Egri Népújság - napilap, 1927/1

1927-05-03 / 99. szám

Ára 16 fillér (2000 K), vasárnap 24 fillér (3000 K). Eger, 1927. május 3. kedd. XLIV évf. 99. sz Előfizetési díj postai szállítással: egy hónapra 3 pengő 20 fillér, negyedévre 9 pengő 60 fillér. POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: Dr. Óriás Nándor. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám: 11. Dr. Szmrecsányi Miklós Eger város díszpolgára. A városi képviselőtestület díszközgyűlése. Eger, május 2. Szombaton délután 4 órakor Eger város képviselőtestülete Trak Géza polgármester elnök­lete alatt díszközgyűlést tartott, amelynek egyedüli tárgya dr. Erlach Sándornak dr. Szmre­csányi Miklós ny. miniszteri tanácsos egri díszpolgárrá vá­lasztása iránt benyújtott indít­ványa volt. A képviselőtestület tagjai feketében, ünnepi ruhában jelentek meg a díszközgyűlésen. Közöttük láttuk városunk egy­házi és polgári előkelőségeinek nagy részét és Eger város leg­tekintélyesebb polgárait. Braun Károly városi főjegyző ismertette dr. Erlach Sándor indítványát és az állandó vá­lasztmány ide vonatkozó hatá­rozatát, amely szerint egyhan­gúan magáévá teszi az indít­ványt. (Felkiáltások: Helyes! Éljen !) Dr. Erlach Sándor emelkedett ezután szólásra : Tekintetes képviselőtestület 1 — Amint beadványomban is ír­tam, indítványom szinte önma­gában hordja indokát e ha en­nek dacára igénybe veszem szi­ves türelmüket pár perces in­dokolásra, ezt inkább csak azért teszem, hogy aktaszerüleg is megörökittessenek annálesemk- ben dr. Szmrecsányi Miklós úr Öméltóságának mindnyájunk előtt közismert érdemei, mert amint az Egri Népújság e tárggyal kapcsolatban helyesen jegyezte meg, csak régi tartozásunkat rójjuk le vele szemben akkor, mikor az általunk nyújtható legintenzivebb megtiszielés pál­máját nyújtjuk neki és váro­sunk díszpolgárává választjuk őt. — Szmrecsányi Szmrecsányi Miklós született 1854 január 19-én Sárdarőcon, Sáros megyében. Jogi tanulmányainak elvégzése és jogtudori oklevelének meg­szerzése után — egyéni hajla­mait követve — művészeti tanul­mányokat folytatott, melyek ké­pessé tették őt arra, hogy a kul­tuszminisztériumban eltöltött hosszú szolgálati ideje alatt, mint a művészeti osztály vezetője, hervadhatatlan érdemeket sze­rezhessen magának a magyar képzőművészetek támogatásá­ban és föllendítésében. 1882-ben Magyarország legnagyobb és legrégibb művészi alakulása, az Orizágos JMagyar Képzőművé­szeti Társulat titkárává válasz­totta. Midőn pedig 1895-ben titkári állásából távozott, a Tár­sulat nagy érdemei elismeréséül tiszteleti taggá választotta. E minőségében irta meg forrás- munkaszerűen a Társulatnak 50 éves jubileuma alkalmából an­nak történetét. — Tagja az Országos Képzőmű­vészeti Tanácsnak és ami min­ket egrieket főképen ős köze­lebbről érdekel: a Műemlékek Országos Bizottságának. E mi­nőségében állandóan napirenden tartja Eger nagyszámú műem­lékeinek karbahozását és re­méljük, hogy buzgalmának meg lesz az eredménye a barokk­építészet legoriginálisabb ma- gyaroszági épületének, a mino­riták páratlanul állő szép tem­plomának mielőbbi, a katasztró­fát megelőző megmentésében is. — Egerben történt megtelepe­dése után végzett és soha nem szűnő kutatásainak ered­ményeként állapította meg a várbeli laktanya kereszt boltíves folyosó-részletének XV.