Egri Népújság - napilap, 1927/1
1927-02-25 / 45. szám
Ára 16 fillér (2000 K), vasárnap 24 fillér (3000 K). Eger, 1927. február 25. péntek. XLIV. óvf. 45. sz Előfizetési díj postai szállítással: egy hónapra 3 pengő 20 fillér, negyedévre 9 pengő 60 fillér. POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: Dr. Óriás Nándor. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám: 11. Keresztény kurzus. Irta: Haller István. Azt a korszakot, amely a ; kommun után kezdődött és az- ! zal indűlt, hogy a rideg kapitalizmus és plutokrata kizsákmányolás társadalma helyett az emberi érték és munka raeghs- J ««ülése alapján teremtsen új tár- j •adalmi és gazdasági rendet, ' sokan bizonyos persiflálási szándékkal : keresztény kurzusnak szokták hívni. Ennek a lekicsinylésnek és kritikának bizonyos jogotultsá- got adtak azok a kilengések, amelyek siettek magukat a kereszténység jelszavával födözni. Pedig a kereszténységnek soha nem volt semmi kőza az erőszakossághoz, az önbíráskodáshoz, a romboláshoz, a gyűlölethez. Ami a legtávolabb állott tőle, ami a legeliontötesebb volt, j azt is mindig magába olvasz- i tani, átalakítani és felhasználni j törekedett, nem pedig eltaposni, j szétrombold és elpusztítani. : Az ókor klasszikus művészete j és tudományé, állami berendezkedése éa jogrendje ellentétben volt a kereszténységgel, de mégis ő mentette át, őrizte meg használta fel és épített rajta tovább. Ez a kereszténység mint hit- ; rendszer, mint világnézet, mint politikai irányító gondolat is. Aki tehát nem a továbbépítőt, fejlesztőt, ősszeforraszíőt látja benne, az nem ismeri, nem érti és a nevében nem beszélhet. A magyarországi keresztény politikának régi képviselői a kereszténységet úgy fogták fel mindig, ahogy felfogta a német centrum. Ez a párt köztudomás szerint évtizedek óta a gerince a német politikának és a haladás idejébeu kooperál, hol a szociáldemokratákkal, hol a konzervativekkel. Az elv mindig az : az érdekek összehangolása útján szolgálni a nemzet haladását és érvényesíteni az igazságot. Emberek éa nem a gépek politikáját csinálni : ez a keresztény politika. Kenyér adó szociális politika, ez a keresztény politika. És ez nem kurzus. Épp úgy nem kurzus, mint ahogy nem volt kurzus a liberális politika több évtizedes érája, a- melynek meg volt a maga érdeme. A mi keresztény politikánk sem lehet kurzus, mert nem utazik múlandó sikerekre, hanem nagy és szent igazságok erényesítésére mindenki javára. A kereszténység nem árihat, hanem ciak használhat mindenkinek. V álasztó Eger sorsa fölött kell határoznotok. A város sorsa pedig a tietek és családotoké is egyszersmind. A józan eszetekre és hazafiul lelkiismeretetekre hallgassatok. Ne menjetek az ellenzék üres Ígéreteinek ingo- váuyai felé, s ne támogassátok azt az irányt, mely gyűlöletet hirdet és tekintélyeket rombol! A nemzeti kormány táborában van a helye minden öntudatos magyar polgárnak! Az ország népe túlnyomó többséggel az aranyközépút alkotó politikája mellé állott, s Eger népének is minden habozás nélkül így kell cselekednie. Bizalommal várjuk sorainkba az eddig tétovázó választópolgárokat, akiknek polgárok! csatlakozása csak növelni fogja hatalmas többségűnket. És szívesen fogadjuk táborunkba azokat a jószándékú polgártársainkat is, ákiket ideig- óráig megszédíthetett ugyan a balpárti agitáció, de akiknek most már világosan fel kell ismerniök, hogy mienk az igazság. És mert mienk az igazság, mienk a győzelem is! Eger népe büszkén viszi diadalra Haller István zászlaját és bizalommal tekint a boldogabb jövőbe. Éljen az országot újjáépítő Bethlen-kormány! Éljen a Keresztény Gazdasági 1 I és Szociális Párt! Éljen Haller István ország- gyűlési képviselőnk! Hz egri választókerület Haller-pártja. #*&**/+* -«*%*.