Egri Népújság - napilap, 1927/2
1927-07-15 / 158. szám
L mm népújság 1927. július 15 Zöldkötéses búzaspekulánsok a hevesi rónán. A gazda fárad, dolgozik, a terményspekuláns a gazda pénzén keres. A spekuláció hálója fojtogatja a gazda-közönséget. Eger, július 14. A hevesi róna kellőn közepén röpít bennünket a vonat. Amerre szemünk ellát, aranyszínű ka- lásztengerre mosolyog a júliusi nap. És az aranyszínű kalász- tengerbeD, mindenfelé emberek megszámlálhatatlan serege szorgoskodik. A falvak népének ap- raja-nagyja serény kezekkel dolgozik az égető napon. Itt még a kasza peng és hull a kalász, gyűlnek a kévék, szaporodnak a búzakeresztek, amott már kocsikon hordják hazafelé a tér mést, a községek szélein pedig már kattog és zúg a cséplőgép a sárga kazlak tövében. Mikor a kincskeresők éa arany ásók ezrei mohón megrohanták Kaliforniát, az aranymezők képe sem lehetett mozgalmasabb, mint a mi édes magyar rónánk, aratáskor. Férfi, asszony, gyermek, mind a munka édes lázában, háromszoros erőfeszítéssel sietnek minél gyorsabban, minél jobban learatni a termést. Ilyenkor nem látni lusta parasztot. Szinte ünnep az aratás verejtékezted munkája a lángoló nap izzó fényábon. A férfiak versenyeznek, ki vág nagyobb rendet ez érett kalászokból. Az asszonyok ős leányok vetélkednek, ki szedi legszebben é3 leggyorsabban a férfi kaszája után a »markot«, amelyekből azuián kévéket kötnek. Mámora, édes, boldogító mámora van ennek a munkának. De érthető is, mert a trágyázás, őszi szántás, magvetés, boronálás éa az egész esztendei művelés, gondozás fáradalmait most, egyszerre fizeti meg a föld. A föld, sz édes magyar föld arannyal fizet. Mert eranynál értékesebb, kedvesebb, hasznosabb a búzaszem, melynek cso- d áján csak árnál az ember de rejtélyét megfejteni nem képes. Aranynál drágább az embernek, a nemzetnek, a népnek ez aranyszín kalászból kipergett búzaszem : a kenyér. Aki nem látott még aratást a magyar róna kaláaztengerőn, az előtt érthetetlen marad a magyar parasztnak megható, halálig való földszeretete. A magyar paraszt szerelmese az ő földjének. ♦ * * Megállta vonat. Eltűnt a kép. Bemegyünk a kis mezővárosba. A vasútállomáson telt zsákokkal megrakott nagy szekerek egész sora. Búzát, új búzát szállítanak a vasútra. A gőzparipa zakatolva viszi más vidékekre, más országokba a hevesi arany termését. Csodálkozunk a magyar terménykereskedelemnek gyorsaságán és fejlettségén. Nagyszerűen, zseniálisan meg van szervezve ez a terménykereskedelem. A gazdának még csak a kisujját sem kell megmozdítani. Odamegy helyébe, házához megy a terménykereskedő. Nem aratáskor, a nagy munka idején, hanem előbb. Már januárban és a tél és tavasz minden hónapjában. Megkérdezi szívesen, udvariasan, behízelgően: »Gazdurasa, nincs szüksége pénzre ? Én adnék búzáért.« — »Pénz ugyan kéne, de búzám már nincs, mert tavaly alig termett, elverte a jég, meg összesült.« — »Nem is most kell nekem a búza, hanem majd csak aratáskor. De már most is eladhatja, én megveszem magától, megírjuk a körlevelet, fizetek előleget, amennyit akar. Csak neai megy a bankba pénzért, ahol lehúzzák még az ingét is! Tudja, ezt nevezik »zöld kötésnek,« mert ón megveszem magától a zöld búzát. Egy részét most fizetem ki, a többit aratáskor, szállításkor.« A gazda fejét csóválja, furcsán hütnmög, sehogy sem érti a zöld kötést, aggodalmaskodik is lelke mélyén, da kell a pénz, hát aláírja az eléje tett körlevelet és a váltót. No igen : egy kis váltót arról, hogy aratáskor, tíz mázsa búzát száliit le 24 pengős áron a termény kereskedőnek. Elismeri azt is, hogy négy mázsa búza árát, 100 pengőt, elöiegképan fölvett. Hát persze, csak nem is megy a bankba, ahol lenyúzzák még ez ingét is kamatba. Azért mégis derék ember ez a terménykereskedő ... * * * Benn vagyunk a bankban. A bankigazgatók ma olyanok, mint ez orvosok. Mindenkiről tudják, mi a baja s hogy orvosságra van-e szüksége, vagy operációra, mert operálni, azt is tudnak a bankdirektorok. Idejönnek a terménykereskedők, akik télen- nyáron fáradhatatlanul járják a falvakat. Karácsony óta csinálják a zöldkötőseket. Kilenc terménykereskedő manőverezik ezen a környéken. Huszonnyolc- harminc vaggon búzát vásárolt ÖSBB8 mostanáig egy-egy. Az