Egri Népújság - napilap, 1928/1
1928-04-01 / 79. szám
2 EGRI NÉPÚJSÁG 1928. április 1. Egy érdekes, régi kéz védelmére. Eger történeti szépségét féltő aggodalommal értesültem arról, hogy a siketnéma-intőzetnek mos* tani hajlékát, a hajdani gróf Buttler-házat, a lebontás veszélye fenyegeti. Azt hiszem, hogy általános megnyugvást fog kelteni, ha igaznak fog bizonyulni az újabb hír, hogy ez a veszély többé már fenn nem forog és a mi szeretett városunknak ez a jellegzetes emléke nem fog elenyészni. Mert Egernek nemcsak egyes monumentális épületei, páratlan Liceuana, nagyszerű templomai adják meg más hazai városainkkal szemben kiváló jelentőségét. Egyes nevezetesség akad máshol is. Hanem Eger belvárosi tereinek ős utcáinak hangulatos .történeti képe, a házsorokon ismétlődő díszítéseken a korszakiak stílusnak összhangja az, amelyet a kedvezőbb forgalmi és gazdasági viszonyok között bármily nagyra fejlődött újabb keletű város sohasem vitathat el Egertől. Menjünk csak végig a Káptalan utcán. A Líceummal szemben ott van Ambrus prépost kanonok úr háza, melynek hermapilléres, 1760—1770. közt épült, remek fa- ragvánnyal díszített kapuja III. Károly király korából, a török- verő Szavojai Jenő herceg nagy építészének, Hildebrand Lukácsnak stílusát újítja fel itt Egerben. Azután következik a kiipré- posti palota, a Káptalan-utcának legbájosabb ékessége, (kivált ha majd eredeti szépsége felszabadd a ráfröcikölt durva kéreg alól), melyet Androvics Miklós kanonok kiváló műízléssel építtetett 1858 ban. Mellette van a Kriston püspök úr háza, melynek oromzatot kapuja s emeleti ablakainak díszes mellvédje a gondos helyreállítás után visszanyerte helyi zamatű művészi jellegéi, úgy amint azt 1730—1740. közt derék itteni mesterek megalkották. Az Angolkisasszonyok zárdája helyén eredetileg egy kisebb épület volt, melyet a nagyérdemű Foglár György kanonok, az általa 1740-ben alapított jogi iskola számára létesített. Mikor Bartakovics érsek az Angolkisasszonyokat Egerbe telepítette, ezt a házat jelentékenyen meg- nagyobbíttatta.úgy, hogy a homlokzat alakítása meglehetősen alkalmazkodott a régihez s nem zavarja meg a XVIII. századi környezet egyöntetűségét. A vele szomszédos 1733 ban épült kanonoki ház már sokat vesztett régi külsejéből. Annál felötlőbb, lendületes körvonalaival, nemes faragásű formáival a ferencrendieknek 1747-ből vbIő remek udvari kapuja, önmagában is egy ritka értékű emlékmű. A ferencrendiek kéttornyos 1735—1755. közt épült temploma Egernek nagyjelentőségű barokk monumentuma és 1793.-ből velő finom rajzú kapuja a XVI. Lajos francia királyról nevezett stílusnak egyik legbecsssebb példája. S az utcán túl áll a nagypréposti palota, mely most Török Kálmán prépost-kanonok úr lakása s melyet 1772—1774. közt fellenthali Fellner Jakab, Ei- terházynak geniális építésze tervezett gróf Batthyány Ignác, akkori nagyprépost részére s utána Dobronyai Miklós kicpré- post fejeztetett be s mely a kor előkelő ízlésének magas színvonalú művészi alkotlsa. Vele szemben, az 1754—1756- ban épült vármegyeház, már impozáns külsején is a pompa- szerető gróf Barkőczy Ferenc püspök és főispán nagyúri mű- vészeíkedvelásét hirdeti, gazdag barokk-rokokó keretekbe foglalt címereivel s kovácsolt vasrácsos kapuinak csodálatos szépségével, mely egyenrangú a leghíresebb külföldi e körből való hasonló minőségű művekkel. Messze föl- dÖD, Würzburgban, vagy Nancy- ban sincsenek nagyobb mesteri képességet tanúsító rokokó vasrácsok s amellett ez itteniek az önállő művészi alakításnak