Egri Népújság - napilap, 1928/1
1928-06-14 / 136. szám
2 EGRI NÉPÚJSÁG 1928. júuiua 14. A 5 ’ úgyszólván rnind^Á községben elértük, a jövő tanévben az analfabéta tanfolyamok és az ismeretterjesztő tanfolyamok nagyobb számban való felállítását vettük tervbe. Ezen tanfolyamok szervezési, illetve előkészítő munkálatai máris folyamatban vannak, úgy, hogy azok az ősz, illetve a tél folyamán minden olyan községben, ahol szükségesnek mutatkozik, akadály nélkül megnyithatók lesznek. atKHHgsa«3S6eaeaanaaBSB3B£'K A cseh kommunisták a kormány ellen. Prágából jelentik: Ismeretes, hogy a cseh kommunisták nagyszabású tornaünnepély megtartására készültek június hó 5.*én, melynek megtartását azonban a kormány nem engedélyezte, tekintettel annak kétségtelen demonstrativ jellegére. A betiltás miatt a cseh kommunista sajtó heves agitáciőt fejt ki a kormány ellen és bejelenti, hogy a cseh kommunisták nyilvános tüntetésekkel fogják a kormány elleni nézetüket kifejteni, ami kellemetlenebb lesz, mintha meg engedték volna tartani a szerintük teljesen ártatlan tornaünnepélyt. fia kiadják Kun Bélát... Bécs, június 13. A Neues Wiener Journal in- tervjűt közöl Pesthy Pál m. kir, igazságügyi minisztertől. Magyarország Kun Bélát csak két közönséges gyilkosság ügyében kérte ki. Nem képzelhető el semmi ok, amiért ez a kiadatás megtagadható lenne. Az esetben, ha kiadják Kun Bélát ctak a két gyilkosságért ítélhető el, de a büntetés maximuma csak osztrák törvényeknek ugyanerre a bűncselekményre vonatkozó maximuma lehet. E szerint tehát, ha közönséges gyilkosságban találják is bűnösnek, nem lehet felakasztani Kun Bélát, mert Ausztriában el van törölve a halálbüntetés Az Egri Jogakadémiai Kör f. hó 15.-én, pénteken délután 5 órakor évzáró választmányi, 6 órakor pedig közgyűlést tart a Kör helyiségében. __________feki _________ ♦ * Ot évi fegyházra ítélték Gulyás András hentessegédet Ä henteslegény április 22.-én éjszaka a Pacsirta- és Árpád-utcák találkozásánál szívenszúrta Vas Bernát földmivest. A csontozó-kés, mint bizonyíték. Eger, június 13. Az egri kir. törvényszék Pret- tenhotfer-tanácsa tegnap tárgyalta Gulyás András rovott- múltú hentessegéd bűnügyét. Az Egri Népújság részletes tudósítást közölt az április 22.-én éjszaka 11 óra tájban lepergett gyilkosságról, amelynek egy fiatal Kapás utcai földmiveslegény esett áldozatául. Megírtuk, bogy Vas Bernát 23 éves egri föld- mives délután annyira leitta magát, hogy a rendőr, majd a nővére, Vas Mária támogatta hazafelé. A legény útközben többször ellenszegült, kitépte magát a testvére karjaiból és belekötött a járókelőkbe. Az egyik Árpád-utcai ház előtt két békés földmivest ütött arcul, akik azonban tekintettel nagyfokú ittaságára, engedtek Vas Mária kőrlelésének és nem bántották a legényt. A Paciirta és Árpád utcák kereszteződésénél, a Friedmann-féle kiskorcsma mellett egy iparoslegényekből álló csoport haladt el mellettük. Vas Bernát ezekkel is összetűzött, de a három iparosifjú, Nagy László, Zöld József és Leibinger Mihály, bántatlanul elengedte a lábán alig álló kötekedőt, akiről a nővérével való huzakodás közben még a kabát is leszakadt. Az elsiető fiatalembereket néhány lépés távolságban egyedül követte a társaságukhoz tartozó Gulyás András 23 éves, rovottmultű, feltételes szabadságot élvező egri hentessegéd. Fás Bernát