idén kitünően ment a zöldüzlet, A múlt évben még 200 milliós adóssága volt egyiknek, ma pedig már nemcsak adóssága nincs, hanem szép házat is építtetett. A zöld bűza jő üzlet. Mi ennek a 2Öld-üzletnek a technikája ? Zseniálisan, kegyetlenül, borzalmasan egyszerű. Azonnal megismerjük az egészet a bankban, vagy a takarék- pénztárban. A terménykereskedő karácsony óta mindig, mikor már tele van a táskája a zöld búzára csinált kötlevelekkel és gazda-váltókkal, bejön a pénzintézetbe és beváltja pénzre a paraszt-váltókat. A terménykereskedő ííz mázsa búzából csak 3—4 mázsának az árát fizette ki a gazdának, azt is potomáron, 24—25 pengőjével, de váltót íratott alá a gazdával mind a tíz mázsa búzáról, most pedig a banktól megkapja a psragz-váltőra mind a tíz mázsa bűza vételárát, így azután további zöld-kötéseket ciinál a gazdák pénzén. A bank a terménykereskedőnek nam adna pénzt, de a gazdák váltójára szívesen ad, mert az a legjobb pénz. A túlolcsón eladott zöldbűzára tehát csak előleget kap a gazda, de ugyanakkor odaadja ingyenes használatra a kereskedőnek az egész vételárat a váltóval. Egész halóra ilyen váltó hever tél óta a bankokban. A kereskedő most aratáskor átveszi a búzát, kiváltja a váltót, kiegyenlíti a vételárat, a 28—30 vagon búzát pedig elhelyezi — későbbi leszámolásra — valamelyik nagy pesti bank raktárában, ahonnan azonban szép előleget kap. Ez a bűza azonban már csak akkor kerül végleges elszámolásra, amikor majd késő ősszel legnagyobb tőzsdei árát eléri Pesten, így a kereskedő legalább 8—10 pengőt keresett meg mázsáján minden rizikó nélkül úgy, hogy egész évben nem is a maga, hanem a gazdák pénzét forgatta a zöld kötésekben. * * * Iuhoa vagyunk Egerben. A vármegye t szivében. A hevesi róna gazdáinak «orsa fáj ennek a szívnak. De van üt Vármegyei Gazdasági Egyesület, van itt Keresztény Nemzeti Liga, van itt kormány- ás közigazgatási hatóság, amelyek keliő propagandával és gabona-közraktárak felállításával megmenthetnék a hevesi rónát ezektől a parazitáktól. A tisztes kereskedelmi világ pedig éles megkülönböztetést kell, hogy tegyen ezek között a zöldkőtás.s spekulánsok és a becsületes terménykereskedők között. Ha már annyira hangoztatjuk a magyar állam agrár jellegét, akkor a mezőgazdasági terménykereskedelemre ia több gondot kell fordíts- nunk! Kelemen Andor. A tegnap délutáni vihar alatt három házba sújtott be a villám. A Diófakút úti villámcsapás felgyújtotta a háztetőt is. — Emberéletben kár nem történt. Eger, július 14. Tegnap délután a forró nyári napsütést hirtelen vihar váltotta fel. A levegő feszülésig megtelt elektromossággal és a váratlan zápor csobogását több hatalmas < dörrenés nyomta el é§ a tele- j foaközpont kezelőkiaasszonya j csakhamar kénytelen volt a foly- j tonosan szikrázó, pattogó készü- j lékéhez ülni, mert a tűzoltókat j hívták. Vitéz Barta László államrendőr Diófakút 8. sz. házába ütött be a villám. A kéményen keresztül a padlásra hatolt, ott felgyújtott három gerendát, azután a plafonon keresztül a szobákat futotta keresztül, majd a falon ütött nyíláson át az udvaron állő eperfára ugrott és annak az ágait letörve a nedves fatörzs a földbe vezette. — A villámcsapás zöldessárga fénye és a kísérő óriási csattanás oly nagy volt, hogy a szomszédok rémülten rohantak ki az utcára és látták, hogy a 8. számú ház teteje lángokban áll. Zörgettek, lármáztak, de a kapu zárva maradt, a ház lakói közül senki sem volt otthon. A szomszédok erre a közeiben lakó Bomhér Gyula rendőrfelügyelő vezetése alatt betörték az ajtót és oly derekasan fogtak az oltáshoz, hogy mire a tűzoltóság kiért, már csak füstölgő gerendákat találhatott. — A kár még nincs megállapítva. A második villám az első villámcsapás színhelyétől nem mész- sze lévő almagyari szőlőben Reiss Ferenc százados villájába vágott. Nagyobb kárt nem okozott, mindössze a villanyvilágítás vezetékeit rongálta meg. Az épületben tartózkodó századosnak és legényének semmi baja sem történt. A harmadik, ugyancsak az első kettővel egyidőben történő villámcsapás a Makiári úton történt. Győri József Maklári-űt 153. sz. házába sújtott le a villám. A ház sarkát kissé megrongálta, a vakolatot a szobákban leverte és a földben eltűnt.
