Egri Népújság - napilap, 1928/1

1928-03-14 / 61. szám

fff mfÄ g A;,' Í ^ \\* 131 e!® JU, ,,, ÁRÄ 16 ßll^tR } ] y 's, Előfizetési díj postai szállítás­sal: egy hónapra 3 pengő 20 fillér, negyedévre 9 pengő 60 fillér, egyes szám ára 16 fillér, vasár- ♦ nap 24 fillér. ♦ Rl NÉPÚJSÁG Szerkesztőség és kiadóhivatal; Eger, Líceum földszint, balra. Telefonszám: 11. ♦ Hirdetések* milliméteres díj­szabás szerint ♦ számíttatnak. ♦ * POLITIKAI NAPILAP ♦ Felelős szerkesztő: KELEMEN ANDOR ♦ Szerda ♦ Eger, 1928. március 14. Főszerkesztő: Dr. DRBÁN GUSZTÁV XJLV. évf. 61. szám Memento! Az akácfát a legmagyarabb fának tartják. Szélei, kitárult magyar mezőkön terhessé teszi kedves illatával a magyar leve­gőt, táplálja a mézével a ma­gyar méhikéket s &z akácvirág a magyar népdal szárnyán be­oson minden magyarok virágot kedvelő szivébe. A gyöngyösi Akácpáholy el­lenben, mely erről a kedvei leg- magyerabb fáról vette a nevét, a legjobb akarattal sem mond­ható magyar intézménynek, akár­csak többi pábolytestvérei a budapesti aszfalton tenyésző li­berális-radikális eszraerengeteg- ben. Hétpecsétes titok, hogy a páholytagok az AkácpSholynak sajnosán megengedett virágzása idején mennyi mézet szedtek ki vakolókanalaikkal a hárompon­tos szolidaritásból világcéljuk el­érésére, de ma már még a leg- hályogosabb szemű ember is kénytelen tudomásul venni, ha­csak rokonszenvbői nem akarja a napot letagadni az égről, hogy a szerény kis magyar városban működő páholy, ha még oly ma­gyar, akácnál akáoabb nevet vett fel magára palástul, egy húron pendült a budapesti or- szágveazejtő páholyok titkos cél­jaival, melyek viszont az egész világra kiterjedő, azt lábuk alá igázó nagy nyugati páholyok járszalagjára voltak fűzve. Mik voltak ezek a titkos cé­lok s micsodák még mindig ezek a rejtett törekvések ? Minden pozitív vallásnak tönkretétele, de különösen az istenhit gránit­szikláján megalapozott legran- diózusabb épületmű: a rőmat katolikus Egyház elpusztítása, a trónok és koronák porba dön­tése, a nemzeti eszme elseny- vesztene, az egész világ politi­kai, gazdasági és szellemi ha­talmának egyesítése, minden úton ás minden eszközzel, erő­szakkal és ravaszsággal, jámbor és jótékonykodó célodnak a zász­lóra való kiírásával, de a legvé­resebb s leggyilkosabb gyűlölet szitásával minden ellen, ami szent és békességei e földön. A romok beszélnek. Az öt darabba hullott ezeréves Ma­gyarország minden véres csonkja néma átokként mered az égnek s vádolja a szabadkőműves pá­holyokat és vádolja azt a nem­zedéket, Binely megengedte és tűrte nemzetronió aknamunká­jukat, de inti a mostani nemze­déket is, hogy legyen állandóan résen ■ ne engedje még egyszer a hárompontos testvéreket a gyülöletszítás habarcsához,mert abból örök sirjának vakolása lészen. Átok-Trianon zöld aszta­lánál a győzök s a békétdiktá­lók részéről csupa szabadkőmű­ves ült s teljesítette azt a pa­rancsot, amit valamely nagypá- boly mélyén kiadtak. Hol van tehát az ingyentej és az ingyen­kenyér dajkameséje, mellyel fa­lazni akarták a tz->badkőmüves- ség