Egri Népújság - napilap, 1928/1
1928-01-28 / 23. szám
2 EGRI NÉPÚJSÁG 1928 január 28 Az Agria oorporatio gyászünnepélye Az Emericana Agria corpora- tiőja január 26. án este a régi magyar torok boizorúját tette le kedves halottjainak: Mártonffy Lajos árveszábi elnöknek és Iftene János Gyula joghallgatónak frissen hantolt sírjára. Megdöbbentő ét komoran szép szertartások között emlékezett meg Róluk egy curialie tristia és capitulum triste keretében, amelyeken az elhunytak jóbarátai és ismerősei nagy számmal vettek részt, hogy egy utolsó I »tanhoz- zád nagy kiáltásában összefolyó, összesíró hang legyenek. Gyászlepellel leborított kis asztalkán égő gyertya és borral telt pohár között feküdt az elhunytak leoldott zsinórzatu és •zallagú zöld sapkája; az asztal előtt a corporatio carimoniariusa állt feszes tartásban őrt. A curiális tristist Szabó-Jilek Béla senior nyitotta meg — a szokásrend értelmében — egy mondattal. Majd Kapor Elemér az Agria corp. króninasa költői mélységű, a bajtársias szeretet melegségétől áthatott beszéddel búcsúzott el a korán elköltözött leventétől s emlékezett meg a gyászról, mely Iftene János Gyula halálával a családot és a corpuratiok ifjúságát érte. A beszéd végeztével a jelenlevők mindegyike egy pohár bort ivott meg. Ebben a pillanatban Homyák Miklós cerimonárius az elhunyt levente poharából a bort a náta mögé ömö te és összetörte az üres poharat. És az összetört pohár hangja szállt, szállt, mint egy messzi koccintás és Ifiene Jénos Gyula fölfigyelt biztosan rá. Mint egy messzi koccintás... Az Élét és a temető koccintottak egymással. Azután a senior silentiumot rendelt és az egész curia halálos csendben, lehajtott fővel állt egy percig, hogy megadja az utolsó nagy tisztességet Iftene János Gyulának. Félórával később a capitulum Iristét nyitotta meg Dr. Damb- rovszky Imre az Agria corp. priorja Mártonffy Lajos öregur emlékezetéra. A gyátzbeszédet Breznay Imre tanítoképzőintézeti tanár tartotta, aki ihletett s magas szárnyalást! beszédben emlékezett meg a néhai árvaszábi elnök elévül hatetlen érdemeiről. Kifejtette, hogy milyen tulajdonságaival illett be Mártonffy Lajos tökéletesen az Emericána eszméibe és szervezetébe. Apró eset-mozaikokból összeállította azt a Szűzmáriás lelket, mely az elhunyt öregúr testét ékesítette és amely már fönt szárnyal, elvéve örök jutalmát a Mindenhatótól. Azután újra bort ittak És újra pohár tört. Megint egy messzi koccintás. Megint egy hosszú csend. És a capitulum triste tagjai szétoszlottak, hogy szivükben továbbra is őrizzék ős ápolják Mártonffy Lajos emlőkét. Saád Henrik előadása az akarat neveléséről. Csütörtök délután másodízben foglalkozott Saád Henrik, gimnáziumi igazgatóhelyettes az emberi életre legkihatőbb kérdéssel, az akarat nevelésével. Tapasztalatainak kincsesházáből teli kézzel szórta témáját megvilágító példáit, melyek közismerten kedves előadásmódját még vonzóbbá tették. Az emberi lélek mélyén szinte egy bölcsőben riDg a jó ős rossz. Minden attól függ, e kettő közül melyi két engedjük elhatalmasodni. Győz a rossz, — nyomában az emberi élet legszomorűbb állomásai jelzik az ifjú útját, melyet talán a börtönajtó vagy kötél zár be örökre. A nevelő itt már lekésett, a bíró vette át szerepét. Ezt kell megelőznie a nevelőnek. Ki kell emelni az ifjút az időnként fellobogő különböző szenvedélyek hatásából, vagy betegség, fizikai baj okozta gyengeségéből, de főképp fai kell emelni