Egri Népújság - napilap, 1927/2

1927-11-06 / 252. szám

ÄRR 24 FILLÉR Előfizetési díj postai szállítás­sal: egg hónapra 3 pengő 20 fillér, negyedévre 9 pengő 60 fillér, egges szám ára 16 fillér, vasár- ♦ nap 24 fillér. ♦ Szerkesztőseg és kiadóhivatal; Eger, Líceum, földszint, balra. Telefonszám: 11. ♦ Hirdetések* milliméteres díj­szabás szerint ♦ számíttatnak. ♦ Főszerkesztő: Dr. URBÁN GUSZTÁV ♦ POLITIKAI NAPILAP ♦ Felelős szerkesztő: KELEMEN ANDOR XLIV. évf. 252. szám ❖ Vasárnap ♦ Eger, 1927 november 6. Kossuth szobra. Irta: Szabó-Jilek Jenő dr. y; Kossuth KoBButh Lajo« halála után harminchárom évvel leplezik le a fővárosban a legújabb és leg­nagyobb Kossuth szobrot. A harminchárom év alatt Kos­suth nemzete a világ népeinek ünneplése közben érte meg ‘T európai állami életének ezredik évét, és azután, a világ népeinek gyűlölködése vagy közömbös­sége mellett jutott el Trianonnak mai Magyarországához. Egymás mellett e két esemény a szörnyű világkatasztrófát mu­tatja a kegyetlen nemzeti sze­rencsétlenség mellett, de Kossuth emléke a históriai erkölcsi erők győzelmének vigasztald hitét nyújthatja nekünk. Kossuth magyarsága is el­bukott, ő maga hontalanná lett. De Kossuth nem kételkedett ab­ban, hogy ha irtózatosat szen­ved is nemzete, mégsem hal bele. «A magyar kérdésnek — irta Irataiban — történeti, jogi, föld­rajzi, népességi, politikai, szám­tani alapja van és e kérdés Európa szabadságának, Európa hatalmi tulyegyenének érdekei­vel kapcsolatos. Ily kérdések belekiáltanak a világtörténelem logikájába . . .» A magyarság története, jogi, földrajzi és népességi viszonyai a mai magyar kérdés igazságá­nak is megdönthetetlen érvei. » És a trianoni magyar kérdésre is rávilágít Kossuth halhatatlan lelkének hite, hogy mindaddig helyet követel az Európa kér­dései között, amig jog és igazság ezerint^meg nem fog oldatni. A szabadsághős eszményi he- ' vüléaővel, a bízó lélek fáradha­tatlanságával sorozta Kossuth nemzetének ügyét azon kérdések közé, amelyek — az ö szavai szerint — «megoldást követel­nek az erkölcsi világrendet kor­mányzó örök törvények örök igazsága szerint.» Ez a mai ma­gyar kérdés is. Kossuth lángoló hite ezért kell a trianoni magyar­ságnak is. Kossuth emigrációja az ame­rikai, angol és olasz szimpátiáét szerezte meg a nemzetnek. Ahol Kossuth egykor nemze­tének igazságait hirdette s rész­vétet keresett és talált, most ott hirdetjük és keressük mi is, újra, a trianoni Magyarország igazsá­gait. Trianon magyarjai a késői ősz minden ylrägät oda vihetik Kos­suth legújabb szobrához, már- ványalaajának lába elé. Sokáig tartott, amig Kossuth a politika birodalmából a tör­ténelem márványtalapzatára lé­pett és szobrot kapott a törvény- hozás háza előtt. E tekintetben a vidék volt lelkesebb e igyek­vőbb. Talán a lojalitás, a tapintat meg a véletlen sem akarták, hogy a mindhalálig megalkuvást nemismerő Kossuth annak a vár­nak ablakszemeire vesse szobor- tekintetét, melyben az a dinasztia tartja a magyar királyi hatalmat, melynek bár, — mint inkompa­tibilitási elméletében mondja, — Kossuth sem volt ellensége, de hajthatatlanul és törhetetlenül ellenezte akaratának egész sú­lyával, hogy az uralkodőház egy személyében az osztrák csá­szári és magyar királyi méltő- ság egyesüljön. Aki egész életében az ünce- pelíetásek szőnyegén járt, o hol melegen ömlő patinás veretű, hol meg korbácsütéeü szavaival megsejdítette a szabadságot, a lelkesedés mámorában a küzdők csatasorait varázsolta elő s a nagy nekibuzdulások ünnepi zászlóit lobogtatta, aki halőpo- raiban hazatérve a magyarság millióinak gyásza, könnye, zo­kogása mellett is a kiengesz- telődés ünnepére gyűjtötte a gyászmenetre eorakozőkat, hol­nap utoljára hívja ünnepre, a bölcs elgondolások ünnepére a megfogyatkozott népst. A fedetlen fővel ünneplők kö­zött az angol, amerikai, olasz és török parlamentek, illetve kor­mányok megbízottai állanak, a londoni lord mayor üdvözletét, a turini magistrata őszinte hó­dolatát, Collegno al Baraccone legszebb virágait küldötte. így ismerteti meg magát a külpoli­tikai konsteiiáciő, mert azok a hatalmak, melyek Világos után az elvértelenedett magyarság gyötrelmeiben baráti kezet, biz­tató segítséget nyújtottak, nyolc évtized után ma újra remény- tüzeket gyújtanak bennünk, — ünnepelnek, állnak ás várnak velünk. Kossuth megtanította a nem­zetet szeretni az 'alkotmányos szabadságot, küzdeni, halni és bukni érte. D8 megtanított két világrészt annak felismerésére, hogy Európa keletén él egy