Egri Népújság - napilap, 1928/1
1928-05-11 / 110. szám
' \) EGRI NÉPÚJSÁG „A nemzeti erőket egyesíteni kell azoknak a céloknak a szolgálatában, amely célok az ország előtt állanak“ Haller István nagy beszéde a képviselőházban a szociális problémákról. Budapest, május 10. A m. kir. népjóléti miniszté- rium költségvetésének parlamenti tárgyalása alkalmából Haller István v. m. kir. valláa és közoktatásügyi miniszter, az egri válaiztókerület országgyü- léai képviselője a azociálii problémák megoldásáról ezeket mondotta : — Bethlen miniszterelnök úr debreceni nagy beizédében bizonyos célokat tűzött a magyar politika elé. Az egyik célkitüzéae az volt, hogy a nemzeti egység megteremtése érdekében minél erősebb szociális politikát kell kifejtenünk és a szociális kérdésekkel minél nagyobb inteo- vitással kell foglalkoznunk. Én a miniszterelnök úrnak ezt a célkitűzését nagy örömmel irom alá, teljesen igaznak tartom, mert komoly nacionális politikát nem lehet ma más alapon, mint szociális alapon gyakorolni éa kifejteni. A nemzeti erőket egyesíteni kell azoknak a céloknak a szolgálatában, amely célok az ország előtt állanak. Ezek a célok rendkívüli erőt követelnek éa ezeket csak fáradságos, önfeláldozó munkával lehet elérni. Ezért a nemzeti egységbe bele kell kapcsolni mindenkit, akiben van valami hajlandóság arra, hogy a nemzeti ideálokért dolgozzék éa a maga egyéni érdekeit a nagy nemzeti céloknak alárendelje s a nagy nemzeti célok szolgálata mellett próbálja keresni a maga érvényesülését is. Mindenkit tehát, aki erre képes és hajlandó, be kell olvasztani ebbe a nemzeti egységbe, be kell vonni az állami gondoskodás körébe, mert jaj volna az államnak, ha egyetlen társadalmi réteg, egyetlen osztály, vagy gazdasági réteg ügy érezné, hogy, ő végleg elfelejtett mostoha gyermeke ennek az állami gondoskodásnak, neki csak az állami élet terhei jutnak, de az állami élet által adható jólétből, kultúrából, szellemi és fizikai örömökből semmi sem. Nem szabad, hogy a nemzetnek bármely rétege ilyen mostoha és kitaszított gyermeknek érezze magát, mert ez az állam stabilitására nézve rendkívüli veszedelmet rejt magában. Veszedelmet rejt magában a momentán rend szempontjából, de még nagyobb Veszedelmet rejt azoknak a feladatoknak a szempontjából, amelyek az egész nemzet előtt állanak. Különösen ki van azonban téve a munkásosztály annak, bogy egy ilyen mentalitás férkőzzék hozzá és azt képzelje, hogy a nemzeti erőkifejtésnek minden hasznát egynéhány ezer vagy tizezer kiválasztott fogja élvezni, az ő sorsa pedig örökké az marad, hogy robotoljon, dolgozzék, izzadjon, csontot és izmot tépjen és törjÖD, de azért neki abból, amit a nemzeti erőkifejtés egy adott területen el tud érni, soha nem juthat semmi. A munkái képezi a nemzeti erőnek nagyon jelentékeny hányadát, olyan jelentékeny hányadát, hogy ha ez az erő elsorvad, ha nem eléggé aktiv, ha kedvetlenül dolgozik, akkor a nemzeti erőből egy nagyon nagy rész hiányzik, úgy, hogy mi azokat a célokat, amelyeket el kell érnük, elérni nem fogjuk soha. Nekünk tehát a leginkább megtámadott réteg érdekében egy nagyon intenzív és erőteljes állami és törvényhozási akciót kell kifejtenünk és a szociális kérdéseket sokkal komolyabban kell vennünk, mint vettük a múltban. Át kell szerelni egész törvényhozásunkat egy más mentalitásra. Az elmúlt időkben általában véve az államnak gondja az volt: hozzunk törvényeket, védjük meg a tőkét, a tőkének a prosperitását. Most