Egri Népújság - napilap, 1927/2

1927-07-17 / 160. szám

Ára 16 fillér, vasárnap 24 fillér. Eger, 1927. július 17. vasárnap. XLIV évf. 160. sz. Előfizetési díj postai szállítással: egy hónapra 3 pengő 20 fillér, negyedévre 9 pengő 60 fillér. POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: Dr. Óriás Nándor. Szerkesztőség: Eger, Liceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám: 11. 0 Nem kedves feladat adófizetésről írni. Sokkal ked­vesebb volna az államot, mely­ben egyőnenbint mindnyájan benne vagyunk felolvadva és összegyúrva, arra ösztökélni, hogy tegye szebbé és könnyebbé az életet, mindnyájunk életét, adjon mind több fizetést, építsen minél több iskolát, kórházat, közkönyvtárat, kulturházat, ja­vítsa meg az utakat, közlekedést s ha mindezeket megtette, ré­szesítsen egy kis kellemes meg­lepetésben: érezhető arányú adókönnyítésben. De nem lehet mindig a dolog könnyebb e kedvesebb oldalát megfogni. Éppen azért, mert sokat követelünk és várunk az államtól 8 a kincstárat elég tévesen »terülj asztalkám« nak tekintjük, szemünket sokkal szí­vesebben fordítjuk arra a ciaprs, ahol a közpénzek a közösségi élet tágas mezejére kifolynak, hogy termékenyítsenek és gyü­mölcsöt hozzanak, mint arra a lékre, amelyen a közjövedelmek becsordogálnak a fiskus hordó­jába. Ez egyszer nézzünk erre a lékre is, amit a való életben ezzel a borzadályos szóval jeleznek, hogy: adófizetés. Régi dolog, hogy a magyar embernek nem éppen ez a legveszedelmesebb betegsége s az adóhivatal irányá­ban oly rettegett tisztelettel vi­seltetik, hogy ha csak lehet; féltő gonddal kikerüli pénzmarasztalő környékét. Azonban a jelentés, amit vármegyénk közigazgatási bizottságának egyik főjelese a m. kir. pénzügyigazgató tett a bizottság legutóbbi ülésén az adójövedeimek junius havi állá­sáról, amely szerint Heves me­gyében az esedékes adóknak csak 17 százaléka folyt be eddigelé, mégis mintha e lelki sajátos­ságon kívül egyebet is mondana. Ez az óriási arányú hátrálok két irányban szolgálhat intő je­lül. Egyrészt figyelmeztetheti a pénzügyi kormányzatot, hogy az adófizető alanyok teherbíró képessége olyannyira meg van feszítve, hogy a külső egyensúly szerencsés elérése után előre­látóan nagy gondot kall fordí­tani az adózó képesség belső egyensúlyára, hogy az átlag ember is keserű érzések nélkül teljesíthesse állampolgári köte­lességét. Más oldalról viszont e nagyarányú adóhátrálék puszta ténye eleven bizonyítékul szol­gálhat az adózó polgárság előtt, hogy mily humánusan s a ne­héz gazdasági helyzet mily jő- akaratű figyelembevételével ke­zeli a fiskus az adóbehajtást. Tény, hogy nehéz helyzetben A bécsi forradalmi megmoz­dulás tempója erőteljesebb a mi őszirózsás forradalmunk ütemé­nél. Nyilván gondosabban is ké­szítették elő. Annál halálosabb csapás a jogrendre. Ezen van a 'hangsúly. Arra a jogrendre, amely mellett a vörösök is őrt állnak addig, amig csak nekik tesz igazat. De amelybe marko­latig döfik a kést, amint egyenlő igazságot mer osztani. — Mert ha nem kell nekik az esküdtszék, minő jogvédelemről lehet szó az egyes, a megfélemlített polgári bíró kezében? De halálos döfés érte ma Bécs- ben a parlamentárizmust is. — Seipelnek, úgy látszik, sikerült egybeforrasztani a polgári pár­tokat. Ezt a szociáldemokrata kisebbség nem bírja elviselni. Parlamentáris eszközökkel nem boldogul. Leste, várta az első alkalmat, a még oly apró ürügyet, hogy az utca felszabitott kövezetével kövezze meg az ellentétes, a jogbiztosságos világnézetet, a sziszifuszi munkát álló kormányt. A szocialista bandapolitika bűne, ami Somfalván történt s a szo­cialista bandapolitika bűne a bécsi munkásság tegnapi meg­mozdulása. A