-ik szá­zadból való, a gótikus templom­oszlop maradvánnyal egykorú származását, valamint ő fedezte fel a török előtti idők építészeti emlékeinek nagyon csekély szá­mú töredékei közül azt a góti­kus faragású követ is, mely most a Tetemvár egyik szerény há­zacskájának falában várja, hogy bevigyék a majdan létesítendő városi múzeumba. — Főgondját azonban Eger nagy századának, a Telekessyek, Bar- kőczyak és főként Esterházy Károlyok fényes korának monu­mentális emlékműveire fordítja, ő ásta ki százados poros akták elfelejtett tömkelegéből a ma­gyarországi legimpozánsabb és i legtisztább stilű barokk-épület­í nek, a lyceum zseniális építőmű­vészének nevét, több téves meg­állapítás helyreigazításával, — az ö kutató szeme és páratlan memóriája tartja nyilván Eger­nek e korból való legkisebb épületét, kapudíszét, ablakvasát is és személyes érintkezésének meggyőző varázsa!,eredményezte, hogy napről-napra több és több faragott kő quader került ki az öreg házak évszázados ;mészré- tegei és e régi épületeken min­dennél stílustalanabb fecskeva- kolatai alól. Az ő soha nem lankadó agitálásának és irányí­tásának az eredménye, hogy Eger- újabb középületei, az épülő polgári leányiskola, az új pénz­ügyi palota, a siketnémák inté­zete, a ferencrendiek kulturháza, az új Jőzsef fürdő, mind a XVIII. századbeli építkezések forma- nyelvén, vagy legalább is an­nak stílusát követve teszik Egert a csonka Magyarországnak leg­karakterisztikusabb, egységesen archaikus hangúlatu városává, j ami, hogy mit jelent egy város idegen forgalmának megterem­tésében s így gazdasági exis- tenciájában, azt csak a jövő fogja megmutatni, amikor majd késői generációk fogják áldani régit szerető, jövőbe látó szel­lemét. — Pár évvel ezelőtt Kriston püs­pök úr felolvasásában hallottuk Szmrecsányi Miklósnak az ő kedvenc százada nagy férfiéről, gróf Esterházy Károly püspök­ről irt nagyszabású essaijét, azóta pádig a magyar Baedeker kiadásában jelent meg tőle Eger­nek tömören, de mesterien meg­irt és forrásmunka gyanánt tisz­telhető Kalauza, mely a hasonló, rendszerint efemer értékű köny­vek közül toronymagasságra kimagaslik adatainak önálló ku­tatáson alapuló, gyakran törté­nelmi értékű megállapításaival s amely vonzóan megirt köny­vecskét oly mennyiségben olvas­sák országszerte, amint Egerről Írott könyvet még soha sem olvastak. Hogy Eger ma Buda­pesten és az egész országban mint Gsonkamagyarország leg­érdekesebb városa a sző szoros értelmében divatban van, ennek a könyvnek, Szmrecsányi Miklós Egerről írott cikkeinek és az ő személyes befolyásának köszön­hetjük. — Nem csekély, a laikusok által meg sem érthetően hasznos és értékes munkát végzett a lyce- umi, főként a XVI—XVIII. szá­zadbeli olasz és németalföldi müvekben gazdag képtárnak rendezése, katalogizálása és rész­ben agnoszkálása által s főleg az által, hogy ezt a gyűjteményt korok és iskolák szerint — a le­hetőségig — rendezve, a köz­művelődés emelésére, hozzáfér­hetővé tette. — Senki sem tud róla, de ő min­denütt ott van, ahol a város szépítéséről, jellegzetességének megőrzéséről sző van. Teszi pedig mindezt az igazi nagy embereknek olyan szerénységé­vel, amely irtózik minden nyil­vánosságtól, nemesen elhárítva magától minden köszönetét, el­ismerést. — Meg vagyok győződve róla, hogy egyedül őt érinti kellemet­lenül ezen, tudta és megkérdezése nélkül megtett indítványom, mert ez az érdeklődés és hálás el­ismerés középpontjába állítja őt ezúttal, de úgy vélem, miként az által, hogy Eger város dísz­polgárává választjuk meg őt, első sorban nem őt, hanem Eger városát tiszteljük meg, melynek valóban büszkeségére és díszére válik, hogy ilyen kiváló polgár­ral ajándékozta meg őt jő ked­vében az Egek Ura. — Ma, a szép.május előestéjén, állítsunk neki májfát elismeré­sünk és hálánk örökzöldjéből és válasszuk meg őt egyhangú lel­kesedéssel Eger város díszpol­gárává! (Éljen! ügy van!) A képviselőtestület percekig tartó tapsa és éljenzése után Trak Géza polgármester szűnni nem akaró ^eleg ováció között hirdette ki a díszközgyűlés ha­tározatát, amely szerint Eger város képviselőtestülete egy­hangú lelkesedéssel a város dísz­polgárává választja dr. Szmre­csányi Miklóst s az elkészítendő díszoklevelet diszküldöttség út­ján fogja átnyújtani az új dísz­polgárnak, dr. Erlach Sándor beszédét pedig egész terjedel­mében a díszközgyűlés jegyző­könyvébe foglalja. (Helyeslés.)

Next

/
Thumbnails
Contents