páratlan remeklései. C*ak naiv lélek hiheti el azt a dajkamesét, hogy ezeket a gyönyörű vasrácsokat egy rab cigány kovácsolta, holott az akkori európai művészetnek legmagasabb színvonalán állanak. Sajnos, eddig a mesteri szerző neve még ismeretlen. Minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy nine« város az országban, mely a XVIII. század művészetét oly telivér és előkelő város-képben őrizte volna meg, mint már maga a Káptalan-utca Egerben. S ha a ferencrendiek hídjén áthaladunk, jobbról a Buttler-ház kontyos oromzata sem oszlatja el a történeti benyomás illúzióját. Ha hozzáértő helyreállítással ez a ház visszanyerné régi külsejét, meglepetést szerezne, hogy mily jellegzetes ábrázatot takar mostani elhanyagolt állapota. A szilárd szerkezet még újabb századokra i* jogot számot tart arra, hogy Eger XVIII. századi városképének egyik jellemző alkatrésze legyen. A földszinti faragott ablakkeretek, a biszögelés alatti jellegzetes vízcseppel, még a XVIII. század első felére, gróf Erdödy püspök korára vallanak. Az emeletet pgy-bét évtizeddel később helyezhették rá. Bejárati ajtókerete szintén már későbbi faregvány, a fölötte levő nyílás rokokó vasrácsa Eger akkori vasművssségének remekléséből valő. Az emeleti két teremnek igen szépen díszített stucco-keretelései vannak. A törökök kiűzése után báró Buttler János volt a vár parancsnoka. Az 1697-ki összeírás szerint az ő háza a Líceum helyén állhatott. Hogy 6, vagy gróffá lett utódai szerezték-e meg a rólok nevezett házat, eddig még nem derűit ki. A város későbbi térképein mindig a gróf Buttler névvel van megjelölve. A háznak történeti nevezetessége, hogy 1807-ig, mindaddig, amíg a városnak az Egerpatakon túllevő része Borsod vármegyéhez tartozott, a borsodvármegyei rendek koronkint ebben a házban tartottak közgyűlést. Két ily esetről idézhetek egykorú adatot. Gróf Erdődy Gábor szertartásos naplójában 1737. aug. 13-ra a következő bejegyzés fordul elő : «Itt Egerben volt Borsod vármegye közgyűlése gróf Buttler házában.» És [37 é'vvel későbben, a minoriták házi története 1774. aug. 9-én így emlékszik meg erről: •Borsod vármegye közgyűlését e napon a gróf Buttler-hőzban tartotta meg, a kőhíd mellett, a ferencrendiek közelében. És pádig azért, hogy fentartsa jogát a patakon túli részre, mely Boraod- megyébe van bekebelezve.» Érdekes múltú, jellegzetes művészi ulkotásű háza Egernek ez a gróf Buttler-ház. A hivatásos városrendező a mai kor elméle- leteivel nagyon könnyen húzza végig a szabályozó veres vonalakat régi hagyományokat őrző házak fölött. De az ilyen halálos ítélethez nem fog kegyeletei megfontolás és kétségkívül fenforgő nagy érdek nélkül hozzájárúlni az, aki a városát, átöröklött sajátságát és szépiégét igazán szereti. Ha Egernek legfőbb érdebét, városképének vonzóan érdekes történeti jellegét szívünkön viseljük, úgy örülnünk kell annak, hogy nem ütnek rajta egy újabb csorbát és a gróf Buttler-ház továbbra is épen fennmarad. Szmrecsányi Miklós. ^csFtsasutasi! csarci»a53t2asa sarasa Elfogta a hatvani rendőrség a Sziics államtitkár nevével visszaélő szélhámost. Hatvan, március 31. Néhány nappal ezelőtt megírta az Egri Népújság, hogy egy elegáns, jőfellépésű úriember utazgat a vidéken és mindenütt az állami iskolák igazgatóit és tanítóit keresi fel, akik előtt ugyanazt a megtévesztő mesét adja elő: — Most érkeztem ide autón a városba. Sajnos, az autóm hirtelen defektust kapott, nincs nálam annyi pénz, amennyi a javításhoz szükséges. Egyéb ként SzQcs István kultuszminísz- teri