Egri Népújság - napilap, 1928/2
1928-07-31 / 175. szám
2 EGRI NÉPÚJSÁG 1928. július 31. Az egri katholikusok seregszemléje A servita-bucsú napján lesz az egri katholikus nap. vaaút mentén learatott mezőgaz- daafigi terményeket a megkívánt távolságon kívül helyezzék el él egyben védőizántáit létesítsenek, továbbá, hogy a tatarozási munkálatokkal csak szakképzett iparosokat bízzanak meg, akik a tűzrendészeti ővóintőzkedéseket nem mulasztják el megtenni. Kötelesek a hatóságok gondoskodni arről, hogy azokon a helyeken, ahol nincs vízvezeték, minden háznál állandóan legalább egy vízzel telt hordó vagy kád legyen és hogy a községek tűz- oltőszereiket használható állapotban tartsák. Mezőgazdasági kiállítás és gazdakongresszus. Budapest, július 30. A megszokott azentistváni ünnepségek sorából ki fog emelkedni az augusztus 18—27 között való tíz nap, amelyen nagyjelentőségű kiállítás keretében vesz részt Cionka-Magyarország .mezőgazdasága és az ezzel öiz- szefüggő ipar a főváros Vigadójának termeiben és a városligeti Iparciarnokban. — A csoportok megismertetik a gyakorlati eredményeket, a termelés módjában és eszközeiben felmerült újításokat, a háziipari, a szövetkezeti eredményeket. A szántóföldi véleményektől a kertészeten és szőlőművelésen keresztül látni fogjuk a tejgazdaság, baromfitenyésztés, mezőgazdasági és háziipar, méhészet, fásítás és talajjavítás eredményeit a legmodernebb mezőgazdasági gépekig és eszközökig. s A vármegyei alispánok a legnagyobb szeretettel karolták fel a szentiitvánheti mezőgazdasági kiállítás ügyét és rendeleteikben felhívták a községek vezetőit, hogy a kiállításon megfelelő képviselettel és minél gazdagabb anyaggal vegyenek részt. így a községek elsősorban vármegyéik színeivel díszített szalaggal ellátott buzacsokrokat és aratási koszorúkat küldenek a községek nevének feltüntetésével, a gazdák legszebb terméseredményeiket és a községek különleges termelési és háziipari anyagukat. A kiállítással kapcsolatban augusztus 20-án délután 4 órakor gazdakongresszus lesz, amelyen minden községet három gazda képvisel. A kongresszuson a legelőkelőbb mezőgazdasági szakemberek fognak előadásokat tartani. 3(»aS9«SEHn38«»»BCKBMS3eBetS£St9aa Meghalt a tetanusz mérgezett cselé dleény. A napokban ‘hirt adtunk arról, hogy Holló Ilona szilvásváráéi cselédleányt súlyos tetanusz- mérgezéssel szállították az irgal- masok egri kórházába. Amint értesülünk a szerencsétlen leány életét a leggondosabb ápolással sem lehetett megmenteni. — Borzalmas szenvedések után ma reggelre meghalt. Eger, julius 30. A Katholikus Népszövetség, a mai idők legtevékenyebb katho- likui szervezete a csonkaország- nak úgyszólván minden jelentékenyebb vidéki központjában rendezett már katholikus napot. Ezeknek a nagyjelentőségű megnyilatkozásoknak sorozatát méltóan fogja kiegészíteni az a nagyarányú mozgalom, amelyet városunk helyi népszövetségi szervezeteinek igazgatója Ma- tuszka {Mihály apát-kanonok, Eger plébánosa megindított. Az egri katholikus nap megrendezése ügyében jöttek össze vasárnap az egri társadalom vezető munkásai és a Katholikus Népszövetség csoportvezetői, hogy az őszi táborbaszállás előkészületeit megtegyék. Matuszka Mihály apát-kanonok megnyitójában mély gondolatokban gazdag és lelkes beszédében mutatott reá annak a szükségességeire, hogy Eger egész katholikus társadalma szervezettségéről és cselekvőerejéről egy arányaiban {is erőt képviselő országos jelentőségű katholikus napon tegyen bizonyságot. Indítványára a gyűlés egyhangú lelkesedéssel elhatározta, hogy szeptember 16 án, vasárnap Egerben a Katholikus Népszövetség országos vezetőinek bevonásával katholikus napot tart. A munkálatok végzésére egy 155 tagú rendező bizottságot választottak meg, majd a részlet feladatok megoldását a következőképen osztották fel: A katholikus napot megelőző tisztelgő felvonulás és ismerkedő összejövetel rendezését a Katholikus Kör-re, a toronyzene megrendezését dr. Vécsy László hittanárra, a gyűlés előkészítését és a főszékesegyház feldíszítését a helyi igazgatóságra, végül a hála adó körme- net előkészítését helybeli szerzetesrendek vezetőire bízták. Nagy örömmel vette tudomásul az előkészítő gyűlés az elnök ama bejelentését is, hogy a budapesti központ részéről P. Bangha Béla, Czettler Jenő egyetemi