Egri Népújság - napilap, 1927/1

1927-02-04 / 27. szám

Ára 16 fillér (2000 K), vasárnap 24 fillér (3000 K). Eger, 1927. február 4. péntek. XLIV. övt 27. sz. Előfizetési dij postai szállítással: egy hónapra 3 pengő 20 fillér, negyedévre 9 pengő 60 f llér. POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: Dr. Óriás Nándor. i inni»Tillilíftí liiIlii ftOffll ili lliUllil tillWWOiiFUUIIIii i1 UltiHirW1HIHHH Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám: 11. Prestito di Littorio a neve az űj olasz nemzeti köl­csönnek. Célja, megjavítani a Ura va­lutáját. Htrom milliárd líra az összeg, mit az olasz nép duz­zadó érzülete ho«ott össze és tett la a haza oltárára. A lírát épen úgy elérte bilvégzete, mint a frankot, a márkát, a koronát. Szóval a háború tengeri beteg­sége kitört a lírán. A háborús kiadások, az egyre ujulő kölc ö- nök, bankok kibocsáiványai ron­tották a pénz hitelét. Vissza­tornázni, az elérhető magas­ságig a nagy mélységből, hová a háború kataklizmája Európa há­borús népeinek pénzét döntötte, eminens feladatiul tűzte ki a fascista kormány s zseniális pénzügyminisztere, Volpi. Az új nemzeti kölcsön kibo­csátási árfolyama 87 50 lira, Öt évre szól, 5 százalékot jövedel­egyenlő lesz 122 frankkal, akkor stabilizál. A belga kormány a stabilizá­ciót vallja. így tettek a magya­rok és az olaszok is. Igazán tiszteletre, követésre méltó a lendület, melyet a mai Olasz­ország jelene és jövője érdeké­ben kifejt. Adósságait rendezi, visszatérítgeti, vasutait, útjait, iparát, kereskedelmét már reor­ganizálta, Albániával, Német­országgal megkötötte a gazda­sági szerződést, népfelesb'gét gyarmatain helyezi el, vizierőit felhasználva, l1/, millió lőerőt kap. Mint egykor a középkorban a szépművészetek, építészet, szobrászat, festészet hazája volt Itália s Flőrenc, Róma művészei uj irányt adtak az egész világ művészetének, amit cit queoento néven ismer a művelt emberiség; mint hajdanta Velence, Genua köztársaságok a tenger úrnői voltak, kereskedelemben, köz­gazdaságban, politikában kor­szakot alkottak, úgy ma a talpra állt nemzet, lerázva magáról a tudományosnak nevezett elmé­letek képtelenségeit, terhes bal­lasztjait — hallgatásra kárhoz­tatta az internacionalista szo­cializmust, kizavarta a romboló forradalmárokat, hogy nemzeti életet élhessen. Ehhez a nagy célhoz megjavítja valutáját s ren­dületlenül hiszi, hogy uj élet, uj jövő távlata nyilik meg számára. Dr. Csepela Lajos uaMNr <&© «SM3*» imMM» **»S*«WMi«* A«««» A helyhatóságok autonómiája és az adócsökkentés. mez. Bankok, biztositő társaságok, nagy vállalatok, mega* egyházi, világi személyek, egyletek, szer­vezetek sietnek emelni, javítani a lira árfolyamát, nyújtják se­gítő karjaikat a líra támogatá­sára. Két heti jegyzés elég idő volt a hőrom milliárdot összehozni. íme a nemzeti akarat — ha­talma. Egy nép, ha akar, cioda- dolgokat művel a a számító olasz tisztában van azzal, hogy stabil pénzegység nélkül köz­gazdaságot, kereskedelmet ve­zetni, külföldi viszonylatokba elhelyezkedni, az állam jövőjét biztosítani nem lehet. Ezt a mű­veletet is kellő óvatossággal haj­totta végre. Előtte a francia példa. Francia földön két párt küzd a frankért. Az egyik párt stabilizálni, a másik revalizáini akar. Mindkét irányzatnak szá­mos követője van. Akik a frank feljavításától várják boldogulá­sukat, azok a frankérték feleme­léséért szállnak síkra, akik a köz­gazdaság összeroppanásától tar­tanak, azok a stabilizációt vallják. Poiocarét a minap meginter- pellálták és a dodonai jós csak annyit mondott, kivárja, mig 1 fontért 122 frankot fizet a francia, más szóval, míg eléri az értéket, amikor egy angol font Budapest, február 3. A bépviselőház pénzügyi és közigazgatási bizottsága ma dél­előtt megkezdte az