Egri Népújság - napilap, 1926/2
1926-10-28 / 245. szám
Ára Előfizetési dij postai szállítással t egg bóra «0.000 K, neggedévre 120.000 K. 2000 vasárnap 3000 koron» ■Hí •Eger, 3926 október 28 csütörtök XLIX* óvf 245 POLITIKAI NAPILAP. Fftszerkesztiö Dr. Óriás Nándor. Szerkesztőségi Eger, Licenm Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám: 11. •j* Dr. Nagy János. 1877—1926. Eger, 1926. október 27. Megriadt hangyabolyhoz ha flonlít a máskor olyannyira csöndé« város. Egyik régi polgárát, kiválóan érdemes fiát, a fárad ságot nem ismerő munka emberét, az egyszerű nép jóakaró barátját gyászolja Eger. Mára tisztázódtak a megdöbbentő tragédia részletei s félreértést nem tűrő világossággal bontakozik ki a megrázó esemény képe. A szenzációhajháss bulvár - sajtó természetesen mindent megtesz, hogy a halálesetből az elhunyt kanonok egyháza ellen fegyvert kovácsoljon a attól sem riad vissza, hogy az elhunytat saját kicsinyes embari hiúságának áldozataként tüntesse fel. A tragikus véget ért kanonok sokezernyi személyes híve bizonyára megütközéssel fordul el ettől az átlátszd manővertől, mely egyházgyűlöletből vagy üzleti érdekből nem átallja egy puritán lelkű férfiú emlékét már a ravatalon elhomályosítani. A ravatal. A ravatalhoz külömben kora délelőtt óta sűrű csoportokban látogat el az egri közönség. A társadalom minden rétege képviselve vau a szomorú arccal imádkozó tömegben. A Káptalan utca 11. szám alatti gyászház, a barokk stílű emelete« kispréposti laa kapujánál két cserkészgyerek a díszőrcég a hűvös őszi szélben: a Cserkész Nagytanács elhunyt tagjának portája előtt állanak vártát a fiúk. A fekete drapé- riás lépciőházban emberek jön- nek-mennek. Az emelet középső nagy szobájában komor pompával emelkedik a ravatal, rajta egyszerű érckoporsőban, kanonok: díszruhában, a viaszsárga arcú halott. Bojtos fővege mélyen a homlokára húzva, bal halántékán tapasz födi a helyet, ahol fejébe hatolt a gyilkos golyó. Az elhunyt testvéröccse. Nagy SáDdor, könnytől fátyolos tekintettel fogadja a részvét- nyilatkozatokat. A halál előzményei. Huszonnégy órával azelőtt, hogy e sorokat írjuk, még az aggodalmak közt is otthon volt a házban a remény. Gremsperger dr. főorvos rábeszélő szavai — úgy látszott — megteszik hatásukat, s a beteg képviselő egykét napon helül csakugyan útnak indul a Becs melletti Purkers- dóriba, melynek messze földön hires ideggyőgyintázetében már igen szásnossn nyerték vissza egészségüket, ezek sorában legutóbb a nagybeteg Hegedűs Lóránd is, Nagy János képviselő személyes jóbarátja. Az elborult lelkű képviselő számára azonban, aki az utolsó héten ki sem mozdult lakásából, már késön jött a segítség. A folytonos önvád, mely hetek óta marcangolta lelkét, végleg megfosztotta minden józanságától A végletekig lelkiismeretes képviselőt, aki minden egyes hozzá forduló választója érdekében a legnagyobb gondossággal igyekezett eljárni mindig, a múltban is sokszor rendkívül elkedvetlenítette, hogy igyekezete olykor hiábavalónak bizonyul, s a magáravállalt ügyeket korántsem tudja olyan eradmény- nyel felkarolni, amint ezerette volna. Emiatt nem a rendkívül nehéz viszonyokat, hanem rendszerint önmagát okolta, nyilvánvalóan teljesen igaztalanul. Ez az önkínzás lassanként teljesen felőrölte idegzetét. Az utóbbi hetekben mindig sűrűbban panaszkodott egy-két bizalmas barátjának, hogy valósággal munkaképtelennek, testileg - lelkileg roncsnak őrzi magát. Pedig a tömérdek közbenjárás egymagában is rengeteg munkája mellett mindig szorgalmasan tanulgatott, a parlamentben is a gazdag könyvtár egyik legbuzgőbb látogatójának ismerték. Az utolsó napok. Október 18.