Egri Népújság - napilap, 1928/1

1928-02-05 / 29. szám

L \ A \ EGRI NÉPÚJSÁG 1928, február 5. Gáspárdy Elemér, a hevesi kerület képviselője a hadikölcsönök valorizálásáról Az országgyűlés képviselőhá­zának egyik legutóbbi ülésén Gáspárdy Elemér, a hevesi ke­rület képviielője, többek között a következőket mondotta a ha­dikölcsönök karitatív valorizá­ciójáról szóló törvényjavaslat általános vitájánál: — T. Képviselőhöz! Ebben a Házban általában mindnyájan st hangoztattuk, hogy a hadi- kölcsönöket valorizálni kell, hogy valorizáció szükséges. Magam is ezen az elvi állásponton va­gyok, de hangoztatnom kell azt, hogy ez az ország jelenlegi hely­zetében nem képei valorizálni mert fedezettel nem rendelkezik. Azok bz ígéretek, amelyek an­nak idején az országban elhang­zottak s amelyeket gróf Tisza István, nagyemlékű miniszterel­nökünk tett, ma már be nem válthatók. Mert tisztelettel kér­dezem, hol van ma az a kor­mány és az az ország, amely ezeket az ígéreteket tette ? Hi­szen elvégre ami az országból megmaradt, arra mi magunk is azt mondjuk, hogy ez nem az az ország. Ha a Rothschildok mint milliárdosok tettek valami nagy ígéretet és tönkremenvén, az géretet be váltani nem képesek, akkor hiába minden okoskodás. Épugy hiába csinálunk mi han­gulatot a hadikölcsönök valori­zációja mellett. így van ez ab­ban az ecetben is, ha agy ha­talmas, erős ember, egy óriás azt ígéri, hogy sziklaüöveket fog elgörgetni. Hiába tette ezt az ígéretet, nem tudja beváltani, ha két karját levágták. A nemzetnek is mint minden becsületes embernek van becsü­lete, de sírhat, jajgathat az a becsületes ember, sót öngyilkos­ságba is kergetheti magát, mit sem ér az, ha nem tud fizetni. Ami pedig a takarékosságot illeti, én is hangoztatom t. Ház, hogy ebben az országban a nemzet filléreivel a legtakaréko­sabban kell bánni és ezeket a filléreket csakis hasznos és szük­séges beruházásokra szabad for­dítani. Én nem tettem fogadalmat arra, hogy a hadikölciöoök va­lorizációja mellett fogok dol­gozni, mert hiszen tudtam, hogy mielőttünk, a kormányzópárt előtt, egy hatalmai ur is van, ez a hatalmas ur pedig a «lehe­tőség», de igenis fogadalmat tet­tem abban a tekintetben, hogy mindenkor a szegénység érdeké­ben fogok dolgozni. Épen ezért a magam részéről azt mondom, hogy most valori­zálni nem lehet, nem lehet pedig azért, mert a szegényebb nép osztályt, az adófizetőket tovább megterhelni nem lehet. Azt hiszem, hogy a kormány e reményparagrafus alapján — mert én annak nevezem, elment a legvégső határig, addig, amed­dig a legjobb hiszemü adós eb mehet; kimondja tudniillik, hogyha rendelkezni fogok meg­felelő összegekkel, — ami csak a jóvátétel rendezése után vár­ható, — akkor fizetni fogok. De addig hiába minden becsű létre, minden Ígéretre való hi­vatkozás, jelentsük ki őezintéD, hogy fizetni nem tudunk. Én, aki a választások aorán semmiféle ígéreteket nem tettem a hadikölcsönök tekintetében, de semmi más ígéretet sem tét­Budapest, február 4. A kisiparosság régi vágya tel­jesült. A kereskedelemügyi kor­mány elkészítette a kézműves kamarák felállításáról szóló tör­vénytervezetet és véleményezés céljából meglíüldötte a kormány­zó pártokban Blabult kisipari Mexikóról és az ottani álla­potokról, bármilyen szégyenletes legyen is ez a megállapítás kul­túránkra, nagy általánosságban