Egri Népújság - napilap, 1927/1
1927-05-17 / 111. szám
Eger, 1927. május 17. kedd. XLIV évf. 111. sz Ara 16 fillér (2000 K), vasárnap 24 fillér (3000 K). Előfizetési dij postai szállítással: egy hónapra 3 pengő 20 fillér, negyedévre 9 pengő 60 fillér. POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: Dr. Óriás Nándor. Szerkesztőség: Eger, Liceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám: 11. gató eszmék faragta új bálványok hamar porba hullottak s a lelkekben hamar megindult a regenerálási folyamat. Ez az, ami az iskolák tekintélyét visz- szaállította és ez az, ami az ilyen iskolai ünnepélynek, mint a tegnapi volt, az egész társadalomra kiható jelentőséget kölcsönös. Vissza az erkölcsi ideálokhoz, vissza a krisztusi szeretet, ön- feláldozás, kötelességtudás, tét• tekben megnyilvánuló szociális érzés, igazi jótékonyság elveihez ! E mellett tettek vallomást az öreg és fiatal diákok — s ezért üdvözli őket tanáraikkal együtt, együtt társadalmi osztályra, felekezetre való tekintet- nőikül, az egész földresujtott, elemi csapásoktól is nyomorga- tott magyarság. Dr. Schönvitzky Bertalan. Ballag már a vén diák .. . Az egri gimnázium zászlószentelési ünnepsége. Hatszáz öregdiák hatvan évfolyam képviseletében adott egymásnak találkozót a feledhetetlenül szép ünnepségen. Az egri diákok szíve, öregeké és fiataloké egyaránt, egy ütemre dobbant össze vasárnap, amikor a ciszterci rend gimnáziumának zászlószentelési ünnepére gyűltek össze az ősi iskola falai közé. Ez a lélekemelő ünnepély hitvallása volt az összesereglettek- nek az örök erkölcsi eszmék mellett, amely eszmék évszázadokon át — az elmúló és a nyomukba lépő nemzedékeken keresztül — élnek a magyar intelligencia, a magyar nép szívében. Lehet e a magasztos gondolatnak nagyszerübbmanifesztáciőja, mint amilyen a vasárnapi volt? A zászló előtt tisztelgő menetben, a kisdiák életvidám fürge menetelése melleit ott dobbant az érett férfi öntudatos erős lépése, az öregkor megfontolt járása és az ezüstös fejű, de az ideálok iránti ltlaesedésben ifjúi lelkű aggok csendes haladása. Hat évtized generációja tett vallomást, az integer, a csorbít- hatatlan hazaszeretet és a valláserkölcsi világnézet nemzetfenntartó eszméje mellet». A zászlószenteléa nemcsak ebből az alkalomból volt időszerű ünnepély, jelentősége sokkal több, mint az elmúlt ifjúságra való kedves visszaemlékezésé. Úgy ez az ünnepély is, mint a hazánkban és mindenütt megnyilvánuló diákmozgalmak, iskolatársi egyesülések: a nemzeti társadalmak életösztönének hatalmas megnyilvánulásai, amelyekben a diadalmaskodó erkölcsi világnézet jut szóhoz. A múltban rosszul értelmezett felvilágosodottság eszme-áramlata elsősorban ahhoz lett hűtlen, azt akarta tagadni, akinek létét köszönhette: a szellemi előrehaladás kútfőjét, a hitet és az iskolát. Ez az irányzat az iskolát, a maradiság fellegvárának, az emberi fejlődési szabadság guzebakötőjénak tekiutette. A technikai előrehaladás rohamos üteme kevéllyé tette a lelkeket s minthogy a kevélység nem ismer tekintélyt, megtagadta az iskola tekintélyéi. Jöttek az évek és jött hazánk, népünk, intelligenciánk, szerencsétlen gorsforduiása. A felforEger, május 16. Felemelő, s a maga nemében szinte páratlan szép ünnepség színhelye volt vasárnap Eger, az ősi iikolaváros. Zászlószentelési ünnepségét tartotta a történelmi egri falak között immár három évszázad óta fennálló egri gimnázium, a ciszterci rend egri Szt. Bsrnát-gimnáziuma. Ez az ünnepség nemcsak az intézetnek, nemcsak az iskolába járó gimnazistáknak ünnepe volt, hanem