-én. az őszi ülésszak megnyitására már nem is ment föl a fővárosba. Bezárkózott egri lakásába, s a külömben mélységesen szociális lelkületű ember a szó szoros értelmében elbújt a külvilág elöl. Orvosától aggódva kérdezgette, mit tud a nagyközönség az ő egészségi állapota felől. Vasárnap reggel azután mintha tetőpontját érte volna el a lelki depresszió. Templomba akart menni, de nem mert kilépni a háza kapuján. Rokonsága aggodalommal telten kérette Gre.rn' sperger dr. főorvost, aki három órán át tartő beszélgetés során igyekezett megnyugtatni s önmagának visszaadni a már-már kétségbeesett beteget. Az ideg- csilapító és az altató szerek hatása alatt a vasárnapról hétfőre virradó éjszakát aránylag nyugodtan töltötte el a beteg képviselő, aki a hétfői éa keddi napon már nem is hagyta el az ágyat. Hétfőn háromszor kereste fel a beteget Gremsperger főorvos • igyekezett vele megértetni és elfogadtatni a szanatóriumba vonulás gondolatát, amitől nem zárkózott ugyan el egész határozottsággal, de egyelőre még nem tudta msgát reá elszánni. Csak kedden sikerült az orvosnak reábirni őt a szanatóriumba vonulásra. Aznap ebéd után ismét aludni próbált ■ hozzátartozói ezalatt magára hagyták. A délután folyamán újból meglátogatta az orvos a arról kellett meggyőződést szereznie, hogy az elutazás a beteg érdekében most már halaszthatatlanul sürgős. Nyomban Matuszka apátkanonokhoz sietett, hogy a kérdés adminisztratív részét elintézze. Alig nehány percig tartott a megbeszélés, mikor az a riasztó hír érkezett a plébániára, hogy dr. Nagy János képviselő egyetlen pisztolylövéssel kioltotta életét. A gyászjelentés. Ma reggel pedig feketén keretezett komor díszű lapot helyeztek az asztalunkra. A lapon ez áll: Az egri főkáptaian a legmélyebb fájdalom érzetével jelenti, hogy szeretett kartársa Or. Nagy János egri főszékesegyházi kanonok, m. bir. kincstári főtanácsos, Eger város nemzetgyűlési képviselője életének 50-ik, áldozőpapságá- nak 26 ik ávéban folyó évi októberhó 26-án váratlanul elhunyt. Elhunyt kartáriunk porrészeit folyó hó 28-án, délelőtt 11 órakor, Káptalan utcai lakásán fogjuk beszentelni s a Fájdalmas Szűzről nevezett temetőben a boldog feltámadás reményében eltemetni. Lelke üdvéért az ünnepélyes szentmisét az egri azókesfőegy- házban f. hő 28-án, délelőtt 9 órakor fogjuk bemutatni. Eger, 1926. október hó 27 én. Az örök világosság fényeskedjók neki! Havazás a Mátrában. Párád, október 27. Parádi jelenté* szerint, a Mátrában, annak északi oldalán mintegy tizenötcentiméteres hő hullott 680 méteren felül. A magasabb csúcsok hóval fedettek. Akik csúfságot űznek tulajdon királyukkal! Romániában Goga belügyminiszternek kellett ez oláh napilapoknál interveniálni, hogy ezentúl ne közöljenek torzképeket a királyról és a királyi család tagjairól. Ez elég épületes helyzet, de még épületesebb egy oláh lapnak, az Adaverulnak felháborodása, hogy »hogy adhat ily rendéletet ki a belügyminiszter, amikor ötven éven át senki sem ütközött meg a karri- katurákon?« A bukaresti sajtónak ugyanis meg volt az a kedves szokása, hogy a király fényképei helyett sokkal szívesebben közölt az uralkodóról karrikaturákat, a jellemző nagy fülekkel. Romániában felesleges valami felett csodálkozni, avagy épenséggal megütközni!
