Egri Népújság - napilap, 1927/2
1927-10-15 / 234. szám
2 EGRI NÉPÚJSÁG 1927. október 15 A rádió a mezőgazdasági többtermelés szolgálatában. Páriából érkezett jelentés szerint a Francia Mezőgazdák Országos Szövetsége, valamint az úgynevezett Többtermelési Liga legutóbbi közös értekezletén, amelyen behatóan megvitatták az egyre szédületesebb mértékben fejlődő világgazdasági versenyt, különösen pedig az amerikai mezőgazdasági termények Európában való csaknem feltartóztathatatlan előnyomulását, közös munkára határozták el magukat a francia többtermelés előmozdítására. Pusztán szakkérdéseken kívül a legújabb technikai vívmányok bekapcsolása is szóba került s alapos megvitatás után elhatározták, hogy követelni fogják egy új központi adóállomás felépítését Póriéban, amely kizárólag hasznos mezőgazdasági közleményeket lesz hivatva továbbítani. — Hir szerint a francia mezőgazdasági, valamint a közmunkaügyi minisztérium is magáévá tette elvben a gondolatot s rövidesen megkezdődnek a kérdés technikai keresztülvitelére vonatkozó munkák. «Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában ; Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában I < Nemzetközi postaügyi kongresszus. Két esztendő múlva, 1929 őszén Londonban internacionális postaügyi kongresszus lesz, melyen reformálni fogják az egyes államok egymáshoz való internacionális post8Ügyi viszonyait. A magyar királyi kereskedelemügyi minisztérium, amelynek hatáskörébe tartozik ennek a kongresszusnak Magyarországon való előkészítése, ugyancsak alapos munkát végez. Már most, két esztendővel a kongresszus megtartása előtt, gyűjti az adatokat arra nézve, hogy milyen kívánságokkal lépjen fel Magyar- ország a nemzetközi postaügyek megreformálása érdekében. HttBeBHBeeg«3eB<as»H9Bsae88Ba Borünnepéig Németországban. Szeptemberben szokták megtartani Bad-Durkheimben az egészen eredeti pfalzi nép- és bor- ünnepélyt. A vásár, búctű és karnevál népmulatságaihoz hasonló ünnepélyen rengeteg lacikonyha árűsítja a kolbászok elképzelhetetlen sokféleségeit. Az idei pfalzi borünnepélynek most jelent meg a statisztikája. A derék németek elfogyasztottak 122 mázsa kenyeret és péksüteményt. Ez a rengeteg étel persze kívánta az italt, amit a rajnai borvidékhez méltón nem söralakban kebeleztek be, hanem valódi rajnai borban. A följegyzések szerint 60.000 liter bor fogyott el kimérve, 10.000 liter palackozva. A jobb kedvre könnyelmüsödött része a közönségnek ezenkívül 3000 pezsgőnek is a nyakára hágott. A jókedv fokáról, ami ezek után Maligand-fokokban is igen magas lehetett, nem szól a statisztika. Ottó király arcképfestöje Egerben. A Nemzeti Szalon nemrégiben zárult nagysikerű egri kiállításán kellemes feltűnést keltett Miskolczy Ferenc budapesti festőművész néhány portréja s egy bájos Madonnaképe. Űgyany- nyira, hogy a művész több egri társaságbeli úrhőlgy arcképének elkészítésére kapott megbízást. A véletlen hozott össze a tárlat bezárása óta állandóan Egerben tartózkodó művésszel. A konvencionális kérdések során, melyeket minden festőművésznek végig kell szenvedni az első beszélgetések alatt, természetesen ilyen kérdések szerepeltek: kinek a tanítványa ? melyek voltak a legnagyobb sikerei ? kit festett le az ismertebb nevek közül? S a művész ekkor egy nevet mondott ki, mely ismertebb név a legismertebb neveknél is, mely hódolatot s a rajongó szeretet érzését kelti az elárvult szivekben, ahol felcsendül. — Megfestettem Ottó király are- képét Lequeitióban . . Az öröm lángja gyűl ki szememben. A második ember életemben, akitől közvetlen benyomásai