Egri Népújság - napilap, 1928/2
1928-08-29 / 198. szám
V \ V \ ^ VT ; t EGRI NÉPÚJSÁG 1928. augusztUB 29. Közérdekű levél a tuberkulózisról, poros utcákról, nyilvános illemhelyekről, a Meszes-köz állapotáról Elkészült az új vasúti üzletszabályzat. A berni nemzetközi vasúti egyezmény ez év október 1-én lép éleibe. Ez a nemzetközi vaiuti egyezmény sok tekintetben szükségessé tette a Magyar Vasúti Üzletszabályzat módosítását is és a kereskedelmi minisztérium a M.Á.V.-al karöltve már ez év elején hozzálátott az új V. Ü. Sz.-tervezetőhez és miután közbe az érdekeli érdekképviseletekkel különböző tárgyalásokat és megbeszéléseket folytatott, most végre elkészült a V. Ü. Sz. végleges szövege is. Az új V. Ü. Sz.-t szeptember első napjaiban ugyan a közlekedéii ' tanács elé terjeszti a miniszte- ) rium, azonban a Közlekedési / 1 tanácsnak nem igen lesz raőd- f t jában változásokat eszközölni a izabályzaton, mivel szeptember 9. én az új vasúti üzletszabályzatot már ki kell hirdetni, hogy hogy okt. l-én életbe léphessen. ^»aErassi«53Ei®®Biaa3M&aaHä«i9äK}a Ország-Világ. — Ifj. Horthy Miklóst, a kormányzó fiát, az Angol-Magyar Bank legutóbbi igazgatósági ülőién az intézet aligazgatójává választották. — A Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesülete szeptember 7.-én és 8.-án tartja idei kongresszusát Szombathelyin. — Báró Solymo88y Lajos, a volt szsgedi kormány pénzügyminisztere, meghalt. — Zemplén vármegye hozzájárult ahhoz, hogy Sátoraljaújhely város kölcsönből építse meg ;vil- lanytelepát. Eger, augusztus 28. | Tekintetes Szerkesztőség! Az a tudat, hogy az Egri Népújság mindig a közügy javát szolgálja, bátorít fel arra, hogy soraimnak b. lapjokban helyet kérjek. Mindenki tudja, hogy Egerben szokás nagy hangú jelzőkkel dobálózni. így elnevezték jobb- sorsra méltó városunkat »Magyar Athénnak«, »Eger fürdő városnak« »a legalkalmasabb weikend városnak« s legutóbb iző volt arról, hogy tulajdonságainál fogva ki fogják fejleszteni modern egészségügyi mintavárossá. Sokat lehetne írni minden egyes jelzőről, de én csak az utolsóról, a várói közegészségügyi minta helyzetéről, de ennek nem minta városi, de nem is városi, hanem egyenesen tanyai voltáról szeretnék egy pár izőt mondani. Bevezetésnek közlök egy statisztikai számot, amitől előre megborzad mindenki. Az Országos Munkás biztositó Intézet egri pénztára nem rég a leghitelesebb adatok alapján kimutatta, hogy összes munkaképtelen betegeinek 90%-a azaz kilencven százaléka tuberkulózisban, vagy annak szövődményeiben szenved. Ehhez nem kell magyarázat. Ha pedig kutatjuk, hogy ennek mi az oka, rájövünk arra, hogy a lakások túlnyomó többsége nedve», sötét, egészségtelen, a város utcái pedig hihetetlen porosak és piszkosak. A régi lakásokon már jnehéz segíteni, ezek örököl melegágyai lesznek a gyilkos kórnak, de kérdem, mért engedi a város az adományozott házhelyeken, az uj házaknak hatonlő séma szerinti egészségtelen építését? Kérdem, vizsgáltatta e közegészségügyi szempontokból csak egyszer is a város vezetősége az újonnan épült házakat? Azt hiszem, nem. A tuberkulózis hihetetlen elterjedésének második főoka a poros utcák. Már előre hallom a kifogást: azért porosak az utcák, mert csináljuk a vízvezetéket és felezakitottuk az utca