Egri Népújság - napilap, 1927/2

1927-07-30 / 171. szám

2 SÜKl M&PÜJ8AÍ4 927. július 30 Öngyilkossági kisérlet a szinliázi 'parkban. A díszletmester iránt érzett reménytelen szerelmében gyomor- csöppekkel akart az élettől megválni egy fiatal leány. «aß gyászmenet élén a papság, a szerzetesrendek, a primási udvar papjai és tisztviselői haladtak a koporsó előtt. A koporsó után a kormányzó, a királyi család tagjai, a kormányzó felesége, a képviielőház és a felsőház el­nökei, a kormány tagjai ha­ladtak. A kormányzó a temetés után nyomban autóra ült és elutazott Esztergomból. Gyászmise Egerben a hercegprí­más lelkiüdvéért. Eger, július 29 Az egri főszékeeegyházban ma délelőtt 9 órakor ünnepi gyász­misét mondott Dutkay Pál, pá­pai prelálu*, apát-kanonok, ér­seki - helynök, az elhunyt dr. Csernoch János bíboros her­cegprímás, esztergomi érsek lel­kiüdvéért. Az ünnepi rekviemen Eger város hatóságai és közéle­tének vezetői, valamint nagy­számú hivő közönség vettek réizt. A gyáezmise alatt a főszékes­egyházi énekkar a honvédzene­kar kísérete mellett Thaller Já­nos : Requiem-ét adta elő Meisz- ner Imre főszékesegyházi kar nagy vezetése mellett. A balti államok konferenciája Varsóban. Varsóból jelentik: A balti ál­lamok konferenciáját még e hő folyamán meg fogják tartani Varsóban s azon aktuális poli­tikai és gazdasági kérdéseket fognak megtárgyalni. Kapcsolat­ban van állítólag ez a konferen­cia a Lengyelország, Románia, Finnország, Lettország és Észt­ország között már régebben fo­lyó szövetségi tárgyalásokkal is. Munkaversenyeket rendez a Faluszövetség. Nagyjelentőségű kezdeményezés a barcsi kiállításon. Egészen különleges és Magyar- országon teljesen újszerű verse­nyeket rendez a Széchenyi Szö­vetség, és az Alső-Dunántuli Mezőgazdasági Kamara támoga­tásával a Falu Szövetség a bar­csi kiállításával kapcsolatban. A kiállítás megnyitásának nap­ján a barcsi levente sporttelepen a pécsi uradalmak és béruradal­mak szolgálatában állő gazda­sági cselédek és munkások ré­szére különböző munkaversenyeket rendeznek, hogy a gazdasági cselédek kö­zött a gazdasági munkában való nemes versengést felkeltve, a munkakedvet, ügyességet és a munkahelyes beosztásából eredő nagyobb teljeiitményt fokozzák. Eger, július 29. Tegnap este, rövid idővel az előadás megkezdése előtt, nem mindennapi szenzáció hire ter­jedt el a színházlátogató közön­ség soraiban. A színészek maguk is izgatottan jártak-keltek s az újdonságra, [pletykára kiváncsi kóristaleányok a színház folyo­sóin csoportokba i verődve me­sélték a hirt — a színház nőtlen dífzletmesterécek egyik bálvá- nyozőja reménytelen szerelmé­ben öngyilkosságot kísérelt meg pár perccel ezelőtt a színházi épület tövében. És a hir csakugyan való volt. A kis Kórődi Rózsi ott feküdt eszméletlen állapotban, iszonya­tos kínok között a bal oldalon elhelyezett öltözők bejárójának lépciőjénél, a kút mögött, a park sarkában. Mellette egy kiürített üveg hevert. A járókelők érte­sítették a történtekről a rendőr- őrszemet, csakhamar megérkez­tek a mentők is és az Irgalmas- nővérek kórházába szállították a leányt. Itt, mivel egyik kór­házi orvos sem tartózkodott Egerben, a telefonon behívott dr. Karikás József vette kezelés Sasvár új lakói. Aki a Mátrában, Parád-fürdő közelében elrejtett Sasvárt la­katlan némaságában látta, bizo­nyára összeszorult szívvei gon­dolt vissza a múltra, amikor ott még sasok fészkeltek. A legen­dás idők elmúltak, a sasfészkek kihűltek. A sasvári kastély is elnémult, mígnem valami idegen szél új, ismeretlen ragadozókat dobott oda. A szegény, megté­vesztett emberek után — akik vörösbetűs történelmüket itt is rombolásban örökítették meg, — ez a kastély újra csöndes lett. Végre egy sasszárnyű nő meleg fészket rakott benne azoknak, kik ívelésében őt követni akar­ják. A Lenin eszméktől bemocikolt falak között most Farkas Edith kékfátyoloi missiós nővérei gyűj­tik maguk köré azokat a lelkes magyar leányokat, akik a mis- siős klubok kereteiben fiatal szivük telj is lobogásában egyet­len ideáért, a régi Magyaror­szágért dolgoznak. Ezek a sas- fiókok bontogatják most itt szár­nyaikat. Akik f. hő 27.