Egri Népújság - napilap, 1927/1

1927-05-20 / 114. szám

2 SfiGRi NfíPCJSAO akkor a magyar falukon nö, erősödik és öntudatra kél egy társadalmi osztály, mely ver­senyt fut a civilizációért, a kul­túráért, a művelődésért, mely lelke mélyéig nemzeti és kon­zervatív, mert érzése a magyar föld rajongó szoretetéból fakad. — Áldott a nemzet életének az a pillanata, melyben e két fenntartó eró találkozik. — Ne húzódjanak otthonaikba a magyar kúriák ősi urai, hanem térjenek vissza a köz­életbe, szálljanak le a falu né­péhez, szerezzék meg annak bi­zalmát, találják meg a magyar vér örökös sorsközösségének a hangját és döntsék el együtt a nagy problémák sorsát. Vigyázzanak a középosztály tagjai, nehogy a társadalmi evolúciók során a falu társadalma más­honnan merítsen sugalmakat és más vezetőket emeljen vállára, mint az egyedül arra hivatott intelligenciát. Ám a falu népe se ítéljen a birtokos ur, a magyar kőzéposz tály felett az olyan sűrűn hangzó átlátszó tendenciájú vádaskodások, gú­nyolódások alapján, ne — a kü­lönösen radikális oldalakról ki­színezett — hibákat boncolgassa, Az olasz munkacharta ok­mány egyik bevezető szakaszá­nak márványban kínálkozó sza­vait kellene ebben az országban minden nyilvános helyen, köz­épületen, társadalmi egyesületen, miadenki szeme elé felírni: <A munka társadalmi kötelezett­ség, akár testi, akár technikai, akár szellemi formában végez­tetik.» Igen erre van szükség! Tár­sadalmi közmunkára, mindenki erejének, tehetségének igénybe­vételére, mert nemosak a háború veszteségeit kell kipótolnunk, hanem a békének rombolásait is. Minél kevesebb ünnepet és ün­neplést, de annál többet a tár­sadalmi közmunka szorgalmas hétköznapjaiból. Legyen keve- sebb a sző, és eredményesebb a sett. É3 ha a munka egy-egy — E gondolat szolgálatában együtt akarok működni é* ha­ladni mindazokkal, kik ebben hanem vegye számba a törté­nelmi múltat. Hiszen az ország fenntartása az ősi tradíciók, hagyományok megőrzése, — a nemzet közjogi öntudatának ébrentartása, — a magyar köz­élet etikájának megóvása, — rengeteg vér és önzetlen áldozat volt e középosztály kötelessége ezer éven át, melynek jutalmát fajátszerető, izzó nemzeti érzé­sében lelte csupán. — A társadalmi differenciák kiegyenlítődésének kérdései so­rán várnak reánk a legsúlyo­sabb szcciálproblémák. Megérett a helyzet ezeknek a megoldására ! A munkásság eszmélni kezd és hajlandó a nemzeti alapra he­lyezkedni. A munkásság lelkében ébredező magyar lelkiismeret a polgári társadalomra is kötelességeket ró. Első sorban a megértést! Meleg szívvel éa határozott jó­akarattal kell megérezaünk és átéreznünk azokat a vágyakat, sóvárgásokat, melyek a bányák mélyén, a gépek zajában, az ipari műhelyekben dolgozó mun­kás lelkében élnek és fogamzanak és ezeket a vágyakat a szunyadő hazafias érzés felszitásíval ele­ven valóBŐgá kell változtatni. vasárnapján összejövünk ünne­pelni, és a zengő oréciők zené­jében megfürdik a lelkünk visz- szatérve a hétköznap szerszámai­hoz, igyekezzünk tetté változ­tatni a bölcs szavakat és meg­rögzött magyar szokás szerint az elezáüotl sző nyomán ne maradjon minden a rógibeD. — A dolgozó társadalomban rejlik a megújhodás jövője ! Csak az önzetlen munkában egybe­olvadó társadalmi erők állhat­nak ellen sikerrel annak — a létező társadalmi rendszereket felforgatni vágyó — eszmeáram­lásnak,— mely a világ különböző pontjain fel-felütve fejét, vér- teoger, társadalmi osztályok ki­irtása révén oly evolúciót akar, melyben megsemmisüljön a nem­zet, a társadalom és a mindennek alapját képező erkölcs. — az országban — mely a keresz­tény felfogásban izmosodott és annak hanyatlásával bukott el — osztály és felekezetre való te­kintet nélkül áldoznak a nemzeti érzés oltárán. — Ha érzéseim nem vonzaná- nak különösképen is a közigaz­gatás kérdéseihez, napjaink pro blémái mégis az adminisztráció felé fordítják a közfigyelmet. — A nagyközönség folyton sokasodó, gyakran egész új­szerű szükségletének kiszolgá­lása épp úgy mint az állami adminisztráció fokozódó igé­nyeinek kielégítése a közigazga­tásra is fokozottabb kötelessé­get ró. Egyrészről közelebb kell férkőznie a való élethez, más­részről sokoldalúnak kell lennie. E két kivánalom kizárja a bü­rokratizmust, a paragrafusok merev kaptafázását. Talán különösnek tűnik fel, ha azt állítom, hogy