Egri Népújság - napilap, 1927/2

1927-08-28 / 194. szám

2 szám szerint tehát 2812 milliót és 500.000 koronát. Ha ez keresztül ment volna, a várost végromlásba viszi. Hány háztulajdonos lett volna kénytelen megválni házától, hány tisztviselő lett volna arra szó- rítva, hogy egy két havi fizeté­sét a vízdíjakra fordítsa? És arra az egy-kőt hónapra telt volna-e csak száraz kenyérre is? Kifejtették ezt bővebben a víz­vezeték ügyéhez hozzászólók, különösen is dr. Kalovits Alajos ur s azért elég az általuk felho­zottakra hivatkoznom. Ézt látta be a minisztérium és rendezte az arányosítást. De ha 90°/o helyett 45°/.-ot számí­tanánk is, az aránytalanság ugyan kisebb lenne, de még mindig aránytalanság maradna. Az a ház, amelyet ezzel az évi összeggel megterhelnénk, a 20 évi törlesztési idő alatt nem fog javulni, sőt bizonyosan romlani fog s értékében veszít; ellenben a háztulajdonos által 20 éven át befizetett összeg rá nézve el­veszett. Aztán a minisztérium lakóhelyiségeket mond, ellenben a tervezet egy­szerűen helyiségeket számít, ezekhez a kocsiszint, borházat és pincét. Sőt azt akarja, hogy akinek lovacskája, tehénkéje, esetleg szamara van, azok után fejenkint és kocsija után is vízdíjat fizessen. Ne feledjük azt sem hogy Eger ma már nem bora után, hanem iskolái után ismeretes és tett szert nevezetességre. A fögymnasium, a reáliskola, az Angolkisasszonyok iskolái, a Iyceum a benne levő iskolák­kal, a múzeumok, a könyvtárak, nevelő intézetek Eger városra nézve nagyobb és jövedelme­zőbb értéket képviselnek még mint a város gőpüzemei is. De ezeknek az intézeteknek a fen- maradására, fentartására szük­séges évi összeg az utolsó fil­lérig pontosan meg van állapít­va, s ebben az összegben víz­díj nincsen. Már most azok az intézetek, amelyeknek a háta megett nem áll az állam, honnan vegyék a helyiségeik utáni bor­zalmas összeget? Szabad azokat s általában a kultúrát szolgáló intézményeket milliókkal ter­helni ? A tervezet ezekre nézve 50% -os mérséklést hoz javaslatba. De hiszen azoknak erre a célra nem 50, de 1%-juk nincsen! Nem fér a fejembe, hogy a tervezet ké­szítői hol vették nagylelkű ter­vezésüket. Elutasítandó tehát ez a módozat s elfogadhatatlan még azért is mert egyáltalán nem kívánatos, hogy amit a kommunizmus ide­jén elítéltünk, az most egy vá­rosi szabályrendelet alapján kel­jen új életre, hogy t. i osztá­lyokat állitsunkegymással szembe. A tervezet azt mondja, hogy a tényleges fogyasztáson alapuló egyforma teherviseléssel szem­ben arányos teherviselést kon- templált. Hát köszönjük ezt a kontemplálást és arányosságot, de nem kérünk belőle. A kon- templált arányosításból már lát­tunk egy példát, amely szerint az első övezetnek kellett volna az egész város által felvett köl­csönnek 90®/o-át fizetnie; szépet láthatnánk ha beugranánk egy EGRI NÉPÚJSÁG *927. augusztus ——mii ■mi ■mii i 28 kontemplált új arányosításba, amely második bővített kiadása lenne az elsőnek. « 4. A fejenkinti fogyasztás sze­rint képzelt módozatot nem tar­tom jónak sem, igazságosnak sem. Elég legyen annyit felhoz­nom, hogy akit az Isten 5—6 gyermekkel áldott meg annak elég gondja van azok felnevelé­sével, eltartásával s nem volna méltányos, hogy még ötszörös vagy hatszoros vízdíjat kelljen fizetnie: aztán nem egyformán fogyaszt a gyermek és a felnőtt, minélfogva már e szempontból sem lehetne igazságos a kivetés. 5. Az utolsó vélemény szerint az a módozat az igazságos, amely a tényleges vízfogyasztást és az adót veszi alapul. Elsősorban mindenki megfizeti annak a vízmennyiségnek az árát, amelyet a vízóra szerint elfogyaszt akár ivó, akár fürdő­víz, akár pedig kertöntözős cél­jaira. Ebből azonban az első időben nem folyik be annyi, amennyi az évi törlesztésre és fentartásra szükséges. Ami még a vízdijakból befolyt összegen felül megkivántatik, az a lakosságra, adója arányában közüzemi költség cimón veten­dő ki. A módozat igazságos volta nyi- vánvaló, mert nagyobb fogyasz­tás mellett többet fizet s aki nagyobb jövedelemmel rendel­kezik, annak fokozatosan na­gyobb az adója is s a fokoza­tosan nagyobb adó után foko­zottan több lesz a közüzemi költséghez való hozzájárulás is. Természetes, hogy ingyen senki sem kaphat vizet, sem városi, sem megyei hivatal és hivatal­nok, még a gépüzemek igazga­tója sem. Nem okozhat nehézséget az sem, hogy az új házak bizonyos ideig adómentesek, mert az adó- mennyiség, amelyet fizetniök kellene, tudva van, tehát ez után az ismert összeg vetendő ki. A tervezet a vízdíj alól ki­veszi a lelkipásztorkodással fog­lalkozó szerzeteseket. A nevelés és tanítás, a betegápolás nem kevésbé üdvösek úgy a városra, mint az államra s az iskolák a jövő fejlődés melegházai. Ezek­re figyelemmel kell lenni. Ami itt a jövedelemből elesik, azt az üzemi költségek apasztásával behozni. Világosan ki kell mondani, hogy fürdőszobák és vizöblitéses klo- zettek csak ott állíthatók fel, ahol a szennyvízcsatorna már készen van s megvan a bekap­csolás. Még egy nem valószínű esetre is gondolni kell. Nem lehetetlen ugyanis, hogy valaki a vízve­zetéket egyáltalán nem hasz­nálja. Ennek orvossága az, hogy meg kell állapítani a miniszter által is kívánt statisztikai ada­tok alapján az elfogyasztandó vízmennyiség minimumát, amely után nem használás esetén is fizetni kell a vízdíjat. Az Eger város Gépüzemeiről szőlő részhez szerettem volna egy szakértő hozzászólását. Én nem értek hozzá, de laikus eszem­mel úgy vélem, hogy takarékoskodásról lehetne szó. Mert ha a városi gépüzemek szervezetére vonatkozó rendel­kezések 25-ik §-a úgy értendő, hogy a villanygyár, jéggyár, vízmű és szennyesvízcsatorna dolgát ösz- szesen 27 egyén fogja ellátni, hogy tehát ez nem egészen új állások szervezését jelenti, akkor csak a 31-ik § ra kérem fel a város közönségének és kivált­képpen a képviselőtestületnek figyelmét, amely szerint a rend­szeresített állásra megválasztott, illetve kinevezett személyzet tag­jai egyúttal nyugdíjjogosultság­gal bírnak. Ez új terhet jelen­tene, pedig a városi tisztviselők és alkalmazottak nyugdíja hal­lomásom szerint 1100 millió ko­ronát tesz ki. Meggondolandó tehát, szabad-e ezt az összeget fokozni ? Ha azonban a villanygyár mostani személyzetén felül kel­lene ez a 27, és ha az előbbiek fizetéséhez mint újabb díjazás járulna a 27 számára megállapí­tott fizetés, itt már nagyon helye volna a takarékoskodásnak. Sok sző esett mindezekről s ennek feltétlenül az volt egyik legfőbb oka, hogy azt a bizottságot, amelyet a képviselőtestület mindezek tár­gyalására kiküldött, egyetlen egyszer sem hívták össze. Felteszem a legjobbat, hogy nem számításból, hanem vagy elnézésből, vagy véletlenségből történt a képviselőtestület ren­deletének ez a — minek mond­jam — nem teljesítése. <-!