Egri Népújság - napilap, 1928/1

1928-04-29 / 101. szám

MM­terjedelme 8 oldal. — Ára 24 fillér. Előfizetési dij postai szállítás­sal: egy hónapra 5 pengő 20 fillér, negyedévre 9 pengő 60 fillér, egyes szám ára 16 fillér, vasár- * nap 24 fillér. ♦ Szerkesztőség és kiadóhivatalt Eger, Líceum, földszint, balra. Telefonszám: 11. ♦ Hirdetések« milliméteres díj­szabás szerint ♦ számíttatnak. ♦ Főszerkesztő: Dr. URBÁN GUSZTÁV * POLITIKAI NAPILAP ♦ Felelős szerkesztő: KELEMEN ANDOB XL V. évf. 101. szám ♦ Vasárnap ♦ Eger, 1928. április 29. Jubileum. Irta : Matuszka Mihály apát, kanonok, Eger város plébánosa. A mai napon örvendetes ün­nepet ül az Egri Hangya Szö­vetkezet, fennállásának 10.-ik év­fordulójához ért. Ma délelőtt hálaadő istentiszteletet tart a Serviták templomában, utána ünnepi közgyűlést a Katolikus Legényegylet dísztermében, ahol a központ is illusztris kiküldöt­tekkel képviselteti magát. Az ünnepi beszédek, a jubilá­ns jelentés, mind viszontagságos évekről, nehéz küzdelmekről fog­nak tzőlani, melyekkel az ifjú szövetkezetnek meg kellett küz­deni, de hála Istennek — meg- küzdött becsülettel és eredmény­nyel. Látott maga körül elsorvadni régi, jónevü cégeket, hirtelen föltámadni és ép oly hirtelen a megsemmisülés mélyébe omlani kellő alap és kellő kereskedelmi szolidság nélkül szűkölködő kon­junkturális üzleteket. A Hangya pedig mind e válságok között állt mindig rendületlenül, mint megingathatatlan azikla a soha­sem nyugvó, sohasem ritmikusan zajlő, hanem mindig dühösen, elkeseredetten háborgó hullámok között. Nem egyszer érezte, hogy hoz- záütődnek a tengeri háborgás­nak áldozatul esett hajók és bárkák roncsai, de ő maga — bizva alapítójának lelkesedésé­ben, bölcseségében, becsületes­ségében — egy jobb jövő re­ménysugarát megérző szemmel nyugodtan nézte maga körül a pusztulást. Csak az utolsó két esztendő­ben 36 csődöt és kényszeregyez­séget látott városunkban, anél­kül, hogy ennek a pusztulásnak csak a szele is megérintette volna. Méltán ünnepel tehát városunk közönségének ez a háborús idők között született, forradalmi vi­szontagságok által megpróbált, de nagy szeretettel és megértés­sel egészséges, erős, izmos vál­lalattá nőtt alkotása. Tíz évvel ezelőtt szerényen, egy kis bérelt bolthelyiségben kezdte meg áldásos működését. Ma már a város főterén, saját emeletes házában, két utcára nyíló főüzlettel dicsekedhetik, a város negyedeit pedig ügyesen elhelyezett fióküzleteivel hálóz­za körül s kapcsolja be a Han­gya mindenkor becsületei és ép ezért mindenkor egészséges ke­reskedelmi vérkeringésébe. Beszélhetnek a szövetkezeti eszme ellenségei amit akarnak, áskálódhatnak a szövetkezetek ellen, ahogy csak tudnak, a szö­vetkezeti eszmét nálunk már A hevesmegyei lignittelepekkel meg lehet oldani a Nagy alföld elektrifikálásának kérdését. centrálénak fűtőanyagául az ál­lam az arra predesztinált ligni­teket vette volna igénybe, bő­vebb indokolásra nem szorul. — Az európai nyugati álla­mok a villamosáram termelésé­nek és elosztásénak kérdését úgyszólván kivétel nélkül tör vény útján oldották meg ésnag anyagi áldozatokkal is mozdí tották elő. Sajnos, utóbbit, a m pénzügyi helyzetünk nem enge di meg, de meggyőződése, — és e tekintetben konkrét tényekre támaszkodik —, hogy Nagyjelentőségű és Hevesvár- megyét közelről érintő kérdéssel foglalkozott a magyar parlament­ben a kereskedelmi tárca költ­ségvetési vitájának keretében Ivády Béla a pásztói kerület képviselője. Az egész Ház osz­tatlan figyelemmel kísérte me­gyénk egyik képviselőjének fej­tegetéseit, melyekben Hevetme- gye földjében kihasználatlanul rejlő nagy értékkel, a lignittel foglalkozott. Beszédének idevo­natkozó részét a következőkben közöljük : Az energiagazdálkodással és az ezzel szoros összefüggésben állő elektrifikálással foglalkozva, ezt a kérdést nemcsak saját kerületének és vármegyéjének speciális érdekei szempontjából, de az egész ország prosperitása érdekében is állandóan tapétán kell tartania. Kerülete és vár­megyéjének nagy része szóló- termő vidék, ahol évről-évre nagyobb gondot okoz a szőlő- kultura folytonos hanyatlása kö­vetkeztében a munka- és ke- resetnélkül álló tömegek kenyér­keresethez juttatása. Ezt a prob­lémát az ott elterülő hatalmas lignit-területek feltárásával le­hetne megoldani. A képviselő­háznak kevesebbet kellene fog­lalkozni politikával és sokkal többet a közgazdaságot érintő kérdésekkel. Az érintett kérdések ma már hazánkban is rég túl­nőttek a még oly foatos belyi érdekeken és nálunk is egyik legfontosabb kérdéseivé váltak