Egri Népújság - napilap, 1926/2

1926-09-05 / 201. szám

Ára 2000, vasárnap 3000,feorox>% IIMUl—'flimilWBirwmHI—W—MWWBMMPJ Előfizetési díj postai szállítással i egg bóra 40.000 K, neggedévre 120.000 K. Eger, 4 926 szeptember 5 vasárnap XLIIí évf 201 az ■M3MMBHHC «íű«í<í;'í - ■HHBWIHHHHHHi POL1TIKÄI HÄPILHP. Főszerkesztő: Dr. Óriás Nándor. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi ngomda. Telefonszám: 11. E* «sä A német mezőgazdaság haladásának titka. A legyőzőn; államok sorábsn tudvalévőén leghamarább Né­metország állt talpra. Ennek a gyors gyógyulási folyamatnak olyan tanulságai vannak, ame­lyek minden állam közgazdasági fejlesztésénél már is mintául szolgálnak. A legnagyobb tanul­ság pedig bz, hogy Németorszá­got többi erötényezöi sorában a mezőgazdaság sikere vitte újabban legelőbbre. A német fizetési mérlegben igen nagy szerepe van annak a körülmény­nek, hogy Németország egyre jobban megkísérli, hogy belső nyersanyagszükségletét saját ter­melésével biztosítsa. A háború tanulságai indítot­ták arra Németországot, hogy mezőgazdaságának fejlesztésére még az eddiginél is nagyobb gondot fordítson és termésho­zamának fokozásával elérje azs, hogy az ország élelmezését a német mezőgazdaság »okkal na­gyobb arányban láthassa el, mint azelőtt. Ennek a sikernek volt egy igen fontos feltétele ős ez a német mezőgazdaság szel­leme és a német gazdák hala- dási vágya. Ez a vágy eluat a legalsóbb gszdarétegekig is én ez az a motorikus erő, ami Né­metországot a bukás széléről visszavezeti a boldogság ösvé­nye felé. Az Országos Mezőgazdasági Kamara, amely Budapestről ál­landóan szemmel tartja nemcsak & belföldi, hanem a külföldi mezőgazdasági jelenségeket is, a német mezőgazdaság legutóbbi sikereinek tanulmányozására Po­rosz-Sziléziába küldte ki titká­rát, Halács Ágoston dr.-t, aki­nek tanulmányújáról szóló je­lentéséi most tettek közzé. E jelentésnek egyik legérde­kesebb részlete az, amely a né­met őstermelés emberanyagáról, a német gazdatársadalom leg­szélesebb rétegeinek szellemi, erkölcsi értékéről számol be. A német mezőgazdaság szerveze­teiben, mondja a jelentés, egy­aránt becses anyag a tag és a vezető. A németek is panasz­kodnak a földművesek elmara­dottságáról, bizalmatlan termé­szetéről és meg közelítésük ne­hézségéről. Císahogy ami Né­metországban bírálat tárgya, és javításra serkentő körülmény, az, a mi viszonyaink között már • magában véve is örvendetes \ haladásnak és fejlődésnek volna j tekinthető. A német földműves- j osztályban erősen ki van fej- i lődve az az erény, hogy hallgat ’ a jő szóra, hagyja magát vezetni ; és az irányitő tényezőket, akik j átvett helytelen mezőgazdasági művelési rendszerekhez, hanem maguk is követik a modernebb gazdálkodás irányát. Mezőgaz­dasági szakkérdésekben még a gazdasági iskolát sem járt öregek is igen nagy tájékozottságot ta­núsítanak, s élvezet hallgatni, amikor ezek az egyszerű paraszt­emberek a központi felügyelet alatt végzett kísérleteik nagy­szerű terméseredményeiről be­számolnak az irányító körzetek vezetőjének. A deresedö paraszt- gazda mellett, aki népiskolán kivűl más iskolát nem végzett, ott van a fia, aki már a föld- müvesiskoláből hazakerülve vi­szi be az új szellemet a gazdál­kodásba. Ahol ezek tevékeny­kednek, ott lépten-nyomon talál­kozni lehet valami hasznos jő- vedelemszaparító újítással. A német apa ugyan még nem adta át a gazdaság vezetését a fiának, de engedi érvényesíteni a fiú nagyobb tudását s nemcsak meg­értéssel, de rendkívüli nagy ér­deklődéssel is van fia minden változtatása iránt. Az természetes, hogy az ilyen földművesosztályt, amelyből kezd kiveszni pl. a mi embereink csö­könyös bizalmatlansága, köny- nyebben lehet minden irányban felvilágosítani és vezetni, mert rendkívül megértő anyag. Halács jelentésének, amelyet most ter­jesztett az Országos Mezőgazda­sági Kamara elé, az a nagy ta­nulsága, hogy a mezőgazdaság fejlesztését a legalsó rétegeknél kell elkezdeni a társadalmi ve­zetés és a szellemi művelődés alapjainak a gondos lerakásával. M. G. moez t&m&msm trass» Eger mint fürdőváros. *) a haladást és progressziót jelen­tik a maradi termelési rendsze­rekkel szemben, bizalommal kö­vetik. De magasabb a földmű- vesség általános műveltségi szín­vonala is pl. a mi népünk jelen­tékeny részével szemben. Vissza­tükröződik ez mindenben: gaz­dálkodásukban, háztartásukban, lakásukban, családi és társadalmi életükben és a velük való érint­kezésben. Minden gazda majorja és ott levő gépei villanyerőre vannak felszerelve. (Sziléziának egy nagy központi áramfejlesztő telepe van, amely az egész or szagot ellátja árammal és igy minden egyes község rendelke­zik villamossággal). Még