csak a katholikus sajtó hoz hirt. Az embernek újból éB újból az a benyomása, mintha ö«szees küdtek volna, hogy ezt agyon­hallgatják. Milyen egészen más mint volt pár hónappal ezelőtt Sacco és Vanzetti eseteben. Ezek­kel a szavakkal vezet be egy hosszabb közleményt »Mexikói levelek« cimen a »Katholische Kirchenzeitung», amelyből az alábbi részleteket közöljük: Egy püspök, aki még Mexi­kóban elrejtőzve tartózkodik, többek közt október haváról be­számolva azt Írja, hogy a hívek a rózsafűzérhónapot nagy buz- gősággal tartották és egy peni- tenciás hetet is magukra vál­laltak Istenhez könyörögve, hogy ezeket a gyötreltnes napokat megrövidítse. Krisztus királysága ünnepén 500,000-en zarándokol­tak a Guadelnpi hegységhez és így ugyancsak rácáfoltak a bel­ügyminiszterüknek a kijelenté­sére, hogy az országban a val- láaszellem már kihalt. A távo- labbsső kerületekben és álla­mokban még tovább tartanak a katholi­kus üldözések és a vértanuság. Ügy látszik, hogy itt a szövet­séges hadseregnek egyetlen fel­adata, hogy egy szerencsétlen népet kinozzon. Falvakat egymásután tűzzel pusz­títottak el, templomokat lerom­boltak, szobrokat nyilvános te­reken zenekiséret mellett tönkre­tettek, a lakosságot telepítve - nyeiböl nyomorúságos gyüjtötá- borokba kergettek és azt hitték, hogy ezáltal a «lázadókat«, amint ők a kato­likusokat nevezik, legyőzték. »Egészen biz os forrásból hal­lom, írja a fentemtiseU püspök, hogy Rodrigo Aquilar Union de Tula (Jalisco) plébánosát A jurá­ban halálra Ítélték. Ez a hői­tem egyébként sem, megtartom azt az ígéretet, amelyet magam­ban tettem, ezt a szent fogadást, hogy mindenkor hazám, nemze* tem érdekében fogok dolgozni. Minthogy pedig úgy látom ma a helyzetet minden hangulat és szólam ellenére, hogy ez az or­szág nincs abban a helyzetben, hogy valorizáljon, épen ezért bátran ki merem mondani — hadd hallják meg választóim is — hogy ezidöszerint a valorizá­ció keresztülvihetetlen. blokknak. A tervezetet rövidesen a képviselőház elé terjeszti a kereskedelemügyi mißiszter. — A körzeti kézműves kamarákat a vidéki ipartestületek alakítják meg. A kereskedelmi és ipar­kamarák kisipari osztálya to­vábbra is megmarad. lelkű pap kijelentette, hogy öröm­mel ontja vérét Krisztusért. — Hóhérai azoubau azt felelték, hogy még ezt az örömöt sem hagyják meg neki és ezért fel­akasztják. Ez meg is történt, de függés közben megszakadt egy ere és véra bőven ömlött, így teljesítette Isten hűséges szolgájának óhaját.« Alig hinné az ember, de ma midőn a kormány mindent el­követ, hogy a kath. hitet kiirtsa, nagyobb a hitbuzgóság az or­szágban, mint valaha volt. Még katonákat is lehet látni, amint csapatokba verődve vagy családjukkal a guadelnpi Szűz Máriához zarándokolna«. Oda­érve a templomhoz térdenosusz- n ik ez oltárhoz. A templom néha egy táborhoz hasonlít. Egy északamerikai férfi, aki szemtanúja volt ilyen nagysza­bású buctujárásnak, ahol száz­ezrek mint Krisztusnak egy ha­talmas hadserege bátran és nyíl­tan tanúságot tettek szent hitük mellett, az* írja : «Ha még kel­lett bizonyíték arra, hogy a Mexikóiak szivében Calles fegy­vere, kötele és börtöne dacára, amelyet már hónapok óta alkal­maz, erősen és világítva él a hit, úgy azt fényesen igazolta külö­nösen Mexikó Nagyasszonyának nyilvános lelkes ünneplése dec, havában. — Egyéb