Egri Népújság - napilap, 1928/1
1928-01-12 / 9. szám
Előfizetési díj postai szállítással: egy hónapra 3 pengő 20 fillér, negyedévre 9 pengő 60 fillér- egyes szám ára 16 fillér, vasár- ♦ nap 24 fillér. ♦ Szerkesztőség és kiadóhivatal; Eger, Líceum, földszint, balra. Telefonszám: 11. ♦ Hirdetések* milliméteres díjszabás szerint ♦ számíttatnak. ♦ Főszerkesztő: Dr. URBÁN GUSZTÁV 4 POLITIKAI NAPILAP ♦ Felelős szerkesztő: KELEMEN ANDOR XL V. évf. 9. szám ♦ Csütörtök * Eger, 1928. január 12. Hazaárulás, nemzetgyilkolás a magyar nép szaporodásának megakasztása. Hét év alatt Hevesmegyében tizenkétezerrel apadt a mindennapi tan köteles gyermekek száma. Hevesmegye közigazgatási bizottsága felirattal fordul a kormányhoz az »egyke« és az »egyse« ügyében. A kisipar válsága. A kisipar konjunkturális fellendülése után, hamarabb, mint számítani lehetett volna rá, bekövetkezett a visszaesés. Előbb a pangás, ma már a készletek fölélése, a gyűjtött vagyoa pusztulása, holnap — ha nem tesz- Uek ellene — a teljes romlás. Magyarországnak egyik tradicionális történelmi osztálya, a városi kisiparosság pusztul s vele a nemzetfenntartő erőnek egyik értékes forrása szikkad ki. A kisipar kevésbbé kulturált korok vagy vidékek termelő típusa. Haladottabb kultúrájú népek vagy tömegigényekkel fellépő szükségletek már régen túlestek azon a krízisen, amit az iparnak a kézmű teréről a gépi erőre való áttérése jelent. Hazánk még nem érett meg az átmenetre, a kisipar reudje még mindig több kezet foglalkoztat, mint a kezdetleges fokon levő nagyiparunk, sajátszerű jelenség mégis, hogy a kisipari exis- tenciák tönkrejutása oly tömegével áll be. Haszontalan dolog volna ennek a válságnak okát egy vagy két körülményben keresni. Minden valószínűség szerint az okok és körülmények egész hálőzatB, egész tömegének súlya nyomja a kisiparosság vállát. Egy rövid, nem is szakszerűen felfogott cikk keretében nem is lehet ezekre a körülményekre ki- terjeszkedöi. Úgy nagyjából csak az általános szegénységre, különösen a középosztály s a kisbirtokos osztály megnehezült helyzetére, a hitelélet rendetlenségére, a kamatláb nagyságára, a nyersáruk kartelljeínek monopolieztikus helyzetére « szakadatlan árdrágítására stb. mutathatunk rá egyelőre. A baj okának sokkal mélyebben kell lenni holmi átmeneti gazdasági dekonjunktúránál. Kikutatására s a segítés módjainak megállapítására mindenkinek — kormányférfiaknak s az érdekelt kisiparosságnak — össze kell fogni. Ezt a munkát és kötelességet holmi doktrinér közgazdasági elv: szabad verseny, nem korlátozható külföldi forgalom stb. miatt mellőzni nem szabad. A kisipar válsága a nemzeti lélek s egyúttal gazdasági berendezkedésünk válsága. Ezen okvetlenül s hamarosan segíteni kell. Ha iparosaink rendre elhullanak, velük és elpusztult családtagjaikkal, tűzhelyükkel a nemzet egyik fontos bástyája ürül ki. Rozzant falakkal, őrség nélkül pedig, ha ezután megint jönne ellenség, várat védrni lehetetlenség. Eger, január 11. Rusztek Károly, Hevesvármegye kir. tanfelügyelője a vármegyei közigazgatási bizottság tegnapi ülésén a következő jelentést tette: — A múlt hőnapban összeáll! tottam vármegyénk folyó tanévi beiskolázása statisztikáját. — Az 1927—1928. tanévben Heves vármegyében a törzs könyvezett mindennapi tankötelesek száma 32.141, a továbbképző tankötelesek száma 16,359. A mindennapi tankötelesek közül beiratkozott az állami iskolákba 6403. a nem állami iskolákba 23 917, összesen 30.320 mindennapi tanköteles A tovább képző iskolákba pedig 11.786 tanuló iratkozott be. A törzskönyvezett mindennapi tankötelesek közül elemi iskolába jár 30 320, közép , iiletve középfokú iskolába jár 1071, felmentetett 154 tanuló. A mindennapi törzskönyvezett tanulók közül tehát mindössze 144 a beiskolázásán. — Az 1913/14. tanévben be- iskolázatlan volt a vármegyében 2505, az 1920/21. tanévben 4605, az 1926/27. tanévben 210. Amíg tehát a tankötelesek számban aggasztóan súlyos az apadás, addig viszont a tankötelesek beiskolázása vármegyénkben állandóan emelkedett es ma már kifogástalan. — Az 1920. évi népszámlálás alkalmával összeiratott vármegyénkben 44 424 mindennapi és 21.567 továbbképző tanköteles, az 1913/14. tanévben, tehát a háborút megelőző tanévben volt összesen 39.824 mindennapi és 18.632 ismétlő tanköteles. Az adatok összeállításából végtelen szomorú eredményt állapíthatunk meg. Az apadás a mindennapi tanulóknál az 1913/14. tanévvel szemben 7683, az 1920/21. tanévivel szemben 12.283. Az ismétlő tanulóknál 2313, illetve 5208. A nem állami elemi iskolákba beírt tanulók közül rk jellegű iskolába jár 21.495,- ref.