van. Mindegy, hogy kapával, kala­páccsal, karddal, vagy tollal hasznosítod erődet. A munkának megbecsülés, tisztelet jár. Amikor alkotunk, amikor ve­rejtéket hullatunk, mindnyájan egy szent cél szolgálatában ál­lunk, s akár tudatosan, akár öntudatlanűl egy nagy, nemes küzdelem harcosai vagyunk, — akiknek napi munkájából tevő­dik össze az a hatalmas erő, az a vas ököl, amely majd szétzúzza a trianoni hitvány alkotást. Aki ettől a küzdelemtől félre­áll, mert nem talál magához méltó munkát, az nem tudja, vagy nem akarja megérteni, hogy dolgozni hazafiul kötelesség. Az egyéni teljesítőképességnek teljes ki­használása emeli az általános jólétet, fejleszti a kultúrát és ezzel erősíti, hatalmassá, nagy- gyá teszi az országot. Amelyik nemzetben nem él ez a tudat, ahol a munkának nincsen becsülete, ott álom marad a re­vízió s nem jön feltámadás. Buday Elemér. befejezettnek az ügy. — Trak Eger, szeptember 1. Lapunk szombati számában részletesen ismertettük a népjó­léti minisztériumnak a polgár­mesterek kérésére adott vála­szát a vízdíjak és a csatorná­zási díjak ügyében. A Budapest­ről hazaérkezett Trak Gáza pol­gármester erre vonatkozóan, ma a következőket mondotta munkatársunknak: — Az Egri Népújság tegnapi száma foglalkozott azzal a vá­lasszal, melyet Dréhr állam­titkár a polgármesterek küldött­ségének adott. — Tényleg ma az a helyzet, hogy a népjóléti minisztérium a lakásrendelet változhatatlan- ságának elvi alapján állva, a vízdíjaknak a lakókra áthárí­Eger, szeptember 1. , Úgy a közügyek iránt érdek­lődő egri közönségnek, mint a városi tanácsnak igen nagy gon­dot okoz az új Korona-szálló ügye. Az új szálloda ugyanis már felépült, most kezdődik a berendezés és a bebútorozás nagy munkája. Az közismert do­log, hogy az új szálloda költsé­gei közel egymillió pengőt tesz­nek ki. Már nem segítenek az utólagos kritikák, amelyek sze­rint ennek a költségnek a felén egy Egernek megfelelő szállodát, másik felén pedig egy vásár- csarnokot is fel lehetett volna építeni. Itt most már csak arról lehet sző, miképpen tudja hasz­nosítani a város ezt a hatalmas szállodát. Bérbe nem adhatja a város az új szállót, mert nem akad bérlő, aki a nagy befekte­téseknek megfelelő bérösszeget fizetni képes, hiszen a Korona költségeinek csak az évi kamata meghaladja a százezer pengőt, már pedig ilyen luxus-szállodá­ért sem fizetnek nagyobb bért, mint 30—40 ezer pangót, sehol az országban. Marad tehát az a megoldás, amelyet értesülésünk szerint a városi tanács is válasz­tott, hogy a Korona-szálloda vezetését egy szakképzett, alkalmas férfiúra bízzák, aki a forgalom után bizonyos százalékot kap. Ez esetben azon­ban számolnunk kell azzal, hogy évente hatalmas összegeket fizet rá Eger város adófizető közön­sége a kölcsönből épített Koro­nára. Nem szükséges külön ki­Géza polgármester nyilatkozata. tását ellenzi, bár mi reámutattunk egyfelől a háztulajdonos nehéz terheire, másrészt arra, hogy ez az álláspont véleményünk szerint nem jelenti a lakók vé­delmét, hiszen ha házbér alakjá­ban fogja áthárítani a tulajdonos a vízdíjat, minden 100 pengőt 40 pengő közadó fog terhelni, — ennyivel tehát minimálisan reápótol a bérlő. — Az adott válasz mindazáltal nem jelenti az ügy végleges be­fejezését. Ugyanis a belügyminisztérium s a pénzügyminisztérium aligha fogja magáévá tenni ezt a felfogást, akkor