Egri Népújság - napilap, 1928/2

1928-08-05 / 180. szám

2 EGRI NÉPÚJSÁG 1928. augusztus 5. V* * A kál—tarnabodi út épitése Válasz Gosztony Andor úr nyílt levelére. Egyáltalán nem tartom ugyan helyesnek, hogy kizárólag hiva­talos ügyek hirlapi úton nyerje­nek elintézést, azonban miután az általam egyébként nagyra- becsült Gosztony Andor föld- birtokos, megyebizottsági tag úr ezt a szokatlan formát válasz­totta s nyilatkozattételre hiv fel, válatzomEt kérdéseire röviden az alábbiakban teszem meg: 1. Előirányzat szerint a 6.85 km. hosszú Kál—tarnabodi ki­építendő útból a folyó évben 4.3 km. (Kál-hármashatár) fog kiépülni. Ha azonban Tarnabod község a rá eső részt legkésőbb folyó évi szeptember elejére ki­tudja fuvarozni, úgy semmi aka­dálya nincs annak, hogy az út egész hosszában még a folyó évben kiépüljön. A Kál-hármas- határi részen még kiszállítandó kereken 1700 mJ kőanyag és 200 m3 homok. A káli uradalom a hátralékos fuvarozását Ígérete szerint folyó hó elején befejezi, Kál községet pedig a szorgos me­zei munkák befejeztével a já­rási főszolgabíró útján fogom utasítani a vállalt kötelezettség teljesítésére. Amennyiben tehát előre nem látható akadályok föl nem merülnek, az út a hármas- határig okvetlen, de esetleg egész hosszában is még a folyó évben ki fog épülni. 2. A szállítás lanyha menete miatt számbavehető vasúti több­költség nem merült fel, miután az Államvasutakkal kötött egyez­ség alapján 4 napig az állam- vasúti terület is fekbér mente­sen volt használható. 3. A vármegyei tehergépko­csik célja a fogattulajdonosok tehermentesítése és ezeket a törvényhatóság mindig használ­ni is fogja erre a célra, ha az célszerűen és gazdaságosan tör­ténhetik. Jelen esetben egyetlen kísérletről van szó s miután en­nek eredménye nem volt kielé­gítő, a gépkocsi azonnal be lett szüntetve. 4. A törvényhatóság a törvé­nyes rendelkezéseket mindenki­vel egyformán tartatja be, amit jelen esetben igazol az, hogy a sérelmezett Károlyi uradalom a rárótt kötelezettségnek nagyob­bik részét már teljesitette is. Az pedig, hogy a törvényhatóság bárkit is karhatalommal kény- szentsen oly kötelezettség telje­sítésére, amelyet az illető a lé­nyeg sérelme nélkül rövid idő­haladék után önként teljesíteni ígér, aligha lenne helyes eljá­rásnak nevezhető. 5. A törvényhatóság a fuva­rozás céljaira egynéhány naptól eltekintve, mindenkor rendelke­zésre bocsájtotta a szükséges kőanyag mennyiséget. A néhány napi késedelmet kétségen kívül a Károlyi uradalom fuvarmeg­szüntetése okozta, amely azon­ban rövidesen elintéztetett. Amennyiben a mélyen tisz­telt megyebizottsági tag űr vá­laszom nem tartja kielégítőnek, méltőtaztassék a régi megyei szokáshoz híven, kérdéseit a törvényhatósági bizottság ülé­sen megtenni, ahol is a legna­gyobb készséggel állok bármi­kor rendelkezésére. Maradtam Nagyságodnak ki­váló tisztelettel: Eger, 1928. augusztus 3 án, Okolicsányi Imre, Hevesvármegye alispánja. — Most van százötven eszten­deje, hogy Hamburgban a szi­var gyártását megkezdték. Azt ugyan nem tudjuk biztosan, mi­kor kezdték el a szivarozást, de arról pontos adatok állnak ren­delkezésünkre, hogy 1778-ban alapították Hamburgban az első szivargyárat. Ország-Világ. — Polgár Sámuel 52 éves bu­dapesti bérkocsis Csillag nevű lovával és konfliskocsijával öt­ezer kilométeres vilgkörüli útra indult. Az öreg kocsis BácseD, Berlinen, Brüsszelen, Hágán, Ganfen, Párison keresztül akar Rómába jutni. A vállalkozó szel­lemű kocús úgy számit, hogy karácsonyra már visszatér a fő­városba. — A külföldi gyermekakció most már teljesen befejeződött. Al­brecht királyi herceg Hágába utazott, hogy megköszönje a ne­velő szülőknek és komitéknek fáradozásait. — Morvaországban tífuszjárvány van. Eddig 74 megbetegedést állapítottak meg, amelyek közül 5 halálos volt. Falusi képek. A tanító szeme. A falusi iskola tanulói földmivesek, zsellérek, napszámozok gyermekei; iparo­sok, hivatalnokok