Egri Népújság - napilap, 1927/2
1927-10-02 / 223. szám
2 EGK! NEPOJbAG 1927. október 2 Legények az egri leventék! Megy a gyakorlat minden hóstyán. — Ha igy tart, jövőre az egri legényeké a zászló. Irta: Egy egri földműves. mise, mondja Szmrecsányi Lajos dr. egri érsek. Délelőtt 11 őréig a katholikus egyesületek és intézmények díszgyűlései. Délelőtt 11 órakor országos gyászünnep- ■ég Istenben boldogult Csernoch János bibornok, Magyarország hercegprímása és Probászka Ottokár székesfehérvári püspök emlékére. Emlékbesződet mondanak : Klebeisberg Kuno miniszter és Schütz Antal egyetemi tanár. Délután 4 órakor III. nyilvános zárőgyűlős a Vigadóban. Beszédet mondanak : Breyer István h. államtitkár, SchancLl Károly államtitkár, Ernszt Sándor prelátus-kanonok, Apponyi Albert gróf és Szmrecsányi Lajos dr. egri érsek. Az Országos Katholikus nagygyűlésen való részvételre az Országos Katholikus Szövetség által kibocsátott tagsági jegy jogosít, melynek ára 2 pengő. Tulajdonosa a nagygyűlés valamennyi gyűlésén résztvehet. Az Országos Katholikus Nagygyűlés vidéki tagjai részére október 12-töl október 20-áig az államvasutak főiáru menetdíj- kedvezmőnyt engedélyezett. A féláru menetjegy megváltására jogosító igazolványt egy pengőért az Országos Katholikus Szövetség adja ki. ascsMs: asasessscsncsa stsaes ess A megszálló románok már hurcolkodnak Arad városából. Nem biznak Arad megtartásában. Arad, október 1. A megszálló románok az utóbbi időben olyan intézkedéseket tesznek, mintha nem bíznának Arad megtartásában. A vízvezeték szűrőkészülékét elvitték Bukarestbe. A gyárak gépeit leszerelték és Románia belsejébe szállították. Hasonló jelenségek tapasztalhatók a város valamennyi üzemében. EsacagggsiigacaagaiaawsaBsaissiiigBa Rabok és matrózok zendülése Francia- országban. Toulon, október 1. A touloni börtönben a rabok fellázadtak. A ciendőrség csak egész [éjszakán át tartó ostrom után tudta megadásra kényszeríteni a lázadódat. — Az *Ernest Renan« 25 matrózát letartóztatták, mert fellázadtak a koszt miatt. ____ A budapest-bécsi kábelvonalat ma adták át a forgalomnak. Budapest, október 1. A Budapest és Bécs Között nemrég kiépült távbeszélő kábelvonalat, mely Magyarországot a nyugati nagy kábelvonalakba kapcsolja, ma ünnepélecen átadták a forgalomnak. Az új vonal rendkívül meggyorsítja a a telefonbeszélgetések lefolytatását, mert egyidejűleg 186 beszélgetést lehet rajta lebonyolítani, míg eddig csak 12 egyidejű beszélgetés volt lehetséges. Új rajztanár az egri állami polgári iskolában. A m. kir. vallás és köz- oktatásügyi miniszter Vargha László rajztanárt, a III. cserkészkerület titkárát Csornáról az egri állami polgári iskolához helyezte át. Nem nagyon illendő a folytonos szapulás. Nem is teszem többet, mert még azt találják hinni a falusiak, mikor az egri föld- művesteatvéreim hibáit hántor- gatom, hogy valami utolsó fajta az egri ember. Pedig ez már mégse igaz. Mert az egri ember mégis csak egri és egy egri fölér tíz falusival is. Különösen ha a kapálásban kell versenyezni. Mert a falusi, még ha a híres Bocsra való is, még csak a markát köpködi, hogy a kapáláshoz hozzáfogjon, mikor az egri ember már a sor végit járja. Biz igaz az, hogy szeretik is az egri ember munkáját mindenfelé és meg is becsülik az egri summást még Dunántúl is, pedig hát arrafelé még a falusi kitbirő is többet tud, mit erre felé tán maga a hegybíró is. Hej az aztán a művelt nép, a dunántúli. És