Egri Népújság - napilap, 1928/1
1928-05-06 / 106. szám
Előfizetési di] postai szállítással: egg hónapra S pengő 20 fillér, negyedévre 9 pengő 60 fillér, egyes szám ára 16 fillér, vasár- • nap 24 fillér. ♦ ÁRA 24 1928 MÁJ. ’ % A ^ /O ■ (f Szerkesztőség és kiadóhivatal; Eger, Líceum, földszint, balra. Telefonszám: 11. ♦ Hirdetések« milliméteres díjszabás szerint ♦ számíttatnak. ♦ Főszerkesztő: Dr. URBÁN GUSZTÁV ♦ POLITIKAI NAPILAP « Felelős szerkesztő: KELEMEN ANDQH XLV. évf. 106. szám * ♦ Vasárnap ♦ Eger, 1928. május 6. A bortörvény megváltoztatását, a borfogyasztási Ay adó eltörlését és megfelelő bortermelői hitelt ^ követelt Haller István a képviselőházban a magyar szőlőtermelés előmozdítására Meg kell szüntetni az italmérők felesleges zaklatását és emelni kell a belföldi borfogyasztást. — Eger képviselőjének nagy beszéde a szőlőtermelés válságáról Deresre a káromkodókkal! Nem tudom, mi annak az oka, hogy ezéles e világon »eboi nem káromkodnak annyit és oly c*u nyáo, mint nálunk. Virtus-e, rossz izoká«-e, mindegy. Az bizonyos, hogy erkölcstelenség és nagyfokú durvaság. Egerhez nem messze van egy kis község, ahol még a leányok is káromkodnak • ha valaki a szép | buzavetését diciéri, még ezt is káromkodással fejezi be. Csodálatos eldur- vulőtB, a különben minden szépre és jóra fogékony magyar léleknek. Vannak áilati sorban élő vad embertörzsek, abol még az emberhús ciemegeizőmba megy, de ha valaki az Istenüket, legyen az tűz, nap, vagy fehér elefánt, — megbántja, annak minden esetben halálbüntetés jár. Hát csak nálunk, művelt népnél lehet szidni a Teremtőistent és lépten-nyomon durván sérteni vele legszentebb érzéseinket ? Az ajakfestés, rövidizoknya és bubifrizura express érkeztek hozzánk, hogy el ne maradjunk a művelt nyugattól, de ciodála- tosképen, évszázadok kultűrmun- kája sem volt képes a köznép lelkében meggyöseresíteni azt az erkölcsi felfogást, hogy az Istenkáromlás igen nagy bűn, amely megtorlás nélkül nem maradhat. II. Rákóczi Ferenc fejedelem már 1707-ben szigorú rendeletet adott ki a káromkodás ellen. Szóről-szőra leirom, úgy ahogy ezt a »Cégéres vétkekről s büntetésekről s némely hadi succes- siókről« citnű fejezetben találhatjuk: »Valaki élő Istennek szent nevét ördögadtával, teremtettével káromolja, először, másodszor pálcáztassék meg keményen, s ha többször elköveti, haljon meg törvény szerént. Az is, ki hallja, tisztinek nem jelenti, pálcáztassék meg érte.< A fejezet második cikkelyében olvassuk : »A ki Isten dicsőséges nevét, hatalmát, igazságát, jő- voltát stb. szidalmazná, vagy más egyéb káromlásokkal, úgymint eb-, kutya-, vagy ördög-, vagy kő-, vagy menykő-, vagy egyéb állat-teremtette, vagy felebarátjának lelkét megparáz- nitő ocsmány szókkal élne, ha közember, vagy altiszt, első ízben nyilvánosan, két sorban álló hadsk közt megvesszőztetik, másodízben keményen megpál cáztatik, harmadizben pedig hóhér által feje vétetik.» És azóta több mint 200 esztendő pergett le. 200 erztendő kulturmunkája s templomainkHaller István v. vallás- és köz- oktatásügyi m, kir. miniszter, az egri választókerület országgyűlési képviselője, a képviselőházban május 1. én a következő beszédet mondotta a bortermelés válságáról: — Tény az, hogy a bortermelés most válságban van, olyan válságban, mint volt 1875-ben. Csakhogy akkor termelési váiÍ ág volt a nagy filxerajárás ideán, akkor az volt a baj, hogy a magyar azőlövidékek ismeretlen veszedelemmel állottak szemben és minden munka és iparkodás teljesen csődöt mondott, mert egy elemi veszéllyel szemben nem voltak képese« védekezni. Ma nenv termelési válságról keil beszélnünk, hanem értékesítési válságról. Ma tudniillik azt a mennyiséget, amelyet megtermelünk, nem vagyunk képesek kellőképen hasznosítani és ez épűgy fog a szőlő elpusztulására vezetni, mint vezetett annak idején a filoxera. Minden gazdasági ág ugyanis csak addig lesz kultiválva és fenntartva, amíg kifizeti magát, ■ ha nem fizeti ki magát, az a gazdasági ág természetszerűleg visz- szafejlődik, elsatnyul, elpusztul és ebből nagy szociális válság is következhetik. — S miután én politikai felfogásomnál fogva