Egri Népújság - napilap, 1928/2

1928-08-08 / 182. szám

2 EGRI NÉPÚJSÁG 1928. augusztus 8. Az egri minaret restaurálása A Műemlékek Országos Bizottságának kérésére fedezetről a jövő évi költségvetés gondoskodik. Felrobbant 400 nagykaliberü lövedék a bukaresti régi erődben. Bukarestből jelenti az Orient- Radio : A bukaresti erődövhöz tartozó Catzelou nevű régi erőd municiősraktfirában hétfőn déli egy órakor erői robbanás kö­vetkezett be. Négyazéz nagykaliberü löve­dék robbant fel. A keletkezett tűz lokalizálását nagyon meg­nehezíti a nagy hőség és a víz­hiány. Hat katonáról, akik a rauni- oiőrabtárt őrizték, nincs hír. A robbanás oka ismeretlen. Az Orient-Radio egy későbbi távirata szerint Catzelouban újabb robbanás történt, amely­nek azonban halálos áldozata nincs. Oly lövedékek robbantak fel, amelyeknek megsemmisítését a hadügyminiszter már régebben elrendelte. A keletkezett tüzet eloltották. Óriási értékű ékszereket raboltak két montekarlói üzletből. Páris, augusztus 7. Monte Garloban vakmerő ék- azerrablás történt. Hétfőn reggel egy fiatalember belépett egy ékszerüzletba és gummibottal le­ütötte az elárusítőnőt, majd több százezer frank értékű ékszerrel megszökött. — Az elárusítőnőt súlyos állapotban szállították kórházba. A tettest keresi a rendőrség. Egy másik vakmerő ékszer­lopás Clairmont Ferrandban tör­tént, ahol egy idegen a prefek- túra épületének pincéjéből fúrt alagutat az épületben levő ék­szerüzletbe. Több mint egymillió frank értékű ékszert rabolt el és ugyan­azon az utón távozott anélkül, hogy a portásnak feltűnt volna. Eger, augusztus 7. Az egrieknek és az Egerben járt idegeneknek régi ismerősük a minaret, ez a finoman fara­gott és összerótt kövekből alko­tott, tizennégyszögü, karcsú to­rony, amely alul valamivel szé­lesebb falsikjain »szamárhátai«, ívvel záródó, enyhén bemőlyí- tett mezőkkel díszített lábazaton merészen és könnyedén szökik fel a 40 méter magasságra. Ki­lencven lépcső vezet a sztalak- titos gyűrűvel alátámasztott vas­korlátos karzathoz, ahonnét a muezzin közel egy századon át szólította imára a próféta hiveit. A csonka-mecset ma már csak érdekes keleti műemlék, amely a Műemlékek Országos Bizott­Bukarestből jelentik : A román külügyminisztériumban ismételő­készületek történtek a magyar- román optánspör népszövetségi tárgyalására. Eger, augusztus 7. Tegnap délelőtt a parádi szer­pentinen, a 7. kilométerkő mel­letti úgynevezett hajtűkanyar­ban ritka motoros baleset történt és csupán a véletlen szerencsé­nek köszönhető, hogy ember­ségének az oltalma alatt áll; a minaret legalsó, bevakolt része nincs a műemlékhez méltó mó­don karbantartva, a földrengés sok függőleges repedést okozott a hatalmas kőveken s így a csonka-mecsetre nagyon is ráfér a renoválás. A Műemlékek Országos Bizott­sága levélben kérte Eger város tanácsát az értékes műemlék rendbehozatalára; a város a le­vélre azt a választ adta, hogy erre a renoválásra az idei költ­ségvetésben nincs fedezet s ar­ról már csak a jövő évi költség- vetés gondoskodhatik. Hogy mennyibe kerül a minaret rend- behozatala, azt a Műemlékek Or­szágos Bizottsága fogja kiszá­mítani. Természetesen a szeptem­beri tárgyaláson már nem Titu- lescu fogja képviselni Romá­niát, hanem Antóniádé és Pet- rescu Communen. életben kár nem esett. Dr. Czerninger Alfréd tata­bányai orvos a felesége kíséreté­ben oldalkocsin «Indián» motor­kerékpárjával igyekezett Párád felől. Mint aféle sík terephez szokott motoros, 50—60 kilomé­teres tempóban szelte a szerpen­tineket és ilyen meggondolatlan sebességgel érte el a hetes kilo­méterkő melletti hajtű-kanyart, amely a legmerészebb forduló az egész útszakaszon. Veszélyes­ségét pedig csak növeli az ut- menti meredek, a 30—40 méter mélységű szakadék. Az orvoBnem vette figyelembe az erős kanyart s a gép a nagy sebasség következtében zihálva vágódott ki az úttestről és nagyokat szökkenve vitte utasait a szakadékos hegyoldalon a feneketlen mélységbe Ki tudja, hogyan végződött volna útjok, ha meg nem menti őket egy magányosan kiemel­kedő fatörzs. A motorkerékpár már körülbelül 9 métert zuhant, mikor elérte a fatörzset és fennakadt benne A fa a motor és az oldalkocsí közé ékelődött be, megállította a gépet zuhanásában és pedig oly szerencsésen, hogy az utasoknak zúzódásokon kívül más bajuk nem történt. Az orvos és felesége első ijedt­ségükből magukhoz térve, visz* szamásztak az útrs, ahol csak­hamar öt-hat