burkolatát. Ez nem egészen így van. Azért porosak az utcák, mert nem öntözik rendesen. Van a városnak 2—3 teljesen elavult, gebékkel vontatott úgynevezett «öntöző kocsija«. Ezek fizikailag nem képesek feladatukat elvégezni, mart kevés vizet vihetnek csak, a mire az utca végére érnek a másik végén már újra por van. A sok közül szabadjon csak még|egyet kiemelni. Eger város területén nincs egyetlen egy nyilvános illemhely, hacsak nem vehetjük nyilvános — de szószerint nyilvános — illemhelynek a kishíd melletti patakpartot, a Meszesközt és lakóházainak lépcsőházait és nem lehetetlen állapot az, hogy nevezett utca lakóinak éjjelnappal el kell szenvedniük a vároii szemétládáből kiáramló hetekig rothadó izemét bűzét? Van-e még egy város, amely a mészárszékektől 10 lépésnyire tűr meg egy egéizségtelen, törvénybe ütköző szemétdombot, amelyből millió és millió ott tenyésző légy viszi a fertőző anyagot, állati és emberi szennyet a hűire, amely azután Eger város jő étvágyú polgárainak asztalára kerül? Kérdezhetik: «hát nem akad senki, aki erre felhívja a vezetőség figyelmét» ? E sorok írója 3 évs kérek, kö- nyörgök, jelentgetsk, de hiába. Ilt-ott kapunk egy jőakaratű mosolyt, kéz«zorítást, esetleg ígéretet; sőt aktát is kaptunk rendes iktató számmal, amelyben a város polgármestere megfenyegeti a szeméígödör bérlőjét, hogy megindítatja ellene az eljárást közegészségügyi kihágás miatt. Sajnos, ezóta a bérlő változott és nem tudom, hogyan fogja megfenyegetni a város feje, polgárai egészségének törvény szerint legfőbb őre, a polgármester, a szemétdomb jelenlegi bérlőjét. Valószínűleg megint kapunk egy ígéretet, esetleg az akták szánni újból bővül egy számmal, de mi a kárhozatra Ítélt Meszes- köz lakói továbbra ia éjjel-nappal zárva tarthatjuk ablakainkat, tele tüdővel szívhatjuk a kimondhatatlan bűzt, küzdhetünk a legyek milliárdjai ellen, egyszóval marad minden változatlanul, akár csak »Mucssán«. Dr. Magyar Árpád kórházi főorvos. Az Osztálysorsjáték mai húzásán harmincezer pengőt nyert a 76683, ezer pengőt a 2631, 37165, 56890 és a 73321 számú sorsjegy. Utinapló. (Harmadik füzet: Taliánországban.) Irta: Hevesi] Gusztáváé. XXVII. A keresztény Róma az egyházi hatalom nagyságát hirdeti s a pápák a művészeteknek mindig lelkes, áldozatkész pártfogói voltak. Sajnos, annyira kifogytunk az időből, hogy a világhíres képtár számára már csak 8—10 percünk maradt volna. Inkább be se mentünk, mert nincs annál nehezebb, mint midőn a paradicsom kapáján betekinthetünk, de el nem merülhetünk annak elbűvölő szépségében, így csak vágyódunk utána, de úgy meg fájna a megkóstolt öröm nélkülözése. Este 6 órakor talpig feketében léptünk be a Porta di bronzón. El- fogódva mentünk végig a Scala Pia-n s a világhíres szépségű Da- masusi udvaron. A sweizi gárda festői ruházatán nem győztünk eleget gyönyörködni. Égőpiros selyem- bugyogó fölött, narancssárga és szilvakék posztóból, tányérnyi széles, szalagszerü csíkozás borul, melyek alól csak a mozgásnál villan elő a nadrág piros színe. Ugyanilyen szinösszetételü a kamasli is, mely alól csak a cipő orra látszik ■ ki. Fehér bőröv, csipkés bodor a kézelőkön s a nyaknál, cseresnye- piros structollal, taréjszerüen ékesített kalpag, nagy alabárd, fehér keztyü teszik fényessé Őszentsége testőrségének ruházatát. Meglátszik, hogy olyan nagy művész tervezte, mint Raffael. Fejünkön fekete csipkefátyollal kiegészített ruházatunk kiállta a szigorúan ellenőrző szertartásmester bírálatát. 