nemzet, porig alázva, porig sújt­va, mert a szabadság utáni vá­gyódásában önmagát áldozta fel s bukásában csak becsületét mentette meg szeplőtlen tündök­lésben. Általa ■ benne adták meg a jogaiban megsértett ma­gyar nemzetnek a megbecsülés, tisztelet s testvéri rokonszenv adóját. Bostonban Massachusets állam szenátusa és képviselő- háza egyik angol nyelven mon­dott beszédéből kiragadott idé­zettel díszített diadalív alatt fo­gadta. A diadalkapun ez állt! — Az emberiség rendeltetésében közösség (szolidaritás) van. Ér­deklődés az általános emberi iránt, szempontok, melyek felül­emelkednek az országhatárokon, anélkül, hogy leakarnák rontani azokat. A közösség ilyetén valő felkeltése ■ évtizedeken át valő ébrentartása emelte a felszínre Európa politikájában a magyar kérdést az emigráció első állo­másától, Vidintől kezdve III. Napoleon császár biztatásai, majd Cavour tervei mellett Garibaldi utolsó kísérletéig. Nem volt olyan hatalmi csoportosulás Au­sztria ellen, mely tervezgetései- ben ne számított: volna a Bach- huszárokat nyögő magyar nem­zetre. Amig igy a nyugati ha­talmak szolidaritását az önzés rugói mozgatták, addig a ten­gereken tűiről átnyomuló együtt­érzés a gyengék iránt nyilvá­nuló rokonszenv volt, kevesebb gyakorlati jelentőséggel, de an­nál több bensőléggel. Kossuth izzó nacionalizmusa rátáratsszko- dott külföldi propagandájában a nemzetek együttérzésének gon­dolatára s erre építette minden optimizmusát, anélkül azonban, hogy ez&k útvesztőjében járva csorbulni engedte volna vele­született nemzeti érzését. Á mindenkori emigráns filozó­fia megkövetelte, hogy eljöjjön az idő, amikor Kossuth gondol­kozásában, érzelmeiben s aka­ratában mindinkább eltávolod­jék nemzetétől. Bármennyire tiszteletreméltó volt is szívós ra­gaszkodása a menekülése idején kialakult elveihez, a nemzet élni akart, fejlődni vágyott s virágzó kibontakozásában uj csapáson kereste a jövő boldogűlás útját. Az új generációk friss erőtől duzzadó akaratával tört előre, — de nem felejtett, értékelni s becsülni tudta az alapelgondo­lást, mely arra tanít, hogy 48 nélkül nem jöhetett volna a 67, mint ahogy a ma nélkül nem jöhet a holnap; tanít azonban arra is, hogy amit Kossuth zse­nialitásával adott, azt az eyye- temes nemzetnek adta feltétlenül b nem más-más mértékkel mér­ve. Következésképen egy társa­dalmi csoportosulásnak, osztály­nak vagy pártnak sem lehet joga őt kisajátítani. Kossuth po­litikája ma már a múlté, mert minden előfeltétele megdőlt, tehát nem lehetnek hozzá közelebb, vagy távolabb állók, neve sem lehet ma már cégére senkinek ami gigantikus elgondolásból valő élet lett, vagy állami éle­tünk talpazatában sarokkő, az mindenkié. — A hődolat koszo­rúját holnap az egész magyar nem­zet teszi lábaihoz. eHBBEßfraaEECe®®BßS«BHBSS!ö2f­Emlékezések Kossuth Lajosról. Irta: Babocsay Sándor m. kir. kormányfőtanácsos, T. országgyűlési képviselő. Nem életrajzot írok, hanem csak hirlapi cikket, azt is életé­nek déluiánjáről, hazaiszerető,, lángoló törekvésének megsemmi­sülését követő életéről. Az óriási muszkahatalom se­gítségével levert szabadságharc után az osztrákuralom megtor­lása elől Törökországba, Kon- stantinápolyba vonult. A törökök szívesen fogadták, de az osztrákok kívánságára Kieázsia Kiutalna várába inter­nálták. A törökök itt is szeretett vendégként fogadták. Mintegy két év múlva Amerika Egyesült Állatnai hadihajót kül­döttek érette. Az elválás meg­ható volt. Búcsúlakomát rendez­tek tiszteletére. Itt és akkor Szolimán, Kiutáhia. várparancsnoka Kossuthot és a helyzetei megvilágosító, keletien színes, szép felköszöntőt mon­dotta : .Volt egyszer egy gyö­nyörű arany díszmű. Ámde egy óriás szikla rászakadt s a dísz- mű alakját összerontotta; hanem azért az arany mégis arany ma­radt, míg az óriás szikla érték­telen, hitvány törmelék lett. (Be­vált jóslat Oroszország mostani állapotára.) Kossuth előbb Angliába ment, ahol szónoklatával és magatar­tásával egész Angliát meghódí­totta. Csak ezután utazott Ameri­kába, hol az Egyesült államok parlamentjében az elnök széke mellett adtak neki helyet, ami sem azelőtt, sem azóta senkivel sem történt. Kis dolog, de mégis jellemző, hogy milyen rajongással fogad­ták az amerikaiak. Negyven év­vel későbben gyógyulást keres­ve, egy amerikai nő leányával megjelent Wiesbadenban és meg­tudva, hogy ott magyarok is vannak, így szőliott: éa is ama boldogok ét szerencsések közé tartozom, akik hallották Kos­suthot szónokolni.

Next

/
Thumbnails
Contents