Egri Népújság - napilap, 1927/2
1927-09-30 / 221. szám
Ára 16 fillér, vasárnap 24 fillér. Eger, 1927. szeptember 30. péntek. XLIV évf. 221. sz. Előfizetési díj postai szállítással: | PÓT TTT1T A T NAPTT AP I Szerkesztőség : Eger, Liceum. egg hónapra 3 pengő 20 fillér, | E Kiadóhivatal: Líceumi nyomda, negyedévre 9 pengő 60 fillér. | Főszerkesztő: Dr. Urbán Gusztáv. | Telefon: Szerkesztőség II, Kiadóhivatal 176. Leventek ép zés. ii. A leventeképzés lélekmentél. A nemzetnevelés szempontjából legszámottevőbb rétegeket vonja működése körébe: a serdülő és kamaszkorban levő ifjúságot, amellyel eleddig senki nem törődött. Hazaszeretet, becsület, vallás, erkölcs, munka és tekintélytisztelet. Mind feltételezi az önmegtagadás bizonyos fokát: az önmegtagadás pedig csak hosszú, célirányos nevelésnek lehet az eredménye. A nevelést a gyermekévekben kell megkezdeni, hogy a lelket az eszmék befogadására alkalmassá tegyük: szinte észrevétlenül kell a lélekbe plántálni az eszmék iránti fogékonyságot. Ami kezdetben játék és sport, az később komoly munkává mélyül; ami kezdetben ifjúi hevülettől fűtött versengés, az később komoly, öntudatos munka, kötelességteljesítés. A lelkesedni, rajongani tudó eerdőlő ifjú így érik komoly, tett- és akaraterős, munkás férfiúvá. Nagy eredmény csak egyesített erőkkel érhető el. Az erők egyesítése azonban szükségszerűen alá és fölérendeltséget szül. A levente megtanul engedelmeskedni, elsajátítja akaratának más hatalmasabb akarat alá való rendelését. Felismeri az egyesülésben rejlő erőt, a másokkal való gyakori érintkezés kifejleszti szGciális érzékét, megérti a közérdeknek a magánérdek elé való helyezésének szükségszerűségét. A leventeképzés fontossága azonban akkor domborodik ki leginkább, ha azokra a veszedelmekre gondolunk, melyek a magára hagyott ifjúra várnak. Hányszor züllenek el olyan ifjúink, akiknek megindulás» értéket jelentett! Ma, a tobzódó sexualitás korában, mikor a raf- finált őlvhajhászás a legkülönfélébb módon feszíti ki hálóját, ifjaink komoly foglalkoztatása egyet jelent a magyar életerő megmentésével. A sport, a versengés elszórakoztatja a leventét, de ugyanakkor el is vonja figyelmét attól, hogy oly élmények után fusson, melyek a feszülő, duzzadó életrőt elsorvasztják, mielőtt az igazán kihajthatott volna. A trianoni Magyarországnak magasba lendülő lelkekre, akadályt nem ismerő, kemény akaratú if jakra van szüksége, akik öntudattal tudnak előre menni. Ifjakra, akik tudnak nagyot és merészet akarni és erre rá tudják tenni életüket. Ilyen ifjak nevelődnek most a leventecsapatainkban. Ezekkel az ifjakkal nekivághatunk majd a második honfoglalásnak! Dr. Angyal Lajos. Új szüret. Irta: Szabó-Jilek Jenő dr. Néhány nap óta ismét a szedők lármájától hangosak a magyar szőlők lankái, megkezdődött az új szüret. Szüret jön, szüret múlik, de egyik sem hoz változást. A bő termésű évek váltakoznak a szűk termésűek- kel, de amióta 1914-ben a javalegények nélkül, szorongó lélekkel megindult az első háborús szüret, beleszámítva a legnehezebb időket, amikor a kékszemű, szőkehajű muszkák melankolikus danájával a szedő- lányok magyar nőtázása incselkedett a tőkék között és ebbe az incselkedésbe a sötét emberi szenvedélyeket felfakasztó őszi rózsás forradalom beleorditotta a *netovább»-ot, ha volt is bőven Isten áldás, nem volt benne mindig köszönet, ha adta is bőven a termés a hegylevőt, olykor pedig épen aranyát, többször szüreteltünk bút és gondot, mint megelégedett örömet. Tekintsük általában a gazdasági életet, ezt a nehezen meginduló, vissza-vissza zökkenő kényes gépezetet, agyontoldozott szerkezetével, vagy közelebbről csak a magunk baját; rázzuk ökleinket az adók ellen, harsogjuk a drága pénz miatt, szidjuk vámpolitikánkat, keressük a hibát az állami bürokratizmus lelketlenségében, okolja a kereskedő a termelést, vagy kontra, a termelő