adócsökken­tésről szőlő törvényjavaslat tár­gyalását. A kormány részéről Bethlen István gróf miniszter­elnök, Búd János pénzügymi­niszter, Vargha államtitkár és több miniszteri tanácsos vett részt a tárgyaláson. A törvény- javaslat előadója Őrffy Imre országgyűlési képviselő volt, aki részletesen ismertette a javas­latot. Hangsúlyozta, hogy bár tiszteletreméltónak tartja a hely­hatóságok védelmére felhozott aggályokat, nem osztja azokat, mert a helyhatóságok autonómiája nem szolgálhat védőpajzsul olyan gazdálkodásokhoz, ami­lyenek a legutóbbi időben elő­fordultak. Attila hűn fejedelem sirja nyomában. Szentes határában határozott nyomokat találtak Attila székhelyére. (Saját tudósítónktól) Volt idő a világháború előtt vagy másfél évtizeddel, amikor egész Euró­pát szenzációs erejű ásatási láz fogta el. Erre az időszakra es­nek a valóban nagy horderejű eredmények is, amiknek legje­lentősebbjei a Pompéjiben to­vább folytatott feltárások, a Rómában és a görög földön tör­tént újabb kísérletek, aztán a napjainkban eredményt ért Ki­rályok Völgyében kezdett ása­tás, végül a franciák és olaszok nagy reklámmal csinált kutatásai egyrészt a catalauui mezőkön, másrészt a velencei vidékeken — Attila hűn fejedelem sirja után. Ezekkel kapcsolatban kez­dődött meg Magyarországon is a mind erősebb, mind lázasabb lendületet vett kutatás úgy Ár- pádvezér, mint Attila sírjának fel­találására, amely akció élén leg­előkelőbb tudósaink álltak, amely akciót a kormányhatalom inten­zív anyagi és erkölcsi támoga­tásban részesített. Eredmény azonban nem sok mutatkozott, mikor is egy két esztendő eltel­tével a hivatalos kutatás vissza­húzódott lassan a teoretikus vi­ták kényelmes páholyába és a kutatás ügye egy csomó újság­cikk és pompásan megírt köny­vek mélyén elalud». Igaz, hogy 1 ép ebben az időben erőlködött a budapesti fórum felé egy mész- szíréi kiáltott hang is, amely mutatni akarta az utat a Nagy Sír irányába, de az a hang sze­rény köntösbe szabva, agy egé­szen ismeretlen ifjúé volt, akit a dübörgő nevek mellett vájjon ki vehetett volna komolyan...? Sok idő múlt el azóta, kerek huszonnégy esztendő és ma szen­zációja lett az egész tudományos világnak az a véletlenül kézbe­akadt könyv, amelyet Szentesen adtak ki 1900 év elején, szerzője Csalldny Gábor archeológus, a dúsgazdag szentesi múzeum igaz­gatója és címe a könyvnek: »Attila székhelye és sírja Szen­tes határában, — Donáton.c A kultuszminisztérium hivatalos megbízottat küldött ki nemrég, aki négy napos tanulmány után hatalmas iratcsomóban számolt be a múzeum hallatlan értékű hűn kincseiről, amiket Csaliány Gábor saját költségén és rész­ben a város támogatásával vég­zett ásatáiokkai tárt fal több, mint ezer hűn sírból, a város határaiban. Attila sírja tehát újra lázasan érdekló nagy kérdéssé nőtt. A leleteket lefotografáltatták a Nemzeti Múzeum hivatalos kö­zegei és felszólították Coallány Gábort, hogy a huszonnégy óv előtt kiadott és észre sem vett könyvét újra Írja meg, sz azóta feltárt óriási jelentőségű leietek hozzáadásával, amit most egy négy fővárosi kiadóvállalat il­lusztrálva magyar és egy híres németországi kiadóvállalat né­met nyelven bocsátana közre. Egyben felszólították, hogy foly­tassa haladéktalanul ásatásait Attila sirja felkutatására, mint ahogy a nagy hűn vezér sírját csakis az általa döntő érvekkel bizonyított nyomon találhatni. Az aktív munkálatok az egész világ idekoncentrált figyelme mellett újra megkezdődnek a szentesi határban, Donát kör­nyékén. És a rettegett »Isten Ostora«, a nagy húa fejedelem hármas koporsója körül döngeti a földet a végre bizonyosan út­ját talált csákány . . . «Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban ; Hiszek Magyarország feltámadásában!»

Next

/
Thumbnails
Contents