-én zászlószen­telésükön ott voltak, szent meg­hatottsággal emlékezhetnek arra vissza. A hegyektől árnjékolt kastély udvarán az ország minden részéből összesereglett leánykák mondották el alapító­juknak, Prohászka püspöknek örökéleíű beszédeiből válogatott alá az öngyilkosjelöltet és gyo­mormosást alkalmazott rajta. Kőrődi Rózsi állapota ma reg­gelre már örvendetesen javult, beszélni tudott. Elmondotta, hogy beteg édesanyjának a régi orvosságait, gyomorcseppeit ön­tötte össze egy 100 grammos üvegbe és azt itta meg, öngyil­kossági szándékból. Tettének okáról nem volt hajlandó nyi­latkozni még a rendőrség előtt sem. A szemtanuk és a beavatottak szerint Kórődi Rózsi már egy éve szerelmes a diszletmesterbe, aki azonban anyagi okok miatt nem akarta feleségül venni a leányt és ezt már régebben tud­tára adta neki. Kőródi Rózsi tegnap ismét ellátogatott két ba­rátnője társaságában a színház­hoz. Ott egy idősebb asszonnyal találkoztak, aki szigorú szavak­kal intette. Kőrődi Rózsi az in­telmeket válasz nélkül hagyva eltűnt a parkban és pár perc múlva végrehajtotta tettét. — A rendőrség tovább nyomoz az eset részleteinek tüzetes meg­állapítására. fogadalmi mondataikat. A nagy mondásoknak, ígérgetéseknek manapság már semmi súlya ninci. Vájjon ilyen tett nélküli ígérge­tések lesznek-e ezeknek a 16—20 éves leányoknak a jeligéi is? Nem ! Ezek a leányok, akik ez­előtt a szomszéd faluba sem mertek egyedül átmenni, most a távoli határokról eljöttek az ismeretlen hegyekbe. Bebizonyí­tották, hogy ígéretüket tett kö­veti. Kipirult arcukból új célokat láttunk, mikor a szentelést végző lelkész Magyarország Patroná- járól beszélt. Mikor Térffy Bélánét, a zászló- anyát helyettesítő Dessewffyné első kalapáciütése elhangzott, hatalmas turista-autók álltak meg az úton. Csak pillanatra, a lát­ványosságokat kereső utas egy szerű érdeklődésével. A fenséges Kékest akarták megmászni. De valami történt ... Mindig köze­lebb jöttek az ünneplőkhöz. Az előbb kiváncsi arcokon most meghatottság tükrözött s mikor a magasra emelt zászló körül felcsendült a «Boldogasszony Anyánk» gyönyörű melódiája, megbűvölve álltak a leánysorok mögé. A fogadalmai ajkak máris missiót teljesítettek ! Ti áldott lelkű mitsiős nővé­rek, legyen a nevetek: Merce­des, Lea, vagy Orsolya, nevel­jétek azokat a sasfiőkákat, ta­nítsátok, oktassátok a magyar leányifju8ágot a nemes szociális szeretetne, mert szükség lesz rá! Vagy ne szóljatok semmit. Aki látott benneteket naponta száz« kiszór felmenni a negyedik eme­letre i ülőhelyeteket mégis má­soknak adtátok át; akinek egyet­len takaródat, vánkusodat ad­tad kölcsön, hogy pihenjen, míg te nem teheted azt, az meg ért titeket némaságtokban is. Te pedig klubleány, ha rápil­lantasz kék keresztes misciős jelvényedre, jusson eszedbe a Kékes tövében tett ígéreted! Nagy llus. mmmm» nSMsssstMMtiiM a i Kiütéses tífuszjárvány Aradmegyében. Aradról jelentik: Aradmegyé­ben kiütéses tífuszjárvány dü­höng, mégpedig igen veszedel­mes mértékben. Különösen Fe- ketegyermat községben érte el eddig tetőpontját a veszedelmes ragály, melynek terjedését a hatóságok minden eszközzel igye­keznek meggátolni. A saját gazdájához törtbe egy mezőkövesdi napszámos. A csendőraóg elfog a és beszállí­totta az ügyészség fogházába Mezőkövesd, julius 29 A napokban Vitéz László me­zőkövesdi építőmester, amikor hazatért, megdöbbenten vette észre, hogy íávollétőben tolva­jok fordultak lakásában, akik többszáz pengőt érő ruhaneműt vittek magukkal. Azonnal a csendőrségra Bieteít, amely meg­állapította, hogy a betöréses lo­pást Toinora Ede napszámos követte el, aki a kőművesmes­ternél volt alkalmazásban. A napszámost azonban már nem sikerült feltalálni, — mart ez a betörés felfedezésével egyidőben eltűnt a községből. Pénteken reggel arra figyel­meztették a ciendőrséget, hogy a betörő napszámos a község határában bujkál. Azonban járőr ment ki a határba, amelynek sikerült is elfogni Tomora Edét, aki előadta a lopásból származó holmikat, melyek közül még semmit sem értékesített. Beismerő vallomása után a déli órákban beszállították a miskolci királyi ügyészségre. Kitiltotta a magyar gyapjút Né­metország. A világ gyepjuterme- lése különösen az európai kon­tinensen jeletékenyen csökkent. Ez a körülmény reményt nyúj­tott volna a magyar gyapjuter- més jobb értékesítésére. Annál meglepőbb, hogy most Német- ország »állategészségi okokból« a nálunk lezajlott őszi és téli mételykőr járványra hivatkozva nemcsak a magyar gyapjú bevi­telét tiltotta meg, hanem még az átszállítást is !

Next

/
Thumbnails
Contents