Egri Népújság - napilap, 1928/1
1928-05-27 / 123. szám
2 EGRI NÉPÚJSÁG 1928 májúi 27. 3000 pengős befektetéssel felállította nyilvános orvosi laboratóriumát. Áz állomás dr. Joób Géza orvos és Villányi Zsigmond asz- szisztens vezetése alatt kezdte meg működését és teljes mértékben rendelkezésére áll a környék orvostársadalmának, de készséggel ad szakvéleményt magánosoknak is. Különösen foglalkozik a laboratórium vérvizsgálatok- kai, különböző lappangó bajok kimutatásával, gyomor- őb vese- működési vizsgálatokkal, sőt, mint értesülünk, a kórház minden betegéről külön vizigálato- kat készít s az adatokat statisztikai kimutatás útján állítja az orvostudományok szolgálatába. R róka meg a sajt. Egy Brassóból érkezett pana- izos levélből vesszük ki a következőket. A levélben egy magyar apa sírja el keserűségét amiatt, hogy 12 éves fiából An- geleicu úr miatt nem lesz semmi. A gyermek fel fog nőni anélkül, hogy akár románul, akár magyarul megtanulna helyesen írni. A kiifíú az alábbi mesét a következőképen vetette papírra: »A roca megh a sait. Egyszer a holo talalt egh naghi darab saitot, Fái rápült vele a fára. Roca coma ara járt, megläta es mondta: »Ad náchem ast a sajtot.« Dá a hoió nam ata. Ravas roca igh sóit: «Sáp hangod van holo coma, cäntalj egh notat.» A holonac hiselghet, hogh ast monta ravas raca sáp hangja van, károgni kásdet és a sait chieset a cioribol. Roca coma fálcapta es elsalat vele.« Mintha a »Halotti besződ«-et olvasnék. Az erdélyi magyar nyelv halotti beszédét. . . _______-Li _________ i A z anya- és csecsemővédőnő Irta: Dr. RUFFY PÁL ny államtitkár, a m. kir. állami anya- és csecsemővédönöképzö előadója. A magyar csecsemő- és kisded- védelemnek két nagy alkotása van. Az egyik az állami gyermekvédelemnek fundamentális intézménye, a másik az Országos Stefánia Szövetség anyák és csecsemők védelmére. Az állami gyermekvédelem megszabja az államigazgatás kötelességét a gyermekkel szemben. Amit a törvény elrendel, az kategorikus imperativus, nincs feltételhez kötve. A gyermeknek, ha elhagyatott, igénye van az állami ellátásra. Az állam az elhagyatott gyermek számára állami gyermekmenedékhelyet állít. A Stefánia Szövetség nem ismeri az elhagyatott gyermek fogalmát. Nem ismer elhagyatott gyermeket, nem ismer elhagyatott anyát. A Szövetség munkásságának tárgya minden gyermek, minden anya, sőt minden család. A Stefánia Szövetség társadalmi munkájában nincs gazdag, nincs szegény, nem szédíti el a fényűzés pompája, sem a Horátius elpanaszolta szennyes szegénység. Midőn a Stefánia Szövetséget emberbarátok, politikusok megalkották, a mi közönségünk tapasztalatlanul állott szemben ezzel az alakulással. Da Apponyi Albert gróf nevének csodálatos varázsa, ennek a gyöngéd palántának megdolgozta a termő talajt, megszerezte az éltető harmatot és a Szövetség virágzásnak indult. Hanem azért még ma is, midőn pedig már mintegy 1000 anyaA VÉDJEGY FELEL a minőségért. Ezért KÉRJEN kifejezetten Dorco cipőt ZODJ VQJj ban fényié van e ? gummitalpú vászoncipö versenyen felül áll. a legelső és világhírű féregirtó-szer.melyaz Embervédelmi Kiállításon ts kitiin'etést nyert megöl legyet, szúnyogot, molyt, poloskát, sváb bogarat, hangyát, bolhát, tetűt stb. Emberre és állatra veszélytelen, de biztos halál férgekre és rovarokra. Nem méreg- ^..l'Iem hagy foltot! Ügyeljen 9 <^p|_Y_X0x'/; védjegyre! Illata kellemes Hatásagarantilt Háztartásokban, gazdaságokban, üzemekben nélkülözhetetlen. Kb. negyed literes üveg, szájfujóval 3.— P Bádogtartályokban; kb. y. lit. kb. 1 lit. kb. 2 lit, kb. 5 lit 6.60 P 10.50 P 19 —P 44.—P Kézipermetező (igen gazdaságos)... «.