Egri Népújság - napilap, 1927/2

1927-07-20 / 162. szám

flGRI NEPUJäA« 1927. július 20 2 muom m Igen Tisztelt Igazgató úr ! Megragadom ezen alkalmat, hogy Önnek és az Ön kedves) klubtársainak nemcsak az egye- ■ületünk, hanem a turacsapa- tunk nevében is megköszönjük azon rendkívüli szívélyes ven­déglátást, melyben csapatunk Önöknél részesült. A Magyarországon eltöltött óráink, különösen az Önöknél eltöltöttek, nagyon sokáig feled­hetetlenek lesznek. Szeretném Önt tisztelettel kér­ni, hogy az összes ismerősökké vált uraknak a mi üdvözletein­ket és hálánkat ismételten tol­mácsolni szíveskedjék. Mivel nekem sajnos, a mis­kolci urak címei hiányoznak, na­gyon lekötelezne, hogyha Ön ezen uraknak üdvözleteinket és hálánkat tolmácsolná. A nekünk küldött üdvözletei­ket szívből megköszönve va­gyunk sporttársi tisztelettel: Magdeburger Schwimm-Club von 1896. E. V. Gorges, s. k. Aranykoszorus mesterverseny. Az 1928. év nyarán rendezendő III. Országos Kézművesipari Tárlat jó alkalmat fog nyújtani a ko­szorús meaterverseny megismét­lésére. Ez a második koszorús mesterverseny lényeges haladást jelent az úttörő első meeterver- sennyel szemben, amelyek ta­pasztalatai már a zsűrizés tekin­tetében is értékesíthetők lesznek. Az Országos Iparegyesület felhívja az összes ipartestülete­ket, hogy az iparukat szerető és a nemes versenyben részt­vevői szándékozó tagjaikat már most figyelmeztessék a jövő évi koszorús mesterversenyra, hogy teljes felkészültséggel vehessen azon részt minden kiváló kéz­műves magyar iparos. A ver­seny és tárlat elöaészitési mun­kálatait az Országos Iparegye­sület a közeljövőben megkezdi és alkalmat fog adni az összes ipartestületeknek arra, hogy a versenynek a magyar kózmű- iparoisághoz illő keretekben való rendezése tekintetében vé­leményét és tanácsát kikérje. Kifogy a hal a Tiszából? A cson- grádmegyei halászati társulat most tartotta rendes évi köz­gyűlését Szegeden. A közgyűlés foglalkozott a nemesített hal- fiasítő tavak létesítésével, mert a tiszai hal évről-évre kevesebb lesz. Egyszerű árterületi gödrök nemesítési célra nem alkalmasak, mert ezekben minden áradás után ragadozó halak maradnak vissza és ezek: teljesen kipusz­títják a nemes kis halakat így egy nagyobb befektetést igénylő rendszerre kell áttérni. Olykor apró tavakat kell az ártól védett partmenti területen létesíteni, melyeket szabályozható csator- n ák kötnek össze a Tiszával. A drágaság* nyomában az egri piacon. Az Egri Népújság ankétje a zöldség-, gyümölcs- és a húspiac áralakulásairól. Eger, július 19. Párhuzamosan a fővárossal és | a vidéki városokkal Egerben is »munkába vették« a piacot a hatóságok a nyomasztó drága­ság letörésére. A rendőrség na­ponta razziát tart a piacon és részletes jelentéseket ad tapasz­talatairól a felettes hatóságok­nak. Különösebb, vagy feltűnőbb árdrágitási eseteket Egerben eddig nem észleltek, hacsak ide nem soroljuk, hogy pl. vasár­nap reggel 48 fillérre szökött egy liter tej ára, vagy szokatlanul magasra emelkedett a hús és a tojás ára. Ha szembeszökő ár­drágitási eseteket nem is látunk, mégis meg kell állapítanunk, hogy a fogyasztóközönség Eger­ben is a drágaság súlya alatt nyög és az egri piac csaknem az egész vonalon versenyt ha­lad az árak emelésében a többi városok piacaival. Érdekes jelenség az is, hogy az egri gyümölcs , vagy zöld- ségárű a budapesti piacon ol­csóbban megkapható, mint Eger­ben, pedig ezeknek a cikkeknek a fővárosba szállítása jelenté­kenyen emeli az árakat. Az utóbbi években egyébként azt a jelenséget gyakran tapasz­talhattuk és nem egyszer szóvá tettük lapunk hasábjain is. A hiba az egri termelés szervezet­lenségében, helyesebben szólva az egri gyümölcs és zöldségter- més értékesítésének kezdetleges állapotában van. Az lenne a helyes megoldás, ha az egri termelők Eger város fogyasztó közönségét a legjobb minőségű élelmiszerekkel, hússal, zöldség­gel és gyümölccsel látnák el és jól szervezett értékesítési, szál­lítási illetve export intézménnyel találnák meg számításaikat, fá­radozásaiknak, munkájuknak ju­talmazására. Az egri piac drágasági tüne­teire vonatkozóan munkatársunk ankétot rendezett, amelynek során dr. Horváth Gyula rendörtanácsos a következőkben válaszolt az eléje tett kérdé­sekre : — A drágaságot itt nem lehet rendőri intézkedésekkel letörni. Egerben speciális helyzet van. Itt a napszám magas, viszont a tisztviselők fizetése még min­dig csekély, így a fogyasztók zöme szegény és igen nagy mér­tékben sínyli a közszükségleti cikkekben beállott