tanár, képviselőházi al- elnök, Haller István és Wolf Károly országgyűlési képviselőknek, mint előadóknak részvételét ígérték meg, ezenkívül a gyűlésre leutazik még az országos katholikus közélet számos kitűnősége is. Ciepela Lajos dr. tb. kanonok és Dutkay Pál prelátus-kanonok érseki helynök lelkes szavai zárták be a nagy érdeklődés mellett lefolyt gyűlést. * * Valami készül (Kánikulai vezércikk.) Hja, kérem itt van az uborkB- szezon . . . Már este 11 óra el- műit i még 12 hasábot kell ér- dekfeszitő hírekkel megtölteni- Ámde a világon nem történt semmi. Nincsen parlament. Nem volt bányakatasztrófa. Nem esett össze egyetlen előfizető se. Semmi rossz bír az északi sarkról. Nem égett le a nyugati pályaudvar. Nem terjed tovább a dögvész. Egyszóval nem történt semmi, de semmi jelentős dolog. Hogy a lap ennek dacára a szokott terjedelemben megjelenik, ez annak köszönhető, hogy azok, akik a világot nyitott szemekkel nézik és nem dugják be a fülüket, amikor látni akarnak, érezhetik, hogy valami készül ... Az a nagy szélcsend, amely végigvonul a kontinens országain, csak azt jelzi mindannyiunknak, hogy ütött a huszonnegyedik óra! Jól tudják ezt a népszövetségi bölcsek és félve a közelgő vihartól, elszé- lednek a szélrózsa irányában... — Mi lesz mindebből ? — kérdezzük itt és túl az óceánon. Mi lesz, ha Genfben és Kingsbay- ban nem okulnak a történteken? Giolitti halála intő például szolgálhat arra, hogy még az emberi élet sem örök s bár nem szül gyáva nyulat a világtörténet párduca, mindenki félhet, hogy élte ledől s rabigába görbéd . . , Ezért hirdetjük nyíltan és felelősségünk teljes tudatában, hogy vaiami készül ... és jaj lesz akkor a kishitű embereknek, kik Bismarckkal együtt nem merik elmondani, hogy — «Eppur si muovel!» Érthető tehát a hazafiui aggodalom, mely azt súgja nekünk, hogy rázzuk fel Európát és kiáltsuk az angolok fülébe: *Avanti, Savoya!» Mert ha ezt nem értik meg a La Manche csatorna lakói, úgy vagy az fog bekövetkezni, amire mindenki gondol, vagy az ellenkezője s akkor valóban beválik az a költői jőslás, hogy valami készül, mivel még sohasem volt úgy, hogy valami ne lett volna a világtörténelem vajúdó történetében . . . (L.) A csehek már a magyar címertől is félnek. Tudvalevő, hogy a magyar felvidék cimerrajzában a hármas halom és a kettős kereszt látható, amely rajz a magyar kis címernek is egyik részét képezi. — Természetes is, hiszen egy évezredes múlt és a földrajzi és gazdasági szükségesség kapcsolta egybe a vérközösségen kívül a felvidéket a magyer állammal. A csehek, ha mér a történelmet meghamisítani nem tudják, az emlékeknek üzennek hadat és az egyik magyarfaló cselák lap mozgalmat indított a felvidék címerének megváltoztatása érdekében, azért mert az a magyar cimer egy részével azonos. — Helyébe három összekötött hársfavesszőt ajánlanak, mert az a nagy morvabirodalomra és Szvatoplukra emlékeztet. A felvidéki magyarság,tótok és németek érthető felháborodással tiltakoznak az ellen a történelmi jogaik ellen intézett merénylet ellen, amely őket a Svatopluk áruló ivadékaival akarja egy nemzetiséggé formálni. HÍREK És 14 évvel ezelőtt megindult a vér ... Eger, július 30. Megperdült a dob 14 évvel ezelőtt, gyermekek, asszonyok lelkesedve szaladtak haza. Újságolták : kitört a háború! Ki tudta akkor, tizennégy évvel ezelőtt, hogy elveszítjük a háborút s hogy ez a veszteség ilyen nagy, az egész életünket átformáló csapás lesz. Nem tudta senki és nem is gondolt rá senki. Mámor töltötte be a szíveket, mámor hömpölygött végig az utcákon és mámorosán zúgott fel a menetszázadok nótája: »Megállj, megállj, kutya Szerbia! .. .« Milyen szépek voltak a virágos, pántlikás zászlók! Milyen szépek voltak a cserleveles csákók, dübörögve menetelő ezre- dek! Milyen szép volt az a hősi elszántság, az önfeláldozó lelkesedés, a magyar szívekben láng- ralobbant virtus! Ob, mindezt el kellett veszítenünk 1 És még többet, a hazát is elveszítettük. Elveszítettük a szülőföldet, hogy sírva se mehessünk oda vissza... Fojtogat a keserűség, ha visz- szagondolunk rá. Lesz-e még minékünk szép szabad életünk ? Lesz-e még minekünk sas szárnyaként lebegő, szabad napsugárban repdeső pántlikás zászlónk, kürtünk a riadóra, lesznek-e dübörögve menetelő ezredeink és lesz-e mégegyszer olyan szent,