főképen szociális oldalukról szeretem nézni a kérdéseket, azért ez a kérdés is nagyon érdekel. Tisztában vagyok azzal, hogy Magyarországon annak idején a kivándorlás csak azokból a megyékből nem történt, amelyekben nagy volt a szőlőtermelés, mert ott a mezőgazdasági munkásság mindig megtalálta a maga foglalkozását. a maga keresetét, nem volt ráutalva arra, hogy ezt az országot itthagyja és fogyassza azt a kevés vért, amelyet az libán, iskoláinkban a népiélek nemesítésén fáradozó lelkes apostolok tanításai még mindig nem tudták kiégetni a telkekből az Istenkáromlás ocsmány, fertőző bűnét. Ebben a bilincsekbe vert szegény országban, a hol az életért ten a magyarságnak meghagyott. Ha most a szölökultura újra dekadenciába jut, amely esetleg tartós lesz, akkor újra munkanélkülivé válik a mezőgazdasági munkások jelentékeny hányada, elproletároződik, a városba kényszerül és hogy itt mi lesz a sorsa, azzal mindnyájan tisztában vagyunk, hiszen ma már a kivándorlás s6m áll rendelkezésére, ehhez az expedinshez sem folyamodhatik, a nagyvárosban tékát kétségkívül el fog zülleni, teljességgel tönkre fog menni és a magyar népnek egy igen tisztességes, nagy erőt képviselő rétege megint el fog kallódni, tönkre fog menni. A borászat és szőlészet válsága tehát igen erősen szociális kérdés, amely az egész kormány fokozott figye-j mét megérdemli. ,— Hogy ez a válság hogyan és miképen állt elő, arra nézve többféle a vélekedés. Van, aki azt gondolja, hogy talán azért van válságban a szőlő- és bortermelés, mert nem vagyunk képesek modernül kezelni szőlőinket, a termelés talán nem fejlődött, uj metódusokat nem tanultak meg és igy szölőkultu- runk nem áll azon a vonalon, amelyen a külföldi áll. Ezzel a váddal szembe kell szállanunk, ezzel le is lehet számolnunk, mert hiszen kétségtelen dolog, hogy a magyar szölökultura megállja a helyét a külföldi sző- lőkulturával szemben. Szakszerűen, nagyon gondosan és ügyesen kezelik a szőlőket nemcsak azokon a vidékeken, amelyek már régebben szőlőterületek, hanem az alföldi vidékeken is, amelyek csak újabban tértek át a szőlőkulturára. Az utóbbi helyeken is büszkén tekinthetünk reá szőlőinkre, mert azokat kétségkívül igen titáni küzdelmet kell folytatnunk, s a hol Isten különös nagy kegyelmétől várhatunk csak javulást, türhető-e tovább, hogy elvetemült, durva, gonosz-lelaű emberek lépten-nyomon szidhassák büntetlenül az Istent? Nem. 1st szigorúbb törvényre, ■ok hozzáértéssel, rendkívüli szeretettel kezelik, úgyhogy a szőlőkezeiéi ellen sok kifogást emelni nem lehet. — Beszélni lehet azonban a borkezelésről. Ennek hiányairól már lehetne beszélni, mert ez sok helyennem megfelelő, de azt hiszem, hogy itt sem kell nekünk okvetlenül a mi szőlő- vagy bortermelőinket hibáztatni, mert hiszen a modern pincészethez meglehetősen nagy forgótőke kell, a hiba tehát inkább abban van, hogy a mi bortermelőink nem tudnak hozzájutni ahhoz a tökéhez, amely az ilyen borkezeléthez szükséges volna. így tehát nagyon fontos volna, ha a kormány megfelelő tőkéről tudna gondoskodni, a mi hitelrendszerünkbe valami uj Einschlag-ot tudna adni, hogy a szőlőtermeléssel szentben kissé liberálisabb lenne, több bizalommal viseltetnék szőlőtermelőink bonitása iránt. Ebben az esetben borkezelésünk is jelentékenyen megjavulna, mert a pincészethez szükséges forgótőkét a bortermelők jobbau meg tudnák találni. — A szőlőtermelés válsága tehát nem a szölőkezelés hiányosságaira vezethető vissza. A pincészet valamennyire hibáztatható ugyan, de a hiba inkább a hitelviszonyokban van, a bortermelés válságát pedig általában a kifelé való értékesítés igen nagy nehézségei idézték elő. Ezzel le kell számolnunk. Hiába építünk a külföldön borpalotákat, borházakat, ezzel a kérdést mégsem tudjuk megoldani. Ugyanis minden állam iparkodik elzárkózni minden olyan cikk behozatala elől, amelyet nélkülözhetnek tart és végeredményében, ha per abszolúte vesszük a dolgot, a bor drákói intézkedésekre van szükség. Állítsuk vissza a derest! Mentsük meg vele legalább az ifjúság lelkét. Ne féljünk a művelt országok véleményétől: tapsolni fognak hozzá. Buday Elemér. ✓