drágulást. Az egri piac árait emeli az a kö­rülmény is, hogy nem minden termelő egyformán tudja eladni áruit, sőt nem minden termelő tud eladni árut, mert az egri földművesek össze­tartanak a kofával és a kofa legelső sorban a földműves ter­melőtől vásárol. Közegeim min­denesetre résen vannak és ál­landóan figyelemmel kísérik a piac áralakulásait és az egyes árusok ténykedéseit, hogy az árdrágitási visszaéléseket azon­nal megtorolhassuk. A rendőr­ség piaci razziájának már eddig is jótékony hatása van, mert úgy látjuk, hogy megfékeztük az áremelési kedvet. Bayer Henrik városi tanácsos a következőket mondotta: — Nem azért van drágaság, mert nincs termés, hanem azért, mert mindenki gyorsan és sok pénzt akar, úgy a termelő, mint a munkás. Egerben 8 pengős szőlőnapszámot is tapasztaltunk éa így történhetett meg, hogy leszerződött aratási munkahe­lyére sem ment el az egri föld­műves, napszámos, mint más években, haDem itt maradt, hogy 8 pengős napszámra járjon. A zöldségpiac drágaságára az a m0g]egyzésem, hogy kár volt megszüntetni a városi zöldségüzemet. Ezelőtt, mikor a város, több holdas üzemének zöldségtermé- eét a piacra hozta és azt 40—50 százalékkal a napi áron alul adta el, azonnal olcsóbb lett az egész zöldségpiac. Általában ezek a zöldségüzemek minden városban beváltak és árnivellálő hatásuk üdvösen érezhető a fő­városban is. — A drágaságot szerintem a kapzsiság csinálja, továbbá a termelő és a fogyasztó közé ékelődő közvaiiíő. Száz­számra vannak olyanok nálunk is, akik ahelyett, bogy komoly produktiv munkával foglalkoz­nának, itt kofálkoduak és lán­colnak. A kofákat szerintem el kellene különíteni a piacon és meg kell engedni minden terme­lőnek, hogy ne csak puttony- számra, hanem kicsibsn is áru­síthasson. Fel kellene állítani az árdrágitási bíróságot. Szilvánál, almánál, baracknál a kofa 4—5 pengőt keres puttonyonként. Elad naponta legalább 4—5 put­tonnyal, keres tehát 20—25 pan­gót és fizet ezzel szemben na­ponta 10 fillér helypénzt. A ter­melő kénytelen árúját a kofák­nak eladni, mert 6 órakor reg­gel már munkába megy. Itt csak a közönség összefogása segít­het. A közönség ne sajnálja a fáradtságot és vásároljon kora reggel magától a termelőtől. A városi szabályrendelet ugyan előírja, hogy a kofa reggel 8 óráig nem vásárolhat a piacon, de a kofa ennek ellenére is vásárol, vagy maga, vagy megbízottja útján. — Át kell térnünk az egész piacon a kilóban velő árusításra és számolásra. Menjen minden kilóra. A város ebből a célból négy mérleget (mázsát) állít fel. — Az egri húspiac megcsappant forgalma a legezomorubban illusztrálja Eger város közönségének sze­génységét, illetve a hús elvisel­hetetlen drágaságát. A múlt év óta Egerben 20 százalékkal emel­kedett a marhahús ára. Ma itt 24000 korona egy kilő hús. A mészárosok azzal indokolják ezeket a magas árakat, hogy a szomszédos városokban, Gyön­gyösön, Miskolcon és Debren- ben 28000 korona a marhahús és a vásárokon az állatárakat a szomszéd városok mészárosai felverik az egriekkel szemben. Preszler Ferenc egri mészáros a következőkben ismerteti a húspiacunk helyzetét: — A megcsappant húsfogyasz­tás arra kényszeríti a mészáro­sokat, hogy a kisebb forgalom­nál ie megmaradó nagy üzem­költség és magas adók összegét a fogyasztókon hozzák be. Én például, kinek legnagyobb forgal­mam van az egri piacon, mos tanában legfeljebb 500—600 kilő húst tudok eladni naponta, holott ezelőtt ennek többszörösét mér­tem el. Még a birkahús sem kel az időn. A múlt évben juiius köze­péig már 200 birkát eladtam, az idén csak most kezdtem meg a birkahús árusítását, melynek kilója a múlt évi 12—14000 ko­ronáról sajnos most 20,000 koro­nára emelkedett. A gyenge borjú ára most 28000 koronán áll, de volt már 30.000 is. A baromfi- szezon mindenesetre le fogja törni ezt a túl magas árat. A sertéshús piacon 1 P 40 f—1 P 60 f élősúlyban az elsőrendű sertés ára, amit a hentesek 2 P 40 f—2 P 48 f. ért továbbítanak a fogyasztónak. Miért ily drágán ? Mert kicsi a forgalom, nincs fogyasztója és az egy-két fogyasztón kénytelen megkeresni megélhetését és kész- kiadásait. Sziléziát egyesítették Morvaor­szággal. Varsóból jelentik: A cseh parlament egész Szilézia tiltakozása ellenére egyesítette ezt a tartományt Morvaország­gal és igy ennek a két tarto­mánynak közös tartomány-gyű­lése lesz, amely hatvan tagbői fog állani s ezek közül is buszát a cseh kormány nevez Ki. Szilé­zia tartományban ez a határo­zat rendkívüli elkeseredést vál­tott ki.

Next

/
Thumbnails
Contents