a kereskedelmet, minden fájdalmunk forrása és létalapunk kikezdője az a 12 millió lélek, akik elszakittattak, a vármegyék, amelyek szétosztattak, szóval: a magyar borpiac, ami nincsen. Az egységes belső piac, amely évszázadokon keresztül Tokaj, Tállya, Eger, Badacsony, Szekszárd borával szivta magába a magyarságot, az erőt, a jellemet, a virtust, hogy egy ezredév vérforgatagában álljon egységesen és szilárdan, mint Nyugat keleti megdönthetetlen, szétszakithatatlan erőssége. A szőlőművelés több évi munkát, szorgalmat és befektetést igénye], a jövedelem jelentékeny lehet, de erősen hullámzó. A borkereskedelem pedig természetében merően elütő más kereskedelmi ágaktól, mindenekf elett rugalmasnak és alkalmazkodőnak kell lennie. A termés hol bősége», hol szűk, de mindig bizonytalan ; a felvevő képesség fokát az okok egész sorozata szabja meg. így a pontos terveken alapuló előkészület, üzletviteli Programm lehetetlen. Megmarad az örök kérdőjel: mit hoz a szüret. Ennek megfelelőleg a szőlősgazda társadalom földhözkötött- ségénéi, anyaföld szereteténél, a természet csapásainak kitett volta miatt és nevelődése folyamá- nyaképen is konzervatív, istenfélő, hazafias érzésben elöljáró és mindenkor telített lelkű a nemzeti eszmével. — A kereskedő nem ismer korlátokat, izgága, higany elevensőgű gondolkodásban és tetteiben egyaránt, önmagában bízó, az országhatárok nem gátolják, csak üzlet legyen. Mondhatnánk, ha a termelő fehér, akkor a kereskedő fekete, vagy helyesebben ha az egyik pozitíz, a másik negatív, két merő szélesség lélekben, akaratban és cselekvésben. Nem a véletlen játéka tehát, hanem a létért való súlyos küzdelem eredménye ha — hogy a színjelzé- seknél maradjunk — a termelő fehérsége szürkül, a kereskedő feketéje pedig világosodik a szürke felé. Szőlő és borgazdaságunk súlyos válsága kényszeríti a termelőt kereskedő fejjel gondolkozni, a kereskedőket pedig a termelők erényeiben nevelődni. A közös baj a legjobb kovács. A nagy egymásrautaltság teremti a közös lelki atmoszférát, mely abban kulminál, hogy ma itt magyarországon kivétel nélkül mindenki, akinek bárminemű köze van a szőlőhöz vagy borhoz, hiszi, érzi és tudja, hogy minden nyomorúságunk oka: Trianon. A magyar társadalom százezrei, akik a szőlőtőke áldásában keressük közvetlen vagy közvetve megélhetésünket, ha nem is siettünk egyetemlegesen Ro- thermere lord üdvözlésére; hogy becsületes szókimondásáőrt (amiért nálunk betörik az ember fejét) hála szókat rebegjűnk, vagy hogy a további harci kedvéhez bátorítást küldjünk, érzésben mind találkoztunk. Csak a mi kezünkbe adnák azt a határvonalakat korrigáló rothermere-i krétát! Nyolc évig gyűlt és nyelt keserűségünk de meghúzná azokat az új határokat, amire nem a wilsoni elvek, hanem az élni- akarás jogán van jussunk. A fuser szabók hívják őket nagy vagy kisantantnak, szűkre szabták rajtuk a lajbit, belül már dagadoznak, feszülnek az izmok, s csak az első pityke lepattanása nehéz, a többi szakad utána, különösen, ha angol kezek kéz dik ki a cérnáját. A Tokaj-Hegyalja egy átalag aszút küldött a legjavából érdekeink szószólójának. Nem az első eset történelmünkben, hogy a magyar aszú a diplomácia szolgálatába szegődik. Valamikor az átalagok hol szigorú fegyveres eskort alatt, hol dugva szekerek aljában járják a francia udvart, a lengyel királyt, ápolták a hatalmak barátságát, jő véleményeket teremtve, segítségeket szerezve. Bécs közismert gourmenderiája is szívesen kacsintgatott tükröző tokajinkra. A császári udvari hivatalok kedvenc itala volt az aszú s ami nem ment jó szívvel az alázatos instanciák után (pedig akkor ezekben főbenjáró dolgok forogtak kockán) azt hatalmi szóval vitték Bécsbe, mert nehéz útja volt a császári kegyek mosolyának a sok hivatali szobán által az alattvalók szivéig. Az udvari élet parkettje, rizspora, parfe- umje és szép dámái között a