már a modern idők követelésének megfelelően át kell szerelni a tör* vényhozást egy más szempont figyelembevételére : nem a tőke az első, hanem az ember az első. (Úgy van! ügy van!) Minden törvényhozási, minden közigazgatási funkciónál és akciónál kell, hogy az első kérdés az legyen, basznál-e ez a munkának, a munkásnak vagy árt, vájjon előmozdítja-e ez annak az erőnek a gyarapodását, amely a munkásban mint szellemi és fizikai tőke van, vájjon növeljük-e a mi akciónkkal állami közigazgatásunkkal, törvényhozásunkkal, berendezésünkkel a szervezettemberi tőkét, amely az egyetlen töke tulajdonképen, amely Gionka-Magyarorizág számára megmaradt. Tőlünk jóformán mindent elvettek, de megmaradt a 8 millió ember és annak szellemi és fizikai tőkéje, amelyet nem tudtak tőlük elvenni. Es ez ez igazi erőforrás, amelyet gyarapítani tudunk, amelyből meríteni lehet és amelynek megfeszítésével azokat a feladatokat el tudjuk érni, amelyek előttünk állanak. A boldogulásnak sok mindenféle feltétele nem tőlünk függ. Hogy a világversenyben, a vas, szén és a petróleum versenyében hogyan tudunk boldogulni, nem tőlünk függ, ezt külső körülmények szabják meg. Da azt, hogy a Magyarországon élő embereket emberré tegyük, hogy ennek a nemzeti testnek olyan tagjaivá avassuk, hogy azok csakugyan érezzék, hogy egy egészséges testnek jől funkcionáló részei, amelyeket a betegségtől óvnak, s amelyeket megfelelően táplálnak fizikai és szellemi eleséggel, ezt a feladatot tudjuk teljesíteni, mert ebben minket nem akadályoz semmmi. Emberré tenni mindenkit tudunk ebben az országban, ha megfeszített igyekezettel, szorgalommal, a kérdés nagy fontossága iránt tartozó nagy lelkiismeretességgel és felelősségérzettel ennek a dolognak neki látunk. Egy szétzúzott államnak mindent abböl a szempontból kell néznie, hogy saját belső erejét .miképen tudja felhatványozni, saját emberanyagát hogyan tudja minél erősebbé, egészségesebbé és aktívabbá tenni. Azért irom én alá — mint mondottam — a miniszterelnök urnák azt a megállapítását, hogy a nemzeti egység és erőkifejtés érdekében feltétlenül sokkal ki- adősabb szociálpolitikát kell követnünk, mint amilyet követtünk a múltban. Ilyet elképzelnünk máskép nem lehet, csak úgy, ha a szociálpolitikát egy hivatalos helyről imézik, ahonnan az egész szociális területet át tudják tekinteni, ahol minden szociális problémát kellő értéke szerint bele tudnak állítani a cselekvés rendszerébe, (Úgy van!) s ahol egy »zőval valaki felelős mindazokért a szociális kérdésekért, amelyek egy modern államban felvetődnek s a maga meggyőződése, eszejárása, akarata szerint tudja a különböző szociális problémák sorrendjét megállapítani és tudja foglalkoztatni az országot, a közvéleményt, a törvényhozást azokkal a szociális kérdésekkel, amelyek ebbe az egységes elgondolásba beleillenek. (Helyeslés.) Tehát az egységes vezetés, az egy kéz uralma és irányítása az alapfeltétele a helyes szociális politikának. Megvan-e ez nálunk? Sajnos, ez nálunk a legkevésbé sincs meg. Megalkottuk a népjóléti minisztériumot annak idején azzal a céllal — és ezt azóta is fentartottuk — hogy a modern szociális törvényhozás számára főrumot teremtsünk, egy fókuszt állapítsunk meg, amely fókuszból kiérlelődjék minden szociális terv és gondolat, és ahol azután egy egységes irányítás mellett megkezdődjék a modern magyar szociális törvényhozás. Meg is állottunk azonban a félúton. Annak idején a minisztérium hatáskörét úgy