Egri Népújság - napilap, 1926/2
1926-09-03 / 199. szám
EGB.I mwmBAB Kommunizmus elméletben és a gyakorlatban. Á párisi Croix beszéli el az alábbi tanulságos történetet: A Szajne-d&partement kommunista képviselője Andre Baríhou Sant Maurics-ban nemcsak három luxusvillával, hanem tekintélyes földbirtokkal is rendelkezik. Egy szép napon kerületében tartózkodik, mint jő kommunistához illik, leereszkedett 1 a néphez, azaz ezőba állt egy választópolgárával. A derék föidmívelő ?i«merte^a három luxusvillás és földbirtokos kommunista vagyoni viszonyait s ezért, mikor a beszélgetés során a politikára fordult a sző, ártatlanul megkérdezte: »Ön kommunista képviselő űr és a kommunizmus ugyebár any- nyit jelent, hogy a közösség javára fölosztani ? Hogy lehet, hogy ön még sohasem hivta meg a környékbeli proletárokat, hogy erdejét kiirtsák én gabonáját saját maguk részére learassák.« Berthou urat, vagy elvtársat zavarba hozta ez az egyenes kérdés és a marxista ideológiát feledve, azzal mentegetődzött, hogy erről csak akkor lehet beszélni, ha a kommunisták magukhoz ragadják a hatalmat, addig kényszerűségből ragaszkodnia kell a magántulajdonhoz! Bécsben sikkasztás miatt letartóztattak egy tiszafüredi kereskedőt. Bécsből jelentik: Izsák Zsig- mond tiszafüredi kereskedőt, akit a budapesti hatóságok sikkasztás és csalás miatt köröznek, itt újabb csalások gyanúja alapján letartóztatták. Izsák egy bécsi cégnél hitelbe vett árúi és fedezetül egy nagyváradi bank takarékkönyvét adta át, amelyet a bank értéktelennek minősített. „Hát lehet a magyaroknak igazuk Romániában?!“ Ez azt épületes kérdési tette fel egy bár oláh, de úgy látszik mágia elég őszinte ember, egy Stoicescu nevű gazdasági taná esős nemrégiben. A tanácsos ur valami jogtalan intézkedést tett Jósika báró föidkigajátiíási ügyében. Jósika báró magához a föld- mívelésügyi miniszterhez fordult panasszal, aki nyomban intézkedett, hogy Stoicescu a jogtalanul elvett földeket azonnal adja vissza és állítsa helyre a törvényes állapotot. A jeles tanácsos a rendeletét ad acta tette, de egyúttal fenti nevezetes kijelentést is megtette, ami a legnagyobb felháborodást váltotta ki Erdélyben. Igazán csodálkoznunk kell ezen. Hát szegény magyar véreink még mindig nem tudják, hogy Stoi- ceecu minden oláhnak a szócsöve volt, amikor az elrejtett oláh sarkigazságot a maga nyerseségében büszkén odavágta a magyarok fejéhez. Megvédik a tiszamenti községeket az árvíztől — Borsodmegyében. A kereskedelmi minisztérium felhívta a sátoraljaújhelyi folyammérnökséget az árvízvédelmi tervek elkészítésére. — A télre elkészül a Borsodivánka—négyesi menekülő út. Miskolcról jelentik : A kereskedeleamgyi minisztérium meg ez év elején 500 millió koronás, 7 és fél százalékos, 15 esztendőre szőlő kölcsönt adott a vármegyének a Borsodivánka—Négyes közötti menekülő út megépítésére. A vármegye annak idején 12 miiliardot kért az alsóborsodi tiszamenti menekülő utak megépítésére#, azonban a kereskedelemügyi minisztérium csak fél- miliiárdot adott azzal az indokolással, hogy nagyobb összeget nem szakíthat ki a költségvetésből. A jelentékenyen leszállított kölcsönből Borsodivánka és Né gyes között meg is kezdték a menekülő út építését « a hatalmas földmunkát az őszre előreláthatólag be is fejezik. A munkálatokat a miskolci államépíté- sseti hivatal kiváló mérnökei vezetik s azon igyekeznek, hogy a télen már védve legyenek a menekülő út menti községek a Tisza félelmetes romboló árvizétől. A kereskedelemügyi minisztérium azonban ennek a menekülő útnak felépítésével, úgy látszik, nem tartja eiintézettnek ezt a nagyfonioaságű kérdést s egy generális megoldással biztosítani akarja a tiszasaeati községek teljea árvízvédelmét. Minden valószínűség szerint a jövő évi költségvetésbe oly összeget fognak beállítani, amelyből a jövő esztendő folyamán rendezik az évente többször pueztűlásnak kitett tiszamenti községek árvíz- védelmét. Értesülésünk szerint a kereskedelemügyi minisztérium a közelmúltban megbízta a sátoraljaújhelyi folyawamérnökséget az árvédelmi tervek elkészítésével, ahol ezeknek a terveknek a készítését már meg is kezdték. Beavatott helyről nyert értesülésünk szerint a Tisza árvédelmét a menekülő utak építésével fogják megoldani s a helyzet tanulmányozására a közeljövőben a kereskedelemügyi minisztérium egy államtitkárt fog kiküldeni. Remélhető, hogy a tiszai árvízvédelem terve nem fog terv maradni, hanem tényleg gátak közé szorítják a rakoncátiankodő Tiszát, amely oly sokszor sodorta halálos veszedelembe a körülötte lévő községek népét. ««!?