autós állt segítsé­gükre. Láncokkal kivontatták a megrongált gépet, űgy-ahogy rendbehozták, azután bejöttek Egerbe. Itt azután a gépet egyik autószerelő műhely, dr. Czer- mingert és feleségét pedig az irgalmasok kórháza részesítette első segélyben. Estére már foly­tathatták is útjukat a megszál­lott területek felé. Két várost elpusztított a földrengés Mexikóban. Mexikóból jelentik: Oaxava városát rendkívül heves föld­rengés elpusztította. Körülbelül 50 földlökést észleltek. Pinotepas városa majdnem teljesen elpusz­tult. A halottak számát eddig nem lehet tudni, mivel a tele­ién- és táviróvezetékek is meg­rongálódtak. Szeptemberben folytatják a magyar—román optánspör tárgyalását Motoros baleset a parádi szerpentinen A mély szakadékba zuhanó motorkerékpárt egy kiálló fatörzs fogta fel és mentette meg utasait a biztos haláltól. Utinapló. (Harmadik füzet: Taliánországban.) Irta: Hevesi) Gusztáváé. XXIV. Gyönyörű utunk volt Messináig. Az úgynevezett Siciliai Riviérán mentünk, homokos partokon, élénk fürdőhelyeken keresztül. Ismét egy különleges élményben volt részünk. 17 kocsiból álló vonatunkat rátol­ták egy hatalmas gőzkompra, me­lyen már két kisebb tehervonat vesztegelt. Kérdőjel formájú, földbe- mélyesztett vaskampókkal lerögzí­tették a kocsikat és szédületes se­bességgel szeltük a tenger türkizét. 22 kilométert téve, keresztben szel­tük át a Messinai-szorost. Itt talál­kozik a Thyrreni-tenger a Ionival. Messina előtt elhajózva is láttuk a városon a legutóbbi földrengés ke­gyetlen pusztításait. Mikor újra szárazföldre vontatták vonatunkat, már Calabria földjén voltunk. 20 órai vasutazás következett. Mindig a tengerparton, csodás öb­lök, várak, romok, begyek, városok váltakoztak. A Lipari szigetek leg- mérgesebbje, a cukorsüveg formájú Stromboli égnek fújta fel a füstöt. 24 óra alatt az európai tűzhányók 3 legaktivabbját láttam. Reggel az Etnát, délben a Strombolit, éjjel pedig újra a Vezúv alatt vasutaz­tunk el. Isten veled! — kedves, drága, szép Sicilia! Köszönöm, hogy annyi tapasztalattal, ismerettel gazdagí­tottál! Bőséges, áldott földed iránti csodálatom csak nőni fog mindig, a veled kapcsolatos tanulmányozások során, mert kifogyhatatlan kincses bányája vagy érdeklődésemnek. • Sajnos, nem igen kecsegtethetem magamat, hogy újra módomban lesz eljönni, de boldog vagyok, hogy megismerve a mesetermő Trinakria földjét, ébren, nyitott szemmel sok­szor visszaálmodhatom e kis olasz Khanaanban töltött boldog napokat! Az Örök Városban. A keresztény embert legelső sor- j ban hite. csak azután ismereteinek 1 gyarapítása készteti Rómába. Mind­két vonzóerő méltánylást érdemel, de mégis úgy illik — még ha nem zarándok is az utas, — hogy első útja Rómában a Szent Péter temp­lomba vezessen. Mikor a Piazza Rusticuccin le­szálltunk a villanyosról s a collo- nádok övezte térre, a Piazza di San Pietro-ra tekintettem, az első gondolatom ez volt: Méltó udvara van a keresztény világ legrangosabb templomának! — És közepén e ha­talmas, egyptomi obeliszk hajlítha- tatlan, égretörő oszlopával, tetején a megváltás jelével, bizonyára a Katholikus Egyház egyenes, meg­dönthetetlen erejét — értékét akarja jelképezni! A két gyönyörű Maderna-kút cso­bogó vizét játszi szellő frecskelte szét. Midőn a középső bejáratánál, a nehéz bőrfüggöny alatt bejutottam a templomba, — emberi szokáshoz -híven — legelőször is felfelé néz­tem. Oh, nem is olyan nagy, mint hittem, — gondoltam egy kis csaló­dással, — de amint pár lépés után, a mellettem állóhoz szólni akartam és rátekintettem, szinte hangyának láttam őt, vele együtt magamat is. Ekkor vettem csak észre a szédü­letes arányokat. A szenteltvíztartó „angyalkái“ herkulesi idomokkal, csak api'ó kis díszek a pillérkolosz- szuson. Legelső pihenőnk Szent Péter sírjánál, igaz, mély áhítattal telt el. Szokásom, ha egy templomban elő­ször vagyok, elsősorban köszönetét mondani a Jóistennek, hogy becsü­letes, jó ember mellé rendelt élet­társul. Másodszor kéréssel fordulok Hozzá: segítsd meg a fiamat! Az első egyházfő földbemélyített sírját 89 ezüstlámpa fénye ragyogja körül s lent, a lépcsők alján Canova mesteri alkotása, VI. Pius térdelő alakja, mintha nem is kőből lenne. Megcsókoltak Szent Péter trónon ülő bronzszobrának lábát, melynek saruját a szent évre újították meg, mert évszázadokon át a hívők csók­jaitól megkopott. (Folyt. köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents