Egri Népújság - napilap, 1927/2

1927-09-11 / 205. szám

Ára 16 fillér, vasárnap 24 fillér.

Eger, 1927. szeptember 11. vasárnap. XLIV. évf. 205. sz.

—WHB—MMCjyijfUBWBaMMaMaMEMBBM—BBB—BBildB WIHHHM— BHKI GH&mB89SBHßX2&SK&läC^^^

Előfizetési díj postai szállítással: | POLITIKAI NAPILAP 1 Szerkesztőság: Eger, Líceum,

egghónapra 3 pengő 20 fillér, | “ A I Kiadóhivatal: Líceumi nyomda,

negyedévre 9 pengő 60 fillér. | Főszerkesztő: Dr. Urbán Gusztáv. I Telefon: Szerkesztőség II, Kiadóhivatal 176.

A Katolikus Népszövetség hevesmegyei megszervezése.

Majdnem negyedszázada áll a Katolikus Népszövetség. Az alapítók — Szentiványi, Pro- Mezka, Rakovszky — nemes célja volt: egyesíteni a magyar- országi katolikusokat, a felmerülő gazdasági, szociális kérdésekben keresztény világnézeti alapon megadni az irányítást. A tagsági díjat egy koronában állapították meg, illetményül 10 füzetet, röpiratokat, naptárt, ingyen jogi tanácsokat adtak.

A cél és az eszközök szerencsésen voltak megválasztva. A Népszövetség első nyilvános megjelenése kedvező fogadtatásban részesült ott, ahol a katolicizmus ügyét közérdeknek tartották. A Népszövetség hajója a dagadó vitorlákkal, kedvező szelektől hajtva haladt előre. Egyre többen kívánkoztak rája, ahol csak kikötött népszövetségi gyűlések alkalmával a nép körében. S a hajó gyakran kikötött, hadd lássa a nép saját szemével az új alkotmányt, hallja önfüleivel az igét, határozzon önként, csatlakozzék-e az akcióhoz vagy sem.

Az ország különböző részein ezren és ezren jelentkeztek, hő vágyat éreztek — hajóba szállni, dolgozni a Népszövetség fehér zászlója alett, tanulni a kiadványokból, emelni a szétszórt katolikuiok megtépet presztízsét, visszaadni a kát. névnek a megillető tiszteletet, válaszolni az elferdített történeti állításokra, gazdasági nevelést adni, nemesíteni a szociális érzéket. Ezzel új perspektíva tárult a magyar katolikusok elé. Nem csoda, ha pár év alatt hazánk legerősebb szervezete lett, 300 ezer tagjával meghaladta az alapítók reménységét.

A háború s az azt követő hanyatlás nagy csapás volt a nép- szövetségre. Tagjai közül számosán a frontra mentek, fájdalom, sokan ott vesztek, mások fogságba jutottak, a visszatértek ; hajótöröttek lettek, az itthonmaradtak pedig fáradt, csüggedt robotolók. A gonoszok munkája itt könnyű volt. A száraz avar könnyen fog tüzet, elegendő a gőzmozdony szikrája; a tűz rohamosan terjed, de oltása nehéz. Hála Istennek a veszély elmúlt, azonban a tűzokozta kár, a hamu, a korom itt maradt mementónak.

Igen mementő a közelmúlt kataklizmáinak emléke, keserű tanulság, mivé leszünk, ha nem a régi alapra építünk, ha lebecsüljük a történeti múltat, ha vakon behódolunk a nyugat frázisainak, ha az eton frizurát

többre tartjuk az ősi viseletnél, a párisi változó divatot, vele az erkölcsöt a hagyományos erkölcsnél, a bolsevista jelvényt a keresztnél. A kát. népszövetség a régi és a közelmúlt tanulságait, a jövő eshetőségeit, a jelen reánk váró komoly teendőit teríti ki elénk, tettre hív.

A keresztény, hazafias szellem

ébresztése, tűzre gyújtása tehát a mi vezérlő csillagunk, ezek világánál nem foguak eltévedni, se másokat megtéveszteni; éppen ezért a szeptember 19-i egri népszövetségi értekezlet sikeréhez minden illetékes faktor őszinte és buzgó támogatását kérjük.

Dr. Csepela Lajos.

Az egri földművesek legnagyobb

szégyene.

Irta: Egy egerbocsi földműves.

Elöljáróba szépen felkérem a tisztelt újságos urat, tessék Bzives lenni ezen pár sor írásomat tekintetbe venni. Én nem igen szoktam írni; utoljára akkor volt penna a kezemben, mikor a követválasztáskor a Keglevics méltósága ivit ajáltam. A Pesta fiam, aki kántor lesz, megolvasta ezen pár sor írásomat és meg Js javította a hibát benne. És ne tessék haragudni, ha nem jól szóltam volna ezen pár sor Írásomban.

Kisasszony napján korán reggel bsbocogtam szekeremen Egerbe, mert behoztam Pesta fiamat, aki tavaly a ciccereknél végezte a gimnáziumban a negyedik osztályt. A gyerek kántor akar lenni. Hát bizony olyan szépen énekel már most is, hogy öröm hallgatni. Lesz is belőle hires kántor. Behoztam hát Pe®- tát, hogy a képezdőbe, vagy minek is mondják azt a tanítóknak való tudományt, bevegyék.