■)-re—.»w—i—o—i-ont homm A gyémántmisés nagyprépost ünneplése. Csekó Gábor gyémánt-jubileuma alkalmából egyházmegyei célokra tízezer pengőt, az Egri Katholikus Legényegyletnek pedig ezer pengőt adományozott. Csütörtökön este az Egri Kat­holikus Legényegylet énekkara és a Bornemissza cserkészcsa­pat zenekara lampionos szere­náddal üdvözölte Csekó Gábor prelátus-kanonokot, az egri sző- kesfőkáptalan nagyprépostját, áldozőpapságának gyémántjubí- leuma alkalmából. Dr. Petrő Kálmán a Katholikus Legény- egylet küldöttségének élén meleg­hangú beszédben köszöntötte a 83 éves főpapot, aki meghatott szavakkal válaszolt az üdvöz­lésre és megilletődve mondott köszönetét a szép szerenádért. Itt említjük meg, hogy Csekó Gábor nagyprépost, akinek jó­szívűsége vármegyeszerte isme­retes és Eger város történetében is meg van örökítve, gyémánt­miséje alkalmából tízezer pengőt adományozott egyházmegyei cé­lokra és ezer pengőt ajándéko­zott az Egri Katholikus Legény- egyletnek. Újabb egri győzelem a római diákolimpiászon. Bitskey Zoltán az 50 méteres gyorsúszás főiskolai világbajnok­ságát is megnyerte. Eger, augusztus 27. Az Egri Népújság tegnapi számában megírtuk, hogy a fő­iskolai világbajnokság úszó szá­maiban a 400 méteres gyors- űszást Bitskey Zoltán, az egri érseki jogakadémia hallgatója nyerte meg. Ma újabb egri győzelmet je­lentettek Rómából: Bitskey Zoltán az 50 méteres gyorsúszásnak is főiskolai világ­bajnoka lett. Az 50 méteres gyorsúszás részletes eredményei: 1. Bitskey Zoltán (Mese.) 29, négyötöd má­sodperc, 2. De Barbieri (Olasz­ország) 30, egyötöd m., 3. Bo- nora (Olaszország), 4. Mazera, (Olaszország.) f*i*i*i «o«» a—» a» Azok a vízmérő-aknák! Az egri háztulajdonosok érte­kezletén igen nagy hullámokat vertek a vízmérő-aknák és azok lerakásának díjáról elhangzott felszólalások. Az egri iparosok aránytalanul olcsóbban készítik el ezeket a vízmérő-aknákat, mint a város általános vállal­kozója. Ezzel kapcsolatban a »Vízművek épií ős vezetősége» la­punk tegnapi számában nyilat­kozatot közölt. Ez a nyilatko­zat nem derített világosságot az ügynek arra a részére, amely a közönséget leginkább érdekli, t. i. hogy kötelesek-e az egri háztulajdonosok a vízmérő ak­nát kizárólag a város általános vállalkozójával elkészíttetni, — vagy jogosan jár el a háztulaj­donos akkor is, ha egri iparo­sokkal szabályszerűen, előíráso­san, de jóval olcsóbban készít­teti el azt? A vízművek építésvezetősége által tegnap leadott nyilatko­zatra Takács József egri kőmí- ves-mester ugyanis ma levelet intézett szerkesztőségünkhöz és annak közlését kéri. hogy ő az a kőmíves vállalkozó, akinek hirdetményeiről a Vízművek építésvezetősége nyilatkozik, ki­jelenti Takács József, hogy ugyanazon anyagból és méret szerint hatvan pengővel olcsób­ban készíti el bárkinek az elő­írt formában a vízmérő akná­kat, mint a vízmű építés veze­tősége.

Next

/
Thumbnails
Contents