Egri Népújság - napilap, 1928/1
1928-06-29 / 149. szám
A HÄ 16 FILLÉB (. 1928 JUL. V „ Előfizetési díj postai szállítással: egg hónapra S pengő 20 fillér, negyedévre 9 pengő 60 fillér, egyes szám ára 16 fillér, vasár- • nap 24 fillér. ♦ EGRI nEPUJSR Szerkesztőség és kiadóhivatal i Eger, uicenm, földszint, balra. Telefonszám: 11. ♦ Hirdetések« milliméteres díjszabás szerint ♦ számíttatnak. ♦ Főszerkesztő: Dr. URBÁN GUSZTÁV POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: KELEMEN ANDOK XLV. év/. 149. szám ♦ Péntek ♦ Eger, 1928. június 29. Az egri tanítóképző százéves jubileuma »E zászló alatt olyan iskolamesterek nevelkedjenek, amilyenekre az elrabol országrészek visszaszerzése végett van szükség magvetőkül.« Kriston Endre püspök, Venczell Ede prépost-kanonok és Csanády László dr. igazgató beszédei a jubileumi ünnepen. A zászlószentelés. Péter és Pál ünnepe a termés learatáaára váró gazda ■ a bizonyítvány kiosztáiára összesereglö diákság hagyományos ünnepe. Ilyenkor a földműves ember az Isten házában felmagasztosult lélekkel kimegy földjére, hogy megbeciülje szemének szeretetteljes simogatá- sával, vájjon mennyit hoz a tavaszkor oly szent bizakodással földjébe vetett mag s mikor feszítheti neki éles kaszáját az érett kalásznak? És ilyenkor a tanári katedrák köré kipirult arcú, izgatottan drukkoló diákok gyülekeznek, mert az egész évi tanulásvetésnek ma van az aratása, ki jeles, ki közepes, ki szekunda-konkolyos asztagot gyüjtvén össze az évvégi bizonyítványban. Ki mint vet, úgy arat. Ez a legaktuálisabb Péter Pálnapiköz mondás. Gazdára, diákra egyaránt. Aki mély szántást adott a tiszta vetőmag alá, jól beboro- nálta s verítékével jól megöntözte földjét, az nyugodt lelkiismerettel mondhatja el: mindent megtettem, amit megtennem a mag törvénye előír. Amely diák pádig egész éven át kitartó szorgalommal hajolt a könyve fölé s a betűket nemcsak szemével, oktatója szavait nemcsak fülével szívta fel, hanem tudásra szomjasan leikébe s elméjébe fogadta be, az nyugodtan várhatja a Péter-Pálnapi kalkulusaratást. De vájjon tényleg elég-e a munka, a fáradság, kitartás és szorgos igyekezet, hogy ki-ki learassa azt, amit elvetett ?! Nem. Ha a munka s a mesterség előírásos módja elegendő volna, úgy nem kellene évről-évre aggódva figyelni a szelek járását, túlsók esőtől, kevés esőtől jégtől, aszálytól rettegni s sok-sok, sohasem elegendő könyörgéssel a teremtő Úristen bőséges áldását lekönyörögni. És ha puszta oktatás, tanulás elegendő volna, nem kellene sohasem aggódnunk azon, hogy milyen gyümölcsöt hoz ifjúságunk, nem veri-e el az élet jege, nem-e a romlás számumja rohanja meg halhatatlan lelkét. Isten kegyelme nélkül magot kicsiráztatni a földből és örök szépségeket kicsiholni az ifjú lélekből nem lehet. Haszontalan fáradság a magot csak a földre bízni, a diák figyelmét csak a könyv betűire irányítani, de a minden csirák s minden lelkek atyjának áldását, kegyelmét nem kiérdemelni. Földmivelő népünk ezt tudja is s mélyen átérzi. Talán ezért vallásosabb s eszményeihez ragaszkodóbb, mint pl. a gyári munkás, aki a gép munkája möEger, június 28. Ma délelőtt folyt le Egerben az érseki tanítóképző intézet alapítása százéves évfordulójának jubileumi ünnepsége. A Lyceum homlokán nemzetiszín zászló hirdette, a nagy ünnepet. Délelőtt félkilenc órakor gyülekeztek a Lyceum aulájában a jubiláló intézet ifjúsága és egykori növendékei. A felvonulás. Évfolyamonként sorakozva vonultak a főszékesegyházba. Elől a felvirágozott botokkal haladó cserkészek sorfala között vitte az intézet jubileumi zászlóját Molnár Béla. Utána az intézet mostani kétizáz növendéke, majd az öreg diákok évfolyamai. Megható volt az őszbecsavaro- dott fejű öreg diákok menete: Szőke Sándor tanítőképző-inté- zeti tanár, Madarász Lajos ny. tanfelügyelő, Dutkay Lajos 1875, Polgáry Gyula 1873, Kormos Sándor 1872, Veszelovszky Márton 1865, Világi Kálmán 1862 ős Ádám Lajos 1862 években végzett öregdiákok voltak a menetben a százéves intézet legidősebb élő tanítványai. Valamennyiök között a legöregebb diák a 84 éves Ádám Lajos volt, aki egy huzamban ötven évig kántortanítőskodott Bolyok községben. Ma Egerben lakik, fiánál, Ádám Bertalan székes- főkáptalani számtartőnál. A közszeretetben álló «Lajos bácsi• könnyes szemekkel, boldogan fogadta a sok gratulációt, amely- lyel elhalmozták ismerősei, tisztelői és barátai. gött nem képes oly közvetlenül kiérezni a legtökéletesebb Tervező irányítását. S hogy menynyire fontos ezekre a nagy gondolatokra az iskola-évvégi eredményaratások alkalmával isfoly- ton-folyvást rámutatni, mi sem mutatja jobban, minthogy csökönyös kitartással akadnak irányzatok, melyek feleslegesnek tartják az örök eszmények zsinórmértékéhez való igazodást az iskolai oktatásban, hanem megelé- gesznek az ismereteknek egyszerű bevezetésével. Egy óriási elvi harc dühöng a hálátlan világon, sok helyütt már gyakorlatban is kipróbálják a hitnélküli nevelést, csak az időtávlat Délelőtt 9 órakor a főszékesegyházban ünnepi szentmisét celebrált Kriston Endre püspök. A szentmisén megjelentek: dr. Hedry Lőrinc, Heves vármegye főispánja, Okolicsányi Imre alispán, Rusttek Károly kir. tanfelügyelő, Kósa Kálmán dr. kultuszminiszteri titkár, a tanítóképző kőpesítővizsgálatai- hoz kiküldött miniszteri biztos, Pillér István testnevelési előadó, a tanitőképzőintézet tanári kara, az ünnepségre Egerbe érkezett vidéki tanítóság, valamint nagyszámú közönség. A székesfőkáp- tálán tagjai valamennyien helyet foglaltak a kanonoki stallu- mokban. Nagyszámban jelent meg a jubileumi szentmisén az egri főegyházmegye helyi ős vidéki papsága is. Kriston Eodre püspök megáldván a zászlót, a következőket mondotta : — Abban a székesegyházban, amelyet a halhatatlan Pyrber érsek lángbuzgalma emelt, annak a tanítóképzőnek a zászlajára, melyet 100 év előtt az ő hazafias áldozatkészsége tett a nemzet közkincsévé, buzgó szívvel esdettem le az anyaszentegyház áldását. — Száz esztendő küzdelmeiből, szorgalmából, az egyénre, családokra és általuk a hazára egyaránt üdvös eredményeiből szövögette a Gondviselés ezt a zászlót, amely lesujtottságunk jelen napjaiban a csonkán vérző ország Veronika kendője bár, de amelyre a Pyrker szívében és hiányzik még ahhoz, hogy borzalmas pusztításait a lelkekben megállapíthassuk. A bomlás csirái azonban már itt röpködnek a levegőben, a nemzetek, társadalmak eresztékei recsegnek- ropognak. A Páter-Pál napi Tedeumok hálaadő zsoltárába bele akar rikoltani a hálátlan ember önzése, földhöz tapadása, a magasságoktól való irtózása. Ha drága nekünk a kalászos róna képe, a foszlő kenyér fehérsége és egészsége, legyen ezerszeresen drága előttünk az az iskolapadokban az életre előkészülő ifjúságunk lelke, eszmé- nyisége. Mit ér ez egész világ a mi szívünkben soha fel nem darabolható, ezeréves Magyar- ország van letérképezve. — Dicsőséges múltú tanítóképzőnk ! Indulj tehát e szent jelvény alatt még dicsőségesebb új évszázadok jövendője felé, mindinkább megsokszorozva azt a temérdek áldást, melyért ma a szenvedő ország minden hű fia mélyen hálás neked. — Midőn az Alma Mater megszentelt jubiláris zászlaját átadom a tiszteletreméltó zászló- anyának, lelkem mélyéből kívánom, hogy e zászló alatt olyan iskolamesterek nevelkedjenek, amilyenekre az elrablott országrésznek visz- szaszerzése végett van szükség magvetőkül, és amilyeneket a minden tanítók ideálja, az isteni Mester óhajt magának munkatársakul! Dr. Hedry Lőrincné zászlóanya átvette a megszentelt zászlót. — Száz év dicső hagyományaiból emelkedett a zászló, — mondotta. — Vezesse most tovább azokat, akik az istenszeretet, emberszeretet és hazaszeretet munkásai! A zászlőanya ezután szalagot helyezett az új zászlóra. A szt. mise alatt a főszékesegyházi énekkar a helybeli honvédzenekar kísérete mellett Rheinberger József nagyszabású f-moll miséjét adta elő. Offerto- riumra Meisznerné Frank Margit a főszékesegyházi karnagynak »Veritas mea<-játénekelte.Te búzája, bora, kultúrája és haladása, ha az ég felé lendülésre, Isten képére teremtett lélek kárát vallja. A diákiélek a föld, amelybe a tökéletesedés szántóvetője : a tanár és tanító a tudás magvait szórja széjjel, de a csírázáshoz szüksége van a hit erejére, arra a titokzatos erőre, mely nem enged bojtorjánt tenyészteni a tudásból, hanem a harmónia hasznos és illatos virágát szőkkenti fel Isten és ember dicsőségére. Ily értelemben zendüljön föl most is Péter-Pálkor a föld és iskola munkája után a Tedeum örökszép dallama. Dr. Urbán Gusztáv.