egész közgazdaságunknak. — Alkalma volt a kereske­delmi minisztérium illetékes osz­tályában betekintést nyerni a statisztikai felvételekbe, ame­lyekből a minisztérium szakem­berei azt a következtetést von­ták le, hogy az ország nagy ré­szében, de főleg a Nagy Magyar Alföldön ma még oly csekély az energiaszükséglet, hogy alig tart­ható érdemesnek a kérdéssel való komoly foglalkozás. — A rideg statisztikai szá­mokból levont eme szkeptikus felfogás nem helytálló, mert két­ségtelen, hogy a fogyasztás azért olyan csekély, mert nincsenek megfelelő elektromos müvek, tehát nincs mit fogyasztani és ami van, az drága. A tapaszta­megfojtani nem lehet, mert a ma­gyar nép már tudatára jölt a szövetkezés fontosságának, és bizonyára inkább ő fogja elsö­pörni ellenségeit, mintsem hogy engedje nekik elsöpörni a nép lat azt bizonyltja, hogy nincsen olyan konzervatív nép, amely a széptől és kényelemtől, főleg azonban a hasznos újítás­tól elzárkóznék, ha ahhoz köny- nyen és olcsón jut hozzá. A mi népünk pedig határozot­tan fogékony az elektrifikáláe iránt, amit eléggé bizonyít,hogy az utóbbi évben a vármegyék, városok és községek egész raja foglalkozott az elektrifikálás kérdésével. Sajnos, e téren a legnagyobb tervizerütlenség, tá­jékozatlanságot tapaeztaljuk. ami­nek egyik legfőbb oka, hogy dilettánsok kezébe került e té­ren a vezetés. — Sajnálatos, hogy kereske­delmi kormányunk mindezideig sem az energiagazdálkodás, sem az elektrifikálás kérdésében nem jött elénk olyan törvényjavas­lattal, amely legalább az alap­elveket igyekezett volna lefna- tetni, amely ezeket a kérdéseket helyes mederbe terelte volna és amely ezzel elejét vette volna olyan fait-accompliknak, ame­lyek útját fogják állni később egy egységes, helye*, gazdasá­gos és rendszeres megoldásnak. — Azt az egyet azonban két­ségtelenül konstatálnunk kell, hogy a kormány az ország elekt- rifikálása terén az első nagy lő- páit a Talbot szerződéssel meg­tette és ezzel példát adott a nagy helyközi elektromos köz­pontokból való egységes áram­ellátásra. Másrészről azonban a kereskedelmi miniszter — bizo­nyára mérlegelendő magasabb szempontokból — eltért attól az általa ii vallott nagy jelentőségű alapelvtől, hogy a központok táplálására csak a legsilányabb és a nagyobb szál­lítási költségeket el nem bíró szenek, tehát elsősorban a lig­nitek használandók fel. — Ezen alapelvvel szemben a bánhidai cantrále telepen fel­használandó tüzelőanyag zöme 3500—4300 kaloriás égöpala ma is értékesíthető, míg a mi lignit jeink nagy része 2000—2300 ka­lória között mozog, tehát 50%-kal rosezabb ennél. Hogy mit jelen­tett nemzetgazdasági, de főleg energiagazdálkodási szempont­ból, ha ennek a nagy villamos javára szolgáló alkotásokat. Föl tehát a zászlóval szövet­kezeti testvérek! Ünnepeljünk! Jubileumi harsonánk zengése hadd hirdesse mindenfelé a szö­vetkezeti eszme diadalát. szubvenciók és állami garancia nélkül is a külföldi magántőke vállalkozási kedvét meg lehetne nyerni hazánk villamosításának, illetve speciálisan a lignitek fel­tárásának nagyobb teröleti egy­ségek ellátására adott koncesz- sziókkal és az 1907. évi III. illetve az 1916. évi III. t.-c.-bon provide- ált kedvezmények biztosítása mellett. Hogy mennyire sürgős ezek­nek a kérdéseknek törvényho­zási úton való rendezése, utal arra a cikksorozatra, amely a »Magyarország« című lapban Jász Nagykun-Szolnok várme­gyei kiskunságbeli községek vil­lamosítása tárgyában megjelent. A cikkek szerint ott megalakí­tották a villamosításra a ezöve- kezetet, elköltötték a felvett 280 000 dollár kölcsön nagy ré­szét, amelynek súlyos terheit a községek viselik, de villany nincs és kitudja mikor és milyen áron lesz. — Nem felelhet meg az ener­giával való gazdálkodásnak, hogy 130—150 km. távolságról, aránylag jő szenek elégetésével termeljünk energiát, amikor az Alföldtől 25—30 km.-re fekvő és másra egyáltalán ki nem hasz­nálható hevesmegyei lignitekből termelhetnénk és szállíthatnánk. — Annak bizonyítékául, hogy mennyire eltér nálunk egymás­tól a hivatalosan is képviselt és helyesnek elismert álláspont a tényleg követett gyakorlattól, idézi a kereskedelmi miniszté­rium kiadásában »Magyarország villamosításának állapota 1925. évben« címen nemrég megjelent statisztikai művet, melyben azt mondja, hogy *nagy helyközi telepeknek a primerenergiák elő­fordulási helyen való megvaló­sítására kell törekednünk«. Ezen nyilatkozattal szemben a tény az, hogy eddig az országban sehol sem érvényesültek ezek az elvek, annyira nem, hogy pl.

Next

/
Thumbnails
Contents