%**<**. -*..*** .„a.. m j ■ Ne féltsék az autonómiát. irta: dr. Scitovszky Béla m. kir. belügyminiszter. Az egyenes adók és illetékek mérsékléséről szőlő törvényjavaslatnak egyik fejezete az önkormányzati testületek háztartásának hatékonyabb ellenőrzéséről rendelkezik. Amióta a pénzügyminiszter ezt a javaslatot a képviselőház elő terjesztette: az önkormányzati testületek úgyszólván napról-napra panaszaikat és aggodalmaikat fejezik ki ezzel a törvényjavaslattal szemben. Azt mondják, hogy ez a törvényjavaslat sérti az autonómiát, hogy alkotmányunk sarkalatos intézményét alapjában támadják meg. Aggodalmaskodnak, hogy a kormány tetszése szerint teljhatalmat fog gyakorolni az önkormányzatok háztartása felett, hogy egy lelkiismeretlen kormány a törvényjavaslatban biztosított jogokat kihasználhatja úgy ia, hogy az autonómiát akár teljesen meg is semmisítheti. És igy tovább. A sok panasz és aggodalom teljesen alaptalan. Ügy érzem tehát, — hogy nekem kötelességem ezen a téren minden félreértést eloszlatni. Hiszen éppen én vagyok a leghivaíottabb őre őb felelős irányítója az önkormányzati igazgatásnak. Nyíltan szembe kell tehát néznem a vádakkal és le kell szögeznem ebben a kérdésben az álláspontomat. Ami mindenekelőtt azt a panaszt illeti, hogy az említett törvényjavaslat sérti az autonómiát, meg kell állapítanom, hogy ez a kifejező« jogi képtelenség. Az autonómiát ugyanis csak a kormány sértheti meg akkor, ha túllépi azt a hatáskört, amelyet az önkormányzat felügyeletére nézve a törvény a kormány részére megszab, Maga a törvényhozás azonban az autonómiát sohasem sértheti. Mert hiszen az önkormányzati közületik magától a törvényhozástól kapták az önkormányzat jogát, ezt a jogot tehát a törvényhozás ki- bővitheti, vagy szűkítheti, a legjobb belátása szerint. A törvényhozás az autonómiát csak akkor sértheti meg, ha el- ismeroők azt az elvet, hogy az autonómia az önkormányzati közületeknek (község, város, vármegye, tartomány stb.) velük született joga. — Ezt az elvet azonban a magyar alkotmány nem ismeri. És erre jól vigyázzanak azok. akik —megengedem, hogy a legnagyobb jóhiszeműséggel — az »autonómia sérelméről« beszélnek. Mert az az elv, hogy az autonómia az önkormányzati közületeknek velük született, természetes joga, forradalmi tantétel, a sző legszorosabb értelmében, amely a francia forradalom idejében keletkezett. Ezt az elvet az 1789 december 14-iki francia törvény mondotta ki. A gyakorlatban azonban ez az elv sem Francia- országban, sem sehol a világon nem valósult meg. És természe tes, hogy nem is valósulhatott meg soha, mert az önkormányzat nem lehet külön független test az állam testében. Az ön- kormányzati igazgatás minden megnyilvánulása érinti egyúttal az egész állam igazgatását is. Szükséges tehát feltétlenül, hogy a kettő között a harmónia meglegyen. Ezt a harmóniát minden államban a törvények biztosítják olyan rendelkezésekkel, amelyek a kormánynak felügyeleti és általában beavatkozási jogot biztosítanak az önkormányzati igazgatással szemben. Ennek a felügyeleti jognak a terjedelme azf egyes államokban a legkülönbözőbb. Azoknak, akik most nálunk az autonómia sérelméről beszélnek, csak azt ajánlom, hogy nézzék meg az összes európai államok jogrendszerét. Nem ia hivatkozom másra, csak Angliára, amely államot mindig, mint az önkormányzat hazáját szokták emlegetni. Találhatnak ott még szigorúbb rendelkezéseket is az önkormányzattal szemben. Azt hiszem, ezekután minden higgadtan gondolkozó embernek be kell látnia, hogy az «autonómia sérelme» olyan esetben, amikor a törvényhozás módosítja az önkormányzati hatáskört, csak