gyermekei kis számban vannak. Vegyes a kis társaság. Jdska, az egyetlenke, akinek apja szép új házat épít, bársonyban, mezítlábasán rójja az iskolaudvart. Inci, iparosszü­lök egykéje, csinosan öltözve, gondosan megféiülve lép a tan­terembe. Kató, egy a hat közül, darabokban lőgő, szakadt mant- lijában úgy fest, mint az elha­gyott árva. Tanítója szigorú pa­rancsban adja ki a foltozást, gondatlan anyja napokig várat, amíg folt kerül a nyfitt darabra. — Mindig szakasztott ilyen volt — gondolja a tanító, a renyhe asszony tíz év őta nem változ­tatott hibáján. Marcső, a pufők képű harma­dikos tisztán jár. Odahaza négy testvérkéje van meg a nagyanyó. Anyja beteges, gyerekeit mégis tisztán járatja. A ház kincse tehát az anya. Amilyen az anya, olyan az egész család. Gondos, dolgos anya ke­ze alatt rend, csíd, tisztaság uralkodik a házban, a konyhán, a szobában, kísérője az iskolá­soknak Hajuk megfésülve, fejük tisztán, szemeikből a gyermeki jőaág sugárzik. Az iskola tanítója, bár nem jár portáről-portára, tanítványai­nak külsejéről, erkölcsi viseleté­ről, imádságáról megismeri a családfőt és a ház lelkét — az anyát. * A nagy jajl Búcaúsok mentek a falun keresztül. Máriaénekek szálltak 8z egek hatalmas Urá­hoz. A színes látvány megfogta a négyéves Jóskát és ötéves Jo- ábimot, útnak eredtek a búcsú- sok után, a másik faluba. Útjuk rétek, dűskalászú mezők között vezetett, virágot tépve haladt a két kis fiú torony irányban. El­múlt a dél, elimádkozták már az Urangyalát, felterítették az asz­talt, keresték Jóskát, Joákimot — sehol se jöttek nyomukra. — Jaj! talán a vízbe fúltak ? Rohanvást rohantak a folyó­partra, felkutattak a síró anyák minden helyet. Semmi nyom. — Jaj! talán vándor cigányok, koldusok, csepürágők csalták el, vetették kocsi vagy taligaderék­ba, hogy nyomorékká téve a két ártatlant, végig koldulhassák az országot! Ily veszélyes fajta idegeneket azonban senki sem látott. Noüza ! rajta! lóra pattantak az emberek, ki jobbra, ki balra rúgtatoít — a két eltévedt kere­sésére. A kis Joákim az egyetlen ág a család törzsén. Sirás, rivás van a házban, vigasztalhatlan mindenki. Az édes szüle szív­verése elakadt, sápadt, nincs nyugta, tördeli a kezét, a Segítő Máriához fohászkodik, fogadal­mat tesz, ha megkerül a gyer­mek, búcsút jár gyalog messze földre, maga ceaa tudja hová, messze, igen messze — fárad­ságos járást vállal. Az öreg szüle, akire a két apróságot bízták, a legjobban levert, önvád mar- dossa, senki más nem oka csak ő. Elájul. Főlrebeszél, egyre vádolja magát. Jóskáék házánál csendesebbek. — Hat volt, három maradt belőle, egy elveszett. Isten adta, Isten vissza is vezéreli. Estére járt az idő. A lovasok visszaérkeztek leverteD, fárad­tan, eredménytelenül. Megszólalt a harang az esti úrangyalára. A falu zaja elcsitult. Imádkoztak az emberek. A két házban ide­gesség, nyugtalanság. A lélek­váltság szavára — sírás. Talán a két elveszettnek szól. Óh uram! egy bácsi amott kéznél vezeti a két kicsikét. Amikor a falu végére érnek, haza talál a két imposztor, min- denik megleli anyját. A szomo­rúságot — öröm váltja fel, há­lát rebegnek a gondviselő Isten­nek, az Órangyalkának, aki haza vezérelte Jóskát és Joákimot. * Panni néni. 80 éves öreg asz- szony. Nyolc éve vak, egy éve Büket, két éve fekvő beteg. — Meglátogatott a kegyes Isten — legyen az Ó szent akaratja. Egy­szülött fia viselte a keresztet, miért ne viseljem én, — bűnös szolgálója az Úrnak. Ha többet mér reám, azt is elfogadom, le­gyen meg az ó szent akaratja. íme! a hit ereje — a beteg­ágyon. Nagy volt a hite életé­ben, betegségében sem hagyta el. A jő falusiak rendre látogat­ják — Panni nénit, a régi elő- énekest, ki 8 éve félretette öreg imafaönyvét, az Orgonahangokat, olvasójáról imádkozik — a neki mindig vak, sötét éjszakában. Hiszi, a földi sötétséget majd mennyei világosság váltja fel.. (Dr. Cs. L)

Next

/
Thumbnails
Contents