Egri Népújság - napilap, 1926/2
1926-10-24 / 242. szám
2 S6M NEPÜJbAO folyó évben sem engedélyezhető. A forgalmiadó jövedelméből 12 tisztviselőnek %—2%-ig terjedő jutaléka, ami a folyó évben iw mintegy 140 millió koronát tesz ki, megszüntetendő, saert nem engedhető meg, é3 nincs ia a város abban a helyzetben, hogy rendszeresen fizetett tisztviselő inknek közadók terhére befolyt adóösszegekből még külön jutalékot is adjon. A reprezentációs költségek megszüntetendők. A város érdekében és kéviceieíébeu felmerülendő tényleges költségek minden egyes esetben megtérítendők. Hogy az ország gazdasági talpraälliläea érdekében menynyire parancsoló kötelesség a legnagyobb takarékosság, legjobban igazolja maginak apanz- ügyminiszternek szept. hő 17-én elhangzott éa a fővárosi lapokban is megjelent nagyfontosságú nyilatkozata a vármegyék és községek háztartására vonatkozólag. Nyilatkozatában kiemelte, hogy az államon kívül álló testületek nél nem látja a hasonló takarékossági szempontokat. Egyes városokban túl magasak a fizetések, sőt reprezentációs költségeket is állapítanak meg, holott az még a minisztereknek sincs. Kijelenti továbbá, hogy a városi üzemek bevételeit az illető testület javára kell fordítani és nem szabad jutalmakra felhasználni. Az alkotási vágynak is határt kell szabni, meri ez is csak a teljesítőképességig mehet s a mai nehéz időben nem szabad oly dolgokat megvalósítani, amivel várni tudunk évtizedekig. A pénzügyminiszter ezekben a kérdésekben is biztosítani akarja döntő szavát és az ellenőrzést is gyakorolni. Az őszi ülésszak megkezdése után a vármegyék ás községek háztartásáról szóló törvényjavaslatot is beterjeszti. A pénzügyminiszternek ezen nyilatkozata kétségtelenül paran- csolőlag kötelességévé teszi városunknak is, hogy az általam 1—5 tétel alatt feltűntetett éa meg nem engedhető kiadásokat megszüntessük, háztartásunk szükségletét ezzel a tekintélyes összeggel csökkentsük, hogy városunk háztartásának egyensúlya biztosítható legyen. Tekintettel kell lenr.i a lakosság elviselhetetlen adóterheire és köíe- leaaégízerűen az adóterhek csökkentésére kell törekedni. Városunk és a lakosság jól felfogott érdekében tisztelettel indítványozom, miszerint ezen feltétlenül megszüntetendő 1. 2. 3. 4. és 5. slatt jelzett ős meg nem engedhető, az edőző polgárokra súlyosan nehezedő, igen tekintélyes, ez idő szerint 789 millió 334 ezer koronát kilevő kiadási terhekre vonatkozó képviselőtestületi határozatokat hatályon kívül helyezni, ezen járandóságokat, a karácsonyi segélynek már az 1926 évre való megszűntetésével folyó évi december hő 31-ével megszűntetni méltőztasiék. Mondja ki a tek. képviselőtestület továbbá ; hogy a törvény rendelkezéseinek megfelelően a szükségletek a költségvetés keretein belül fedeztessenek és ha a fedezet netalán évközben kimerül, az űjabbi szükségletek pótköltségvetés alapján csak a képviselőtestület jóváhagyása alapján folyósíthatok. Mondja ki a tek. képviselőtestület, hogy ezen indítvánvokra vonatkozó határozatok csak birtokon kívül felebbazhetők meg. A város és az adózó polgárság érdekében előterjesztett nagyfonioaoágú indítványom el fogadását kérve, vagyok a tek. képviselőtestületnek teljes tisztelettel: Eger, 1926. okt. hő 23. Radii Károly. képv. test. tag. Hevesvármegye költségvetése. Dr. Kálnoky Viktor válasza dr. Búzás Endre varmegyei masod- föjegyzönek az Egri Népújság október 19.