Elég az hozzá, bekocogtam Egerbe éa aztán, hogy beálltam szekeremmel a szemináriomban, hát elmentem a 7 őrás misére a nagytemplomba. Jaj Istenem, de örült a lelkem, hogy ebbe a nagy Istenházában imádkozhattam. Kicsit körül ia néztem, merthogy fprcsältam, hogy alig van nép a templomban , legényt meg lányt nem is láttam benne. Dehát gondoltam,

biztosan lusta az egri ember ilyen korán hazulról eljönni a templomba és inkább később megy a misére.

Mise után benéztem a liceomba és az igazgató urnák megmutattam a Pestát. Szörnyen megtetszett a gyerek az igazgató urnák, merthogy igen szépen mondta a Laudátert és kezet is csókolt neki és a bizonyítványa meg majdhogy szinegyenes volt. Meg is Ígérte az igazgató ur, hogy iskolájába felveszi a Pestát és igen biztatta is, hogy még egri kántor is lehet belőle, ha jól fog tanulni.

Mikor aztán a nagy liceotni házból kijöttünk, vettem hát egy

Egri Népújságot. Ránézek ám az újságra, hát látom már az első lapon, hogy valami egri földműves kolega szidja benne az egri földművesek szégyenét. No mondok, ezt elolvasom. Hát olvasom ám, hogyan dicséri a bocsi legényeket, hogy olyan szörnyű szép leventék voltak a versenyzésen. Szörnyen nagyon megörültem neki, mert az én két legenyfiam is ott volt. Az egyik Petyi, aki most kukoricatöréskor lesz 20 éves, a másik meg Jóska, aki Sarlóskor volt 18.

Derék szép szál legény mind a kettő és bizony még most is sose mennek el hazulról úgy, hogy kezet ne csókolnának nekem meg az anyjuknak.

Mert igy neveltem őket. Büszke j ie vagyok rájuk szörnyen.

Node ami a fő, hát olvasom j ám az újságban, hogy az egri j legények nem voltak ott a leven- I íében, mikor a versenyzés volt. ] És igazat ia irt az egri kolega, j hogy ez igen nagy szégyen volt j az egri földmüvességre nézvést. ■ Mert hát bizony nagy szégyen 1 volt,

hogy mink bocsi palócok az Isten háta mögül, mert hát mit tagadjam, hogy palócok vagyunk,

— szörnyűségesen lepipáltuk a j városi egrieket.

Olyan szörnyűségesen, hogy j az egri legények ki se mertek i állani a bocsi legényekkel. Hej, ha én egri lány volnék, nem is mennék egri legényhez férjhez, hanem csak bocai legényhez.

Ha ugyan a bocsi legény elvenne egri lányt, mert hát ez se olyan szörnyen biztos.

Mikor elolvastam az újságot, gondoltam is menten, hogy ezt az újságot fogom járatni, mert ! ez megbecsüli még a szegény palóc népséget is, ha már a j bocsi legényeket is megtisztelte. j Aztán egy kicsit szétnézeget- j tem a líceum és a nagytemplom ; körül. Jött a sok legény ás lány j egymást lőkdösve a templom \ felé a 9 órás misére. Nem tért volna egy is ki, senki fiának. :

Aztán meg furcsábbat is láttam, min szörnyen botránkoztam. A lányok még csak nagy vihogva bementek a templomba, de bizony a legények java része ott künn maradt. Imádság helyett cigarettáztak meg versenyt köpködtek. Sok legénynek, úgy néztem, az apja is ezt csinálta. Hej ha az én fiam is ott lett volna, da képen vertem volna. Mert hát ez szörnyű szégyen és az egri földművé* népnek is nagy szégyene, hogy az Isten házát meg nem becsüli.

A nagytemplomból azután elmentem a Kisasszony-temetőbe a búcsúra. No tisztelt egri földműves kolléga ott láttam csak az egri földműves nép legnagyobb szégyenéti Jön, megy a sok nép, apraja- nagyja, fiatalja öregje. Magam is tempósan lépkedtem a Pesta fiammal a temető felé. Találkozunk idősebb emberekkel, oda dicsérek nekik én is, meg a Pesta is, pedig abból már kántor űr lesz, ha a-;jő létén ia igy akarja. Nekem bizony senki se dicsért, pedig, hogy sokat járok a bátori malomba, a hajam már kicsik lisztes is lett. Meg hát a muszka fogság sem volt ára kutya.

Elég az hozzá, úgy ment itt egymás mellett a sok örag, meg fiatal, mintba legalábbis a szent Mihály napi vásáron kődorcg- tak volna.

Még bámultak is egymásra, mint ahogy nálunk a borjú csinálja, de bizony egy legény, vagy lány se koszönt az öregebbnek.

De egyszeresek jön ám egy pap ; menten gondoltam ez fogja végezni a búcsút. Aztán feléje mentem, oda dicsértem neki és Pesta fiammal együtt kezet is csókoltunk neki.

Mert hát Isten szolgája és fel is van szentelve.

Láttam ia, hogy szívesen vette, mert nagyon szörnyen mondta a mindörökké áment. Néztem aztán, hát ugyan a sok nép köszön'e a papnak?

Nem sok, de szent igaz, a sok népből 20 se volt, aki oda dicsért volna a papnak. Aki meg oda dicsért is, az se emelte meg a kalapját, mert tán veréb, vagy mi más állat volt alatta. Kezet meg egyik ee csókolt a papnak, csak egy fiatal honvéd- káplár. Hát amint közelébb jövök, ám látom, hogy az is bocai, mert a Paja sógor fia, a Jóska. Meg is örültem neki nagyon, hogy találkoztunk, de még inkább annak örültem, hogy a kaszárnyában is olyan maradt, amilyennek a Paja sógor nevelte. Lesz is Jóskából ember, azt mondom!

0