olyan jó vallásos, hogy mindig örültem, mikor közibük kerültem munkára. De hát nem azt akarom most megírni, hogy Dunántúlon hogy sütik a lángost, meg hogyan töltik a hurkát. Mert az itt is jó nálunk, Egerben. Ha tudniillik van. Másról akarok most írni. Arról tudniillik, hogy milyen szörnyű nagy öröm ért engem az elmúlt vasárnap. Aztán nehogy azt gondolja valaki kedves földműves társaim, hogy tán az asszony részéről volt az öröm, vagy hogy a lutrin nyertem. Nem a. Másért volt az. Vasárnap reggel, hogy simára nyúztam a bőrt a képemen, meg hogy felhúztam az ünneplőt, zsebre vágtam az imádságos könyvemet és elmentem körülnézni a leventét. Gondoltam, majd aztán a leventével megyek a féltizenegyes misére a nagytemplomba. Mert jól megolvastam a nagyságos polgármester úrnak a rendeletit, hogy minden legény írassa be magát a leventébe abban a negyedben, ahonnan származik, azaz ahol lakik. És minden vasárnap meg ünnepnap reggel 8 órakor rukkoljon ki az egzecirplacra, ahogy nálunk mondták a közösöknél, mikor még én is szolgáltam Boszniában, ahol a lábam is eltörött. Az bizony nem volt jó világ, csak annak, ski kitalálta. Örülök is, hogy honvéd nyelven komendíroznak a leventében, de még a kaszárnyában is. Aztán meg annak is örülök, hogy az a csúnya kétfejű sas is elrepült a kaszárnyáról. Soká is hessegettük, míg meggondolta magát a németadta ! Elég az hozzá, hogy elsőbbet elvetödtem a zsidótemető mellé. És az örömtől meg majdhogy nem könnyeztem. Egy hosszú úr igazgatta a legényeket. Aztán mind úgy csinálta a gyakorlatot, mintha már nem is volna regruta, hanem öreg bundás. Hogy itt egy ideig elidőztem, hát felmentem innen a baromvásártérre, hogy ott is lássam a leventét. Mert nem dicsekvésképen mondom, de én is bizottság vagyok a leventénél a városházán. Igaz, hogy négy esztendő óta még egyszer se hívtak el gyűlésbe. De azért gondoltam, hogy jogom van megnézni, mit csinálnak a leventében. Hát a vásártéren volt vagy 500 legény, ki nagyobb, ki kisebb. Szalabeliek, ráchőstyaiak meg a Cifrából valók. És már ahogy honvódnyel- ven mondják, szakaszokba volt osztva. Volt olyan eug, akarom mondani szakasz, amelyik a so- rakozást próbálta. Ezt úgy mondták valamikor közös nyelven, Jhogy fergaterung. Aztán volt olyan szakasz is, amelyik lépni tanult. És aztán mindent jól tudtak a legények. Pedig hát lépni se olyan szörnyen könnyű. Nemcsak akkor, mikor a pincéből kifelé jön az ember, de bizony akkor se könnyű lépni, mikor a marsot kell csinálni. Aki katona volt, az tudja. És mert még időm volt, hát lenéztem a Tihamérhoz is. Igaz, hogy jó darab út ez a baromvásártértől, de ahogy jöttem, a Hangya boltja előtt a Rákőczy út végiben összetalálkoztam a sógorral. Aztán, hogy ő is velem tartott, hát mindjárt rövidebb lett az út, És a Tibamérnál is volt vagy 200 legény és ez is mind szépen csinálta a gyakorlatot. Mondtam is a sógornak, hogy látja kend sógor, ezekből lesz az ember. Aztán a sógor is ráhagyta, hogy igaz. Pedig elébb még az utón hümmögött, hogy igy a törvény, úgy a polgármester. De bizony, hogy ilyen szép rendet látott a sok legény között, meg hogy a gyakorlatot olyan katonásan ciinálták, hát láttam, hogy rettentően örül a sógor. Mondta is, hogyha a fia még egyszer lemarad a leventéből, hát agyonveri. De azt már mégse tegye a gyerekkel. Jobb lesz, ha minden vasárnap szép szóval elküldi a leventébe. Merthogy eddig még maga mondta neki, hogy agyonveri, ha ott találja a leventében, így tőrt meg a sógor. És ha ti is megnézitek a leventét, kedves földmivestársaim, hát megtértek ti is mind. Hogy aztán láttam, hogy a legények már kezdenek sorakozni, hogy a templomba masírozzanak, hát magam is elindultam befelé a sógorral. Ott Nyíregyháza október 1. Takács István göböijárási ta- nyabirtokoanak az olasz rekordot csaknem háromszorosan felülmúló termése van egyetlenegy tőkéjén. Ez a méreteiben is valóságos csodatőke pontosan 656 darab piros Izabeliafürtöt számlál. Általában ezen a vidéken nagyszerűen ütött be az idei szőlőtermés, amit méltán meg is érdemel a szőlőtermelő, mert a tavalyi nagyon silány volt, rengeteg szem lehullott, mig az idén úgyszólván egyetlen szem sem hibás. De ez a Takács-féle szőlőtermés még itt is ritkaság. vártuk meg a sok leventét a nagytemplomnál. Hát egyszer csak halljuk ám, hogy szól a blőzer. Elsőbbet azt gondoltam, hogy talán a katonabanda fújja. Hát egyszer csak látom ám, hogy jön egy hosszú nagy csapat legény, mind szép sorba. Előttük meg a banda fújta, akár a ka- tonáéknál. A bandista majd mind olyan apró gyerek volt, hogy alig látszott ki a földből. De a fejükön szörnyű nagy kalap volt, mert hogy ők cserkészek, vagy micsodák. Aztán mind úgy fújta a trombitát, hogy a katonabandis- ták se jobban. Masírozott hát a sok legény be a templomba. Ha nem volt ott 1200 földműves- legény, akkor egy se volt. Aztán jöttek az iparoilegények, meg kereskedők. Lehettek vagy 500-an. Igaz, hogy ezek akkor jöttek, mikor már javában állt a prédikáció. Merthogy prédikáció is volt, nemcsak szentmise. Aztán minden levente kapott imakönyvet is. Úgy mondják, hogy a kegyelmes föpásztor adta ajándékba a legényeknek. Hogy áldja meg érte a jó Isten. Aztán a szentmise alatt de szépen énekelt az imakönyvből a sok legény. Gondoltam is magamban, ilyen legényekben van öröme a jő Istennek, meg az embereknek. Igaz, volt egynéhány olyan legény is, aki kihúzódott a templomból és ahogy hallottam, a templom mellett hal- gatta a szentmisét. Majd vigyáznak arra is a parancsnok urak, hogy máskor ilyen ne legyen. Meg is érdemelné az ilyen legény, hogy bevigyék a városházára. így volt a levente a múlt vasárnap. A derék iegény mind ott volt. Ami meg alja van a legényeknek, azt a rendőrök szedték össze délután. Magam szemivei láttam vagy 60 ilyen alja legényt ekzercirozni a városháza udvarán. És úgy mondták nekem, hogy csak hétfőn reggel engedték haza a városházáról ezt a város szégyenig Ezt jól csinálta a kapitány ur. Mert akinek nincs esze, bele kell azt verni a fejibe. Legyen hála a jó Istennek, kedves földmüvestársaim, hogy már jól megy a levente nálunk is. Majd meglátjátok, jövőre ilyenkorra már a mi legényeink hozzák el a zászlót a versenyről. Aztán akkor beszéljenek a bocsiak, ha mernek. Merthogy nem mernek, az már biztos. A gazdának lugasrendszerü szőlőskertje van és szőlőjének egész területe nem nagyobb nyolcszor négy lépésnél ős ez sem áll többől, mint négy anyatőkéből, de elágazásai olyan rakoncátlanok, hogy átlépik a kert falkerítését és fölmásznak az udvar eperfáira, sőt elkalandoznak a ház tetejére is. A gazda az eperfára kúszó indát még fiatalkorában keresztül vezette fúrt lyukon az eperfa törzsén, most aztán a jó öreg eperfa nedve táplálja a belőle kiágazó tőkevesszőt, amely kevéssel odébb ismét két ágra szakad és csupán IvSs©-!’ -WS»® 'mma 9990 >X9&®^999 '**>99 ■*•09 656 szőlöftirt egyetlen tőkén.