-i számában közölt leveléreKaptuk a következő levelet : Igen tisztelt Főszerkesztő Úr! Pár napi távollétem miatt, csak most felelhetek dr. Búzás Endre másodfőjegyző urnák a vármegye költségvetése tárgyában lapod keddi számában szerénységemhez adressált levelére. Tény, hogy ma egy heti városi képviselőtestületi gyűlésünkön kértem a polgármester úrtői a költségvetés kinyomtatását és pedig azért, mert ez régi gyakorlat is és mert a költiógveté# ki- nyomulására és szétosztására a költségvetés egyes tételeinek áttekintése és nyugodt elbírálása végett is azÜBBég van. Ennek igazolására hoztam föl azt is, nehogy az történjen, ami legutóbb a megyéD, hol több fölszólalni óhajtó nem szólhatott hozzá a tárgyhoz, átért nem vette észre, hogy az általános költségvetésben már megszavazta a kifogásolt tételeket. Dr. Búzás Endre másodfőjegyző űr t. barátom azt mondja levelében, hogy a vármegyei költségvetés a törvényhatósági bizottság ülése előtt 15 napig közszemlére volt kitéve és hogy a költségvetést úgy az állandó választmány, mim ezt megelőzőleg a pénzügyi szakosztály is szabályszerűen letárgyalta.Mindezt tudom éa készséggel elismerem, a helyzet azonban mégis az, hogy az ülés napján a törvényhatósági bizottsági ülé sekre, a vidékről beérkezett bizottsági tagok nem tanulmányozhatják azt az előzőleg kifüggesztett költségvetést, másrészt pedig ügy a pénzügyi bizottság, mint az állandó választmány is esek a bizottság egyes tagjaiból rekrukálődik. Minthogy pedig egyes iátelek cumulative vannak összefoglalva, mint az adott eaetbön ia — emiről tudomásom van — könnyen megtörténik az, hogy voltak olyanok, akik ahhoz hozzá is akartak azóllani, de mint fentebb említettem, nem vették észre, hogy az általános költségvetésben már megszavaz tők a kifogásolt tételeket. Hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba a szóbanforgő eset a költségvetésbe beállított, az alispán részére 10 miiliő, a főjegyző részére 4 millió korona havi reprezentációs költségekre vonatkozik, és bár tiszteletben tartok minden az enyémmel ellenkező véleményt is, mégis azt hiszem, hogy a mai nehéz é® válságos időkben, amikor köztudomásúlag a községek gaz- daközönséga is kölcsönt kénytelen felvenni, hogy adótartozását kifizesse, amikor olvassuk, hogy egy közeli egyik legvagyonosabb bortermő község arra kénytelen utasítani közigazgatási alkalmazottéit, hogy a község jótállása mellett vegyék fel bankból a fizetésüket, amikor a közigazgatási bizottság nyílt ülésén a Uir. tanfelügyelő űr azt kénytelen referálni, hogy egyes községek nem tudják a tanítóikat fizetni, amikor egyik járás főszolgabírói hivatala hónapok óta kár leíró munkaerőt, da nem kap és több mint fél éve najás- jáből köteles azt fizetni s a mikor végül ilyen reprezentációs költséget a régi boldog nagy Magyarország sem adhatott, — s igy még kevésbbé teheti azt a 14 vármegyére lecsonkiiott és elszegényedett kis Magyarország — akkor minden méltányosan gondolkodó embernek el kell icmernie, hogy ilyen terheket a vármegye háztartása nem bírhat el. Ha pedig azt sűélióztaínak felvetni, hogyan érdekli ez a kérdés a városi képvuelöiestü- letet, úgy bátor vagyok megjegyezni, hogy városunk is 1 milliárd és 700.000 miiliő közterhekkel járul a vármegye háztartásához és ugyanezen ok indította Radii Károly városi képviselő urat isi arra, hogy azt a Belügyminiszter úrhoz megfe- lebbezze. Köszönöm, hogy a fentiek megvilágítására módot adni szives voltál, nagyrabecsülő hived : dr. Kálnoky Viktor. Megkezdik az adófizetők 1927. évre