Egri Népújság - napilap, 1926/2
1926-07-25 / 166. szám
«OKI NBPDJSAfe Tábortűz mellől Levél a Nemzeti Nagy-Táborból. 2 Mi újság? — Változatlanul a numerus clausus szigorú betartásával kezdődnek meg az egyetemeken a szeptemberi félévek. — Szabó István 23 éves tisztviselő, a csepeli szerelmi tragédia férfihőse megnémult. — Páriában a mai napon Károly volt román trónörökös kibékült apjával és visszatért vele együtt Bukarestbe. — A spanyol trónörökös súlyos beteg. — 700 perzsa forradalmár Turkesztánből átlépte perzsa határt. A szovjetcsapatok íefegy- verezték őket. Az energiatörvény életbeléptetéséig nem engedélyeznek új villamos-centrálét. Rendkívül érdekes bejelentés hangzott el Miskolc városnak a napokban tartott közgyűlésén, amelyen a Miskolci Villamossági R.T. új szerződésének elfogadását tárgyalták. A vita során Hodo- bay Sándor polgármester bejelentette, hogy kár volna kísérletezni új villamos-centráléval, mivel a belügyminiszter a készülő energiatörvényre hivatkozva, — amely az áramtermelés egységesítéséi és az olcsó áramtermelést akarja biztosítani, megtagadna minden ilyen irányú kérelmet. A közgyűlésen ugyanis a bizottsági tagok egyrésze nem akart hozzájárulni ahoz, hogy a Miskolci VillamossBágiR.T.felemel- ja az áramszolgáltatási díjakat, hanem városi eentráié létesítését javasolta. A város tanácsa a Miskolci ajánlatának elfogadását inditványoita ás a polgármester indokolásában hivatkozott arra is, hogy 1956-b&n a vállalat egész vagyona a városra fog átháramlani. Végül elfogadták a város és a Miskolci Villamos- sági között létrejött szerződést, amelynek alapján mérsékelten megorágul a villamosáram. A köztársasági elnök fogadta a szovjet ügyvivőjét. Budapest, július 24. (MTI.) A cseh köztársaság elnöke kihallgatáson fogadta a szovjet prágai ügyvivőjét, amely egész Csehországban kínos feltűnést keltett. Megnyílt a hatvani mezőgazdasági gépkiállítás. Szombaton délelőtt nyílt meg a Hatvany-uradalom* ban az országos mezőgazdasági gépkiállítás. A megnyitáson Heve#vármegye részéről Isaá/c Gyula főispán, Okolicsányi Imre alispán és Hevessy Gusztáv vm. főjegyző jelentek meg. Budapest közönsége már második hete egyébről sem beszél, mint a Cserkésznagyíáborről. A férfiak büszke reménységgel, a mamák könybe lábadt szemmel, a fiatalok lelkesen, és még akik eddig közönyösek voltak, azok is behódoltak az eszmének, amelyet a magyar cserkészet lilio- mos zászlaja képvisel. Van is abban valami szívbe markoló, hogy a cserkészet nemzetközi intézménye hogyan vált ebben az ezer sebből vérző országban az irredentizmus legerősebb várává, hogyan edződött a fiatal magyar cserkész a hazamentés kohójában a világ cierkészei között sok tekintetben elsővé. Mert azzá vált, amint azt a mostani »Jamboree« bebizonyította: az elsők között is számottevővé. A tábor Újpest fölött a megyeri buckákon van elhelyezve. A tengerré áradt Dunán a M. F. T. R. hajói a kirándulók ezreit viszik napről-napra a cserkész- váróiba. A »Jamboree« képe már a hajóról is megkapó, különös, lebilincselő. Egy sátorváros zászlóerdőtől koszorúzva. Attila sátorpalotái jutnak önkéntelenül az eszembe, valahol a Tisza táján ilyen lehetett a lenge sátorváros, amelyről Arany zengett csodás éneket. De nem sisakos húnok állnak őrt a tá- borkapunál, sárgainges cserkészfiúk fogadják a látogatót, a kalapjukon árvalányhaj, az Alföld, a Dunántúl napsütötte fiai. — Mennyi derű a kedvei magyar vonásokon, mennyi jókedv és erő a fiatal mozdulatokban! A sátorrengeteg közepén a legmagasabb dombon karcsú árboc szökell a magasba, a nagy nemzeti zászlót lengeti a dunai szél. Az árbockötélen a színek dús tömege : minden nemzet elküldte a színeit a magyar jam- boreere, ott leng az olasz, dán, a hollandi lobogó és még sok más a mienk mellett. Nagy haranglábakon kétuj harang hívja imára a fiúkat, mert ott van a zászló mellett a nagy kereszt tövében, Isten szabad ege alatt az oltár, ahol imádkozik 8000 magyar fiú. És köröskörül sátor és lobogó és fiuk ezrei, amint nyüzsögnek, rajzanak, sorakoznak, vonulnak a versenyekre, életei mentenek halálos komolyan és labdát rúgnak nagy vidáman. Ó de szépek is vagytok magyar fiuk, lelkem fiai! A főárboc közelében az északi dombon ócska, rongyos zászló lobog az arbőcrudon, körülötte a nagy cserkészi rendben ismerős arcok sorakoznak a kürtjeire: Dobó fiai ezek, Eger legrégibb cserkész-csapasa, övéké a viharvert