mesterkedéseit?! Ingyen vér lett belőle, mely drága magyar erekből folyt ki a világ össses harcterein és folyik most is szün­telenül a megszállott területek kihaló magyarságából és folyik itthon is a tüdővész, nyomor csatornáin. És ingyen kenyér lett belőle, melyet modern Shy- look-ok a magyarság izmos hú­sából elevenen téptek le font- számra az árulás vérdijaként és dobtak oda ellenségeinknek. És szabadkőműveseink még moit sem meaculpáznak. Sem Heller dr., sem Hdmler dr., sőt a többi hellerek és heimlerek nem mesculpáznak. Nem mond­ják azt, hogy nekünk meggyő­ződésünk és ideálunk volt a sza­badkőműves ideál, mellyel jót akartunk s véltünk elérni, de gondolatunk minden őszintesé­gével ős vérünk minden lázadá­sával állítjuk : nem ezt akartuk és ha idegen erők és titkos ha­talmak félrevezettek bennünket, a megbánás mélységes alázatá­val vezekelni akarunk és meg akarjuk mutatni, hogy a szét­robbantott földnek visszaszerzé­sében, melynek szétvető dina- mitjában ha nem is kanóc, sem gyújtó szikra, de öntudatlan puskaporszem voltunk, mi is ré­szesek akarunk lenni. De nem. A heimlerek nyíltan merészelik egy hazafias és ke­resztény város képviselőtestüle­tének a szemébe vágni: «Az nem szégyen, ha valaki nzabadkő műves !> A hellerek pedig mo­solyogva jegyzik meg: «Nem tagadom le senki előtt sem, hogy szabadkőműves vagyok.» Tehát annak az átoknak és gyűlölet­nek az ódiumát, melyet a sza­badkőművesség bűnei minden öntudatos magyar lélekben kel­tettek, megbánás nélkül és mo­solyogva vállalják magukra. Csodálkozva és azzal az er­kölcsi idegenkedéssel állunk meg e jelenség láttára, mellyel a bíró hallgatja ki a súlyos bűneiben megátalkodott vádlottat. Kétféle magyarázatát adhatjuk ennek a jelenségnek. Vagy azt, hogy a heimlerek és a hellerek a magyar vulkán fölött alszanak s nem akarják látni az összefüggéseket a magyar sors s a szabadkőmű­vesség bűnei között, nem akar­nak tudni a keresztény magyar népnek kilenc évvel ezelőtt fel­ébredt életösztöneiről. Vagy azt, hogy a heimlerek és a hellerek kissé korán ébredtek fel abból a zsibbadásból, melybe őket a kormány páholymunkabeszün- tetési és elkobzási rendelete, valamint a keresztény öntudat ellenőrzése helyezte s már el­érkezettnek látják az időt, hogy ott folytassák tovább a szabad- kőműves játékot, ahol abbahagy­ták. Tálán már annyi jelét lát­ják a keresztény elernyedésnek i talán már annyira bíznak a köz­mondásos magyar feledékeny- ■égben s megbocsátásban, hogy elő merészkednek jönni páholy­érzéseik homályából s bátran dicsekedhetnek szabadkőműves voltukkal a fórumon is. Hát nem. Vegyék tudomásul mindennemű rendű és rangú heimlerek és hellerek, hogy a magyar szabadkőműveseknek fe­ledés és megbocsájtás nem jár. Vegyék tudomásul, hogy a ke­resztény magyar öntudat még nem ernyedt el annyira, ahogy ők gondolják és szeretnék látni, mert lesz elég belátása s ereje, hogy a szabadkőműves testvéri ömlengéseket bármily köntösben jelenjenek meg a közéletben, Eger, március 13. Heves vármegye közigazga­tási bizottságának márciusi ülé­sét ma délelőtt