elöbbrevaiónak tartok egy, ta­lán stílusban pongyolább egy két soros intézkedést, ha az hatá­rozott, gyorsan kél és azonnal végre lesz hajtva, — mint a különböző retortákon leszivárgő kipallérozott iroda­remekművet. A közigazgatás egyszerűsítésének a köztudat­ban élő kívánalma ezeknek a bürokratikus zökkenőknek ki­küszöbölésével, — valamint a különböző felebbezési fórumok leegyszerűsítésével már nagyjá­ban megoldást is nyer. Az autonom testületek háztar­tásáról szólva meg kell emlékeznem ar­ról a disparitámT, mely váró sok és különösen kisebb köz ségek között háztartásaik vitele szempontjából fennáll. Nem ál­landósítható bz a helyzet, hogy kis községeink az öOVo-ban meg­szabott községi pőtadőből saját háztartási szükségleteik kielégí­tésére alig pár százalékot hasz­nálhassanak fel csupán ■ emiatti lehetetlenné váljék természetes fejlődésük követelményeinek ki­elégítése. Meg kell itt találni és pedig mielőbb a megfelelő ki­egyenlítést, melynek megvalósí­tásában bizalommal tekintünk a kormány intézkedései elé. Áttérve az általános gazda­sági kérdésekre, elsősorban a földreform ügyét említem. A földreform be­fejezése és a földbirtokok fel­szabadítása egyaráut érdeke úgy a normális jogrend korlátái közé visszatért országnak, mint a régi ■ miut az uj birtokosoknak is. Válsággal küzd az ipar és vál ság van kereskedelmi téren is. Az állami beruházások kétség­kívül elsősorban vannak hivatva foglalkoztatni a hazai ipart, — ám mindez csak akkor fogja jó­tékony hatását éreztetni, ha a közép és kisipar hitelének a kérdése is megoldást nyer, a hazai ipar nemcsupán az őt védő törvények védelme alatt, hanem Erezze meg a munkásság, hogy midőn munkaalkalmak megteremtésével munkás- védelmi intézkedésekkel jön a polgári tár­sadalom feléje, evvel a gesztusával meg­hívja ahhoz a nemzeti alkotó munkához, mely Magyarország újjáépítéséért folyik. A társadalmi osztályok egymás közötti megértésének ápolása és az általános munkakészségnek fokozása képezze e helyen működésemnek két sarkpontját; — politikámnak tengelyébe pedig a keresztény nemzeti gondolatot állítom. 1927. májú* 20 versenyképességével is igyekez­zék megnyerni a fogyasztó kö­zönség spontán támogatását. — A kereskedelem terén szá­molnunk kell a különböző ke­reskedelmi szerződések által nyújtott lehetőségekkel. Komoly meggondolásra int az a körül­mény, hogy külkereskedelmi mér­legünk passzív. Külkereskedel­mi mérlegünk passzivitásán el­sősorban az egész társadalom komoly elhatározása és cselek­vése segíthet. — Ezen országos érvényű és hatáBU kérdések vármegyénknek speciális problé­máival szorosan összefüggnek. Sajnálom, hogy azoknak rész­letes kifejtését ezalkalommal, — már a korlátok közé szabott idő keretei miatt sem, nem tehetem meg, — csupán annak kijelen­tésére szorítkozom, hogy vár­megyénk gazdasági érdekeinek készséges támogatásán kívül bizton ez ámíthat rám a vár­megye közönsége minden szo­ciális, kulturális, közegészség­ügyi, valamint, — utolsónak em­lítve, de nem utoljára — általá­nos forgalmi érdekeinek, jogos kivár ságainak meg valósításában. — Készséggel ajánlom fel cse­kély erőimet, de legőizintébb jőszándékomat minden nemei cél szolgálatában, mely a vár megye hazafias közönségének, dolgozó népének boldogulása, előbaiadása, nyugodt fejlődése érdekében áll és ebben a mun­kában bizalommal számítok a törvényhatóság minden haza­fiasán érző polgárának önzetlen támogatására. — Köszönöm a vármegye kö­zönségének azt az előlegezett bizalmat, — melyre érdemessé lenni férfias, komoly törekvésem leend. — A Mindenható áldása le­gyen egyetértő munkánkon! — A főispán üdvözlése. A programmot adó űj főiipán szavait gyakran szakitotta félbe zajos helyeslés és lelkeiedő él­jenzés, a beszéd befejezése után pedig szinte szűnni sem akart a kitörö ováció, melynek lecsil- lepultával a törvényhatósági bi­zottság nevében dr. Széky Péter, a vármegye tisztikara nevében Hcvesy Gusztáv főjegyző, a kis­gazda-társadalom nevében pedig Plósz István üdvözölték az új főiipánt. Dr. Hedry Lőrinc főispán meghatva mondott köszönetét az üdvözlésekért. A díszközgyűlés ezzel véget ért, a főispán ezután kíséretével levonúlt az aliipáni hivatalba, ahol fogadta Heves vármegye tisztviselői karának tisztelgő- küldöttségét, amelyet Okolicsányi Imre alispán vezetett.

Next

/
Thumbnails
Contents