£$ «9® .«**** WPO® 3*MMi V990. «**••• «wec&WM» í Kaposvárott a tanárok ellenőriztetik a korzót és a mulatókat, hogy ne léhás- koájanak a diákok. Minden diák számozott igazolványt kap és köteles hordani a diáksapkát. — Preventív intézkedések a diákság erkölcsi züllésének a megakadályozására. A közelmúltban a kultuszminiszter rendeletben hivta fel az ország összes középiskoláinak vezetőségét, hogy sülyedő közerkölcsünk védelmét a nevelésükre bízott diákságon keresztül vegyék a kezükbe és a nemzet egyetlen reménységét, a magyar diákságot óvják meg áttol a fertőtől, amely az ország pusztulását jelenti. A kultuszminiszternek ez a reudelete élénk viszhsngra talált ez ország városaiban s a tanügy vezető emberei elsőnek Kaposváron indítottak mozgalmat, hogy a magyar diákság testi s lelki tisztaságát a mod&ra világ túltengő erkölcstelenségé- vel szemben tőlük telhetőén megvédelmezzék. Kaposvárott Pougrácz Károly dr. gimnáziumi igazgató elnökié gével tartottak értekezletet ebben a n&gyfontosságu kérdésben. Az értekezleten hangsúlyozták a diákság iskolánkívüli ellenőrzésének fontosságát. Kimondották, hogy a diákság ellenőrzésének végrehajtására kötelezővé teszik a diáksapka viselését és minden diákot számozott igazolvánnyal látnak el. A színház és mozilátogatásokat is szigorú ellenőrzés alá fogják venni, mert gyakran a színház nem a kultúra és művészet, hanem az Ízléstelenségek és erkölcsi fartő otihona. \ A diákság iskolánkívüli ellenőrzése mindennél fontosabb, mórt künt jelentkeznek az alkalmak, melyeket a diákgyerek két kézzel fog meg, ha jő, ha rossz. Ehhez az ellenőrzéshez kérték a rendőrség hathatós támogatását, mert vannak olyan helyek, «.hová egy tanár nem mehet be, viszont a rendőrség mindig ellenőrzi. Állítsák elő azokat a diákokat, akik tiltott helyen fordulnak meg és értesít tok az iskola vezetőségét, ahol majd azután példásan meg fogják büntetni őket. Kimondották még, hogy szigorú ellenőrzés alá fogják venni a korzókat, ahol a legtöbb rossz 1926. szeptember 3 mmmmammmmmatKam • alkalommal találkozik a tanuló- ifjúság. A korzón őgyelgő diákokat példás büntetéssel fogják sújtani. Kaposvár pedagógusai a kultuszminiszter rendeletének intencióit minden tekintetben követték. (bspsbi mám «aswasi Éjszakai bicikli- sporttelep Egerben. Eger esténkint nem a csend és nyugalom városa. K&pluk az alábbi levelet: Igen tisztelt Szerkesztőség! Azt mondják, hogy Eger c*en- de*, kihalt város, magyar Grác, a nyugdíjasok városa. Hát igaz, hogy a kiárdemült öreg nyugdíjasok kedves és kellemes pihenőt találnak a nyári nap hevében is az Esterházy-tér kies parkjában, vagy az érsekkert sétányán, ha ugyan meg tudnak birkózni, amíg lakásaikról eljutnak odáig, a tömérdek porral, amely a legkisebb íuvalomra is hatalmas felhőket képez a gödrös kis egri utcákon, ős valósággal végtelen tengerré válik egy-egy gyorsan robogó automobil után. Egyik orvos ismerősöm számításai szerint városunkban minden egye* polgár tüdejére legkevesebb másfél kilogramm por jut utcáinkról. Ez más szóval ezt is jelenti, * hogy köz- egészségügyünk hatalmas lendülettel halad előre és irtő háborút vieelünk a tüdővészt terjesztő baciilusok ellen. A napi másfél kilogrammos por adagot ugyanis nem bírják el a tüdőnket fenyegető baciilusok. (Hogy a tüdőnk sem, az itten mellékes.) De hogy egyik szavam a másikba ne öltienn, visszatérek levelem elejére és a következő tapasztalati tényekkel cáfolom meg azt az állítást, hogy Eger csendet», nyugalmas, álmos vidéki város. Tekintetes Szerkesztő űr, tessék csak úgy eúe, amikor a villanylámpák sigyulnak, (már t. i. ott ahol egyáltalán égnek) elsétálni a Halpiec-térre. A méla esthooaályban zsibongó, mozgalmas csoport kontúrja bontakozik ki lassan a szem előtt, a megvilágításiam téren. Jajgatás, nevetés, viháneolás, zuhanás zaja vegyül egy jazz-b&nd szerű hangzavarba, amibe néha-néha apró csengők csilingelőse hasút belé. Ekkor vesszük észre, hogy a sötét tér tulaj dón képen egy éjszakai sporttelep A kerékpározá* nemes sporsjät űzi itten esténként legalább 40—50 személy. Azért mondom, hogy személy, mert igán sok közöttük a biciklista nő is, akikre a gyér világítás miatt csak sikoltozásuk után következtettem. Mint a fölriasztoít tábor, olyan mozgalmas ez a kép. Az egyik