pártkörök biztos­ságában ülő vezetők uszítása folyatta Bécs utcáin a vért, az ő bűnük, hogy még e pillanat­ban is fegyvert szegezve áll egymással szemben a magát proletárnak nevező polgár a polgárral. van ma mindenki, a téli der­medtségéből éppen hogy feléledő gazdasági helyzet, csökkent élet­nívó, drágaság nyomasztólag hat mindnyájunk kedélyére, de ha megfontoljuk, hogy a meg­csonkított országnak mily fan­tasztikus nehézségekkel kell megküzdenie, mindnyájunk egyé­ni baját vállára véve még a vesztett háborúnak s a békekö­tésnek súlyos következményeit Ám a bécsi Justizpalast or­máról égnek verődő lángok fé­nye tűihat az osztrák határo­kon. Vörösre festi Parisig ős Londonig az eget. És nappali fényességgel világit bele az osz­trák probléma mőhébe. Bécsben ma nem egy apróra csonkított államocska lét vagy nemlét kér­dése explodálődott, hanem az európai állami és társadalmi rend veszedelme : a bolsevizmus. — Az antanthatalmak osztrák mumusa a Németországhoz való csatlakozás. Ezért a mumusért kellett elszakítani a nagykultu- ráju Nyugaímagyarországot jó­módú elégedett népével, amely­ről Bécs legtekintélyesebb lapja még ma is beismeri, hogy még csak most kell majd a szivét is Ausztriához édesgetni. Tiszta, nemes szivét, amely még ma is ériünk ver és nem a bécsiek Kun Béla-uralmáőrt. Párisnak ezért a mumusáért kellett hát bennünket megcson­kítani. Ezért kellett hát Európa testének egy egészséges darab­ját odalökni egy virulens bak- teriumtelepnek, amelynek Ausz­tria a neve. * Budapest, július 16. A Magyar Távirati Iroda ma reggel összefoglaló hivatalos táviratot kapott a bécsi eseményekről. A táviratot ma hajnalban 4 óra­kor adták fel Pozsonyban. Tar­talma a következő : A külső kerületek lakossága is viselni kell, beláthatjuk, hogy 17 százalékban befolyó adók­ból ezeket a kötelezettségeit nem tudja teljesíteni. Tehát ha úgy véljük, hogy okunk és jo­gunk van segítséget várni az államtól, az ország is okkal és joggal elvárhatja minden fiától, hogy hagyományos idegenke­dését leküzdve adja meg a köz­nek, ami a közé. tiltakozásul a somfaival vérontás ügyében a szociálistákra kedve­zőtlen ítélet ellen, minden oldal­ról a belvárosba nyomult, hogy ott tüntessen. A Ringen kezdődött a tüntetés. A ^tüntetők több sikertelen kísérlet után erő­szakkal behatoltak az igazság­ügyi minisztériumba, kidobálták és felgyújtották az aktákat és a bútorokat. A kivonult tűzoltó­ság nem tudott eljutni az épü­lethez. A kivonult fegyveres osztagok és a tüntetők között a Lerchenfelderstrasse n véres ö«Z' szeütközés támadt. A tömeg meg­támadta a Wiener Neueste Nach­richten és a Reichspost napilapok szerkesztőségeit, szétrombolták a bútorzatokat, megsemmisítették a kéziratokat. Az összeütközésnél 119 ember megsebesült, 12 pedig életét vesztette. Ezidő szerint, hajnali 4 órakor, a biztonsági őrség, amely telje­sen ura a helyzetnek, azzal fog­lalkozik, hogy nagyobb fegy­veres erőt, lovas őrjáratokat küldjön ki az utcák megtisztí­tására. Budapest, julius 16. A budapesti telefonközpont hívására a bécsi telefonközpont ma sem jelentkezett. Grdccal sem lehetett beszélni. A leg­utolsó osztrák állomás, amellyel telefonösszeköttetést tudtunk sze­rezni, Semmering volt. Pozsony, julius 16. Az osztrák Reichswehr 3. szá­mú gyalogezrede, Dr. Urbán Gusztáv. Tömegesen menekülnek Bécsből a tehetősebb polgárok. Kétszázhúsz halott és több mint ezer sebesült. — A bécsi házi ezred megtagadta az mességet. — A polgármester nem engedte közbelépni a sorkatonaságot. — Tegnap este megszakadt a telefon-, táviró- és vasúti összeköttetés Ausztriával. — Éretlen suhancok és proletár asszonyok kerítették hatalmukba Bécs utcáit.

Next

/
Thumbnails
Contents