Egri Népújság - napilap, 1927/2

1927-08-13 / 183. szám

Ára 16 fillér, vasárnap 24 fillér. Eger, 1927. augusztus 13. szombat. XLIV évf. 183 sz. Egri Jlépujjág liaLnflr JeSl? W glLjSy Előfizetési díj postai szállítással: egy hónapra 3 pengő 20 fillér, negyedévre 9 pengő 60 fillér. POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: Dr. Urbán Gusztáv. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon: Szerkesztőség II, Kiadóhivatal 176. jövő generáció életérdekeire. Hogy a mezőgazdaság szabályai mellett a testgazdaság szabályai is a vérükbe menjenek. Ha ezt a népnevelő munkát elvégeztük, akkor mondhatjuk el, hogy le­raktuk a testi kultúránk épüle­tének az alapjait. Ennek a testkultúrának az ál­talánosságát nem a iportrekor- dok számjelzései mérik, ezek a kiválasztott tehetségek teljesít­ményei, hanem azok a statiszti­kai adatok, amelyek az évi szappanfogyasztáeról, olcsó nép­fürdők használatáról, egészséges kislakások számáról számolnak be. Tehát a szapp mnál, a für­désnél, a tiszta ruhánál, a bősé­gesen szellőztetett szobáknál kell keresni egészségünk felépítését. Folytatni kell a betegségek, jár­ványok megelőzésére vonatkozó szabályok köztudattá tételével. S kórházak szaporításával, az orvosellátás rendezésével kell betetőznünk. A népjóléti minisztérium ál­talános egészségügyi hadjárata a fentebb hangoztatott követel­mények következetes megvaló­sítására tör. A miniszter energiá­ját ismerjük, koncepcióit vajha a nervus rerum gerendarum: a pénz meg ne akasiza. Az Egri Dalkör hangversenye. Az ép testért. A népjóléti miniszter most nyil­vánosságra került munkatervét, mely az egész ország népegész­ségügyét a gyökeres megoldás felé kívánja vinni, bátran nevez­hetjük haditervnek is, mert a közegészségügyet aláásó alatto­mos ellenségek s a tudatlanság ellen vonultatja fel a nagy kon­cepciók, a megértő szív s a ha­tékony áldozatkészség harci­eszközeit. A cél az általános testi kul­túra megszervezettsége a nem­zet összereje, fegyelmezettsége, munkabírása és fejlődőképessé­ge számára. Nagy lépés ezen a téren a nemzeti sport nagy fej­lődése, de a nemzet legszéle­sebb rétegeiben még a levente­intézmény sem tudta általáno­san a test kultúráját megszeret­tetni. A népek versenyében ki­váló atlétáink, úszóink, stb. kul- túrfölényünket hirdetik, itthon testi és lelki analfabéta szigetek sötétlenek sokfelé. Vennak köz­ségek, sőt nagyközségek, ame­lyekben nincs orvos. Járások, amelyekben nincs kórház. Még ennél is kezdetlegesebb s szer­vezetlenebb a megelőzés : a test ellenálló erejének, az egészség előfeltételeinek ápolása, védelme. Vízi sportjaink világhírűek, de sok helyütt — és igen nagy tö­megben — a fürdést még nem ismerik az emberek. Egy horfi- társunk rekordot teremtett a le­vegőben való tartózkodásban, de a falvak apró házain beta­pasztják az ablakot télire, hogy egy kis levegő be ne juthasson a dohos, emberi és állati gőzök­től átjárt, szűk lakószobába. Csecsemők pusztulnak, gyerme­kek h&lnab, generációk senyved- nek el, mert az emberi test gon­dozásáról nem tudnak annyit az emberek, mint az állatok gon­dozásáról. Nincsenek reá ne­velve, reá kényszerítve. Ennek az egészségügyi elemi népoktatásnak kiépítésével még adósok vagyunk. Kell még kór­ház is, orvos is, betegszállító autóbusz is, de az ideális cél mégis az lenne, hogy minél ke­vesebb szükség legyen ezekre s hogy az emberek maguk tudja­nak vigyázni egészségükre, a Az Egri Dalkör szerdán este tartotta meg hangversenyét a haltéri állami iskola tágas ud­varán, szép nagy közönség je­lenlétében. A hely akusztikájára nézve kellemesen csalódott úgy a kö­zönség, mint a dalkör. Meglepő szépen érvényesült a szabad ég alatt, de épülettömbökkel körül­zárt helyen, minden egyes szám művészi hatása. A hallgatóság láthatóan gyönyörködött úgy az egyes dalkörök énekében, mint a három dalárda együttes, ha­talmas zengő kórusában és a a nyújtott nagy műélvezetért