államtitkár fia vagyok. Nagyon lekötelezne, ha pár napra néhány pengőt kölcsönözne. Csak később derült ki, hogy nem az államtitkár fia, hanem szélhámos. A budapesti főkapitányság megállapította a tettes személy- leírását és azt közölte a hevesmegyei rendőrhatóságokkal. Ma délelőtt azután a a hatvani rondörkapitányság a fiatalembert elfogta. Megállapították, hogy Vándor Bélának hivják és egy fővárosi előkelő társadalmi állású ur fia. Vándor Béla ellen valószínűleg nem fogják lefolytatni a bűnügyi eljárást, mert kiderült róla, hogy többizben állt mindenféle komplikált idegbetegségek miatt ggógy- intézetekben ápolás alatt. A vonat kerekei alá vetette magát egy huszonötéves herceg. Nizza, március 31. Ma délelőtt a nizzai pályaudvaron a páris—milánói gyorsvonat elé vetette magát a 25 éves Lobkovitz György herceg. — A mozdony kerekei levágták a fejét. — Tettének oka ismeretlen. Leszállóit a bor ára. Kétmázsa búza egy hektoliter jóbor. KülJtiös jelenség, hogy a szőlőtermelés három katasztrofális esz tendeje után sinci semmi különösebb javulás a borárakban, •őt az utóbbi hetek alatt országszerte jelentősen leszállóit a bárok ára, s pang, halódik a bor kereskedelem. Sokan az állami borpinca vásárlásaitól vártak javulást. Ma a helyzet az, hogy az állami borpincében már 18.000 hektoliter bor van felhalmozva és az állam nem igen vásárol tovább. A bor ára pádig országosan ott tart, hogy fokonként 5 és fél fillér, tízfokos borért tehát csak 55 fillért kap a gazda. A keményebb izívű közgazdászok erre azt mondják, hogy normális állapot, mert a háború előtt is úgy volt, hogy egy hektoliter jőminőségű bornak az értéke két mázsa búzának az ára volt. A szőlősgazdák viszont a műi művelési költségek mellett nem sokra mennek a kétmázsa búzának megfelelő borárakkal! r«2EäE3Eäk-HIREK- Eger, 1928. április 1. — Virágvasárnap. Immár kétezer esztendeje annak, hogy a názáreti Jézus, a kereszténység győztes hadvezéreként bevonult Jeruzsálembe. Az ujjongó nép virégszőnyeget borított a lábai alá ős hozsannával üdvözölte a népek megváltóját, aki eljött, hogy békét és szeretetet hirdetve magához ölelje az emberiséget. A szerétéiért hálátlanságban és árulásban volt része a Megváltónak és egy hét sem telt belé, már elárulva, megcsufolva és a kár- örvendö tömeg gúnyos kacaja közepette kiszenvedett a keresztfán . . . Jézus Krisztus tragikus élete talán sohasem volt aktuálisabb a mai időkhöz hasonlítva, mint ezen a Virégvasárnapon. Mert, ha körülnézünk ebben a mai szomorú és ideges életünkben, akkor ugyanazt látjuk, amit kétezer évvel ezelőtt a szamár háton bevonuló Jézus Urunk látott a köréje sereglett és hozsannázó ünneplő tömegben. Ma is látjuk ezt az ünneplő tömeget unos-untalan, amelyik hozsannát kiállt és hallelujázva ünnepli az ujjonnan érkezőt, de gyilkos kárörömmel követ hajigái feléje néhány nap múlva és alig várja távozását. A mai kor idegbeteg élete nagyban elősegíti az ünneplő tömeg színeváltozását és politikai, valamint lerongyolt gazdasági viszonyaink is hozzájárulnak ahhoz, hogy a mai ember ne mutassa felénk sohasem az igazi arcát, hanem mindig azt, amelyik kétszínű, álnok és alattomos. Nagyon jól tudjuk, hogy ennek nem lehet jő vége és hogy már nagyon régen hiányzik az a szeretet és békés egyetértés az emberekből, amit Jézus Krisztus tanított, kétezer évvel ezelőtt. Pedig sohasem volt nagyobb szükség erre a krisztusi ■zeretetre és soha jobban nem áhitották az emberek a bőkét, mint most, amikor már egyszer alkalmuk volt meggyőződni a világháború borzalmairól. És