a leg­elmaradottabb kisgazda udvarán is meg van oldva a ezsnnylá eltávolításának és értékesítésé­nek problémája. A német gazdák háztartása olyan, hogy vetekedik a magyar középosztályéval Lakásuk tágas, 6—8 szobájuk van, s berendezé­sük kényelme». Számos 20 holdas kisgazdának van külön irodája, telefonnal, ahonnan gazda-íágá- nak ügyeit lebonyolítja. Jellemző, és sok mindent megmagyaráz, Halács jelentése ezerint, ha azt tanulmányozzuk, hogy a néraet földműves milyen egyesületekbe iratkozik be. Az egyik tanul­mányozott községben egy 50 hol­das gazda, aki életberendezősé- uél fogva az állaghoz számít, a következő egyesületeknek tagja : hadviseltek egyesülete, torna­egyesület, szarvasmarha törzs­könyvező, méhészegyesület, tej­ellenőrző- és lótenyésztő egye Bitietek, sertéstenyéuztő szövet­kezet, gazdakör, fogyasztási- és értékesítő szövetkezet, zöldség- értékesítő szövetkezet, cukor répa termelő szövetkezet, tűzoltó egyesület, talaj- é« növénykisér- ieü egyesületek. É* ezeknek az egyesületeknek a német gazdák nem kényszerből, hanem meg­értésből tagjai, mert azoknak hasznát is látják. A tejellenórző egyesületi tagság óta növekedett a tejhozam; a zöldségéríékesíső szövetkezetek révén a káposzta és uborkatermelée a legjövedel­mezőbb kereseti ággá lett. A kis­gazdák szövetkezeti cukorgyárai pedig elérték azt, hogy cukor­répájuk sokkal jobb áron érté­kesül, mint azelőtt. Ezek a tények mind jellemzők az ottani gazda- oeztály haladási vágyára és (szel­lemi színvonalára. A velük való érintkezésben ez a fejlett szel­lem annyira kidomborodik, hogy egyszerű külsejük ellenére is alig-alig nevezi őket valaki pa­rasztoknak. A német mezőgazdaság hala­dásának még egy nagy titka van. Az öregebb gazdák nem ragasz ! kodnak csökönyösen az apáiktól Először lévén alkalmam, hogy e lap t olvasóihoz szólhassak, engedjék meg, hogy mindenek előtt bemutatkozhassam, mert ha az embsr egy társaságban elő­ször jelenik m?g, első köteles­sége a bemutatkozás. Csak a hires mondabeli Gráliovagnak, Lohongrinnak, akiről Wagner operát írt, van megengedve, hogy három hosszú felvonáson keresztül énekeljen, anélkül, hogy baimutatkoznék. Lohengrin nem­esük nam akar bemutatkozni, hanem egyenesen megtiltja a szeren esetlen Brabanti Elzának, bogy tőle megkérdezze, hogy kicsoda, szólván hozzá németül: »Nie sollst Du mich befragen Noch Wissens Sorga tragen Wer ich bin Und woher ich komm«. Miután én nem vagyok Grál- lovag, íőiem megkérdezhetik, hogy ki vagyok és honnan jö­vők. Da éti annyira udvarias akarok lenni, hogy megkérde­zés nélkül is megmondom. Rá­adásul még azt ia megmondom, hogy hová megyek. De ezt csak ügy tehetem meg, ha megengedik, hogy egy keve­set magamról beszéljek. Tudom, hogy a társadalmi szokás sze­rint nem illik, hogy az ember saját magáról beszéljen. Ezt a felfogást ugyan nem osztom, mert én ellenkezőleg azt tartom, hogy sokkal jobb volna, ha min­denki saját magáról beszélne és nem másról, mert amig saját magáról beszél az ember, való­színű, hogy nem mond rosszat«. * A kiváló cikkírót olvasóközönsé­günknek ezennel mi is bemutatjuk, mint az elszakított Erdély egyik leg- ; tekintélyesebb orvosát, Torda városá­nak tizenöt esztendőn át volt ország- ! gyűlési képviselőjét. Szerk. j Bocsánatot kérek, hogy kény­telen vagyok magamról beszélni, de éneikül a lap t. olvasói nem volnának tisztában azzal, hogy mi jogon beszélek ón, aki egy­szer fürödtem az itteni uszodá­ban, Egerről mint fürdővárosról. Ezt a jogot onnan merítem, hogy csekély 40 évig voltam fürdőorvos — fájdalom —ez idő szerint nem magyar Tátrában. Ezenkívül az országos balneolo- giai egyesület keretében több mint 30 éven át foglalkoztam a régi Magyarország forrásai­val és fürdőivel, melyekről könyvet is irtani. Azt hiszem, ez a két körülmény megadja nekem a jogot ahhoz, hogy nem­csak frázisképen, hanem a szak­ember tapasztalatával felkiált­hassak : > Boldog az a város, melynek ilyen fürdője van«. De itt nem szabad megállani. Ezt az ásványvizet, ezt az is­teni adományt nemcsak ennek a városnak és környékének a lakói, hanem az egész megcsonkitott ország lakossága számára hoz­záférhetővé kell tenni! Ez nem­csak üzlet, hanem egyenesen nemzeti kötelesség! Az embernek sir a lelke, ha arra gondol, hogy hány fürdőt és milyen fürdőket! veszítettünk el. A Magas Tálra fürdőhelyei, Pöstyént, TrencEén-Teplio, Korit- nica, Herkulesfürdő, a Nagy­várad melletti Püspökfürdő, az erdélyi részekben Borszék, Tus­nád, Élőpatak stb., stb. Nincs hely, hogy valamennyit felsorol- jam. Mind idegen kézre került. Alig maradt nekünk valami. Be­cses ami megmaradt, a budai hévvizek, a Balaton, Párád, de kevés.

Next

/
Thumbnails
Contents