hosszantartó zajos tapsokban fejezte ki háláját minden egyes számnál. A hangverseny első száma a három dalkör együttese által előadott Himnusz volt, amelyet a közönség levett kalappal, állva, s a hatalmas énekkar lelkesült éneklésétől msghatottan hallga­tott végig. A Himnusz után az Egri Dalkör adta elő azt a magyar népdal- egyveleget, amelyet a Szegeden, a Glattfelder Gyula dr., ottani megyéspüspöknek adandó sze­renádon fog énekelni. Ez a nép­dal-egyveleg négy gyönyörű kis dalból áll, amelyek a zseniális zeneírőnak a legszebb, legköl- tőibb alkotásai között is az első helyen állanak. A Dalkör ezt olyan fényes művészettel adta elő, annyi melegséggel, bájjal, finomsággal, amilyent régen volt alkalmunk hallani. Ezzel nagy műélvezetet fognak nyújtani a szépművéizeteket kiválóan ked­velő püspöknek és a szerenádok iránt érdeklődő szegedieknek. A három dalkör együttese igen szép előadásban énekelte ezután a régi idők óta nagy népszerűségnek örvendő »A re- ményhezf cimfi férfikart. A ha­talmas hangtömegnek finoman gomolygő halk hanghullámai, erőteljes fortéi, s az összeolvadó éneklés mutatta azt, hogy a há­rom karnagy lelkiismeretesen és szakértelemmel tanította be a jeles darabot. A Polgári Dalkör nyári szü­netelését félbeszakítva, készsé­gesen jött segétségáre a testvér- egyeaűietnek. Egy nehéz mű­dalt, igen szép kidolgozással, s a darab nehézségeit könnyen legyőzve, hatásosan adott elő. Biztos éneklésén meglátszik, hogy már szép múlt áll a háta mögött s keresztül ment az or­szágos dalversenyek tűzprőbáin. Az Egri Izraelita Dalkör, Egernek ez a fiatal dalárdája ezen a hangversenyen első al­kalommal lépett a nagy nyilvá­nosság elé. S éppen azért nagy érdeklődéssel várta a közönség és a másik két dalkör éneklésü­ket. Az alig egy-két éves dalár­da ilyen rövid idő alatt igen szép eredményt ért el. Schubert- nek «A teremtőhöz« című férfi­karát énekelte a kezdők nívóját jóval túllépő színvonallal. Dalo­lásukat jellemzi a dalkörök elő- adásánák legértékesebb tulajdon­sága, a biztos intonáció s az ebből származó tiszta harmónia. Úgyszintén a szabatosság. Szép tenorjaik és erőteljes basszusaik vannak. Ezután következett a hang­verseny fénypontja és izgatottan várt száma : a királydíjas ver­senydarab, «Az éji viharhoz«. A közönség és a másik két dal­kör feszült érdeklődéssel, teljes csöndben és mohón szívta ma­gába a versenykar gyorstem- pójű, folyton változó, zenei gon­dolatokkal telähintett, zenei szép­ségekben dúsan bővelkedő, de végtelenül nehéz, művészies szer­kezetű dalműnek gyönyörűen ki­dolgozott előadását. A verseny­darab első részében rapszodikus modorben, dübörgő dallamrő- szekkel, csattogó akkordokkal a természet szilaj erőit festi. A második részében szelíd, halk hangulattal, meleg érzelmeket fest. A dalkör mindkét hangfes­tését igazi művészettel vitte bele dalolásába. Hatalmas erőt fejtett ki a rapszodikus kitörésekben mély érzést, meleg bensöséget a darab lírájában. Ennek az óriási műnek a mes­teri kidolgozásával a karnagy: a legapróbb nüánszokra kiterjedő, érzelmeket, indulatokat hűen ki­fejező, a szélvihar sivítását, a menydörgést példázó előadásá­val az Egri Dalkör olyan mű­vészi magaslatra emelkedett, amely bennünket, egrieket, öröm­mel és büszkeséggel tölt el. Az Egri Dalkör versenyre megy. Nem akarunk elébe vágni a dolgoknak. Elsőrendű szakér­tők előtt énekel Szegeden. Any- nyit azonban bátran megállapít­hatunk itthon is, hogy az abszo­lút művészeti eredmény teljesen megvan. A dalkör művészete méltó a királydíjra. Hogy azon­ban a relatív érték milyen lesz, — a nagyszerű művészi ered­mény mellett is — azt nem lehet tudnunk, mert nem ismerjük a szembenálló művészi erőket: a versenyző másik két dalkört. A győzelem reménye azonban jo­gosult. A hangversenynek befejezése- képen a három dalkör a «Nem, nem, soha!« kezdetű remek fér­fikart adta elő gyűjtő hatással. K L.

Next

/
Thumbnails
Contents