állapították meg, hogy ebből és amabból a minisztériumból egy- egy szociális feladatot átutaltak a népjóléti és munkaügyi minisztérium hatáskörébe. Rendesen azokat a hatásköröket utalták át, amelyek már valamely minisztérium nyakára nőttek, ahol a megoldhatatlan problémák sokasága jelentkezett, ahol már nem igen lehetett Potemkin- falvakat gyártani, hanem ahol komolyan kellett végre valamit ctinálni és ahol kellett az a modern megértés és hozzáértés, amely nélkül szociális kérdésekhez nem volna szabad hozzányúlni sohasem. Megállottunk azonban — mint mondottam — a félúton. Szerteszét hagytuk a szociális jelentőségű problémák intézését és felügyeletét különböző minisztériumokban. — Ebből azután egészen különös dolgok állottak elő és állnak fenn még ma is. így p'. a kereskedelemügyi minisztérium a gyáriparosoknak, középiparo1928. május 11. soknak, kisiparosoknak, egyszóval a munkaadóknak érdekét képviseli ex asse, pedig ugyancsak a kereskedelemügyi minisztérium végzi az iparfelügyeletet is, hogy vájjon az a munkaadó hogyan tesz eleget a maga szociális kötelességeinek, hogyan védi a munkást, hogyan vigyáz az egéiziégére.Eztmind ugyanaz a kereskedelemügyi miniszter ellenőrzi, amely a munkaadóknak képviselője. A földmiveléi- ügyi minisztérium a gazdaközön- ségnek képviselete, az érdek- képviselete — ha a rövidség okáért szabad ezzel a szóval élnem. De a cseládkérdést is ugyanez a minisztérium ellenőrzi. A mezőgazdasági napszámosok problémáival, a mezőgazdasági napszámosok biztosításának, betegiegélyezésének kérdésével ugyanez a minisztérium foglalkozik, amely azután — ha komolyan akar azzal foglalkozni — kénytelen a szociális terheket azokra áthárítani, akiket elsősorban képvisel ez a minisztérium. Az igazságügyminisztérium végzi a javítva nevelésnek munkáját, egy olyan munkát, amely kétségkívül elsőrangú szociális munka, tehát a népjóléti minisztériumba való. A kultuszminisztérium ügyel fel a bábákra, a kultuszminisztérium kezeli az óvodákat. Az óvodákba nem azért küldik a szülök gyermekeiket, mert azok oktatását akarják ott elérni, hanem azért, mert népközben munkában lévén, nem tudnak a gyermekekre felügyelni, esetleg nem tudnak nekik délben meleg levest adni, (Úgy van ! Úgy van!) tehát mintegy napközi otthonba küldik őket, szociális védelmet, gyermekvédelmet akarnak elérni abban az ovodábaD. (Úgy van! Úgy van!) Ezeknek az intézményeknek kétségkívül a népjóléti minisztériumban volna a helyük. (Élénk he■ lyeslés.) A magyar szönyegipar tiltakozása a cseh áruk beözönlése ellen. Prágából jelentik : A cseh szőnyeggyárak újabban óriási tételeket szállítanak Magyarországra, különösen a psrzsaiző- nyeg utánzatokból. Ennek a cikknek nagy keletje van nálunk és ezt a cseh gyárak mindenáron ki akarják haizaálni. Már azzal a tervvel is foglalkoznak, hogy Magyarországon fiőkgyá- rakat állítanak fel. A letelepedés ügyében az egyik legnagyobb cseh érdekeltség már lépéseket is tett illetékes helyen. A magyar szőnyeggyárak természetesen tiltakoznak a cseh gyártmányok beözönlése ellen és védővám felállítását kérték a kormánytól. — A kereskedelemügyi minisztériumban régen készen áll egy törvénytervezet, amely szabályozni akarja az építőipart oly- képen, hogy megszüntetné a kisebb építőiparos-kategóriákat és ezentúl c«8k felsőbb ipariskola elvégzése után lehetne valaki építőiparos. — Nyolckilométeres sebességgel szabad csak haladni az autóknak Peking utcáin a most kiadott rendelet értelmében.
