Egri Népújság - napilap, 1927/1
1927-01-13 / 9. szám
fillér (2000 S), vasárnap 24 fillér (3000 K). Eger, 1927. január 13. csütörtök. XLIV. ővt Ara 16 9. sz. Előfizetési dij postai szállítással: egy hónapra 3 pengő 20 fillér, negyedévre 9 pengő 60 f Uér. POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: Dr. Óriás Nándor. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám: 11. A leányközépiskolák új reformja (A leányliceum). Irta: Vitéz Veszprémy Dezső, leánygimnáziumi igazgató. Gróf Klebelsberg Kunó dr. kultu*zmini*zter, Eger város orizéggyűlési képviselője, aki egyúttal a magyar kormány legmarkánsabb egyénisége, új kultúrpolitikai célokat tűzött a magyar közvélemény elé, amelyeket a legutóbbi választások nyomán főbb vonásaiban kifejtett. A célja általában az, hogy a magyar szellemi életet, a szellemi együttműködés neme«, nagy gondolatát a magunk részéről oly módos fejlesszük, amely a magyar nemzet epeciális igényeinek s az életnek is megfelel. Ezért tartja ezüksőgesnek a leányok nevelésének, illetőleg a leányközépiskoláknak a reformját is. A kultuszminiszter irmertatő cikket is írt az általa tervezett nőnevelés reformjáról az egyik budapesti újság karácsonyi számában. Az itt elhangzott nyilatkozat meggyőzhetett mindenkit arról, hogy most épen általa a leánynevelés gyökeres változáson megy keresztül e a leánynevelés új iskolatípusának, a leánylic8umnak hosszú időre veti meg mélyre épített alapjait. Nem. akarok részletes lenni, de annyit mégis meg kell említenem, hogy a leányok iskolai nevelése kezdettől fogva kiskörű volt. Csak egy félszázaddal tekintsünk vissza! Mit látunk? Azt, hogy a leányok elvégezték az elemi iskola IV. osztályát, azután a családi körben nevelődtek tovább. Az 1872 ben elhunyt báró Eötvös József hangoztatta először, hogy a nők tovább művelődését intézményesen kell biztosítani. Utódai Pauler Tivadar, Trefort Ágost átvették a nagy miniszter eszméit s érdemes munkát végeztek a nőnevelés; terén. Ekkor létesülnek a polgári leányiskolák, majd később a felsőbb leányiskolák. (Egerben az Angolkisasszonyok leány nevelőintézetében 1891-ben nyílik meg a polgári leányiskola, a felsőbb leányiskola pedig 1893 ban.) A felsőbb leányiikolák másfél évtizedig fejtettek ki áldásos munkát, azonban mire megerősödtek ismét megváltoztak a nőnevelés igényei, A magyar társadalomra egyre jobban nehezedő megélhetési viszonyok folytán oly leányközépiskolára lett szükség, amely a leánytanulóknak nemcsak magasabb női műveltséget ad, hanem arra is képesíti őket, hogy hivatali vagy tudományos pályára léphessenek. Jankovich Béla, az akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter megadia ennek a lehetőségét a leányok középfokú oktatásának a rendezésével. A Jankovich-féle reform azonban, amely a francia furkéciős rendszeren al?pu!t, hamarosan mutatta hiányait, ö t. i. egy közös alíó tagozatra, amely körülbelül a régi felsőbb leányiskola I—IV. osztályának feleit meg, a leány középiskolák következő 3 típusát emelte: 1. a falső leány- i iskolát (3 feleié? osztállyal), 2. a leánygimnáziumot (4 felső osztállyal és 3. a felső kereskedelmi leányiskolát (3 felső osztállyal). S bár a miniszter ilyen 3 féle felső tagozattal birő trifurkáciős leányközépiskolát nem akart életbe léptetni, hanem a régi 6 osztályú felsőbb leányiskola helyébe vagy a 7 osztályú új felső leányiskolát önállóan, vagy a következő bifurkációs iskolatípusok valamelyikét: a) a felső leányiskolát és leánygimnáziumot, vagy b) a felső leányiskolát és felső kereskedelmi leányiskolát, — mégis lettek trifurkáciős (felső fokon 3 tagozatú) leányitközépiskolák (a legelső volt több éven át az Angolkisasszonyok helybeli leányközép- isbolája) és lettek önálló leány- gimnáziumok és a felső kereskedelmi leányiskolából alakult önálló, most már 4 évfolyamú női felsőkereskedelmi iskolák. Jankovich Bála vallás- ás közoktatásügyi