alig pillantotta meg a közeledőt, ismét kitépte magát nővére karjaiból, rárohant a hentessegédre és kőt vagy háromízben arculvágta. Vas Mária a sötétben mindösz- sze csak annyit látott, bogy a bátyja egy erős rúgást kap a megtámadottól; azonban nem vette őszre, hogy Gulyás András a felsőkabátja zsebéből kést rántott elő és azt a rúgással egyidőben teljes erővel Vas Bernát mellébe döfte. A legény melléhez kapott, elesett, mire a hentessegód elmenekült. Vas Mária azonnal a testvéréhez sietett, felsegítette a földről, majd néhány sikertelen haza- szállitási kísérlet után segítséget hívott. A magával tehetetlen legényt, akiről azt hitték, hogy váratlanul az elfogyasztott alkohol vette le lábáról, ketten vitték a Kapás-utcai lakásuk felé. Alig haladtak azonban pár lépésnyire a dulakodás színhelyétől, Vas Bernát néhányat hörgött, a teste megmerevedett és meghalt. A legény hozzáiartozői sürgősen értesítették az esetről a rendőrséget, ahonnét bizottság szállt ki a halotthoz. Megejtették az orvosrendöri hullaszemlét és a hatósági orvos vizsgálata alatt fedezték fel a szív fölött ejtett parányi sebet. Az elmenekült Gulyás András a Pacsirta utcában érte ütői társait. Ezeknek feltűnt a hentessegód izgatottsága, érdeklődni kezdtek tőle, mire az egy kést mutatott a mellette álló Nagy Lászlónak és Zöld Józsefnek, majd elfúló hangon mondta: • No én ezt leszúrtam, de nem látta más, csak az a magas, csillagos ég!» A rendőrség nagy razziát tartott ■ a gyilkossággal kapcsolatban előállították mindazokat, akikkel Vas Barnát az éjszaka folyamán összetűzött. így kerültek vallatás alá az iparoslegények is. Terhelő kijelentéseik alapján a detektivek kora reggel házkutatást tartottak Gulyás András lakásán, megtalálták a kést, azután letartóztatták az egyik egri hentesüzletben dolgozó segédet is. A másnapi boncolás teljes mértékben igazolta Gulyás András bűnösségét. A kés, amelyet a hentessegód lakásán találtak, milliméter pontosságig beillett a szíven keresztül hatoló, halálos sebbe. A felhalmozódó bizonyítékok súlya alatt Gulyás András teljesen megtört és a rendőrség előtt töredelmes vallomást tett, amelynek alapján tovább folyt ellene az eljárás és még aznap át is szállították az egri ügyészség fogházába. A tárgyaláson Gulyás András már konokul tagadott. Anélkül, hogy bármivel indokolni tudta volna, visszavonta a rendőrségen tett vallomását. A kir. törvényszék azonban nem adott hitelt a hentessegéd zavaros, különféle ellentmondásokba keveredő védekezésének és Gulyás Andrást halált okozó súlyos testi sértés bűntettéért őt évi fegyházra ítélte. Az ítélet ellen az ügyész, védő és vádlott egyaránt feleb- bezést jelentettek be. BHOHranMBaflBfl A Jótékony Nőegylet majálisa, Eger, június 13. Az eseményeknek és róluk szóló hírlapi anyagnak torlódása miatt, kissé megkésve tehetünk eleget annak a kedves kötelességünknek, hogy a Hevesmegyei Jótékony Nőegylet által szombaton este a Tulipánkert helyiségében rendezett nagyszerű majálisról beszámolót adjunk. Gyönyörű időben, délután Utinapló. (Harmadik füzet: Taliánországban.) Irta: He vési] Gusztáváé. XVI. Áthaladva az elzárt szentélyen láttam egy kis kápolnát, melyhez hasonló művészit még soha sehol sem láttam. Alig nagyobb egy jókora szobánál, de szépségének megjelölésére nem tudok szavakat találni, még anyanyelvemen sem. Ca- pella