egy állandóan fenyegető veszedelemből, a munkaiszonyból, restségből, a munkától való idegen - kedésből. Ez az akaratnak, e csodás hatalomnak, állandó rozsdája, a jelleme* életnek lassú, de biztos sírásója, mely az élet legszebb örömeit temeti el. Ezért kell tanárnak, szülőnek egyaránt az ifjú akarati tevékenységét szebb hajlamainak irányában szinte egyénenként egyengetni, annak táplálékot adni, mely feladat az újabb paedagőgiának is kegkedvesebb búvár területe. Az ifjú alkotási vágyának megfelelő módozatokat kell nyújtani, hogy az ifjúban lappangó akaraterő szárnyát teljesen kibonthassa. A mai világ tudománnyal teli zsúfolt iskoláiban könnyen fölületeesé lesz a gyermek, ezért fokozottebb mértékben van szükség a figyelem ős fegyelem állandó ébrentartására. A fegyelmezett iskolai ős otthoni munka az akarat várának biztos kiépítője, mely várból meg tudja vívni majd az élet harcát is és — mert tevékenység a lelke — megérezteti vele a szeretet édes ízét s száműzi az önzést, e bénító, fukar ellenséget. Nagy tömegekben vándorol ki a székely ség. Kolozsvárról jelentik: Elszakított székely véreinket a román elnyomás lelkiismeretlen kivándorlási ügynökök karjai közé hajtja. Különösen Zetelakán és Csekefalván lépett f*l ujult erővel a kivándorlási láz. Bebizonyított tény, hogy az egész akció román ügynökök garázdálkodásának tulajdonítható. Egy kormányrendelet másfél évvel ezelőtt büntető szankciók mellett megtiltotta ugyan a hajóstársaságoknak, hogy ügynököket alkalmazzanak, de ennek a rendeletnek csak a románlakta vidékeken szereztek érvényt a hatóságok, azzal azonban senki sem törődik, hogy magyar-lakta vidékeken mekkora üzérkedés folyik az emberi lelkekkel. «BKcaiBaEsissssesEocsacsaisa'sa < Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában ; Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában!« A párisi Páris, január 22. Vannak az embernek bizonyos eseményeknél különös érzései, melyeket nem tud magának megmagyarázni. Amikor egy vonat kihúz a pályaudvarról ■ kerekei mind gyorsabban kezdenek kattogd, úgy érzem, mintha valami kiesett volna életemből. Vége van a nagy halál- tánc egy felvonásának s a kocsiban ideges, nyugodt, boldog és szerencsétlen emberek várják a kővetkező állomást. Mikor a vonat valahára megérkezik és következik a kiszállás, az új környezetbe való be- helyezkedés, összeszorul a szivem s ijedten kérdem magamtól: »mi lesz most ?• Hatan ültünk a párisi közvetlen faocsi egyik fülkéjében u közöttünk öt magyar. A hatodik oláh fáta volt, aki »visszament« Amerikába. Magam Heves vármegye ösztöndíjával Fárisba igyekeztem tanulni. Mithogy pályámon minden szociális bajjal és viszonynyal tisztában kell lennem, azonnal barátságot kötöttem négy »magyarommal», mert sajnos, egy sem volt honfitársam. Müller Mihály Kossuthiban, Ga- lánta mellett született. Parisba megy és szűcs. Hogy miért megy ki Párisba dolgozni, annak igen egyszerű, de mindamellett érdekes magyarázata van. A csehek köztársaságában magyarnak tekintik s miat ilyen elemet lehetőleg nyomják. B'ranciaországvonaton ban ellenben a csehszlovák állam polgára s e minőségben bizony sok előnyben részesül. Most hirtelen nem tudom, mit mondjak erre a fura esetre. Két hazát adott-e neki végzete, vagy pedig elvesztette azt az egyet is, amelyik »voll«. Egyébként Müller űr egyik öccse Becsben dolgozik, a bátyja pedig »otthon« egy szeszgyár tisztviselője. Kecskés litván feleségével és Ernő fiával »haza« megy. Amerikába. Az öreg magyar Majlát- faivárói való, Temesvár mellől. M-g 1905-ben ment ki Amerikába szerencsét próbálni. Igazán nem tudom, mit mondjak a kiutazás okáról.