alapján kérdezősködhettem a királyi cialádről s megkérhetem, hogy meséljen sokat királybű szivem reménységéről, a magyar jövő tettekben és lelkiekben izmosodó tölgyéről: Ottó királyról. Elhalmozom kérdésekkel. Miskolczy Ferenc a boldog visszaemlékezések felgyűlő fényével szemében rendre próbálkozik megfelelni a kérdét- özönre. — A Nemzeti Összetartás Társasköre bízott meg azzal a feladattal, hogy a kis király arcképét megfessem a Társaskör számára. A bemutatkozó audiencián Zita királyné fogadott Ottó királlyal együtt. A kis király matrőzru- hában, hosszú nadrágban, az ifjúság derűs komolyságával állott a terem közepén. — Körülbelül tíz alkalommal ült a képhez a kis király. Magas támlájú széken elmerengő komolysággal foglalt helyet, háttérül nyitott szárnyas ablak keretében Lequeitió látképét festettem meg. Az ülések alatt nevelője Bánhegyi Jőb bencés tanár olvasott fel magyarországi útleírásokat, szemelvényeket a földrajz és történelem köréből. Emlékszem, egy ízben Donászy Ferenc tői az Ezüstflotta kincsét olvasta fel; a regényben leírt távolbalátó iránt élénken érdeklődött. Más alkalommal a Ludas Matyit olvasta fel; ez a história annyira tetszik a királyi gyermekeknek, hogy ennek hallatára az egész gyerekhad bevonult és látható gyönyörűséggel élvezte a pompás mesét. — Hogy miképen él a királyi család ? A legegyszerűbb, hivalkodásnélküli élet folyik Lequeitióban. Zita királyné egyedül gyermekei nevelésének él, háztartásuk teljesen egyszerű. A környékbeli lakosok rajongással veszik körül a száműzött királyi családot. Minden reggel misét hallgatnak a lequeiiiői templomban, a miséző papnak Ottó minisztrál. Délelőtt kirándulnak a gyermekek, halásznak (Ottó 13 rákfajtát ismer már) bicikliznek, lovagolnak, autóznak. — Délután komoly tanítás folyik. A villa egyik terme ki van nevezve iskolának, tábla, Magyarország térképe, szemléltető Képek a falon. — Ottó pompásan beszél magyarul: az egri főgimnázium bármelyik tősgyökeres hevesi fia nem beszél magyarosabb kiejtéssel és magyarosabb gondolatfűzéssel. Bencés nevelőinek hatása kitörölhetetlenül meglátszik egész érzés- és gondolat- világán. Mesélik, hogy egyik nevelője, Ziámboky Pál bencés tanár oly szigorúan vette feladatát, hogy ha a királyi gyermekek nem magyarul kértek tőle valamit, nem teljesítette. — A Lequitióba érkező vendégek, a főudvarmesterhelyettes gróf Cziráki József vendégei. Ottartőzkodásom alatt többen jártak ott Magyarországból, az ismertebb nevek közül Gratz Gusztáv volt külügyminisztert említhetem. Érdekesen világit bele az osztrák mentalitásba annak a bét tiroli cserkésznek a rezignált nyilatkozata, akikkel jó barátságot kötöttem és "a forrongó politikai viszonyokról elbeszélgettem. »Nekünk oly kevés reménységünk van a császárság visszaállítására .... nem úgy mint a magyaroknak a királyságra ... poharunkat ürítjük a mayar király egészségére!« — Életem boldog perceinek tekinthetem egy hónapot leque- itiói tartózkodásomat s szép feladatom teljesítését.’. Búcsúzéikor a kis király aláírásával ellátott fényképet adott nekem megemlékezésül. Az általam festett arckép azóta a Nemzeti Összetartás Társasköre nagy üléstermét díszíti . . . . . . Donászy Ferenc kedvenc ifjúsági regényében, az Ezüstflotta kincsé-ben megálmodta azt a távolbalátó teleszkópot, mely- lyel messze vidékek rejtett kincsét fel lehet kutatni. Modern fizikusok komoly laboratóriumokban éjt-nappalt egybetéve valósággá akarják tenni ezt az álmot. Ahogy Miskolczy Ferenccel elbeszélgetünk a le queitiői emlékekről, mindketten úgy érezzük, hogy mindazok, akik a kis