háromnegyed likőr nyitotta meg dr. Hedry Lőrinc főispán, elnök. A tárgyso­rozat I. pontjaként Hevesy Gusztáv vármegyei főjegyző a következő alispáni jelentést olvasta fel: »A közbiztonsági állapotok a vármegye járásaiban kielégítők, az egri és a gyöngyösi rendőr­kapitányság, valamint a hatvani kirendeltség hatósági területének közbiztonsági viszonyai 1928. évi február hónapban a követke­zőképen alakultak : Feljelentettek 234 bűncselek­ményt. Ezek közül 191 vagyon ellen irányult. Ehhez képest 100 bűnesetre 81 vagyon elleni bűn- cselekmény esett, ami a bűncse­lekmények súlyának február havi növekedésére mutat. Minden űj büntető feljelentést lenyomoz­tak. Ezek közül 201 nek tetteseit kiderítették. Ez az esetek 85 százaléka. A kihágási esetek száma 333. Ebből 302 ben a m. kir. rendőrhatóságok, 3-ban a közigazgatási hatóság, 28 ban pedig a kir. járásbíróságok vol­tak illetékesek eljárni. A vármegyei tisztviselők és al­nyomatékosan visszautasítsa. Azt mondják, hogy a heim­lerek és a hellerek úgyis mint közéleti szereplők, úgyis mint hárompontos testvérek a ízüle­teit okosság i a megszerzett po­litikai bölcsesség minden mérté­kével rendelkeznek. Talán így is van, mert fürgeségük s talpra­esettségük magában véve nem volna elegendő a sikeres köz­szereplésre. Azonban a legutób­bi városi képviselőtestületi köz­gyűlésen történt közbeszőlásuk- kal illetve elszólásukkal nem tet­tek erről vajmi élénk tanúságot. Az okos és jő politikus meg tudja választani és ki tudja vár­ni azt az időpontot, mely a cse­lekvésé. Az egri heimlerek és hellerek tú^hamar elárulták ma­gukat s ezzel gyanússá tették azt a koturnust is, amelyet ma­gukra öltöttek. Jő, hogy így történt, jó, hogy idejekorán tör­tént, mondhatnók, hogy az egri keresztény közvélemény szinte köszönettel tartozik a gyöngyösi Akácpáhcly egy volt tagjának túlkorai titokkivirágzásáért. Dr. Urbán Gusztáv. kalmazottak ellen február hő fo­lyamán fegyelmi eljárás nem indíttatott, úgyszintén a községi elöljárók ellen sem. Beérkezett összesen 3615 alis­pán!, 546 közigazgatási bizott­sági, 141 útlevélügyi és 61 kihá- gási ügydarab. A vármegyei előadóknál hát­ralék nincs, ellenben a várme­gyei számvevőségnél 336, a kir. tan felügyelőségnél 3 és a kir. pénzügyigazgatóságnál 10 darab a hátralék.« Plósz István indítványára a közigazgatási bizottság elhatá­rozta, hogy feliratban üdvözli a vármegye szülöttjét, Mayer János m. kir. földművelésügyi minisz­tert abból az alkalomból, hogy Magyarország kormányzója az I. osztályú magyar érdemkeresz­tel tüntette ki. Ezután dr. Szabó Oszkár tb. és h. árvaszéki elnök, dr. Özekkel Ferenc vm. tiszti főorvos, (hisz­tek Károly kir. tanfelügyelő, Vár- konyl Rezső pénzügyigazgató­helyettes, Koczián Gyula kir. ügyészségi elnök, Tóbiás József műszaki főtanácsos, Jezierszky Mihály vm. gazdasági felügyelő és Schutz Béla vármegyei állat­orvos olvasta fel jelentését. Csonkamagyarország legszegényebb vidéke a pétervásárai járás, mondotta gróf Keglevich Gyula, a közigazgatási bizottság keddi ülésén.

Next

/
Thumbnails
Contents