8-ik Kelemen pápáról elnevezett teremben sorakoztunk, lámpalázas szívdobogással vártuk a pillanatot, midőn szemtől-szembe találhatjuk magunkat a világ legrangosabb uralkodójával, Krisztus földi helytartójával, a római pápa Őszentségével. Az izgatott várakozásban jól meg se tudtuk nézni a márványfalú, pompás termet. Legalább nekem, ki mindenre nagyon jól tudok visszaemlékezni, e terem szépségének csak egyöntetű hatása maradt meg, művészeti részletek szemlélésére nem volt elég energiám, annyira összpontosult bennem a várakozás izgalma. Egyszerre csak figyelmeztető csengetés csilingel, a vörös selyembrokát ruhás, lakk escarpenes lakájok sürögni-forogni kezdtek, a teremben levő gárdisták vigyázz állásba merevedtek, minket nagy gyorsan letérdepeltettek, néhány főpap, köztük kettő biborosi pileus- • sál, (sapkácska) utánuk Őszentsége, i XI. Pius lépett a terembe, talpig í fehérben. Jobbjával keresztet raj- : zolva a levegőbe, köszöntött ben- : nőnket, kik térdreborultan, meg- S hajtott fővel fogadtuk áldását. Né- I hány rövid, német mondatban arra | figyelmeztetett bennünket Őszent- | sége, hogy a hozott kegytárgyakat j tartsuk kezünkben, majd ő sorra I fog menni, velünk együtt, személyenként meg fogja áldani s áldása azon szeretetteinknek is szól, kiket lelkűnkben ott magunkkal érezünk. Az utolsó,, előtti hatodik voltam, akit Őszentsége megáldott, kezemben a fiacskám arcképével. Balkezét a fejemre tette, elmondván az áldó igéket s midőn a kezemben levő olvasókra, érmekre, szent képekre áldást akart adni, megpillantotta a legfelülre helyezett diáksapkás fényképet. Kérdőleg rámpillantott. Megijedtem. Azt hittem, hogy most rögtön kivezetnek, mert szabályellenesen cselekedtem. „Mein Sőhnchen“ feleltem alig mozgó ajkakkal, úgy éreztem, hogy fává vagy jéggé merevedtek ajkaim. Egy szempillantás volt az egész. XI. Pius pápa arcán enyhe mosoly suhant át, megáldotta a fiam képét, csókranyujtotta apostolgyürűs kezét s ment tovább. A harangok este 7 órai angelusra muzsikáltak, melyeknek csengő-bongó dalával az én fülemben versenyre keltek a szívem harangütései, majdnem széjjelverve eleven, meleg harangházukat: keblemet. Sohse hallottam ennél ünnepibb harangzűgást. Áldásosztás után igen nagy kitüntetésben részesültünk. Őszentsége szép, bosszű, lélekráző beszédet mondott, melyben szegény megcsonkított hazánkról szólt. Mint kirabolt, megcsúfolt földre a gyógyító, langyos permetező eső, úgy hullott a mi szegény, megalázott szívünkre a legfelsőbb úr ajkáról jövő szelid vigasztalás. Sohasem fogom elfelejteni jóságos szavait: Akit szeret az Ur, megszokta bajjal látogatni, fájdalommal sújtani, hogy próbára tegye. Ha a kemény leckét kiállja és tanúságot tud tenni Istenhez való ragaszkodásáról, az Ur újra magához emeli, mint kedves gyermekét, kit a bajok és gondok nem tudtak eltántorítani tőle. A magyarok, kik mindig kitartó hívei voltak az Ég Urának, reméljenek, hogy újra megsegíti őket. Könnyes szemmel hallgattuk, ahogy jó atyához illő szeretettel heggesz- teni igyekezett fájó sebünket. (Folyt, köv.)