királyra hűséggel ás szeretettel gondolnak, birtokában vannak a távolbalátás szerszámának, mert a hűség és szeretet oda- varázsol bennünket a királyi villa fennkölt légkörébe, sőt még messzebbre is elvisz, mert reménységünk és hitünk elvezet mindnyájunkat a megyar jövö pompásan kéklő hegyeinek csúcsaira, hogy vágyó szemünk beletekintsen a budapesti koronázó templom szentélyének misztériumába, ahol Szent István ezeréves koronáját illesztik éppen egy hosszú száműzetésében ma gyár lelkű lovaggá acélosodott ifjú király fejére! Dr. Urbán Gusztáv. BBBBBBB&SBBB&eBSSBBaBBSBe» A jövő év elején lép életbe a luxusadó új rendje. Budapestről jelentik: A luxusadókódex megvitatására legközelebb megkezdődnek a tárgyalások. Amint értesülünk, a pénzügyi kormány a jövő év január 1-én szeretné életbeléptetni azokat az új intézkedéseket, amelyeket a kódex magában foglal. Az egri parkok. Sokat emlegetett álom : Eger mint fürdőváros. A magyar középosztály üdülőhelye, ahol festői vidék ölén egy ősi nagyság kőbeöntött emlékeivel büszkélkedő város nyújt fürdőt, üdülést, szórakozást vendégeinek. Talán ilyen az álom. S a valóság ? Sajnos ma még egészen más. Ha egy idegen a Deák Fereno utcán át beüajtat a váróiba, első benyomása valószínűleg ezekben a szavakban jut kifejezésre : sok kedves ház, néhány nagyszabású épület, roppant nagy por s egypár parknak — a helye. Éppen ezekről a parkokról amelyeknek Egerben részint csak a helye van meg, szeretnék néhány szót szölni. Nem azért, hogy gáncsoskodjak, hisz nagyon jól tudom, a szsgény Eger, melynek mindenre oly kevés a pénze, parkjaira is csak nagyon izükén tud áldozni, de talán nem lesz egészen hiábavaló, ha megkockáztatok néhány észrevételt. Kezdjük talán mindjárt a Deák Ferenc utcán, melynek képe még nem befejezett ■ igy érthető, hogy parkjai sincsenek kiépítve. De éppen ezért nem látom megokolinak azt, hogy ebbe az elég jó földbe miért kellett ezelőtt néhány évvel hosz- szu sorokban a gyorsan növő, de késő tavaszig kopasz s nyáron sem árnyékot adó bálványfát ültetni, miaor gyönyörű alléét lehetett volna alkotai sokkal nemesebb fákból, meiyek úgyis kifejlődtek volna addig, mig a park kialakul. Ma talán még ki lehetne cserélni a fákat. Azt hiszem, már felvetődött a gondolat, hogy az Esterházy tér parkját francia stílusban alakítják át. Mindenkép megvalósításra méltó eszme. Egyrészt a francia park gyönyörűen harmonizálna a tér barokk épületeivel, másrészt sokkal jobban érvényre engedné jutni a tér építészeti szépségeit, mint a mai »erdő a város közepén«. S újra látható ienne az érseki palotának ma még fák mögé rejtett homlokzata. Azután valamiképpen meg kell oldani a főszékesegyház előtt levő terrasz kőfalának dekorálását, s ha már a pincebejáratokat nem is lehat befalazni, talán el lehetne némileg takarni egy bokor csoporttal. De talán legfontosabb kérdés a parkok ügyében az Érsek- kert. Ma: őserdő néhány tisztással, melyet kaszálónak használ a város s az erdő közepén egy kis parkszerű rész. Pedig az Érsekkert átalakítása nem kívánna nagyon nagy kiadást. Legelső sorban ki kellene vágni a fák túlnyomd részét, hisz olyan sűrűn nőttek, bogy alig jut levegő és nap az amúgy is kicsit nedves parkba, azután kiirtani majdnem az összes bokrokat. (Nagyréizüket ezelőt néhány évvel ültették. Miért?) A ma még égnekmeredő görbe akácfák helyén néhány valóban parkszerű fát, egy-ket diszfe- Dyőt, egy csoport fehőrnyárfát ültetni. Es ami legfontosabb, a fák és bokrok alatt parkba illő gyepizőnyeget alkotni. Sőt talán azt is meglehetne akadályozni, hogy mindenki arra tapossa ki
