Egri Népújság - napilap, 1926/2

1926-11-24 / 267. szám

á.ra 2000, vasárnap 3000 korma Sgar, 1926 november 24 szerda XLIIí évf. 267 ss í Msffi^snHtmiravc Előfizetési di) postai szálUtissal t egg ásóra «0.000 K, negyedévre 120.000 K. POLITIKAI NAPILAP* Főszerkesztő: Or. Óriás Nándor. Szerkesztőségi Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi ngomda. Telefonszám: 11. Szirénhangok. A választási előkészületek zsongása tölti be a levegőt és ebből az eddig még határozat­lan hangzavarból itt is. ott is felcsendül már a szirénhangok édes éneke. A fület betölti, a szívnek is kellemes. Magyar ha­jós, aki a lét Se nemlét örvényei között hányődol, elfelejtetted-e, hogy a szirének éneke egyszer már az egyenes pusztulásnak irányította a nemzet hajóját?! Ha nagy a mi nyomorúsá­gunk, annál szebbnek, annál csábítóbbnak tűnik fel ez a hang. Mindent ígérnek ! Csak az ő po­litikájuk az egyedüli, amitől egyik napról a másikra valósá­gos Eldorádővá fog változni ez az ország, minden náció csak őket várja, hogy velük kereske­delmi szerződőst kössön. Ha ók jutnak többségre, drága lesz a búza ée olcsó a megélhetés, a fizetések nagyok lesznek, de an­nál kevesebb az adő, ezu án majd mindig le»z bő szőlőter­més és a gazda drágán adhatja el borát, amit majd a tisztelt választók olcsón ihatnak, mert e külőmbözetet megfizeti — a kortes ígéret. — Hogy pádig mindez eddig nem lehetett így, annak egyedül és kizárólag a Bethlen-kormány az oka, amely kormány zsarnokságában még a szegény «bús Károlyi Mihályé- kat» sem engedi haza, — pedig már láttuk, hogy mit tudnak el­érni a külfölddel szemben az októbristák. Ilyen és hasonló hazugságokkal tömik tele az el csüggedt, küzdelmében kifáradt magyar választőközöniég fejőt. Ott, ahol a csábítás nem biztat sikerrel, jönnek a gyanúsítások, burkolt célzások, rágalmazások, nem engedik a nép akaratát ér­vényesülni az urak és a papok! Vagy a szabadságjogokért dö­rögnek ők, akiknek szégyentel­je« uralma alatt nem volt sza­bad magyarnak és hitvallőnak lenni. Ne higyjünk a megbontőknak! A reményeket festők megmutat­ták, hogy a gazdasági életben legtöbbet ép6n a keresztény ma­gyarságnak ártottak, az oktob ristákat a »külföld« ama bizo­nyos belgrádi tárgyaláson úgy kezelte, ahogy egy ildomtalan vigécet sem illik fogadni, a libe­rális demokratát megismertették elvtársaikat, a nyugati testversé- get a békediktátumoknfil. Szóval mind olyanok csábítanak, fenye­getnek, méltatlankodnak, akik­nek politikai próbálkozását már végig szenvedte és most is nyö­gi a nemzet. A magyar nép már nem kér ezekből a próbálkozá­sokból, nem hisz a hangzatos csodaszereknek, hanem a maga nyugalmából akar erőre kapni és a maga erejéből meggyó­gyulni. A keresztény konzervatív nem­zeti politika, Bethlen politikája, nem igér csodaszereket, máról hőnapra meggyógyulást, de ag­gódó óvatossággal ápolta eddig is a nagy beteget, akinek lázál­ma már elmúlt és tisztán látja merre van a gyógyulás — a ké­sőbbi feltámadás — útja. Or. Schönvitzky Bertalan. Valóság és tennitudás kell Egernek, nem kortesbeszéd. Ilyen gondolatok tolulnak mo»t agyunkba a megpróbálta­tások még mindig tartó zűrza­varában, mert a tanniaiiarás oly annyira előtérbe tolult, hogy fényes nappal is világító lám­pással keli keresni a nevünk való igazi vezért, aki a termé­szet súlyos csapásai után Istsn- tőí adót« tehetségeinél fogva tud és tehet valamit mindenkiért. De különösen azokért, akik a közös intézmények áldásos mű­ködései kapcsán unokák és déd­unokákra hagyhatják ezek él­vezését, amelyeket egy meg­gondolt okoz választással csak nagy én értékes súlyú képvise­lők adhatnak a választó pol­gárságnak. Eger nagyon sokat küzdött ős vesztett már a múltakban történt országgyűlési képviselői választásoknál, melyek tényleges tanulságaiul csalódottan raktá­rozhatta el fejlődésének meg­akadását, mert a felülről jövö herinatozás oda