Egri Népújság - napilap, 1928/1

1928-01-01 / 1. szám

XLV. év/. 1. szám ♦ Vasárnap ♦ Eger, 1928. január 1. Ara 24 FILLÉR Előfizetési díj postai szállítás­sal: egy bónspra 3 pengő 20 fillér, negyedévre 9 pengő 60 fillér­egyes szám ára 16 fillér, vasár- « nap 24 fillér. ♦ Főszerkesztő: Dr. VRBÁN GUSZTÁV POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal; Eget, Líceumi földszint, balra. Telefonszám: 11. ♦ Hirdetések* milliméteres díj­szabás szerint ♦ számíttatnak. ♦ KELEMEN ANDOR Boldog újévet szokott kívánni a vezércikkírók hagyománya az újévi szám ve­zető cikkének hasábjain a hűsé- gea olvasóknak. Boldog újévet, természetesen boldogabbat, nyugodtabbat, meg- elégedettebbet, mint az előző volt, melynek megvoltak ugyan a ma­ga kisebb-negyobb örömei, mely felrajzolta ugyan a magyar égre a reménységek szivárványos bid- jftt, de nagyjában és egészében szürkén és meg nem siratva dói jeltelen sírjába. Vájjon mit is tudnánk tallózni az 1927. év elárvult mezején, ami örömet tudna okozni a jobb jövő reménységétől dobogó szívnek? A pengő bemutatkozása lenne talán az egyik esemény, melynek érces csörgése zsebünkben a bé­keidők arany valutás álmait hozta volna vissza, ha ezeket az álmo­kat mihamar le nem rontotta volna a pengő nyomában járó drágaság! bullám, a nyomornak felszökkenése s kiábrándító el­keseredés. A másik esemény, a Rothermere-akció álomszerüsége s szivárványszerüsége dacára ta­lán még a pengőnél i* értékesebb élménye a magyarság egyetemé­nek. Sajnos, ezt az élményt sem a hivatalos kormányzat, sem a társadalom nem tudta egyelőre, oly elevenen lüktető valósággá átváltani, mint ahogy ezt nem­zeti gondolkodásában egysége­sebb, propagandájában tévéké- nyebbmás nemzet megtette volna. Ellenkezőleg, az 1927-es-évtől elég szomorú tanulságokkal bú­csúzhatunk el. Az az érzésűnk, mintha nem is 1928 at imánk az uj esztendő homlokára, hanem 1918-ra, az októberi forradalom gyászos idejére fordulna vissza az idő kereke. Ma újra itt ágál­nak közöttünk a tíz év előtti idők nagytorkű csahosai, levitézlett politikai nagyságai, sajtóorgá­numaikban épp oly szabadon és merészen lázítanak minden ellen, ami a magyarságnak szent ideál s népünk nagy tömegei épp oly öntudatlan magukelfelejtkezéssel tántorognak az örvény felé, gyű­lölködnek, a reménység üres szappanbuborékját fújják s vár­ják, hogy az üres tervezgetésből — azonnal eredmény fakadjon. Integer határok után vágyódunk, de integer magyar közvélemény, integer sajtó, a munkának és szeretetnek szervezett összefo­gása, integer erkölcsi érzület mily egyre jobban köddé váló fogalmak sorsunk horizontján. Könnyű szívvel búcsúzunk 1927 töl, megnehezült lélekkel köszöntjük az 1928 at: bárcsak boldogabb uj éve lenne a ma­gyarnak ! Dr. Urbán Gusztáv. „Gyakori külvizsgálat, személyes tapasztalat és kevesebb irka-firka“ Ez az élv vezeti Okolicsányi Imre alispánt a vármegye közigaz­gatásában. — Hevesmegyenek 1928-ra az útépítéseken és a tele­fon-felszereléseken kívül nincs beruházási programmja. — A bel­ügyminiszter csaknem teljes egészeben elfogadta és jóváhagyta a a vármegye költségvetését. Okolicsányi Imre alispánról mindenki tudja, hogy nem az aktáknak, hanem az életnek em­bere a közigazgatásban, mégis az aktáknak valóságos Gauri- zankárja emelkedett Íróasztalán, amikor fogadott, hogy megkér­dezzem a vármegye közigazga­tásának 1928. évi programmjá- ről. A máskor jókedvű alispán most nem mosolyog, sápadó ar­cára barázdákat rakott egy ál­matlan éjszaka, Laci fia komoly beteg. Az aggódó apa egész éj­jel a betegágy előtt virrasztott. De azért szeretettel nyilatkozik vármegyéjének ügyeiről. Minden szavából kiérzik, hogy meleg szívvel, egész lélekkel viseli gondját Hevesmegyenek. Ezeket mondja: — Az újévi programra? Nem szeretek én programmot adni. Inkább megcsinálni azt, ami a programúiban van. Legfőbb pro­gramiunk, ba már erről vau sző, az útépítés. Minden utat ki­építeni, ami még nine* kiépítve. Az útépítéssel kapcsolatban ter­mészetesen a nagy munkanélkü­liségen is akarunk spgíieni. Azért kezdjük meg a munkát azonnal, mihelyt az időjárás engedi. — 1928-ban a vármegye min­den egyes községében felszerel­jük a telefont, ahol még nincs. A villamosítás kérdését is bizo­nyára sikerül megoldanunk. A legszigorúbb takarékosság elve vezet bennünket az egész