zászló ott a rúdon, amelyet még a Nagy Táborra sem akarlak kicserélni ujjal, mert ez volt velük sok-sok éven át a táborozásokon, ez előtt tisztelegtek gyerekkorukban a mo*t már öreggé vált cserkészek és elhozták igy kopottan, rongyosan, mert egriek ők és az ő erejük a tradíció. Meghajtom fejemet a zászló előtt és nagy öröm fogja el öreg szivemet, a rengeteg sátorvárosban otthoni földre léptem : Eger földje ez a tábor! Dr. Király parancsnok itt nagy űr: a kerület főnöke és külön sátor illeti meg őt a Dobók táborán kívül. De szive-lelke itt van azért fiai között, akikre valóban büszke lehet az ősi város : mindenben megadták a nagy versenyben a helyüket. A táboruk mintaszerű, ebédlőjüket a Magyar Cserkész egyik száma képben közölte; konyhájuknak nincsen párja a táborban, ott dirigál most is «Náczi» (Ignátz József), a legöregebb Dobó-cserkész, aki nagy szakállt növesztve érkezett Debrecenből a táborba, ezer vidám cserkész-tréfának adva ezzel tárgyat. A fiúk mind egészségesek, az élelmezés kitűnő. Éppen most érkezik be az egyik őrs a 24 órás «hyke»-ről (cserkészéi). Tegnap reggel indultak, hihetetlen terepeken másztak át, ott aludtak a puszta földön, ahol az éj rájuk szakadt, a nadrágjuk övig vizes, mert valami nagy vizen keltek át.jde itt vannak, frissek mind és buzgón Írják a «hyke» ről a jelentést. így, ilyen szépen csináltak meg mindent a fiúk, de a legnagyobb diadalt mégis a «verebész» ek őrse hozta Egernek: a nagy tűzoltómérkőzésen első lett a mi csapatunk. Annál nagyobb a dicsőség, mert a legkisebb fiúk végezték a szerelési oly tökéletesen és gyorsan, hogy még a versenybírónak is könny szökött a szemébe, amikor megdicsérte a nyerteseket, — hiszen annyira gyermekek. Gyermekek — de érzi mellettük a háborúk és forradalmak megtépázott embere: ez a gyermeksereg az, amelyik a jövendő viharával bizton, bátran szembenéz! Megnézem apróra a nagy tábort. A legtöbben a külföldiek sátrai előtt tolonganak; a dánok, bolgárok, olaszok nagy számmal jöttek ei. Észak szőke fiai gyönyörű fölszerelést hoztak ée még szebb cierkész-szellemet; — de 1926. jűliua 25 wiiMi'wnf»MiniiiiwfliaMHiitiBH^iBBaHgBHaaif■ é iiiméhif i «gaga konyhájukon csak mosolygok. A magyar csapatok konyhái meg vannak építve, van platni, 2—3 méteres kürtő, beépített üst, födél és még szita is; — az idegenek konyhája pár füstös vakondtúrás, közte egy fekete kondár. Főzni nem tudnak, a kenyerünk csuda nekik, minden dán fiú fehér cipót visz haza emlékűi a magyar Jamboreeról. A gazdag pesti és dunántúli csapatokat is sok néző csudálja, valamint a versenyzőket is állandóan nagy közönség bámulja. Alig van nap, hogy ne volna a tábornak előkelő vendége. Lord Hampton az angol főcier- kész napokat töltött a parancsnoki sátorban, Albrecht főherceg, gróf Telekiétől Khuen-Hédervá- ry szintén gyakran vannak kunt. A dísz-szemle a Vérmezőn a tábori élet kimagasló eseménye volt, valamint a kormányzó látogatása a táborban. Este a tábortüzeknél gyűlnek össze a ciapatok. Óriási mélyedésben égnek a haaábfák. Lángjuk nemcsak világít, de melegít, perzsel. Körül ülnek a fiúk és mögöttük a lelkes közönség ezrei. Magasra csapnak az új magyar páeztortüzek lángjai, misztikus fény dereng az arcokon és felcsendül a kobzos dala. Méla zümmögéssel kísérik a fiúk. Egervár .viadaljáról szól az ének, Tinódi ötszáz éves patinás szavai egy egri fiú ajkán... Szem nem marad szárazon és a lelke mélyén az eljövendő nagy viadalra gondol mindenki, amire készülnek ezek a fiúk. — Az Isién segítse őket! Ch. BWflBiMB» t/mamm tissmsei mcomm sas.. Készülnek-e a prédikációra a debreceni református papok? Debrecen, július 24. A debreceni törvényszék előtt különös sajtóper zajlott tegnap délelőtt le. A pör legfőbb érdekessége az volt, hogy két debreceni református egyházi lap, «Református Szemle» és a «Kőz- löny»állottak egymássalszemben. A Református Szemle ugyanis állandóan támadja a debreceni ref. papságban uralkodó szellemet, s a többek között egyik számában «Igehirdetés» címmel, kemény és elítélő nyilatkozatot tesz a debreceni ref. pagság szónoki képességeiről. — «Nem Krisztus igéi a beszéd — írja —, hanem szalmázó ismételgetés, rögtönzött bölcselkedés, előzetes tanulás híján ex abrupto szereplés. Pedig meg kell követelni, hogy aki palásttal a nyakában, vagy anélkül felmegy a szószékre, s prédikálni kíván, ne tehesse azt lelkiismeretes készülés nélkül.»