miniszter ugyan mindent elkövetett, hogy kedvenc tervét diadalra vigye, de ezt még az 1916. évi 86100. sz. j rendeletével sem tudta elérni, j mert az élet máskép irányította az általa tervezett leányközép- iskolai típusok kialakulását. Az önálló felső leányiskolák ée a i bifurkációs iskolatípusok felnő leányiskolái felső tagozatai t. i. mindenütt elsorvadtak, mert — semmire sem képesitvák — sen- kisem iratkozott oda. Lettek tehát önálló leánygimnáziumok és női felsőkereskedelmi iskolák, da ezek sem maradhattak együtt, mint a trifur- káciős iskolák maradványai, mert humanisztikus iskolát és merőben szakiskolát összeházasítani pedagógiai szempontból nem lehet. A Jankovich-féle terv bukása után az itt emlitett 2 iskolatípusnak külön élete lett. További fejtegetésem során a 4 évfolyamúvá lett női felsőkereskedelmi iskoláról nem is teszek említést, mert hisz ez, mint a 4 évfolyamú fiú felsőkereskedelmi iskola a megfelelő módon kifejlesztve megmarad továbbra is. Nem így a leánygimnázium! Hisz épen ennek a leánygimnáziumnak, illetőleg a leány- nevelésnek reformjáról van szó. Gr. Klebelsberg Kunő vkmi- niszter t. i. éles izemmel észrevette a jelenlegi leánynevelés hibáit, észrevette, sőt megdöbbenéssel látta, hogy a jelenlegi leánygimnáziumnak egész beállítása nem számol a női lélek sajátosságával, de nem felel meg ez a leánygimnázium mostani állapotában azért sem, mert a leányoktól e leánygimnázium többet követel, mint a hasonló típusú iskola, a fiúgimnázium, a fiúktól, nevezetesen «a gimnáziumi oktatás középpontjában álló latin nyelvet és irodalmat a leánygimnáziumban összezsúfolták a négy felső osztályba és a leányoktól azt követelték, hogy a latinból 4 év alatt végezzék el azt a tananyagot, amelyet a fiúk 8 év alatt végeznek el és a latin mellett még felsőmatéziasal és geológiával is gyötörték a leányokat, amit tudvalevőleg még a fiúktól sem követeltek (Klabels- berg).» E két utóbbi tárgy tanítása azóta már (pár év óta) nagy módosításon ment keresztül. A leánygimnázium négy felső osztályában ekkép mutatkozó túlterhelésen akar könnyíteni a miniszter úr új reformjával, de könnyíteni igyekszik a leányok nevelésén még az által is hogy egy új leányközépiskolai iskolatípust állít be a nőnevelés reformjaként: a leány líceumot: a latinmentes és mégis egyetemre felvezető új iskolatípus. Ezzel ezu án egy csapásra meg fogja szüntetni azt a furcsa helyzetet, amely a középiskolát végzett fiúk és leányok között f noállott, nevezetesen azt, hogy a leányok csak a latinos iskolán át mehettek ez egyetemre, holott a fiák számára a latinmente« reáliskola is megnyitotta az utat a főiiikolákra. De, hogy is oldotta meg Kie- beltberg gróf miniszter úr őnagy- méltőBága a nőnevelés reformjának a nagy kérdését? Zsi-ni- álistin! Egyszerűen csak úgy, hogy elvetette a Jankovich-féle francia furkáciőe rendszert s bele tekintett a magyar életbe. Létesít tehát egy új leánygimnáziumot, amelynek középpontjában a latin nyelv és irodalom lesz, még pedig valószínűleg az I.—VIII. ig és létesít egy nálunk egészen új ípust (valószínűleg a magyar női élet ée a nói psziché szerint konstruálva) : a leányiiceumot, amely már latinmentes iskola lesz. Az általános leányközépiskolai típus pedig — amint a hivatkozott újságban olvassuk — a leányliceum lesz, mert a leány- gimnázium c«iak oly helyen lesz megnyitható, ahol helyben már leányliceum is vau. Én örömmel üdvözlöm ezen új leányközépiskolai típust: a leányiiceumot, de örömmel üdvözölhetik a leányos mamák is, hisz ezen iskolatípus nemcsak egy hatalmas szellemű és nagy- szívű ember alkotása, hanem egy oly miniszteré is, aki a magyar közoktatás ügyét európai színvonalra igyekszik emelni s aki belátja éa hirdeti, hogy a nemzet emelkedéséhez nem elég a férfiak magasabb művelődése, hanem a nőké époly szükséges. Fogadjuk örömmel az új ieány- középiskolai típust: a leány- liceumot!