alkalmakkor is hasonló bátor és elszánt lel­kűié ttel viseltetnek — úgy hogy a zsarnok Calles szive valóban remeghet a tehetetlenség dühé­től, látszik, hogy az Egyház ha­jóját ugyancsak a hullámok fe­nyegetik, mint a kereszténység első századaiban. A XX. szá­zadban megismétlődik a régi római Cézárok tehetetlensége a vértanuk millióival szemben. M. J. A. Vasárnap délelőtt 12 órakor az Egri Műkedvelők Körének matinéja az Urániában. Miért sárosak az egri utcák? Rapcsák József városi műszaki tanácsos nyilatkozata. Eger, február 4. Az egri utak tisztasága ellen sok pauasz hangzik el mostaná­ban; szerkesztőségünkbe isnap- ről-aapra érkeznek panaizos-le- velek, amelyek szerint olyan sártenger van az egri utcákon, amilyen csak a nagy, «lföldi mezővárosokban látható. Ennek egyik oka az, hogy a háztulaj­donosok — nyilván az ellenőr­zés hiáDya miatt — nem tiszto­gatják kellőképen a házuk előtti járdát, a másik pedig a köz­utak elhanyagoltsága. A bözutakra vonatkozólag Rapcsák József városi műszaki tanácsos a következőket mon­dotta munkatársunknak: — Az utcák valóban sárosak. Ennek legfőbb, mondhatnám egyedüli oka : a vízvezeték és a csatornázás. A csőárkok he­lyére nagyobb főldhányások ke­rültek, de sok helyen, a szűk utcák miatt az útra és részben a gyalog­járókra kellett azt elhelyezni. Most, hogy a fagy kiengedett, a föld tapadói sárra változott, me­lyet úgy a kocsik, mint a járó­kelők széthordanak az építke­zésektől távolabb fekvő részek­re is. Az átjárók takarítására, a munkások létszámának az eme­lésével, nagyobb gondot fogunk fordítani. A sár elszállítása, amely csak egy kis szikkadás után lehetséges, megkezdődött: itt négy csoportban harminc em­ber dolgozik. Addig azonban, amíg, a cjatorna-építés befeje­zést nem nyer és az utak teljes szélességben ki nem épülnek, az utak sár és pormentesitése nem is remélhető. (SHste^^EaasisBtaaeascaBeocsHsssB Egészben sült ökröket hángt ki a vulkán. Londonból jelentik: Az Uj­Hebridákhoz tartozó Szentlélek- szigeten nemrégiben vulkántól- csér nyílt egy domb csúcsán s a kráterből azóta is patakokban ömlik a láva. A szigetet kormányzó francia és angol hatóságok nyomban mentő expedíciót szerveztek, a- mely a helyszínen rendelte el a szükséges óvintézkedéseket. Ki írhatná le az expedíció tagjainak csodálkozását, amikor munkájuk közben egyszerre ciak arra lettek figyelmesek, hogy a vulkán nem­csak hatalmas köveket, hanem egészben sült ökröket hány ki magából. A különös természeti tünemény nyitját azonban hamar megtalál­ták. Kiderült, hogy abban a pil­lanatban, amikor vulkánikul föld­rengés folytán kráter képződött a domb tetején, ott éppen egy békés ökörcsorda legelészel. Az újonnan nyílt vulkán az egész csordát elnyelte s azóta egyre- másra hajigálja ki gyomrából az ökröket. aneesecMasffiwessmansaBBB»« — Sidney mellett Kniller ismert ausztráliai repülő akrobata ejtő­ernyővel leugrott egy repülő­gépről a tengerbe, hogy azután partra úszhasson, az ugrás sike­rült is, de az akrobata nem ér­hette el a partot, mert a cápák felfalták. Felállítják a Kézműves Kamarát A kisiparosság régi vágya teljesült. Mexikóban tovább tart a katholikusok gyilkolása. Minél véresebb az üldözés, annál nagyobb a hívek hűsége a hit • iránt. — Egy püspök jelentése a borzalmas állapotokról.

Next

/
Thumbnails
Contents