köz­igazgatásban. Az újévre nincs is külön beruházási programmunk. Ezt a múlt évben teljesen be­fejeztük. — Én egyébként gyors, igszságos és példás köz- igazgatást akarok. Gyakori külvizsgálatokat fo­gok tartani a községekben. Ma­gam is személyesen óhajtok meggyőződni mindenről. Ezt üd­vösebbnek tartom, mint a sok irka-firkát. A mai kornak meg­felelő modern közigazgatás kö­vetelményeinek csak így tudunk megfelelni. Ezeknél a szavaknál lép alis­pánja elé dr. Búzás Eodre; Heves vármegye tb főjegyzője, a vár­megye fiatal, de kitűnő pénz­ügyminisztere. És elmondja: — Most érkezett le a belügy­minisztériumból a vármegye 1928. évi költségvetése. A mi­niszter teljesen akceptálta azo­kat az irányelveket, amelyek a vármegyét a költségvetés ösz- szeállitásában vezették és csak­nem teljes egészében érintet­lenül ős változatlanul jóváhagy­ta a költség vetést. Ebben c*uk az alispán úr által már említett telefon-bevezetés a beruházási Programm. Az itt felmerülő költ­ségnek is csak egynegyed ré­sze terheli a vármegyét, a töb­bit ez állam és a postakincitár viseli. A vármegyei fontiterling kölcsün amortizációja is alig je­lent valamelyes terhet. A jövő évben ez még kevesebb lesz mert a vármegye gyöngyösi ingatlanait eladja Gyöngyös varosának 1700 millió koronáért. úgy, hogy ezt az összeget Gyön­gyös város átvállalja a várme­gye fontsteriing kölcsönéből. — A |költségvetésben gondot fordítottunk a kulturális és szo­ciális intézmények támogatására is. A belügyminiszter ezt is jó­váhagyta. Megfelelő támogatás­ban részesítjük az egri jogaka­démia menzáját, a budapesti Adat- bertinum menzát és külföldi ta­nulmányi ösztöndíjat adunk az idén is egy főiskolai hallgató­nak olyan összegben, amely ele­gendő lesz egy évi külföldi ta­nulmány költségeire. K. A. Január másodikán megkezdődik a Szegénygondozó Bizottság gyűjtése. A Trak Gáza polgármester el­nöklete alatt működő Szegény- gondozó Bizottság 24 kerületre osztotta fel a várost s előre megállapított terv és mód sze­rint január 2-án fogják a fele­lősteljee nehéz munkára felkért gyűjtők a gyűjtést) megkezdeni. A gyüjtőköuyvecsbéket a rend őrkepitányeág vezetője s a pol­gármester aláírásukkal » pecsét­jükkel látták el ■ azokkal csak a I könyv első lapján megnevezett gyűjtők járhatnak házról-házra. A gyűjtés oly módon történik, hogy mioden adományozó anya­gi viszonyához, jő szivéhez • a nagy célhoz mérten megállapítja, hogy mennyit képes a koldulás leküzdése ■ megoldása végett havonkint a szegény gondozás céljaira fizetői, ezt személyesen beírja a névnek nyitandó külön lapra s minden hónap első nap- j iban megjelenő gyűjtőnek ér elején jelzett adományát lefizeti. A szegény gondozó Bizottság ezúton is felkéri Eger város polgárságát, hogy mindenki te­hetségéhez mérten támogassa a kitűzött célt és felekezeti és tár­sadalmi különbség nélkül tegye magáévá a Szegénygondozó Bizottság munkájának a nagy nyilvánosság előtt már többször lefektetett elveit. Mélységes szimbólumot látunk abban, hogy amikor új eszten­dőre fordul mindnyájunk élete s boldog új évet kívánunk egy­másnak, a nyomorgók életében is egy boldogabb új őv, sőt új élet ajtaját nyissuk meg áldoza­tos szeretettünkkel. Eger város tanácsa köszönetét mondott a képviselőtestületnek az egész évben tanúsított támogatásért. Eger, december 31. Eger város képviselőtestülete december 30.-án délután 4 óra­kor Braun Károly városi főjegy­ző, poigármesterhelyettes elnök­lete alatt rendkivüli közgyűlést tartott. A közgyűlés elfogadta a városi virilisek 1928. évi név­jegyzékét, felhívást bocsájtott ki a jogi személyekhez és özve­gyekhez, hogy 15 napon belül nevezzék meg megbízottaikat, akik által jogaikat gyakorolni óhajtják a képviselőtestületben. Az elbúnyt Khem Gáspár helyé­be Bárdos Dezső póttagot hív> ták a képviselőtestületbe. Braun Károly a rövid közgyűlés végén a következő szavakat intézte a képviselőtestülethez: — Mielőtt ezévi utolsó ülésün­ket bezárom, nem mulaszthatom el, hogy a városi tanács nevében köszönetünket ne tolmácsoljam a tekintetes képviselőtestületnek azért az odaadó támogatásáért, amelyben bennünket egész éven át részesített. Amidőn bezárom a közgyűlést, kívánom a jő Is­tentől, hogy az 1928. esztendő sokkel szebb legyen ős több bol­dogságot hozzon városunkra.

Next

/
Thumbnails
Contents