Egri Népújság - napilap, 1928/1
1928-01-17 / 13. szám
Előfizetési dij postai szállítással: egg hónapra 3 pengő 20 fillér, negyedévre 9 pengő 60 fillér, egyes szám ára 16 fillér, vasár- ♦ nap 24 fillér. ♦ KiAT&yr/erja’twjM'xrsirm Szerkesztőség és kiadóhivatal: Eger, Líceum, földszint, balra. Telefonszám: 11. ♦ Hirdetések# milliméteres díjszabás szerint ♦ számíttatnak. ♦ Főszerkesztő: Dr. URBAN GUSZTÁV $ POLITIKAI NAPILAP * Felelős szerkesztő: KELEMEN ANDOR XL V. évf. 13. szám ♦ Kedd ♦ Eger, 1928. január 17. Mártonffy Lajos utolsó útja Az egri harangok zúgása közben másfélezer főnyi gyászoló közönség kisérte a temetőbe Hevesmegye tragikusan elhunyt árvaszóki elnökét. — Hevesy Gusztáv vármegyei főjegyző búcsúbeszéde. letremálió emlékeidet őszinte szeretettel és megértéssel fogjuk megőrizni mindörökre, mert Te azon kevesek közül való vagy, aki életed folyamán foly-' tonosan küzködve, mintaképe lettél a szorgalmas, igyekvő, buzgó és akaraterőé, de mindazonáltal a vallásos érzésektől át és áthatott jő tisztviselőnek. — Aki pedig ily megtisztult, nemes lélekkel tudja elhagyni földi pályáját, aki már átléptél azon sötét, azon az ismeretlen kapun, amelyen túl az örök béke és nyugodalom hazája honol, ahova egykoron mindnyájan követni akarunk, annak nem mondunk végbúcsút. Tőled nem akarunk és nem is fogunk örökre szőlő búcsút venni, hanem a viszontlátás szent reményében csak ideiglenes Isten- hozzádot mondunk azon hő, azon, szent kívánalommal, hogy amíg Úristenünk rendeléséből majdan mi is követni fogunk, immár Magasságba szökkent megdicsőült lelkedet ragyogja be az örök világosság fénye. Á lelkek mélyéig ható búcsúszavak után Hevasmegya árva- széknek tisztviselői vállukon vitték a sírig az érckoporsőját, amelyet Hevesmegye és Eger város tizenkét díszhajdúja kisért kivont karddal . . . Hétfőn délelőtt 10 órakor a ferencesek templomában P. Oslay Oswald házfőnök gyászmisét mondott Mártonffy Lajos lelki- üdvéért. A gyászmisön nagyszámú gyászold közönség imádkozott Mártonffy Lajos lelki üdvéért. Harcba az erkölcstelenség ellen! adta ki a jelszót 400 francia delegátus a lillei kongresszuson. Franciaoaszdg beteg, szú emészti, apró, fehér hangyák milliói fúrjak, őrük fáját. Jean d’ Arc népe szent Lajos királyának útjáról letért, az új korszak modern ösvényének útjára lépett, a régi, tiszta erkölcsöket felcserélte új szokásokkal. Az egykori terebélyes fa dús lombozatában száradt ágak, hervadó levelek jelentik — a kórt. Elnéptelenedés, a 25 százaléknyi törvénytelen újezűlött, az elválások 10 százaléka képezik a tátongó sebeket a nemzet testén. Különböző világnézetű, politikai pártállású férfiak voltak a gyűlésen, látják a veszélyt, aggodalom fogja el őket, mi lesz Franciaország sorsa, ha ez így megy ? Keresik a baj okát. Irodalom! kiált fel ez egyik. Szennyirodalom öli ki az ifjúságból a tiszta érzést, beszennyezi lelkét, az önmegtartóztatás, a tiszta élet nevetség, gúny tárgya; a jelező: hadd tombolja ki magát az ifjúság, élvezzen! E neveieii rendszerrel odajutott a francia ifjúság, hogy irtózik a családalapítástól. A városi kirakatok nudi- tásai, a kioszkok, könyvesboltok szeméremsértő könyvei, bé pei, a vasúti állomások kétes értékű füzetei — mindannyi métely, méreg az ifjúság lelkének megfertőzésére... A lillei konferenciázők egyet mégis kifelejtettek. Kifelejtették, hogy az államhatalom 50 éve rendszeresen üldözve a vallást, a keresztény morált, laikus nevelésével megnyitotta a szenvedélyek zsilipjeit. A szabadkőmi- vas nevelési rendszer gyászos következményeit teregetik ki a lillei areopágban, segélyért kiáltanak, harcot hirdetnek, a bajt orvosolni akarják, ámde a lelkeket, a gyenge akaratot meggyógyítani nem tudják. A neveléshez hit, kegyelem kell. Erről a természetfeletti, égi orvosságról a nemzet kurúzslói hallani sem akarnak. A zsilipek nyitva maradnak, az ár tovább halad, egyre több pusztítást okoz ... A jók kétségbeesve húzzák a vészharangot, a csinytevők apatikusan állják körül a beteget. Az egyház szolgái, az ár eme evezősei, mentik, ami menthető. Hősei, hősnői öcfeláldozóan vetik magukat a nagy munkára Istenért és a haza jövőjéért, bár érte újabb gyalázkodások járnak. Munkájuknak vezércsillaga: a modern bajok egyedüli orvos sága a valláserkölcsös nevelés. Dr. Csepela Lajos. Eger, január 16. Vasárnap délutáu bárom órakor Eger város és Heves vármegye közönségének impozánsan megnyilvánuló részvéte mellett temették el a boconádi va- dásztragédia áldozatát: Mártonffy Lajos vármegyei