del Crocifisso a neve, a 17-ik század végén készült. Hullámos víztükröt ábrázoló márványfalán nincs egy féltenyérnyi hely sem, ahol ne lenne a szürkés-fehér alapszínben, a márványban létező összes színekből csodálatos, szemkápráztató mintaberakás. Á hideg márványkőből a színek mesteri összeállítása következtében olyan közvetlen, mondhatnám meleg tónust adni, több mint művészet. Sehol nem éreztem még azt, ami e kis kápolnában körül fogott. Csodálat, rajongás, a szó teljes értelmében megdöbbenésig való ámulat a soha nem is képzelt művészi nagyszerűség láttára. Mi I hát a művészet tulajdonképpen? mi i I az, ami benne imádkozni kénysze- J 1 riti a bámulót, mi az a lenyűgöző j 1 valami, aminek láttára, közelségé- ; nek tudatában kicsinek érzem ma- ! gamat, törpének és mégis repülni I kényszerít, magasba visz! miféle messziről jövő erő ez? kérdeztem magamat mozdulatlan szájjal. S a néma, szemlélő csendben, mint távolról jövő, kristályos hanggal csengő szó, muzsikált fülemben a válasz : A művészet Isten teremtő, alkotó vágyának, akaratának, embereken keresztül való megnyilatkozása . . . Kinek ajkai mondták ki e világosító szavakat? Egyedül voltam a kápolnában. Úgy jöttem onnan ki, mint aki előtt a titkok fátylát meglebbentet- ték s tudom, hogy ennél szebbet már sehol sem láthatok. Amit ezután láttunk, ismét bátran mondható világcsodának. Szorosan, a templommal összeépülten van a benedicanusok hajdani kolostora. A középkori kolostorok között hatalmas, művészi versengés volt, hogy melyikük kolostorudvara szebb, művészibb. Természetes, hogy ezen nemes versengés teremtette meg aztán az Olaszországban látható szebbnél-szebb oszlopos körfolyosókat. De a 12.-ik században készült monreale-it egyik se múlhatta felül. Több mint 200 pár oszlopon merész ívek hidalnak át s a párosával szorosan egymás mellett álló oszlopok sora csak alakban egyezik, de már díszítésük, művészi kivitelük páronként váltakozik. A mozaik berakás leleményessége pompás művészi ízléssel párosul az oszloptörzsek díszítésénél, melyeket nagyszerű faragású oszlopfők koronáznak. A vísszakunkorodó akan- tuszlevelek sűrű alkalmazása — de mindig más és más variációban — szemkápráztató egymásutánban váltakozik a szintén kedvelt sólyommadaras motívummal, majd karia- tidszerü alakok, zenélő angyalok, táncoló gyermekek, templomot építő papok mintái teszik díszessé a már bizony helyenként töredezett, de még igy is utólérhetetlen művészi értékű oszlopfőket. A díszes udvart körülvevő folyosó, vidáman csobogó kút körüli kiszö- gelése, még a távlati hatás mono- tonságát is kellemesen töri meg. 12 oroszlánszáj prüszköli magából az ezüstösen csillogó vízsugarakat, s a gondosan ápolt kertben hegyes dárdalevelükkel a kaktusok, jukkák, agavék sora váltakozik. Ugyancsak Monrealéban tapasztaltam még valami igen érdekes dolgot. Közeledtünk már a nagyhéthez, s a nagyon vallásos olaszoknál olyankor úgy szokás, hogy a főtemplomokban félórás váltakozással, állandóan van prédikáció. Sajnos, nem tudok olaszul, de még így is magával ragadott az a lelkes tűz, amivel a szószéken levő pap beszélt, úgyhogy, az előttem ismeretlen szavakból is kivehettem valami mindent betöltő, nagy melegséget, odaadást, szeretetet, áldozatkészséget. Mint az olaszul is tudó társaimtól megtudtam, az anya- szeretetről beszélt. (Folyt, köv)