^Kecskés István hét és félholdas gazda a bánságban. Öt évig lovász Mezőhegyesen, három évig huszár s keze alatt száz meg száz még nás gyerek és kisasszony tanul meg lovagolni. Nyolc évi szolgálat után jutalmat vár az államtól s ahslyet obsitot kap. Erre itthon hagyja feleségét két fiával s »birtokával« és elmegy tengeren túlra napszámosnak, — mert má.hoz nem ért a lovász- ságon kívül — nehogy »bosz- czanhodjon« itthon. 1909-ben utána megy az atz- szony a fiúkkal, akik lassan- lassan elhelyezkednek. A na gyobb már rendőr, már házhelye van Floridában és nősül. Makói lányt vesz el feleségül. A kisebb köszörűs Fordnál és 12 dollárt keres naponkint, mig az apja csak ötöt kap. A házaspárnak kinn születik a harmadik fia, Ernő, akit hazavittek megmutatni a rokonoknak. Ernő már 16 éves és hamisítatlan amerikai. Egy magyar vonás sincs benne, csak magyarul — káromkodik. Emellett rálép az ember lábára, cigarettázik e olyanokat füstöl mint egy gyárkémény. Bármiről beszélünk, mindenhez hozzászól s mindent ő akar tudni legjobban. Semmit nem kérdez, semmi nem érdekli; szóval valódi amerikai. Kecskés István 63 éves s még mindig naponta 5 dollárt keres. Azért »hazajött« s megnézte, mit csinál a bérlő a tanyáján. Maga a hazautazás Detroitból Majlátb- felvára hármuknak 700 dollárba került s most ugyanannyit fizetnek a visszaszállításért. Otthon azonban más világ van. Kecskés István szomorúan panaszolja, hogy kirabolták őket fényes nappal álarcos banditák s a román hatóságok kijelentették, hogy szívesen megbüntetik a tetteseket, csak — kerítse elő őket Kecskés István. Az öreg kérges kezű magyar a fiaiért dolgozik odiát. Ember is lesz belőlük. Mind a három meg fog élni a jég hátán is, de mi magyarok szegényebbek leszünk jó néhány lélekkel. Kecskés István szerint pedig kinn többen vannak mint otthon. Istenem, ha ez a sok ember — akik azért mentek ki, hogy itthon ne kelljen »bosszankodni«, — most a régi Nigymagyarország földjén keresné kenyerét, nem fűződne a trianoni palotához any- nyi átok, vér és köny s a Müller család is nyugodtan élhetne együtt »otthon«. Az idő kerekét nem lehet visszaforgatni. Kecskés István esete azonban arra int, hogy mindig olyat tegyünk, amivel nem ártunk másnak. Ha pádig kővel dobnak és sárral mocskolnak bennünket, nyugodjunk meg, hiszen az önmegalázás is lehet hazafiság. A Gare de V Est pályaudvarán kattognak a váltók a vonat kerekei alatt. A szédületes tempó mindjobban csökken s a kis szakasz hat utasának megkezdődik az élet egy újabb felvonása. Bárány István. Lemondott képviselő. Budapestről jelentik: Janka Károly, a királyhelmeci kerület or- szággyűléii képviselője, lemondott mandátumáról. A Bácskából szállítanak Németországba földmunkásokat. Belgrádbúl jelentik : A német kormány megkereséssel fordult a belgrádi szociálpolitikai minisztériumhoz, felvilágosítást kérvén, hogy ksphatna-e Dél- magyarországről földmunkásokat? Németországban ugyanis uj rendszerű földmivelést próbálnak ki, mely nagyon hasonlít a Bánságban és Bácskában űzött földmiveléshez. A német kormány a jelentkező munkásoknak garantálja márciustól decemberig való foglalkoztatásukat és hogy nem zsákmányolják ki munkaerejüket. A jugoszláv kormány még nem döntött ebben a kérdésben.