szóló összeírását. A pénzügyminisztérium rendeleté értelmében néhány napon belül megkezdik az adóalanyok és adótárgyak 1927. évre szóló összeírását. — Az összeírási munkálatokat legkésőbb november hó folyamán mindenütt be fogják fejezői. Az összeíró közegek a városban rövid időn belül kikézbeeíúk az összeírási íveket, majd az összegyűjtés alkalmával felülvizsgálják azok helye# kitöltőiét éa az esetleg mutatkozó hiányokat azonnal pótolják. Különösen ügyelni fognak arra, hogy az olyan adózóknál, akiknek keresetszerű foglalkozásuk nincs, akik magánzóknak jelenük be magukat, a fenntartásukra szolgáló jövedelemforrást tüze tesen megjelöljék. Az összeirási ívben az ingatlanoknak nemcsak a területét, hanem a művelési ág szerinti megoszlását i# fel kell rtüntetni. A házaknál még azt is be kell jegyezni, hogy milyen anyagból épült. Ha az ösz- szeírandő fél az ívet sajátmaga nem tudja kiállítani, akkor azt az összeíró közegek kötelesek a fél bemondása alapján kitölteni és ennek megtörténtét hivatalból igazolni. Az ösezeírási ív az adózó fél állandó lakhelyén kívül kiállítandó ott is, ahol más jövedelemforrása van. Az általános adőömeírási ívek adatai részben a jövedelmi és vagyonadó kivetések során fognak felhasználtatni, de egyes adatai a helyhatósági közszolgáltatások kivetésének céljaira is szolgáinak. Kuna P. András nemzetgyűlési képviselő is földet kapott Szolnokról írják: A háborús szerzemények Szendröi féle közbirtokot az Országos Földbirtok- rendező Bíróság a kunszentmártoni földbirtokrendezés során teljes egészében igénybe vette és felosztotta. A héten érkezett le az OFB. határozata, amely szerint több apró kiutaláson kívül a birtokból 25 katasztrálís holdat Kuna P, András nemzet gyűlési képviselőnek is kiutaltak járadék birtok címén. Hány embernek ad munkát egy részeg? Tegyük fal, hogy Kiss Mihály részeg és ott lődörög valahol — ebben a nagy esőben — a Sséchenyi-út végén. Nagyokat lódul hol előre, hol hátra, egyet jobbra, kettőt balra, azért hát a szolgálatot teljesítő rendőr rögtön akcióba lép é# galléron fogja. Da mert sehogy- ső tud bol« lelket verni, karon- fogja és elindulnak a kapitányság felé. Kiss Mihály azonban hamar megbicsaklik. Lefekszik a bocsiűtra. Hiába erőlködik a derék rendőr, zt mondja, hagyják békén, kitűnően érzi magát a puha főidőn, meg aztán neki nem sietős. Végre is egy má*ik szolgálaton rendőr kénytelen segítségül menni és így azután viribuu unittá beviszik Kiss Mihályt a rendőrségre. Kiss Mihály először körül néz. Látszik rajta, nem tudja, hol van. De hamar felfedezi a szolgálatos rendőrt. Biztosan pincérnek nézi, mert rákiált. — Hé! hozzon még egy hosz- szú lépést! Meddig várja«? Az ügyeletes rendőr odamegy és rászól: — Csönd legyen. Várjon míg megírják a jelentést ! Kiss Mihály nagyot néz. — Jelentést? Szódával kérem én a bori, nem jelentéssel. A rendőr tréfára fogja a dolgot: — Azt is kap, csak várjon. \ Kiss Mihály megnyugszik. ; — No, addig danulok. És már rá is kezdi: Sáros az utcátok, Nem járok hozzátok . . . Még fel is áll, mintha bokázni akarna hozzá. A víg danaszőra kíváncsian sereglenek ki a hivatalos szobákból. Kinek van itt ilyen jó kedve, ebben a lessa- nait világban ? A rendőrök csi- titgatják, de addig nem nyugszik Kiss Mihály, míg végig nem dalolja a nótát. Aztán hiába várja a hosszú lépést. Mert közben elkészül a jelentés, amely szerint Kiss Mihály botrányos részegségben találtatott és így büntetésre méltó. 1926, október 24
