Egri Népújság - napilap, 1926/2

1926-10-31 / 248. szám

t-«áKu*mwn.i Előfizetési dl} postai szállítássali egg hóm 40.000 K, neggedévre 120.000 K. POLITIK FtarkeutS Sí NAPILAP. Dr. Óriás Nándor. Szerkesztőségi Eger, Líceum. Kiadóhivatal s Líceumi nyomás, Telefouszám: 11. Mindenszentek napján. Az élet dübörgő szekere egy pillanatra megáll. Csenddé hal­kul ezen a napon a küzdés, a tülekedés, a kenyér-robot zaja Ma az ünneplőbe tisztult ember leteszi a munka szerszámát, az ásót, a kalapácsot, a tollat és virággal, gyertyával a kezében a sírkertbe megy. A szeretet, a múlt emlékei küldik erre a lá­togatásra, hogy az üdvözültek napján elvigye bánatát, remény­ségét azokhoz, akiktől oly fáj­dalmas volt a válác. Ezen a na­pon emlékezni megy a ma a tegnaphoz, hogy meggyujtaa a hit mécsét. A jelen elzarándokol a múlthoz és elviszi a haldoklás virágát, hogy megkoszorúzza vele a már elment emlékét. A múlt: az a sok-sok virágos és virágí&lan sír, a jeLn az a ha- talmija sereg, mely a jövőbe ve­tett hit gyertyáit lobbantja láng­ra « eírkalmokon — a jövő még belevesz a bizonytelaneág kö­débe. Múlt, jelen, jövő! Lobogó gyertyafény világit minden magyar temetőben. A mécs lángja ég felé tör a kár­páti falvak apró kis sírkertjei­ben, az erdélyi bércek korhadt fakereaztjei mellett, nagy róna temetőiben ée a végek kriptái fölött ia. A magyar rögön, — mindenütt, ahol magyar fejfák szomorkodnak, ahol magyarul véBíék fel a ssírveraet, — millió és millió fény csillan fel. Ez a fény egy hatalmas tűzoszloppá egyesül a magasban és bevilá­gítja Trianon sötét éjszakáját. Ez a fénycsöve nemcsak az emlékezés mécivilága, hanem a jövőbe vetett hit lobogó lánggal égő fáklyája is. A meggyötört jelen gyújtja lángra megemléke­zésül, kegyelete jeléül, a magyar rögben nyugvó, elment szeretet­tek áldozataként és hitvallás­ként, fogadalomként, hogy ma­gyar lesz újból minden magyar rög. Múlt... A lobogva égő gyertyák fé­nyénél az emlékezés szavai hal­kan hullanak a sirhalmokre. Az elhunyt szeretettek egykori bá­natai, szenvedései, örömei és ? i tragédiái a megvigasztalődás könnyeit csalják az emíékezőkre. A magyar múlt emléke is köny- nyet csal a szemünkbe, de el­hozza a megvigasztslődáeba vetett hitet is. Voltak nemzetek, amelyeknek tragédiái fölött nem gyultak ki a hit gyertyái, el­pusztultak és csak a történelem sötét lapjai őrzik emléküket, de a magyar nemzet tragédiái fő lőtt a reménység tüze lángolt mindig. Szomorú napok után eljöttek a dicsőséges, boldog na­pok is. A magyar múlt katasztrófák­kal, tragédiákkal sűrűn beírt könyvében nemcsak Dzsingiaz- khán, Mohács, törökdulás van, hanem varrnak tündöklőén fé­nyes lapok is. A nagy királyok, Szent István, Szent László, Nagy Lajos, Mátyás nevei egy- 1 egy dicsőséges, boldog korsza- | kot jelentenek. Amint a megko- \ szorozott, gyertyafényben ra- j gvogő Bír élőik halkan elhangzó jj smlékiüzavak meghozzák a vi~ í gaeztalődás köenyéit, & magyar I műit emlékezetének is vigaszta- j lődáat, hitet és reményt kell i öntenie a szivekbe. Jelen. . . . Á lobogva égő gyertyák fénye a bánat világossága is. Mély bánat az elment után, bánat az elköltözött miatt. Van okunk a bánatra és sok sok bűnünk vá­dol a jelenért. A modern kor rákfenéiért már önmagunk el­len kell vádat emelnünk. Hibá­sak vagyunk magunk is, hogy a nemzetet meggyötörték, de életerejét összetörni nem tudták. A négy magyar temetőbe még magyarok, élő, élniakarő ma­gyarok viszik, viszik az emléke­zés koszorúját és a feltámadásba vetett hit gyertyáit. De a gyer­tyák fénye még nem tör egysé­gesen a magasba, még ezer és ezer kishitű jár a nagy magyar temetőben, még sokan