árvaszéki elnököt. A temetési szertartást Matuszka Mihály apát-kanonok, Eger váró» plébánosa végezte. A koszorúkkal elhalmozott koporsónál az Özvegy és gyermekei mellett ott állót az elhunyt apósa : Szölgyémy Ferenc, a Ferenc József Intézet volt igazgatója, továbbá fivére \ Mártonffy Béla ezreder, valamint a kiterjedt és előkelő rokonság. A gyászoló közönség soraiban megjelentek: Kriston Endre püspök, Ridárcsik Imreprelátus-kanonok, Ivanovich Emil opát-kanonok, dr. Kürti Menyhért c. tankerületi kir. főigazgató, vitéz Subik Károly apát, tb. kanonok, érseki iroda igazgató; a vármegye teljes számban kivonult központi tisztikarának élén pedig: Hedry^Lb- rinc dr. főispán, Okolicsányi Imre alispán, Miklóssy Aladár, Kékessy Dezső, vitéz Tömösváry Jáno», Szabó Gyula dr., Gröber Ferenc dr. járási főszolgabirák; Trak Géza Eger város polgármestere, Puky Árpád dr. Gyöngyös város polgármestere ; a vármegyei törvényhatósági bizottság nagyszámú tagjainak élén: grófKeg levich Gyula országgyűlési képviselő, Isaák Gyula ny. főispán főrendiházi tsg, gróf Sztáray Taszító földbirtokos, vitéz Bobory György Heves megye ny. főispánja és Szohner Lajos földbirtokosok ; sz érseki Jogakadémia tanári kara dr. Dambrovszky Imre egyetemi m. tanár vezetésével, az Agria corporstioban tömörült jogakadémiai ifjúság dr. Urbán Gu*ztáv vezető tanárelnök vezetése alatt, a vármegyei szolgabírői kar, a községi jegyzők és lelkészek közűi számosán, továbbá az elbűnyt barátainak és tisztelőinek egész tömege. A ködös nedves időben is több mint másfél-ezer főnyi gyászoló közönség kisérte utolsó útjára Mártonffy Lajost. A búcsúbeszéd. A Hatvani temető kápolnája előtt felállított ravatalnál, az egyházi szertartás befejezése után Hevesy Gusztáv vármegyei főjegyző a következő búctú beszédet mondotta: — Két és fél évvel ezelőtt erős fájdalom érzése hatotta át lelkünket a vármegye akkori szeretett és tisztelt főjegyzőjének tragikus halála fölött. — A nagy katasztrófa, amely az akkor okozott sebet behegedni máig sem engedte, még hatványozottabban, még rettenetesebb módon ismétlődött meg most, amikor egy súlyosan gondatlanul kezelt gyilkos golyó Hevesvármegye árvaszéki elnökének, a legjobb, a legnemesebb, a legbuzgóbb és legtiszteletreméltóbb főtisztviselőjének, a mi kedves, szeretett jóbarátunknak és kartársunknak nemesen dobogó szívét örökre elnémított!». — Es amikor e rettenetes sorscsapások újból és újból megismétlődve, szemeink előtt elvonulnak és amikor azt látjuk, hogy e vármegye fiainak legjobbjai időnek előtte, életkoruk javában dőlnek ki a küzdelem teréről és távoznak el a vármegye munkásai közül, akkor elgyötört, de hívő lélekkel tekintetünket az égnek emeljük, önkéntelenül is ajkunkra tolul a kérdés: jóságos Isten, miért vetted el őt miért kellett e súlyos csapást újból elszenvedni miért kellett gondokkal terhelt özvegyet és gyámolításra szoruló árvákat hátrahagynia, itthagynia éppen neki, aki élethivatásánál fogva e vármegye árváinak atyja volt? Miért kellett elszakadnia tőle nekünk, jő barátainak, szerető kartársainak és miért kellett egy egész vármegyének és a vármegyében mindnyájunknak ezt a rettenetes katasztrófát, ezt az elképzelhetetlenül nagy fájdalmat újból és újból elszenvedni? — Ám csak kérdezzük ezt, de nem zugőlődunk mert az Isten kifürkészhetetlen akarata szent, az ö elhatározása megmásíthatatlan, abban mindnyájunknak hivő lélekkel meg kell nyugodnunk. És amikor e megtörténtekbe megnyugodni és a meg- másithatatlanba beletörődni akarunk, akkor Neked, drága halottunk, kedves, szeretett jő La- joskánk, szivünk-lelkünk egész melegével kívánjuk azt hogy a Te elmúlásod legyen a Te nyugodalmas, békés, szent, örök pihenésed boldog kezdete. Mi, a Te kedves személyedet, tiszteKohl Medárd esztergomi felszentelt püspök meghalt. Esztergom, január 16. Kohl Medárd dr. esztergomi felszentelt püspök vasárnap reggel 69 éves korában meghalt. Kohl Medárd annak idején mint titkár került Vaszary Kolos hercegprímás mellé. 1894-ben, az egyházpolitikai harcok idején, egy szabőlegőny merényletet akart elkövetni a hercegprímás ellen él tőrével le akarta szűrni Magyarország főpapját. Kohl Medárd a merénylőre vetette magát és saját testével fogta fel a prímásnak szánt tördöféit Súlyos sebet kapott, amelyből azonban szerencsésen kígyó- gyűlt. Ettől kezdve mindvégig Vaszary hercegprímás személyes híve volt. A püspököt szerdán délután temetik el az esztergomi bazilikából. A temetéii szertartást Roth Nándor veszprémi püspök fogja végezni.
