Egri Népújság - napilap, 1927/1

1927-05-28 / 120. szám

Ára 16 fillér (2000 E), vasárnap 24 fillér (3000 K). Eger, 1927. május 28. szombat. XLIV évf. 120. sz

Előfizetési díj postai szállítással: I POLITIKAI NAPILAP * Szerkesztőség: Eger, Líceum,

egy hónapra 3 pengő 20 fillér, | Kiadóhivatal: Líceumi nyomda,

negyedévre 9 pengő 60 fillér. | Főszerkesztő: Dr. Óriás Nándor. Telefonszám: 11.

saraaaBsaí ül»ji uiwmirawnrliiaiMPPinffBW.B ggsawp*-' * «91

Haller István nagy beszéde a parlamentben a felekezeti békéről.

Bertalan-éj? — Ä magyar nyelv és a katholicizmus.

Hol van a vértelen Szent

Haller látván nsgy beszédének elejét, amelyet a kultusztárca részletes vitájánál mondott, tegnapi számunkban közöltük. A beszéd folytatása a parlamenti napló szerint igy hangzott :

— Azt mondja az Országos

Református Lelkészegyesület 1924 augusztus 25-én, Pápán tartott közgyűlésén Baltazár Dezső református debreceni szuperintendens. (Olvassa): »Az

állami tulajdont képező nagy katholikus egyházi javak jövedelmezőgégének konjunkturális emelkedése egyfelől, a számszerűen kisebb felekezet8k iskolai éa egyházi segélyeinek csökkentése másfelől olyan viaszás, sőt szégyenletes felekezeti helyzetet teremtettek, amely nem tudná magát megnézni az 1848:XX. te. becsületes tükrében az elször- nyűlködés veszélye nélkül, de nem nézhetné meg magát a helyes államgazdasági követelmények tükrében sem.«

— Egy másik megnyitó beszédben, az 1925. szeptember 15 én, Kecskeméten tartott kongresszus alkalmával "Baltazár a következőket mondja (olvassa): >Mi nem titkoljuk el, hanem megmondjuk, ha kell, a házak tetejéről is kikiáltjuk, hogy egyházunk államjogi és felekezet- közi helyzete nem felel meg sem általában a modern állam egyenlő mértékkel mérő szellemének, sem különösen az 1848:XX, tcikk- ben foglalt viszonosság és egyenlőség elveinek. Kijelentjük, mint tapasztalati tényeken felépített meggyőződéieinket, hogy a reakció szelleme a jezeuitizmus utján nemcsak hogy meggátolta az 1848:XX. te. által parancsolni a g kitűzött cél fokozatos megközelítését, hanem a reánk lép- ten-nyomon áthárított terhek és tőlünk megvont előnyök rendszerével mindjobban ég jobban eltávolít attól. Pedig a magyar állam nyelvének, kultúrájának szolgálatában mi voltunk a történelem folyamán azok, akik nélkül ezeknek a drága kincseknek nem volna már semmi nyomuk. Azt . nem vetheti joggal senki ellen, hogy ezek a hátrányok alkalmazva vannak minden felekezetre, mert ezek a hátrányok a szegény egyházakat létük gyökerében támadják meg, a nagy állami latifundiumokkal rendelkező egyházakat pedig érezhetően nem érintik.«:

— Egy másik kongresszuson pádig a kővetkezőket mondja (olvassa): »A római katholikus egyház hatalmas lendülettel tör elő, nem a széttagoltságban eleiéit nemzet létérdekeinek a testvér keresztény felekezetek- ke! karöltött szolgálatára, hanem a nemzeti érdekek mellőzésével, sőt egyenes kárával a protestantizmus megsemmisítésére, elpusztítására. Soha még nem volt történelmi pillanat, amelyben nagyobb szüksége lett volna a magyar nemzetnek lelki egységre és soha hatalmasabb erő vei nem támadott bennünket a katolicizmus, mint ma, részekre bontván és lekötvén azt a kohézió-erőt, mely a nemzet ösz- szetartására szükséges. Az objektiv történetirás százados igazságai elhomályoiittatnak, nemzeti szabadsőghőieink, kik eddig minden magyar közös tiszteletének tárgyai voltak, történeti átértékelés címén, mert protestánsok voltak, sárba tiportat- nak ; a protestantizmus mely nemzeti létünknek nem egyszer egyetlen mentsvára és megmen- tője volt, mint a nemzeti pusztulás egyetlen és végső oka ál- littatik oda a katholikus ifjúság elé.«

— Kovács J. István egy kongresszuson azt mondja (olvassa): >Ha fájó szemeinket a magyar közélet különböző területein végigjáratjuk, azt látjuk, hogy egy vérteleu Szent Bertalan-éjszaka folyik itt csendesen. Sorba tá- volítják el — nem úgy, hogy az életüket kioltják — de fontos

pozíciókból elmozdítják azokat, akiknek szive-lelke a magyar kálvinizmusnak megszentelt talajához van oda nőve. Ezt látjuk a magyar közoktatásügynek és ezt látjuk a magyar Közéletnek más területein is.«

— Révész Imre’református lelkész azt Írja az Uj Élet című folyóiratban (olvassa): »Problematikussá teszi a magyar protestantizmus helyzetét az a megváltozott értékelés is, amely vele szemben ezidőszerintis a magyar államéletet és művelődést irányító elmék egy tekintélyes részében, sőt a nemzet politikai és társadalmi közszellemében is tapasztalható. Az atmoszférának ez a kedvezőtlen megváltozása azután nem egyszer konkrét társadalom- politikai megnyilatkozásokban és kormányzati tényekben is igen feltűnően és a protestantizmusra nézve kellemetlenül csapódik le.«

— Nem vagyok képes mind citálni azokat a bizonyítékokat, amelyek azt vallják, hogy itt egy tudatos túlzással állunk szemben,- amelyek a felekezeti békét nem szolgálhatják. Az az állítás, hogy Szent Bertalan-éj folyik Magyarországon, \ mégis annyira szemben áll a magyar köztudattal, hogy azt cáfolni igazán felesleges.

— Aki azt állítja, hogy nálunk a protestánsok kárára Szt. Bertalan éjszakája folyik akár titokban, akár nyíltan, az egészen nyilvánvaló, hogy a fától nem látja az erdőt. Nem hiszem, hogy bárki komolyan állíthatná Magyarországon, hogy itt a politikai atmoszféra a protestantizmus kárára változott volna meg, és ezt a káros megváltozást valakinek, mint a protestánsoknak, a maga politikai életében való elhaladásában éreznie kellene. Nem kívánok statisztikai adatokat citálni annak bizonyítására, hogy ez mennyire nem felel meg a valóságnak, de készen volnék bármikor arra, hogy a rendelkezésre álló statisztikai adatokkal bebizonyítsam, hogy ez a tény a valóságtól messze áll s annak abszolúte meg nem felel. Semmi oka sincs a protestáns felekezetik arra, hogy itt katholikus előretörésről beszéljenek és pláne arról, hogy a kormányzat részéről velük szemben tanúsított animozitásről és olyan favorizálásról tegyenek említést, amely a katholikusságnak válik javára. De mi nem is kívántunk favorizálást soha, amint nem kívántuk soha egyetlenegy feleke- zetnek ebből a szempontból való háttérbeszoritását sem, minket tehát még akkor sem érhetne e tekintetben vád, ha ez az állítás az igazságot valamennyire megközelítené. De meg sem közelid az igazságot és a tényt és azért ezt az állítást a magunk részéről visszautasítjuk.

— Egy másik állítás, hogy elveszett volna a magyar nyelv, ha annak ápolása egyedül és kizárólagosan a katholicizmusra lett volna hagyatva és hogy szükség volt arra, hogy a ka- tholicizmustől a protestantizmus mentse mag a magyar Dyelvet. Ez ic olyan állítás és olyan vád a katholicizmussal szemben, a- melyre a katholicizmus rá nem szolgált. Ezt a vádat csak az konstruálhatja, aki kihagyásos történelemmel dolgozik és aki bizonyos faktumokat egyszerűen nem akar tudomásul venni. Mert azt csak nem lehet tagadásba- venni, hogy a magyar tudományos élet végtére mégis csak katholikus alapokon indult meg, hogy Magyarországon az első egyetem Kun László idejében a veszprémi püspöki székesegyház mellett létesült, hogy 1367-ben Nagy Lajos V. Orbán pápától kért engedélyt egyetem felállítására és felállította azt Pécsett, és hogy a pécsi egyetemnek 300 hallgatója esett el a mohácsi síkon, azt sem lehet a történelemből kidisputálni, hogy Ziig- mond király IX. Bonifácz beleegyezésével 1388 ban Budán alapított egyetemet, hogy Mátyás király Vitéz Jánossal egyetemben akarta megalapítani Budán Európa legnagyobb egyetemét, hogy Oláh Miklós esztergomi érsek Nagyszombatban telepítette le a jezsuitákat, akiknek egye-