vannak, akik nem gyújtják meg a re­ménység áldozati gyertyáit, még fáklyaoltók szentségtelen keze is emelkedik a levegőbe. A nagy tragédia után mégis megujhő- dásnak kell jönne. Jövő . . . Lobogva égő gyertyák fényé­nél imádkozik ma minden ma­gyar. Az aprő lángnyelvek az ég felé törnek és a kárpáti sír­kert feggyugyeríyájának, az er­délyi bércek temető-mécsének, a végek aprő viaszgysrtyáinak, a HiíiUzőleumok hatalmas ívlám­páinak fánycíővái magasbatőrő tűzoszloppá nőnek össze. Ez az óriási, tündöklő fényű fáklya a jövőt hirdeti már, Nagy-Magyar- orízág feltámadását. Vigyük el az ősz virágait sze­retteink sírjára és gyújtsuk meg az emlékezés gyertyáit, amelyek a feltámadásba vetett hit fényét is szórják. Futár. SNKv* «•**** * -1 m bW ■ MM 1 - - MM8 v <MMtC Jön az uj pénz. December 15-én már a vidéki pénzintézetek is forgalomba hozzák a pengőt és az uj váltópénzt. — 1600 láda váltópénzt szállítanak a vidéknek. Budapest, október 30. December 15-én a Nemzeti Bank forgalomba hozza a pen­gőt és az uj váltópénzt. A forgalombahozatsl techni­kai előkészületei már meg­kezdődtek. A bankjegynyomda és a pénz­verő nap-nap után szállítja be a Nemzeti Bank pincéibe az uj papírpénzt és váltópénzt. Már december első hetében megkezdik a váltópénznek vi­dékre való szállítását, » Nemzeti Bank vidéki fiókjainak az uj váltópénzzel való ellátását. 1600 ládát, tele váltópénzzel szállítanak a vidékre, nagyobb forgalmú városok bank­fiókjának természetesen többet, a kisebb forgalmú fiókoknak kevesebbet. Készül majd ezer pengős bankjegy is, de ennek forgalombahozatalára egyelőre nem gondolnak. (Minek is gon­dolnának? Szerk.) Készül 10 és 20 pengős arany, az aranypénz egyik oldalán szár­nyas angyal lesz, a másik olda­lán pedig 10, illetőleg 20 pengő megjelölés. Az aranypénz forgalomba­hozatalára egyelőre szintén nem gondolnak, ennek az ideje majd akkor kö­vetkezik el, amikor meg lesz a biztosíték arra, ;hogy ez a pénz nem tűnik el gyorsan a forga­lomból. A koronabankjegyek érvényes­ségének idejét akkor fogják meg­állapítani!, amikor forgalomba hozzák az uj pénzt. A kisebb értékű koronabankjegyek aligha \ futnak sokáig a pengővel. Valő- í szinű, hogy február közepéig az 1000 ko- j ronás és 500 koronás kiszo­j rul a bankjegyforgalomból. \ A Nemzeti Bank meg fogja ’ állapítani azt a határidőt, amed­dig fizetés gyanánt elfogadja a korona-bankjegyeket. Ha ez a | határidő lejár, megkezdődik majd | a korona-bankjegyek inegaem- : misitése. | A pénzjegynyomdában erre a ; célra van is egy zúzógép, ez a | gép masszává -(péppé) őrli Ősze \ a papírpénzt, s ezt a masszát ’ értékesítik, mert ebből papírt | lehet készíteni, úgy, hogy a ré­gi koronebankjegyekbő! megint csak papir lesz. a«M9BSBesiiaas0]Sis2R»nnsB^ssiasaaa Az ima szárnya. A Szociális Missió Társulat hölgyei minden esztendőben Ha­lottá* estéjén a temető kapujá­ban, ezen az ember szivét, lel­két annyira megszelídítő szent helyen, adományokat gyűjtenek. Sok mezitiáboa, szegény, árva gyermek imádkozik, bogy e gyűjtésből iámét kaphasson egy- egy pár cipőt a fenyegető kö­zelgő télre. Városunkban eddig is sok támogatásra szoruló sze­gény volt, de ebben a szomorú esztendőben ügy felszaporodott a számuk, hogy külön kell kér­nünk ez úton is a temetőt fel­kereső jő lelkeket, ne vonják meg most sem alamizsnáikat a Míssiő Társulat által gondozott sok szegénytől, hanem inkább kétszerezzék azt meg. Mindenki imádságos lélekkel siet szerettei sírjához, — az ala­mizsna, mit a szegények téli nyomorának enyhitásőre a te­mető kapujában adunk, lesz az imádság szárnya, mely azt a sze­gények Atyjához emeli. Ss. M.

Next

/
Thumbnails
Contents