— P Óvakodjunk utánzatoktól! Mindenütt kapható Prospektust kívánatra küld a magyarországi vezérképviselet Révész Ernő és Társa és csecsemővédőnőjelölt merített Kastalia forrásából, még mindég ott bokroaodik a kérdés a társadalom gondolatvilágában, hogy kik is az anya- és csecsemővédőnők ? miért vannak, mit akar velük elérni a társadalom ? Gondozzák-e a szülőanyákat? ápolják-e a beteg gyermekeket? gondozzák-e a felügyeletük munkakörébe vont csecsemőt? Vájjon 8z általános társadalmi anyáén csecsemővédelmi igazgatásna k hivatásos exponensei-e ők ? A szenvedés hőse. Irta: P. Erdős flpollinár, O. F. M. Nagy hegyek őserdejében áll a régi kolostor. Hány tavasz zsongott körülötte? Hány madár zcolozsmázott itt együtt a szerzetesekkel? Hányán pihennek kriptájában? Most is tavasz van. A fák alatt a kereszt tövében, egy szerzetes térdel. Szemét rászegezi a Ke- resztreszegezett töviskoronájára. — Adj nehem i* egy tövist koronádból. Óhajtok részt venni szenvedésedben. — Fohászkodott Páter Remigiuiz. Fölfigyel. A Páter Provinciális hívja. — Jöjj fiam, olvassuk meg a misepénzt. Pőnzolvasás közban kopognak az ajtón, már nyílik i». — Isten hozott Henrik öcsém! Ülj le nálunk! — Jókor jövök ! Markolhatok-e Páter Remigiusz ? Tudja, a magamfajta kereskedőnek sok pénz kell ám. Egészségesen mosolyogtak mind a hárman. De beleszólt a harang. — Imádkozni megyünk. Addig olvasd a pánzt, Henrik öcsém. — Mondja a Páter Provinciális. — Majd meglátjuk, ha visszajövünk, hogy tett e hozzá, Henrik űr, a sajátjából. Henrik űr a Páter Provinciálisnak testvéröccse volt, és nagyon szerette a szerzeteseket, különösen Páter Remigiuszt. Otthonosan érezte magát mindig a kolostorban. Ártatlan lelkű, tréfás ember volt. Az ima után könyezve búcsúzott a két szerzetestől, bosszú útra indult. A kolostor csendes, mindenki boldogan dolgozik, csak a Páter Provinciális szomorú néhány nap óta . . . — A káptalan-terembe hívja össze a szerzeteseket és így szól: — Testvérek! A misepénz nagyrésze eltűnt. Tud-e valaki róla? Három napig várok a jelentésre. A szerzetesek meglepődve oszoltak szét. Három nap múlva ismét együtt vannak a káptalan-teremben. A Páter Provinciális szomorúan kezdi: — Nem állott elő a bűnös! Henrik öcsémet gyanúsítottam. Az este, azonban az Oratóriumban leejtettem egy imádságos könyvet és kiesett belőle a pénz. Az imakönyv Páter Remigiuszé... Kigyőt neveltem . . . Miért tetted ezt, fiam Remigiusz ? Megejtett a pénz mint Judást. Megkövülve hallgatnak mindnyájan. Páter Remigiuszra néz nek, aki lesütött szemekkel áll a többi között. — Védd magad! . . . íme nem védekezik. Szegénységi fogadalmát súlyosan megsértette. Ezért három évig senkivel nem beszél, minden funkciójától felfüggesztem, csak a misézést engedem a magán kápolnában, Páter Aman- dusznál gyónhat és vele beszélhet. Vége az ítéletnek, mindenki meggyőződött, bogy Páter Remigiusz a tolvaj. Sajnálták, mert szerették. Az elitéit elvonult cellájába. Kapott egy tövist a Tövisselko- ronázottól. Senki sem szól be cellájába; csak Páter Amanduiz beszélget vele, és együtt nézik a lenyugvó napot. így teltek el napotr, hőnapok, éves. A kolostoron kívül senki sem tudta a változást. A kertész testvér azt beszéli, hogy többször hallja az elítélt ablakából: A keresztfához megyek, mert máshol nem lelhetek nyugodalmat . . . A Tövissel koronázott megelégelte az áldozatot, és a harmadik év Virágvasárnapján eltemették Páter Remigiuszt. Lelke ítéletre ment, teste pedig fekszik a kriptában a régmúlt századok szerzetesei mellett. Husvét reggelén diadalmasan zengett az Alleluja a szerzetesek ajkán. Krisztus feltámadott Él újra a halott. Megnyerő a győzedelmet Hogy megmentsen minden [lelket. . . A zsolozsma után szobájában ül a Páter Provinciális és Páter Remigiusz jutott eszébe. Kopognak. Repeső örömmel lép be Henrik úr. — Csakhogy látlak kedves bátyám! Hosszú utam után hozzátok jöttem. Boldog Alleluját kívánok. Olyan jól érzem magam nálatok. Hol van a jő Páter Remigiusz? Bocsánatot kell kérnem tőle. Tudtam, hogy milyen szigorúan tartja a szegénység fogadalmát, hát megtréfáltam. Könyvébe tettem nagy összeg misepénzt. Azt hiszem, nem lett károtok a tréfából. — Jaj,Öcsém! Mit csináltál!.. Hát nem Páter Remigiuss lopta el? ... És így halt meg! . . . Azt gondoltuk, ő a tolvaj! . . . Öcsém mit csináltál . . . — Bocsáss meg Bátyám, bocsáss meg Páter Remigiusz . . . Ezt nem akartam... Meghalt?... Vezess a sírjához . . . Kondul a harang, Husvét van. Alleluja! A szerzetesek a kriptába gyülekeznek. Ott zokog már a kőlap előtt Henrik űr.