pedig minden velőszinü- ség szerint minisztertanács elé kerül a kérdésnek megoldása. emelnünk, hogy a terhekkel amúgy is súlyosan megrakott és rossz gazdasági viszonyok ezer bajával küzdő egri polgárságot a Koronának a fenntartása is nehéz feladat elé állítja. Mindezeknek előrebocsájtása után bátorkodunk egy talán szo­katlan megoldási módot ajánlani a városnak: Adja el Eger város közönsége az új Korona-szállót megfelelő áron. így megszabadul a terhektől, de elérte célját is: mert van a városnak egy az idegen forgalmat is elősegíthető, a legnagyobb igényeknek is megfelelő modern, nagy szállo­dája. Vevőt természetesen nem Egerben kell erre keresni. De magános tőkés sem igen vállal­kozik ilyen üzletre. Ellenben megpróbálkozhatna a város olyan nagy vállalatokkal, amelyek ilyen üzem megvételére hajlandók vol­nának. — Több szakember azt mondotta nekünk, hogy valamelyik budapesti sörgyár készséggel kezdene Eger váro­sával ez irányban tárgyalásokat. Ezeknek elmondásával mi a sajtő részéről el is végeztük fel­adatokat. A gondolatot felve­tettük. Vizsgálják meg az ille­tékesek, hogy alkalmas é az a kivitelre. Vagy ha jobb meg­oldást tud valaki, álljon elő vele a város érdekében. (k. a.) Izgalmas vízipólómérkőzós lesz va­sárnap délután Egerben az FTC. és a MESE. csapatai között. Megértés, szeretet... Az érsekföpásztor válasza a polgármester üdvözlésére. Eger város polgármestere szent Lajos király napján meleghangú levélben tolmácsolta úgy a maga mint a város jókívánságait Szmreesányi Lajos dr. egri ér­seknek. Az érsekföpásztor az üdvözlésre az alábbi fennkőlt levelet intézte a polgármesterhez: Nagyságos Trak Gáza Urnák Eger város Polgármesterének. Nagyságos Polgármester Ur! Az a meleghangú üdvözlés, melyet Nagyságos Polgármes­ter Ur névnapom alkalmából kifejezni szíves volt, a mai viszonyok között nagy vigasz­talásomra szolgált, felköltve bennem a reményt az iránt is, amit az üdvözlő becses irat­ban örömmel olvastam, hogy Székvárosomban is diadalmas­kodni fog a megértés és sze­retet, melyet a magam részé­ről » város előhaladása és felvirágzása érdekében ápolni soha meg nem szűnök. Fogadja Nagyságos Polgár- mester Ur hálás köszönetéin mellett kiváló tiszteletem őszinte kifejezését. Eger, 1928, évi augusztus hő 29-én. Dr. Szmreesányi Lajos, egri érsek. A szegénygondozó bizottság felhívása Eger város közönségéhez. Eger város Szegénygondozó Bizottsága sajnálattal tapasztalja, hogy azok a koldűsok, akiknek teljes ellátásukról gondoskodik, ismét vissza akarnak térni régi, káros szenvedélyükhöz, az alko­hol-fogyasztáshoz. A borra és pálinkára szükséges összegeket ezek vagy úgy teremtik elő, hogy kiülnek az utcákra, nem kér­nek, de úgy tesznek, minha kol­dulnának s így sok pénzt össze­gyűjtenek a megtévesztett közön­ségtől, — vagy kőport árulnak az egri piacon. Mivel pedig a legtöbb embert az átkos alkohol viszi a romlásba, a szegénygon­dozó bizottság ezúton kéri Eger város lakosságát: Ne adjon senki egy fillért sem, semmiféle formá­ban a koldusoknak, hanem a rájuk szánt összeget juttassa el a szegénygondozó bizottsághoz, amely ismerve a segélyezésre szorultak viszonyait, a legmeg­felelőbben tudja az igazi sze­gényeket istápolni, szem előtt tartva régi elvét: Oda kell a legnagyobb segítség, hol leg­nagyobb a nyomor! Adja el a város a Koronát!

Next

/
Thumbnails
Contents