ünnepe volt mindazoknak a fiatal ős öreg férfiaknak, akik valaha ennek a gimnáziumnak szentelt falai közűi indultak az élet rögös útjaira. Hatvan esztendő értékes munkájának érett gyümölcsét látta újra keblén az Alma Mater. Mintegy hatizáz öreg diákja — a húsz éves jogásztól a 82 éves aggastyánig — jött vissza erre a napra az ősi intézetekhez. Hatvan évfolyam képviselői tettek tanúságot arról, hogy még mindig él a hűség lelkűkben a szent eszmék és elvek iránt, amelyeket ez intézet falai között a ciszterci tanárok tanítása plántált lelkűkbe. A hűség, a szeretet, a hála demonstrációja volt a ciszterci gimnázium öreg diákjainak felvonulása az intézet megszentelt zászlója előtt. Szerenád. Május 14.-én, szombaton este, kezdődött az ünnep. Az Egerbe érkező vonatokon százával jöttek a gimnázium régi diákjai. Nyolc őrá tájban a gimnázium ifjúságának fúvós zenekara, lampionokkal, a megyeház elé vonult és szerenáddal köszöntötte a zászlőanyai tisztségre felkért Okolicsányi Imréné alispánnét. Innen a nagypréposti lak elé vonult a lampionos menet és a legöregebb öreg diáknak, Csekó Gábor nagyprépost prelátusnak adott kedves szerenádot. A gimnázium elő vonult ezután a hatalmas tömegtől kisért lampionos zenekar és a terraszon három- negyedkilenc tájban megharsantak a kürtök és szálltak a májusi estében a lelkesedő köszöntés, üdvözlés, dallamai dr. Werner Adolf apáthoz, az intézet kegyurához... A zászlószentelés. Vasárnap délelőtt félkilenc órakor a gimnázium Primusz udvarán megszólat a régi csengő. Gyülekeztek az öreg diákok. Felolvasták a névsort. Évfolyamok szerint sorakoztak a hajdani iakolatársak és bevonultak a templomba. A legöregabbbek a legelső sorokban foglaltak helyet. Utánuk a többi évfolyamok sorrendben. Az »aktiv« gimnazisták, vagy ahogy az öregek nevezték: a kisdiákok, a mellék- oltárok előtt helyezkedtek el. Kilenc órakor fényes papi segédlettel, főpapi díszben, megkezdi az ünnepi szentmisét Werner Adolf dr. zirci apát. A régi diákmisék ájtatos hangulata ömlik el lelkűnkön. A kórus, csengő hangú fiatal gimnazisták kedves kórusa, ma is ép- pan oly lelkesedéssel énekel, mint mi énekeltünk. Ezer régi szép emlék előtt elevenedik öreg diák- lelkűnkben, amikor Bedross Gyula öreg diák ajkán felcseng az Ave Maria örökszőp áriája. . . Szentmise után feledhetetlen jelenet. A zászló megszenteléie. A zászló maga is feledhetetlen kép. Fehér selyem alapon Magyarország, Eger város és a Ciszterci Rend címerei. Másik oldalán a Boldogságos Szűz előtt Szent Bernét és a ciszterci atyák. Özv. Král Jőzsefnő művészi elgondolásű gobelinje. Dr. Werner Adolf zirci apát megszenteli a zászlót. Az ima után meghatott leikéből fakadt szavakkal adja át a csodaszép szimbólumot Okolicsányi Imréné aliípánnőnak, a koszorús leányok ős vőfélyek ékes csoportja előtt álló zászlőanyának, szzai a kéréssel, hogy mocsoktalanul őrizze meg a gondjaira bízott zászlót, mert a zászló Ishet tépett, lehet rongyos, csak maradjon mindig szeplőtelen, hófehér ... Okolicsányi Imréné zászlóanya átvette a zászlót és fehér selyem szalagot kötött reá. Majd ünnepélyes csendben így hangzottak fel a zászlóanya szavai: — Felszentelt zászló! — Légy áldott, mert annak az iskolának lettél szimbóluma, mely nekem Istenben hívő hű fiakat adott — ezt mondja a haza. — Légy áldott, mert iskolád egy évszázadon át egyedül s több mint két évszázadon ke resztül folytonosan nevelte népemnek buzgó és okos vezéreit — ezt mondja Heves vármegye. — Légy áldott, mert iskolád nekem jótevőm, hiszen saját fiaim a hitben, és hazaszeretet-