szállt, ahol a kormányt támogatták. Itt vannak elemi iskolaépüle­teink elmaradott rozoga, régi, nedves és egészségtelen állapo­tai, továbbá sok más kíván­ság, amelyek igazán várják földmives, iparos, kereskedő és minden rangú és rendű szülők gyermekeinek érdekében a való­sággá váltást, hogy egy értékes súlyú országgyűlési képviselő támogatásával átépítessenek és Eger múltjához mérten igazi kultur iskolái ős alkotásai le­gyenek a nép számára. Központi állami elemi iskolánk neveli az össses egri iparosok és kereskedők ifjúságát s bi­zony, ez a 12 tantermü régi ka­szárnyából átvedlatt épület már nem képea befogadni a 18 osz­tályú fiú iparostanonciskolát, a j 4 osztályú nőiparos, kereskedő- j tanonc és a 12 osztályú minden- ! napi iskolásokat körülbelül 1400 \ —1500 növendékkel/ Sorompóba keli hát állam ; minden polgárunknak a rang-, ! rend-, kor- és vallás-külömbseg \ nélkül az egyen felé kell irá- j nyúlni tekintetünknek, mert az I egyéntől nem a kortes-beszéd J' kell, hogy tessék nekünk, ha- j nem a tett és cselekedet, amit • ezeréves kultúrájával dicsekedő < városunk történelmi megpróbál­tatásai után is elvár leendő kép- j viselőjétől. Istentől különös kiváltságok- V kel megáldott képviselőjelöltet j adott most nekünk a helyzet j gróf Klebelsberg Kunó vallás- j és közoktatásügyi miniszter úr j önagymőltőságában, aki nem tő- j lünk, de Alkotójától kapta a nagy tehetséget, mellyel európai hírnéven tartja magát, épen azért mi hódolattal várjuk őt’ mert érettünk jön, mert meg­mentésünk és segítségünkre kül­detett, mivel az erős megpróbál­tatások: miként a földrengés, ; pártoskodá* és az egyedüli jö- j védelmező forrásunknak a szőlő- J nek pusztulása után, segíteni kell rajtunk. Istenbevetett re­ménységgel várjuk hát az ős falak közé azt a nagynevű mi­nisztert, aki a csonka országunk talpraállítáaa körül folyó mun­kában már is rendkívül ered­ményeket mutathat fel. Iskolavárosban vagyunk, így hát nem is veheti rossz néven senki tőlünk, ha mi lelkesen hó­dolunk a kiváló férfiúnak, aki szilárdan hordja vállán kultú­ránk épületét, aki Caonkamagyar- ország műveltségét európai szín­vonalon tartja s aki a nagy­német nemzet kultuszminiszterét büszke önérzettel hozta váro­sunkba, hogy feledhetetlenül vésse leikébe a magyar nemzet kultúrájából fejlődő, bizakodó és ragaszkodó szeretatet, amely a világháborúban vérrel pecsétel­tetek meg. Megtisztelte őt ezért városunk díszpolgári oklevéllel s megtisz­telte őt ragaszkodó szeretettel, bálából mindazért, amit orszá­gunk, vármegyénk és városunk iskolái érdekében már eddig is tett s ami a magyar Athén pol­gárainak valóban erkölcsi kö­telességükké tette, hogy váro­sunkhoz kapcsolni igyekezzünk a gondviselésszerű államférfiül. A kultuszminiszter úr keli tehát régi iskolavárosunknak képviselőül is, mart a gyer­mekek lelkén keresztül ő érzi legjobban, mi kell a népnek a boldoguláshoz. Ebben a gondolatban és tö­rekvésben látjuk mi most az egységes programmot, melyet zászlójára írt, a ebben látjuk megnyilvánulni a tényt is, hogy már is Eger polgárának vallja magát, mert bár városunk pol­gárságának nagy részét személy szerint még nem ismeri, már is cselekedni akar és tud érettünk! Tegyük félre tehát a szemé­lyes élű kortsífogásokat, becsül­jünk minden jelöltet a maga ér­téke iá városunk érdeke szerint. És földmive@, iparos, kereskedő, tisztviselő és birtokos őt válassza képviselőnek: akinek van ha­talma, van tehetsége, van ereje és tekintélye ügyeink előbbre- vitelére. Városunk fejlődésért kiáltozó helyzete mostani pol­gáraitól is elvárja a jelen és jövendő boldogulásunk előmoz­dítására az okos és ésszerű választást. Fejér Mihály, ál), isk. igazgató. «»EtsaííaaiaasassaaBaaaasíasESáJB «Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában. Hiszek egy isteni őrök igazságban ; Hiszek Magyarország feltámadásában!»

Next

/
Thumbnails
Contents