-ha 1399, községibe 711, izr.-be 201, magániskolába III. A beírt valamennyi elemi iskolai tanuló vallás szerinti megoszlása a következő: rk. 27.584, gör. kath. 14, ref. 1651, ág. h. ev. 49, gör. kel. 1, izr. 520, egyéb 6. Anyanyelvi megoszlása a beírt elemi iskolai tanulóknak: magyar 29.888, német 1, tőt 432. Az elemi népiskolák száma 204. Ezek közül állami 38, nem állami 166. A nem államiak közül községi 9, rk. 145, ref. 9, izr. 2, magán 1. Az elemi iskolák száma a múlt tanévhez viszonyítottan 5-tel emelkedett. — A 204 elemi iskolában ösz- szesen 556 tanterem van. A tantermek száma emelkedett 37-tel. A tantermek száma az állami iskoláknál 138, a nem állami iskoláknál 418. Ebből a községi nél 14, a rőm. katb.-nál 365, a ref.-nál 29, izr.-nál 8, magánnál 2 a tantermek száma. Az elemi iskolai tanerők összes száma tankerületemben 652. Ezek közül állami 167, nem állami 485. Nincs betöltve 16 állás. A nem államiak közül rk. 432, ref. 29, községi 16, izr. 6, magán 2. Az összes elemi iskolai tanerők közül 399 férfi, 237 nő. A tantermek számához viszonyítottan a tanerők száma több 96-tal. Emiatt váltakozó oktatás folyik 96 osztályban. Egy egy tanerőre vármegyei átlagban 49 tanuló jut. (1920-ban az átlag tanerőnként 78 volt.) Az 1927. évben összesen 61 iskolának (121 tanterem és 63 lakás) az építése történt meg, illetve kezdetett meg. — Amikor a folyó tanévi beiskolázás statisztikáját a tekintetes közigazgatási bizottság elé terjesztem, bár a számok nagy fejlődést és csaknem teljesen kifogástalan állapotokat igazolnak, mégis ezúttal nem erre a szép fejlődésre, hanem arra a szomorú jelenségre mutatok reá, amelynek hangot adtam már kát évvel ezelőtt őu amelyre vonatkozóan adatokat közöltem mai jelentésem elején. A mindennapi tankötelesek száma ma 7683-mal kevesebb mint volt 1914 ben és 12.283 mai kevesebb mint 1920-ban. A továbbképző tankötelesek száma 23 3-mai kevesebb ma, mint volt 1914-ben és 5208-cal kevesebb mint volt 1920-ban. Két évvel ezelőtti megfigyeléseim alapján már kértem volt a közigazgatási bizottságot, hozza javaslatba a kormánynál országszerte a tanköteles gyermekek feltűnő apadására vonatkozó adatok összegyűjtését és megállapítását annak, vájjon nem-e egy általános nemzet- pusztító veszedelemmel állunk szemben. — Huszár Károly parlamenti felszólalása és országos akciója után azuttal arra kérem a köz- igazgatási bizottságot, írjon fél egyfelől a megfelelő kormányintézkedések sürgős megtétele érdekében, de másfelől a bizottság a maga hatáskörében a köz- igazgatási és közegészségügyi hatóságok megkeresésével igyekezzék vármegyénkben, ebben az eleddig e tekintetben ártatlan és ma is bizonyára a legkevésbbé megfertőzött területen minden lehetőt elkövetni az egyke és az egyse le küzdése érdekében. — Ha a trianoni határon túl a szlávizmus és a romanizálás kegyetlen erőszaka, a trianoni határon belül pedig a szégyenletes százalékú gyermekhalandóság mellett az »egyke« és »nincske« fogyasztják és sorvasztják fajtánkat, . . . akkor hiábavaló itt minden magyar hit, minden magyar erőfeszítés, mert magyar feltámadás, integer Magyarország nem lesz. nem lehet soha . . .! És amikor a nemzeti elsorvadást a fokozatosan emelkedő népapadást kegyetlen számok bizonyítják, amikor tehát nemzeti erőgyűjtésről szó sem lehet, ne vegye túlzásnak a bizottság, ha gyenge szavam minden erejével kérem javaslatomnak nemcsak az elfogadását, hanem ennek a beláthatatlan horderejű kérdésnek olyan irányú elbírálását, amely bizonysága legyen annak, hogy a bizottság a maga nagyságában átérzi e nemzed veszedelmet és épen azért nemcsak elvárja, de megköveteli
